Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-23 / 191. szám

— 11 kellett fügiben negyven kozásra szánt tz elnök az konstatálta s ülést. órakor nyilt íapi napirenörül. s határozotrtézi fürdője it nem jöhet jvábbá kiépitartózkodási k menekülést íóbb nyaralóly megfelelő etén a köny>uára gyógyilynek az Alit megakadáan való kialaden intézmészpontositása. jlődnék Kaaz épitkezézsánerü szótz idegbetegasszisztfense zánatóriumot '.t országosan lúgosán. Nem sok keresnék itünő lehetne geknek, akik e menni. Szetján jelentős •ást villamos távoli dolog, Ma még ara régi nagy on ezt a föllltez alig né1, jóval megegszebb vidétn a fürdője, vosok a legnek. Boross Maschánszky nlyos betegeryógyulást is és mégis naetésiink. Künagyon prinincs, illetve ogy nagyobb A fürdő, cinég a kezdet eno, első sorát a köziekemi. Villamos shetne oldani rdő föllendülülne. Szegednevezetessége. almát és igy hanem keressrne vele Szegedhez, hog}' ra, hogy T)oItelye legyenüőve, ha Szeterveket, ugy Tt akkor fölzések. Szeged oshirii fürdőDorozsmának tervek minél ; mind a két A masamod-bárónő és társai — Adatok Szeged hünügyi krónikájához. — (Saját tudósitónktól.) Héttön este egy, az izgatottságtól remegő nő jelent meg a szerkesztőségünkben. — Urak, urak — szólt könyörögve — mentsenek meg egy bestiától, aki megrontotta az életemet, elrabolta a boldogságomat! Mentsék meg azt a sok nyomorult kis leányt is, akiket az a bűnös asszony hálójába kerített! Ahogy ezt mondta, minden tagja remegett az izgatottságtól, majd hogy össze nem roskadt. Véresre sirta a szemét és az indulattól belevörösödött az arca. Kértük, hogy mondja meg, mit akar. Ki az a bestiális asszony, akiről beszélt és aki halálra üldözte. A nő nagynehezén összeszedte a gondolatait és beszélni kezdett: '' — Kérem uram — mondta — az utóbbi időben elcg gyakran szerepelt a nevem a lapok hasábjain. Spányik Lili vagyok. Madame Jatieticl hoztak kapcsolatba, valószínűleg ismerik is az ügyet. A lapok szerint ugyanis az a Madame Juliette engem följelentett sikkasztásért, azt mondja, hogy én eladtam a kalaptollait és én nem számoltam el a pénzzel. Nem igaz, hazudik. Nekem ő semmit nem adott. Ugy történt a dolog, hogy Madame Juliette még májusban megkérte a vőlegényemet, Kossy Andort, aki akkor Bécsbe utazott, hogy vigye magával a tollakat és értékesítse. Nagyon kell neki a pénz. — Nem vagyok én tollkereskedő! — felelte Kossy. . De az nagyon kérlelte, hogy tegye meg neki azt a szívességet. Kossy végre megszánta és teljesítette a kérését. Az elszámolásról en nem tudok. És most engem vádol alaptalanul. Hanem nem viszi el szárazon, leleplezem a nyilvánosság előtt, hogy kicsoda Madame Juliette. Szélhámos, keritőnö, aljas bestia! Én is az áldozata vagyok. Májusban ismerkedtem meg vele, amikor megmérgezte magát. Én a Bcrényi-féle kalapos-üzletben voltam alkalmazásban, néha üzleti ügyben átjártam hozzá és igy ismerkedtem meg vele. Amikor megmérgezte magát, gyakran izent értem, hogy látogassam meg. — Áldja meg az isten, látogasson meg! Könyörgöm, egyedül vagyok, nincs aki ápoljon, nincs senkim! Könyörüljön! Ezt izengette. Én megszántam és meglátogattam. Félve közeledtem hozzá, mert hallottam, a rossz hírét. Mézes-mázas szavakkal fogadott, becézgetett. Én is árva vagyok, megsajnáltam. Ápoltam, gondoztam, vezettem az üzletet. Később aztán, nem is tudom hogvan, behálózott. Az üzlete rosszul ment, csőd fenyegette. Kért, hogy áldozzam föl magam, írjak levelet előkelő szegedi embereknek és pénzt kérjek tőlük. Én eleinte irtóztam ettől a gondolattól, de teljesen a hatalmába kerített, nem volt akaratom, nem tudtam mit teszek, ö diktált és én irtani. Szereztünk is valamennyi pénzt. De ezt elpazarolta, nem gondolt a jövőre. Julius tizenkilencedikén csődbe került. Könyörgött áldozzam föl magam, szerezzek pénzt mentsem meg az cxjsztcnááját. Nem tudtam pénzt szerezni. Erre az üzletbe hivatta