Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-03 / 175. szám

Matt •id&tk* HŰBB augusztus 2 nűségü ninősógben, tben 18 fo­nt bármely kapható :: Igó-utca 4. 158. sz. óforok óságban, egll i jutányosán )tt eladó egy 5mü is. atos! í7. sz. alatt »s műhelyt í munkát, s ségvetéseket épület- és műlakatos. léikül. mű fel­tészség­Inak. REGGELI LAP. II. évfolyam, 175. szám 1911, csütörtök, augusztus 3 DELMAGY Mywti szerkesztőséi és kiadóhivatal Szeged, 9 REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN 7 REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐPIZETÉSI ARA VIDÉREN ? <=» Rorona-ntca 15. szám c=i | egész évre . R 24-_ ,élévre . . . R ,2-_ negyedívre . R 6 Budapesti mrkesztíeég is kiadóhivatal IV., 1=3 Várojház-utca 3. szám t=s egy hónapra R Reggelt lap ára 4 fillér egész évre . R 28'— félévre. . . R 14'— negyedévre. H V— egy hónapra K 2*40 Esti lap ára 2 fillér TBLEFON-SZAM: Szerkesztőség Kiadóhivatal 836. faterarfián 305. Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12. Dervisek a politikában. Az a fanatikusnak látszó parlamenti küz­delem, amelyet egy születendő uj koalició harcias embriói indítottak a réderőreform ős a Khuen-Hóderváry-kormány politikai uralma ellen, holt pontra jutott a gyanús Politikai bába, Polónyi Géza mester megér­kezésével. A „vezérek" fanatizmusa ugyan öem sok hivőt és még kevesebb hitetlent kábított el és jóval nagyobb azoknak a száma, akik a születő egyesülés lármájában ős csata-táncaiban a politikai aktőrök ruha­váltó cinizmusát érzik ki, mégis mindenki előtt világossá csak Polónyi Géza megjele­nése teszi a helyzetet, akinek minden poli­tikai komolysággal ós standarddal összefér­hetetlen személye nemcsak az elveket, de az embereket is kompromittálja. Három hete folyik már a harc és három hét elég idő ahoz, hogy a valóság való ter­mészetét ki-ki felismerje — hiszen a csodák is bárom napig tartanak. Ma már mindenki iátja, hogy a tétlenségéből életregalvanizált ős suttyomban egyesülő ellenzék harca nem a választójogért és nem is a véderőreform sllen folyik, hanem az uralomrajutásórt, ame­iyért még a nagytekintélyű fővezérek is ér­demesnek és illőnek Ítélik azt a politikai dervistáncot, amelyek elvek, programok és taktikák körül járnak. Justh Gyulának ós pártjának eredeti állás­Pontja és küzdelmének első napjai legalább a teljes jóhiszeműség meggyőződését kelt­hették; mindenki elhihette nekik, hogy való­ban a választójogért küzdenek, mert hiszen nyiltan megvallották, hogy paktumot, junk­timot akarnak a véderőreform-javaslat ós az általános választójog között, egyebekben pedig szélső harcot kezdenek. Hogy volt-6 alapos oka a Justh-pártnak a kormány vá­lasztójogi álláspontjának szilárdságában ké­telkedni, igen-e, vagy nem, ez olyan kérdés, amelynek vitatásába az ellenzék iránt való talán túlságos lojalitásból bele nem megyünk, mert hiszen olyan kórdós ez, amelyet a po­litikai pártállás nézőszöge árnyékol be el­lenőrizhetetlen impressziók felől és lényegé­ben igazán csak a politikai bizalom kérdése ós nem a tények tárgyiasságát, logikáját je­lentő. Mi, akik a kormány iránt|bizalommal vagyunk, nemcsak bizunk a választójogi kormány-álláspont komolyságában, de ezt a hitünket a kormány egész magatartásával ós cselekedeteivel igazolva is látjuk. Az azonban kétségtelen, hogy a Justh­párt ma már nem a választójogi reformért küzd, hanem a véderőjavaslatok ellen és célja nem az, hogy a kormány nyilatkozat­tal, vagy konkludens ténynyel szögezze le magát a függetlenségi párt által elfoglalt választójogi álláspont mellé, mert hiszen ak­kor a miniszterelnöknek Lovászy Márton interpellációjára adott csak legutóbbi vála­szát is tudomásul kellett volna vennie és az obstrukciót a maga részéről azonnal beszün­tetnie. A miniszterelnök ekkor a választó­jog ép olyan barátjának vallotta magát, mint aminőnek magát Justh Gyula hirdeti — okszerűen tehát a Justh-párt küzdelme vé­get ért, ha nem a véderőreform, helyeseb­ben a kormány elleni hadakozik, illetve azért a meddő taktikai kérdésért, hogy a két nagyfontosságú javaslat közül vajon melyik tárgyaltassék hát legelébb? De hiszen ma már a vak is látja, hogy a Justh-párt eredeti talaját elveszítette a lába alól; a parlamentben teljesen a Kossuth-párt politikai mozgólépcsőjére jutott, amely va­lójában a választójogot ép oly kevéssé akarja, mint a véderőreformot, illetve bár­mit, amit a jelenlegi kormány hoz vagy hozni akarna. A parlamenten kivül - a bu­dapesti nagygyűlés mutatja - a választó­jogi reform