Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-03 / 175. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 augusztus 3 1911 tatkozunk, hogy az adott külpolitikai helyzetben a véderő kérdése legalább is olyan sürgős, legalább is annyira várja a megoldást, mint ameniiyire Magyarország belpolitikája szempontjából kivánatos a választójogi, helyesebben a parlamenti reform régóta vajúdó kérdésének a megoldása. Igy fest az ellenzék küzdelmének belső képe abban a pillanatban, amikor Polónyi Géza az ominózus obstrukciós bába készül a politikai erkölcstelenség keresztvize alá tartani az uj koalició koraszülöttjét. Akiknek még meghagyta illúzióit a Justh—ApponyiJéle barátkozás, azok ám nézzenek Polónyi mester tükrébe. Nézzék meg benne, hogyan fest a politikai önzetlenség, az elvekért való küzdelem a pártok programstandardja, vagy akár az általános választójog, a hagyományos ellenzéki szabadelvüség ós az államférfiúi becsület, - hadd rémüljenek el a látottaktól. Justh Gyula uj politikai öntudatra eszmólése óta mámorosan alvó fakirja az általános választójognak. Őt szúrhatják, vághatják, ébreszgethetík a napi politika égető kérdéseivel, az államólet szükségleteivel s a politikai rezon követelményeivel, — ő ezekből nem hall és nem érez semmit. A választói ing víziója, amely idegen agyakból szakadt feléje, teljességgel lenyűgözve tartja. Ez talán nézni szomorú, de eltagadni öncsalás volna. De Polónyi Géza nem fakír ós nem lázálmok álmodója, hanem politikai életünk előljárt hazugságainak leheletétől megittasult dervis, a politikai stróbersóg kolduló papja, aki odamegy el előtáncosnak és előimádkozónak, ahol jobban honorálják zsoltárait. A nemzeti munkapárt örülhet, hogy Polónyi Géza ós „elvbarátai" ilyen lelkes barátsággal egymásra találtak. Bihai'ineyye az obstrukció ellen. Nagyváradról jelenti tudót itónk: Biharmegye nyilatkozni fog s nincs kétség benne, hogy erélyesen, keményen kikel az obstrukció ellen és állást foglal a katonai javaslatok mellett. Biharmegyének legszentebb joga van arra, hogy képviselje az ország közvéleményét, hogy falai között a zászlóbontó Tisza István gróf megmondja, mit akart a nemzet akkor, amidőn életet adott a nemzeti munkapártnak, s mit akar most. Biharmegyo szava mázsás súllyal esik latba. És ugy látszik, Biharmegye most sem fog késni azzal, hogy híven és következetesen önmagához a nemzet éber figyelme mellett kinyilatkoztassa, hogy neki az obstrukció nem kell, a házszabályokkal való gálád viszszaélést elítéli és rendithetetlen bizalommal viseltetik a kormány iránt, amelynek többségéhez a megye tizenegy képviselőt küldött, a melynek legnagyobb ékességét és erősségét magáénak vallja, amelynek a működése hazafias, üdvös és szabadelvű maradt első percétől fogva. Egy külföldi kényszerszanatórium. — Elrejtett magyarok. — Scliweizerhof, julius hónap. • (Saját tudósítónktól.) Most, hogy a nyári szezon forrpontra jut, hadd csináljak egy kis reklámot, egy közhasznú honi intézménynek. A neve: Sanatorium Scliweizerhof in Wetzelsdorf, a főorvosa: dr. Ignatius Scarpatetti zu Unterwegen, a feldhofi tébolyda volt primárorvosa. Nem is oly nagy tollbotlás honi intézménynek nevezni, hisz a prospektusából örömmel látjuk, hogy itt magyarul is beszélnek, beléptünkkor a kitűnő Hudovernig dr. vendégszerető arcképe fogad és