az egyik ismert szegedi úriembert, akit arra kért, hogy segítsen rajta. Különben szobában tárgyaltak, nem tudom, mi történt. A beszélgetés után rimánkodott Madame Juliette, hogy áldozzam föl magam annak az urnák, csak Hgv menthetem meg. Megígértem, de nem váltottam be igéretemet. Aztán is íratott velem leveleket, kezére akart játszani aniia.c, aki neki pénzt igért. Masamód leányokat is behálózott és megrontotta őket. Aki az üzletében megfordult, ait már tönkre akarta tenni. Nem kiméit senkit. Többet is tudnék mondani, de már ez is elég, kimerültem. DELMAGYARORSZAG Nagyon kérern önöket, cáfojják meg a. hamis híreszteléseket, én nem vagyok bűnös. Ezt mondta Spányik Lili a üélmagyurország szerkesztőségében. Azok alapján, amiket Spányik Lili a szerkesztőségben elmondott, utánajártunk ezeknek a dolgoknak. IAihatolódzásainknak eredményeit itt kötelességszerű!cg átadjuk a nyilvánosságnak és megjegyezzük, ha ezeknek csak nagyon kis százaléka is igaz, nagy munka vár itt a rendőrségre és. a bir,óságra. Következnek először Spányik Lili vádjai. Vádol Spányik Lili. (A különórák.) Spáuyik Lili zavaron és izgatott előadásából szigorú tárgyilagossággal és a legkörültekintőbb figyelemmel kell kihámoznom, amit mondani akar. Hosszas elbeszélését itt foglalom össze: Madame Juliette egy éve került Szegedre. Uton-utfélen azt hiresztelte, hogy bárónő, akinek még most is a legelőkelőbb összeköttetései vannak. Egyik úriember, akit baráti vonzalmak fűztek hozzá," ezer koronával megsegitette. Rövid idő alatt elsajátította a masamód mesterséget és később önállósította magát. Kalapos-üzletet nyitóit. Az Iskola-utcában, a Kecske-trafik mellett rendezte be üzletét. Az ajtó fölé feltűnő betűkkel ez a cégtábla volt erősítve: Madame Julielte. Eleinte jól ment az üzlet. Nagy reklámot, csapott, 'tolekiirtölto a várost, hogy bárónő. Nem is nevezték máskép, mint masamódbárónő. Sokan szánalomból keresték föl, meghatotta a hölgyeket, a „bárónő tragédiája." Ettől kezdve ismert, alakja volt Szegednek. Elegánsan járt, imponált a megjelenése. A mult sötét vonala yiár megrajzolódolt az arcán, de azért még megfordultak utána. Kendőzte magát, a haja feltűnő szőke volt. A neve mind ismertebb lett a társaságókban. Föltűnő életmódja révén akaratlanul is tudomást vettek személyiségéről. Gyakran megjelent a színházban, rendszerint a díszpáholyban választott helyet. Az előkelőbb kávéházakban, vendéglőkben is sűrűn megfordult. Gummikerekün hajtatott végig az utcákon. Állandóan egy fiatalember társaságában volt. A fényűző életre eleinte meg volt a mód. Az üzlet jól jövedelmezett, hitele is volt. Nem gyanakodott Senki, tiem gondoltak bűnös üzelmekre. 'ölj A téli hónapokban gyöngébben jövedelmezett az üzlet és a hitel is megrendült. Madame Juliette azonban nem hagyott fel a fényűző életmóddal, összejöveteleket rendezett az üzlettel kapcsolatban lakásában. Estéről-estére nagy iársaság gyűlt egybe, a legvidámabb hangulatbán töltötték él az éjszakákat. Az összejöveteleken előkelő úriemberek, katonatisztek és Madame Juliette masamódlcányai voltak jelen. Az üzletben is fölteritettek, mulattak, táncoltak. Legtöbbször cigányzene mellett mulattak. Az utcára is kihallatszott a hangos dáridó. Az összejövetelekon cSák a legbizalmasabb emberek vehettek részt, ugy, hogy az éjjeli mulatozásokból nem szivárgott ki semmi. Csodálatosképpen a házbeliek sem vettek róla tudomást. Ezeken á titkós összejöveteleken a legerkölcstelenebb üzelmek folytak. Tizenöt-húsz éves masamódokat bűnös uton kelepcébe csaltak és megrontottak. Madame Juliétte volt a titkos összejövetelek szervezője. Hónapokig tartott ez az éjjeli mulatozás, a legelőkelőbb körökből is megjelentek az összejöveteleken. Pezsgő és cigány nélkül el som voltak képzelhetők ezek a mulatozások. Szórták a pénzt, nem kíméltek semmit. Sokan vettek részt ezeken az összejöveteleken. Néha-néha uj látogató is