Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-22 / 190. szám

É>ÉLMAGYAR0RS2ÁÖ 1911 augusztus 22 függ, ennek pedig elhatározását igen különböző körülmények igen sokszor ötletszerüleg befolyásolják. Nem a népesség száma, nem az illető helység kulturális centrumának minősége, a fejlettebb műveltség, előnyös fekvés vagy elhelyezkedés,- az adminisztráció, közlekedés, a kultura társadalom és műveltség szempontjából, hanem az illető község képviselőtestületének fölfogása állapítja meg. Igy azután vannak igen gyönge városok és önmagukat túlhaladó községek. Szerzett jogoknak sérelme nélkül, az állami és ebből folyólag hazafias nagy érdekeknek, általános elvi szempontoknak törvényben való megállapítása és e szempontokból származó föltételeknek törvényben való kimondása képezze alapját a városi jelleg megállapításának és a városok ne ötletszerüleg, a beteges ambició kielégítése alapján alakuljanak és a községek ne a szűkkeblű, rideg önzés érdekeinek megvédehnezése céljából tartózkodjanak a városi jelleg megszerzésétől, hanem az ország magasabb kulturális, közművelődési, honvédelmi, közgazdasági, , társadalmi, közegészségügyi, közlekedési, igazságügyi és adminisztracjonális érdekei legyenek döntők a községek jellegének és fokozatának megállapításánál a törvényhozás intézkedése szerint. Részletekbe itt nem bocsátkozhatunk, csak azt hangoztatjuk, hogy a városok kellő irányban való fejlesztése, ápolása és gondozása egy olyan nagy nemzeti érdek, mely az állam anyagi, erkölcsi, hadvédelmi és kulturális szempontból való előrehaladásának elsőrendű biztositékát képezi. Ennek pedig első alapvető föltétele egy jő városi törvény megalkotása, amely biztosítja a városnak a jogát, de biztosítja a jő közigazgatást, az igazi műveltséget és a kultura fejlődését, amelyek hivatásszerű központjainak természetszerűleg épen a városoknak kell lenniük. A városok rendezéséről szóló törvény megalkotására nyomatékosan hivjuk föl az Ezeket a segélyeket külöubeu. a méltányos szempontok mellőzésével kezeli a bürokrácia. Minden summát azzal a nyilvános indokolással utalnak ki, hogy az illető „nagy szegénységgel küzd" és hogy „semmi más megélhetési forrása nincs". Holott nem nagyon izlésés ; dolog, ha egy kulturállam kikiabálja, hogy irodalma koldusokat termel. Van különben a segélyezettek között valaki, aki az ilyen szempontokkal édeskeveset törődik; eredetileg is kéregetőféle ember, utcai költő, aki éveken át járta az egész kontinens városait, mindenütt leplezetlen őszintséggel dalolta életének számos szenvedéseit. Ez a kitűnő férfin Willim Duvies. Most már nincs szüksége rá, hogy levett kalappal verseket mondjon az utcám Most állami kegydijas és mintegy száz koronát kap havonta. Angliából ugyanis minden lakástalan kéregetőt szigorúan büntet a törvény, még az alamizsnából élőket is büntetik. De William Daviessel kivételt tettek. A hivatalos fórumokat is meghatották azok a versek, amelyekkel egész Angliát és Amerikát teleénekelte a nyomoráról. Hat évvel ezelőtt tett szert nagy hírre, amikor A lélekromboló cimmel kiadott egy verskötetet; a kritika fentartás nélküli elismeréssel adózott a könyvnek ós az irodalmi év legértékesebb termékének deklarálta. Davies azonban nem kapott jó kiadót, azzal a néhány garassal, amit, mint utcai cipőzsinórárus szerzett, kinyomatta a kötetet saját költségén. Nem egyszer előállították csavargásért, most pedig az angol