a vendégei, hála Fischer, Salgó, Hudovernig és más jeles elmeorvosainknak, 30 százalékban magyarok. Pedagógiai szempontból is helyeselhető, hogy az intézet orvosai közül egyik sem ért magyarul. A magyar társalgás el van tiltva a table d'hötetól: itt egy kulturnyelv elsajátítására vagyunk rászorítva. Schweizerhof vendégszerető pensio. El sem ereszti a vendégeit. Itt egy családban, keSzemélyesen ment a füszerkereskedőhöz és mosolyogva választott azokból a csemegékből, melyeket férje a régi, kettesben töltött estéken annyira szeretett. A fényes teáskanna mellé, azután elkészített egy kis üveg pezsgőt is. Elhatározta, hogyha férje dolgozószobájában egyedül, szorosan egymás mellett fognak ülni, ugy, mint régen, akkor majd poharat űrit kölcsönős és hűséges szerelmükre, mely a téli hő alatt is képes vjlna üdén tovább élni, bár eső és vihar tépázta leveleit ós fosztotta meg díszétől. Egyszerű ruhái közül a legelőnyösebben állót választotta ki magának s azután tükör elé állt, hogy gondosan feltűzze ezüstös szálakkal vegyes, dus, barna baját. Talán már öreg és csúnya volt? . . . Ah, nemi . . . Csillogó szemeivel és nemes vonású arcával inkább na" gyon vonzó és szép asszonynak lehetett mondani. Midőn elkészült az öltözködéssel, az indóházhoz sietett. A vonat megérkezéséig még tiz percet kellett várakoznia, mely idő egész örökkévalóságnak tűnt fel szemeiben. A vonat végre berobogott. — Gusztáv! — üdvözölte férjét és nyakába borult. — Édes angyalom, milyen jó lesz ismét nyugodt otthonunkbanI ... De most — sajnos — nélkülem kell haza menned, mert a vonaton ugy beszéltük meg igazgatótársaimmal, hogy a „Fehér medvében" együtt fogunk vacsorálni!... Tehát Ég veled, édes Signe-eml . . . Hogy vannak a gyermekek? Az asszony karjai bénultan estek le oldalához. Ugy rémlett szegénynek, mintha férje idegen nyelven beszélt volna, pedig nem használt mást, a közöttük régtől megszokott hangnál. Felkiáltson, vagy könyörögjön ? . . . Nem ahoz nagyon büszke volt! Hiszen most már úgyis minden romba dőlt . . . Ugy tántorgott haza, mint a holdkóros. Azt sem tudta miként, az emeletre vánszorgott és érintetlenül elrakta az oly szeretettel készített vacsorát. Azután lassan vetkőzni kezdett. Lelkében lázongó érzés támadt az utóbbi időben megszokott, hideg élet iránt az égő vágy fogta el még egy derűs ősz után, mikor az ember még teljes lüktetéssel élvezi az életet. A visszahatás végre hozzá is beköszöntött. Fáradtnak, halálosan fáradtnak érezte magát s midőn lefeküdt, azt hitte, hogy már legalább nyolcvan éves. Éjfél után, ugy két óra körül, Ekstrand tanácsos kitűnő hangulatban hazajött és nyájas szivélyességgel köszönt feleségének. — Isten hozott, Gusztáv! — válaszolt az asszony. — Kérlek légy csendesen, nehogy fölébredjenek a gyermekek ! . . . — Jó, jó, hiszen nem fordítom föl a házat ! . . . Azonban lehetnél kissé nyájasabb is, oly hosszú távollót után ! Ekstrand asszony elfordult a világosságtól. Mólyen párnái közé temette arcát, hogy kitörni készülő zokogását elfojtsa. De a szemeibe toluló kényeket mégsem birta egészen elrejteni . . . dólyes együttesben él az ideggyönge nő, a mániákus tébolyodott, a vallásos őrjöngő és a moral-insaniti, a park széles platánjai alatt nimfománikus lánykák vidáman kergetőznek szatiriázisos bácsikkal. Egy pásztor, egy karám. Itt