akadt, de szigorú titoktartást fogadtak. Késő éjjelig tartottak a mulatozások. Az ittas fiatal leányokat kocsin vitték haza. A szüleiknek azt a fölvilágositást adták, hogy most van ft főszezon, nagy a munka, különórákat kell tartani. És a szülők ölébe hullt a vérdíj, a különóra keresménye. Az utóbbi időben már megsokalták a dolgot és véget vetettek a titkos éjjeli összejöveteleknek. Nem érezték már magukat biztonságban. Tavaszra járt az idő, korábban megindult a forgalom és nagyon veszélyesnek találták a kora regeiig tartó dorbézolásokat. Közös elhatározással beszüntették az összejöveteleket. („Vár a főhadnagy ur !u) Az összejövetelek után nem szűntek meg Madame Jnliettc bűnös üzelmei. Az üzletben alkalmazott masaniódleányokat kiszolgáltatta előkelő embereknek. A legravaszabb módon magához édesgette a leányokat, minden jót és szépet ígért nekik. Ilyen uton hatalmába kerítette őket. Úriemberekkel, katonatisztekkel állott levelezésben, gyakran érintkezett is velők. Az utóbbi időben egy főhadnagygyal volt állandó összeköttetésben. Az egyik masamódot megismertette ezzel a főhadnagygyal. Találkát rendezett, amelyen a főhadnagy kezére juttatta a fiatal leányt. A találkozások ípind sűrűbbek voltak. Igen gyakran megesett, hogy amint a leány bement az üzletbe, ezzel fogadta Madame Juliette: — Menj át hamar, vár már a főhadnagy uri A leány többször szabadkozott, de Madame Juliette azt mondta neki, hogy beteg a főhadnagy, jól cselekszik, ha meglátogatja. És a tapuszi alatlan leány ment . . . Igy tarlóit ez hetekig. A többi leány sugdosott, de hozzászoktak már az ilyen dolgokhoz. Hallgatak. (A pénzt kérő levelek.) Spányik Lili nemrég tttnt föl Szegeden. Előbb a New-York-kávéházban volt kaszirnő, majd a masamód-mesterséget tanulta. Azt mondja, hogy előkelő származású. Az atyja őrnagy volt, az anyja született grófnő. Májusban megismerkedett Madame Juliettel. Eleinte jó barátságban éltek. Segített az üzlet vezetésében, intim barátnője volt Madame Juliettnek. Amint megcsappant a jövedelmi forrása, őt igyekezett hálójába keríteni. Eleinte édes szavakkal becézgette, majd könyörgött neki, hogy áldozza föl magát a jövőjük érdekében. Hosszas nógatás után rávette, hogy előkelő szegedi úriembereknek levelet írjon a saját nevében. Madame Juliette diktált, a leveleknek sablonos volt a tartalma. Körülbelül ez volt a levelekben:1 Már napok óta éhezem, nincs egy betevő faIg.tom, Könyörüljön meg rajtam, küldjön husz koronát. ígérem, hogy szívességét revansálni fogom. Amit eddig nem tettem meg, arra most hajlandó vagyok. Spányik Lili. Sikerült megtudnunk, hogy ment ezekből a levelekből a többi között egy ügyvédnek, aki a törvényhatósági életben sokat szerepel, egy gyógyszerésznek, egy hivatalnoknak és egy katonatisztnek. (A neveket a szerkesztőség tudja. Szerk.) Némelyik levélben kölcsönképen kérték a pénzt. Mindenkitől husz koronát kértek. Madame Juliette rávette Spányik Lilit, hogy menjen cl az urak lakására. Minden eszközt fölhasznált arra, hogy arra rábírja. Spányik Lili hosszas huzavona után teljesítette a kérését. A találkán azonban igy könyörgött: — Az íktenre kérem, uram, nekem már vőlegényem van, akit hat év óta szeretek. Kossy Andor a neve, miatta váltam el már két férjemtől miatta választottam ezt az életet. Kérem, uram, hagyjon . . . Az is megtörtént, hogy a kalapos-üzletben adott neki találkát egy ismert szegedi ügyvéddel és akarata ellenére rájuk zárta az ajtót. Hangos tiltakozásával akadályozta meg Madame Juliette szándékát. Julius tizenkilencedikén csődbe jutott, elárverezték a berendezést. Madame Juliette könyörögve kérte, hogy mentse meg, áldozza föl magát. Az egyik szegedi pénzintézetbe küldte, hogy a bank vegye meg a berendezést, majd visszafizeti, Spányik Lili elment a bankba. — Nem segitünk Madame Julietten. Nem érdemli meg. Magának szivesen állanánk rendelkezésére — mondták a bankban, -