állam hivatalosan elismerte kulturális faktornak. illetékes faktorok figyelmét, nemcsak abból a célból, hogy mielőbb elkészíttessék, de abból a szempontból is, hogy az alkotás tökéletes legyen. Ma a reformok korát éljük. Uj alapra fektettük igazságügyünket, restauráljuk a honvédelmet és hadügyet, megakarjuk csinálni a választójog reformját és igy gyökeresen átalakítjuk törvényhozásunkat, törvényhatósági és községi életünket. Maholnap Magyarország újjászületik, vigyázni kell, hogy a születés csakugyan uj életet és virágzást, ne pedig sorvadást és elmúlást hozzon, mert a nemzetek életében elkövetett tévedés az ország balsorsának okozója lehet és maga a jó szándék és jóhiszemű meggyőződés még nem biztosítja magát az eredményt is. Mi várhatunk! — A miniszterelnök a helyzetről. — (Saját tudósítónktól.) A „Neues Pester Journal" mai számában Héderváry Károly gróf miniszterelnök következő nagyérdekii és nagyjelentőségű nyilatkozatát közli a helyzetről: —r Sok ujat tulajdonképen nem mondhatok önnek. Az ellenzék vitarendező-bizottságától sem kérhetek kölcsön gondolatokat és ötleteket, mert ez, mint legutóbbi határozata mutatja, a parlamenti állapotok színessé és változatossá tételére szintén képtelen. És itt van ebben a pillanatban az egész helyzet kulcsa. A mostani helyzetért mi nem vagyunk felelősek, akik a parlament munkaképességét nem akadályózzuk, hanem ellenkezően, bőven elláttuk a törvényhozást munkával és ismételten hangsúlyoztuk, hogy a véderőjavaslatok letárgyalása után a tőrvényhozás munkálkodása számára még sokkal gazdagabb és termékenyebb talaj vár. — Amig tehát az ellenzék eddig követett taktikáján nem változtat, nincs ok arra, hogy mi elhagyjuk az eddig követett utat. Hiszen már talán a megcsömörlésig sokszor mondtuk, hogy mi várhatunk. Mi ráérünk! Minket senki sem szorongat, nem is sietünk el semmit és nagy lelki nyugalommal szemlélhetjük az ellenzék üzelmeit. Hogy meddig? Ennek az időpontnak a megállapítása az én föladatom. Tán" addig is, mig az ellenzék be nem játja, hogy m törvényesen létrejött többség akaratának mégis csak érvényesülnie kell. Ismétlem tehát, amit már önnek többször mondtam: izgalom nélkül szemlélek és várom azt az időpontot, amikor taktikám megváltoztatására határozom el magamat. A miniszterelnök ezután kijelentette, hogy nem szükséges jelentést tennie őfelségének a helyzetről, majd igy folytatta: — őfelsége szeptember közepéig szándékozik fsdhibén maradni. Ez meglehetősen hosszú terminus még; addig történhetik is valami, ami az uralkodó' előtt való megjelenésre késztethet. É pillanatban azonban erre okot nem látni:'. Ha a király visszatért Bécsbe, talárt jelentkezem kihallgatásra, minthogy a király budapesti tartózkodását Csak októbferre tervezik, addig pedig mégis értesülnie kel! őfelségének a folyó ügyekről. A jövő kereskedelmi miniszterének kinevezése például szintén alkalom volna a király előtt való megjelenésre, de ez az ügy sem érett meg a király elé való terjesztésre. Az argentiniai buskérdésnek a helyzetre való hatásáról szólt ezután a miniszterelnök: — A kérdés egyáltalában nem alterálja a helyzetet, — mondta. Ez külön dolog. Ezek a tárgyalások folyamatban vannak és valószínűen sokáig el is tartanak. Itt sincs okunk a sietségre és hamárkodásra. Az osztrák tárgyaló felek visszautaztak Bécsbe instrukciókért, mert a mi uraink nagyon határozottan közölték velük, hogy azok az