élnek az ártalmatlanná tett emberek, mig meg nem nyilik előttük valamelyik csikorgó kapu. Az egyik a strassgangi temető felé mutatja az utat, a másik a feldhofi tébolydára néz. Itt jó a magyarnak ! Ide nem fér kandi ujságirói szem, ide nem ér el a magyar állam alkalmatlankodó keze. Itt jó. A szanatórium statutumai azzal kezdődnek, hogy az üdv kapuját csak orvosi bizonyítvány alapján szabad átlépni. Igy vándorolt oda Fischer Ignác dr. jól megokolt bizonyítványával felszerelve a mult hónap derekán egy magyar orvQspáciens. Nem részletezem, hogy miként jutott Fischer Ignác dr. ur erre a jól megokolt diagnózisra, hiszen a Csávossy-ügyből ismerjük az ő szokott eljárási módszerét. És páciensünk csak oly energikusan kitette a szűrét a hívatlan vendégnek, mint Csávossy báró. Szigorúak az osztrák törvények ! A szanatórium statutumai még azt is kívánják, hogy a beteg önkéntes belépési nyilatkozatot tegyen tanuk előtt (eine seinen freiwilligen Eintritt bescheiuende Erklárung). És Scarpatetti dr. előveszi nem közönséges dialektikáját. Teszem azt, B. B. neurasztóniás magyarnak nemcsak becsületszavával bizonyította, hogy bármikor távozhat, do fol is olvasta neki a statútumokból, hogy ő köteles minden neuropathát saját kívánságára bármikor elbocsátani. Mondanom se kell, hogy B. B. magyar neuropatha öt hónap óta üdül önkénytelenül. Adja Isten, hogy még soká folyr tassa. Igy lett a mi orvosunk is önkéntes páciens. Hanem ő, az elmebetegek háládatlan nyugtalanságával egy pillanatra sem szokta meg a zárt ház levegőjót. Nem tudta megérteni szegény feje, hogy miért közveszélyes ő Fischer Ignác dr. jóvoltából. Tiz napig hiába kórt orvosi felülvizsgálatot, csak tized napra látogatta meg a nagyszakállú és nagytudományu Hartmann, gráci egyetemi tanár, akit Scarpatetti dr. közhasznú intézetéhez a hála és szeretet meleg kötelékei csatolnak. Azt regélik) hogy Hartmann professzor hozzájárult a szanatórium épitési költségeihez, Scarpatetti azt is mondja, hogy viszont az ő szeretetének nagy része van Hartmann katedrájában. A lelkiismeretes főorvos meg is hivja gyakorta konzultálásra és felülvizsgálatra a hatvan koronás vizitü Hartmannt. És B. Gy. honfitársam nyil' ván tévesen panaszolta, hogy neki két Hartmann-vizitért három Hartmann-vizitet szám'' tottak fel. A becsületes kontrolitanár nem találta közveszélyesnek páciensünket, de ugy mond, közveszélyessé válhat. Most jön a paralizis. Mert igazán zseniális gyógymód idegbetegeket paralizissel ijeszteniSzegény páciens-orvossal végig számoltatták 8 Landesbank minden tőzsdeügyletét. Megpróbál' ták rajta a nagyzási hóbortot: nem ütött be. A perverzitás: csütörtököt mondott. Na áe minden eshetőségre elvették minden pénzét "S zárt szobában őrizték egy hétig, még a szokótt rabsétát is megvonták tőle. És mikor a rács0" keresztül megszólította B. B. kollégát, akk"r a szaktudós asszisztens Maresch dr hom0' sexualitással vádolta meg mindkettőjüket! Mindent elkövetett Scarpatetti, hogy egyrészt el no veszitsen egy pácienst, másrész*) hogy fedezze budapesti kollégáját. Szegény idegbeteg orvos zárkájában mim*0'1 lehető zaklatást végigtürt. Eji órán, meglát"' gatta őt Maresch dr ós ráfogta a fegyver*„Sie habén Siphilis gehabt. Dio Faralyse aus dem Syphilis". (Mert kíméletesen ke'1 bánni a betegekkel.) És mogjelont Matzenü^