másodrendű kérdéssé sülyedt a véderőreform elleni izgatás mellett ós szinte mulattató látni, hogy ismétlődnek meg az első koaliciókorabeli jelenetek - parlamen­ten kivül is. Ha a Kossuth-párt ambíciója nem kor­mánybuktacás volna, akkor nem vetné ma­gát elébe a vóderőreformnak, amelynek szükségességét épen olyan jól ismeri, mint elkerülhetetlenségét ós szükségességét és — legföljebb azért „küzdene", hogy a véderő­javaslatok keretében a saját követelményeit is érvényesítse. Arról pedig igazán nem vi­Öszi ábránd. Irta A. of Hedenstjema. Azok, kikről beszélni fogok, megtalálták, eífszerettók egymást, de csak néhány évig j.artó várakozás után egyesülhettek. A köte­> mely összefűzte őket, soha sem tünt föl ottiik nyomasztónak és nyugalmukat soha 01 cibálta meg ujabb szenvedély. És midőn föoros szerelmük nyugodt vonzalommá vált, v.tnőnyteljes, meleg szeretettel ápolt tavasz lrult körülöttük, fürtös fejű és csillogó szemű termékeikben. A töl S°r8 8em kímélte meg minden gond­^ > mely néha reájuk is súlyosan nehezedett. ^ az idő elsimított mindent és ismét napsugár *yl*tt a borús napok után. Jé barátok sem ión mindig, különösen házasságuk első ide­jj ' helyet a költők oly szépnek mondanak. ^ eH a mámoros szerelemmel teli órák után, Za °r toég egy léleknek érzik magukat a há­ta 0,í' ha a mindennapi életbe kilépünk, azt j8^?Sztaljuk, hogy a kölcsönös megértés, va­t "" az engedékenység művészetét meg­"Ini sokkal nohozebb, mint szeretni és sze­D ' 8, 0 °k, a derék házasok, jól kiűlták a vál­'e| i° sajkájuk csakhamar kedvoző szól­do dt az é,efc Elérték azt a bol­v j^ágot, melyet a földön egyáltalában el Ie­1 érni I j Azután eljutottak ahoz a korhoz, mikor a s eehezebb, a vér sflrübb, a sziv nyugod­tan dobog, a feszes tartás kissé meghajlik és ezüstös szálak mutatkoznak a halántékokon. Ha a férj hivatalából hazatért, las anként elmaradtak a gyöngéd ölelések és meleg cső­kok s maguk sem tudták hogyan, csak nyájas „Jó napot, édesem"-re változtak át. A gyermekek szaporodásával szaporodott a dolog s ezzel a gond. A férj köszönése nem­sokára már csak fejbólintássá zsugorodott, sőt nem egyszer még az is elmaradt, hogy valami banális megjegyzésnek adjon helyet. De a „jó reggelt" és „jó éjszakát" még mindig csókkal pecsételték meg. Első időben nagy boldogság volt, ha egyedül, egét z egyedül, kettecskén lehettek. Még a mama, a rokonság ős a jó barátok is alkalmat­lanságot szereztek nekik. A legcsábítóbb meg­hívások sóhajt csaltak ajkaikra s a legérdeke­sebb színházi előadások sem értek föl azzal az élvezettel, ha meghitt fészkükben az asszony saját maga főzött teát s ha a teritett asztal körül sürgött-forgott, mikor a cselédeknek még az is szorosan tiltva volt, hogy mutassák ma­gukat. Multak az évek s talán már az sem volt bi­zonyos, hogy minden reggel és este megcsó­kolták egymást. A férjnek reggel sietnie kel­lett, este pedig gyakran telefonált, hogy a va­csorától elmarad. És mikor éjfél tájban haza­jött, Signo asszony legtöbbször alvást színlelt. Valami szomorúság ömlött el egész kifejezésén g arcbőre fakónak látszott a lámpa kétes vilá­gánál. De azért egyikük sem szenvedett. Érzel­meik megöregedtek testükkel és szivük meg­kopott. Az asszony csak akkor érzett lelké­ben erős szúrást, ha a féri szemei néha egy­egy szép, fiatal leány látására fölcsillantak, vagy ha a társaságban tnlelőzékeny volt a fiatalabb asszonyok iránt. De azután fájdalma csakhamar megszűnt, hiszen tudta, hogy férje hűségében bizhatik. Egy izben egész váratlanul tizennégy napra meg kellett válniok. Ez ugyan rövid idő, de egész házasságuk alatt, négy napnál tovább nem voltak egymástól távol, ugyanannyira, hogy rendkívül különösnek találták a dolgot ós a bucsucsókban volt valami a régi melegségből. Signe asszony szokatlanul érezte magát egyedül. Nyugtalanul járt-kelt, mint aki folyton szerencsétlenségtől retteg s ha férje harmadik nap váratlanul megérkezik, oly boldogan repült volna karjai közé, mint há­zasságuk első idejében. Mintha újra éledt volna szivében a forró vágy, szemeiben oly élénk, nyugtalan és fiatalos tüz ragyogott. Csak most bánta meg, hogy férjét napról­napra minden kedveskedés nélkül engedte távozni és megérkezni. Hogyan is juthattak ennyire ? A férj távolléte tehát csodásan hatott reál Érzelmei minden pillanatban éveket ugrottak visszafelé s azon a napon, melyen SEkstrand urnák féltizenegykor meg kellett érkezni, már ismét jóformán huszonnégy éves, szerelem után vágyakozó asszony volt.

Next

/
Thumbnails
Contents