engedmények, amelyekre kívánságaik teljesítése lenében hajlandók, ellenértéknek nagyon csekélyek. A kínált rekompenzációk [legnagyobbrészt, amelyeket Ausztriának ugyi meg kell adnia, ezek tehát nem- adják, cllefi értékét annak az előzékenységnek, amelyé, tőlünk a fönnálló kereteken kivül kívánnál Az osztrák tárgyalók azt hitték, högy* máij egészen megpuhultunk és mindenbe belemegyünk. De erről szó sincs. A huskérdés' a függő kérdések komplekszumából kiragadni nem engedjük. Ha itt konecsszTóKa1 kérnek tőlünk, teljesíteniük kell a mi J'é?1 kívánságainkat. Előzékenységünket mi ne" fizettetjük meg, csak ragaszkodunk jogaink hoz. Meggyőződésem, högy az osztrák kof; mány a kockán forgó nagy érdekekre vaj tekintettel a további tárgyalások során készségesebb lesz, annál inkább, mert liiszd most ő az, amelynek a mi el őzekenys'-'| giinkre szüksége van. Mi a kiegyezésbe" biztosított érdekeket képviseljük s igy a kk erősebb jogalapon állunk, amelyen nw mindig eredményt értünk el. fl fl képviselőház ülése. — Ellenzéki véletlenek. — (Saját tudósítónktól) Háromnapi pihen után hétfőn újra összeült a képviselőiig] És folytatták ott, ahol elhagyták. Az ellen zék még az úgynevezett harcot is a vek1 lenségre bizza. Névszerinti szavalásba szellemesnek gúnyolt közbeszólásokba tenE tik erejüket. Ami ugy látszik, nem is - eÉ különben a szünet után következőit fl> illés nem lett volna olyan sivár. A logF lemzőbb az ellenzék életképességére, hoí napokat mor agyonaludni ugy, liogy ii0,,'l gondol a holnapi napra. Mert ugyebár, legelemibb követelmény volna az ő érik' kében, hogyha harcol, öntudatosan és t»®' tikával harcoljon. És ime, Magyarország0! megtűrhetnek olyan ellenzéki kerékkötői amelyben nincs öntudatos taktika! Ebez tényhez nincs szükség semmi jelzőre, seni*1'1] kii lön magyarázatra ! Itt említjük meg, hogy a Házban ma m®i jelent Tisza István gróf is. Tisza hotolc Őj Pöstyénben nyaralt ós láthatóan friss e'f ben érkezett vissza. A munkapárt és bíii'3 tai tüntető lelkesedéssel köszöntötték. Me®, jelent a mai ülésen Kossuth Ferenc is.' régi erőben van. Gyöngélkedő. Kossu', párti hivei megtapsolták, a Justh-pártí észrevették ós köszöntötték, a tpbbsqg f\ dig látta, hogy Kossuth Ferenc a régi. A1"! lyennek az ország megismerte ; . . A hétfői ülésről ez a tudósítás szói : Elnölc: Kabós Ferenc. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesít1"! után elnök a Ház részvétót nyilvánítja Lón!)} Sándor főrend és egy horvát képviselő huuyta felett. Bemutat két föliratot a véderőjavaRl®'1 ellen. Justh János javasolja, hogy a három F vény ... " ^ Elnök' Csak kettőről van sző! (Nagy J[ rültség.) Justh János : . . . a két kórvény az olA(, kel szemben más-más bizottságokhoz ut®* tassék. Indítványa felett névszerinti szavalást annak holnapra halasztását, ké i, amit az rendel. .j Elnök közli, hogy engedélyt adott Bafthrí'l Tivadar grófnak arra, hogy a aajtószaba® jjj megsértése tárgyában sürgő i interpellációt tűzhessen a miniszterelnökhöz. Az interpellációra egynegyedkét őrakor át a Ház. (Kéj)viselők kitüntetés* Napirend szerint Eitner Zsigmond (Juslh-pirti) indokolta ^ a képviselők kitüntetésének megszünteti'1'J vonatkozó indítványát. A képviselőséggel ."j fér összo a kitüntetések és a cimek 0Í"V dósa. J Benedek János: Ugy van ! Nevetséges S kás ! (Zaj.) .q Felkiáltás (jobbról): Hát a koalíciós k 'Pv ' lök nem fogadtak el a kitüntetósti (Zaj.) t