Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-20 / 189. szám

augusztus 20 3ig. — lajlik már át »< ik és egyre töbliazai fürdőkből : azokat, aki* ' valahonnan 9 rdélyi bércek^1 ) nyaralás nagj tábor soviniszta bélyegzi, hogy lénzt viszünk k1 rdoskodik anielinak minden te* nt a külföldiek asza van a legapulja, szidja a itt foglal állást, ráról van szó — öldre menjen a rt a saját orszá' minél nagyobb :i látókörünket, övetelőbbó tesz ecsavarodásáva' s témája. Sz° gyonosodás és iposan belevág, ember minden dozásával töm* egtöbbnyire él' zonyaink nagy* ;unk ós szuszí' í tegyük a ina* s azért járjunk jók minden teáz idegenek is minőt ők talál' ímelyet a nem:ozási sikerek s marad a legekü fiirdőcske, )t, vagy vállaletésével, szakilelmesség esi'" )mát épitse fői s semmiségek fan hely van, a kiűzzük tai Alföld subamját. Magán a zik annak aí "dőzés igényeit ogy egy többódynek minden kabinok. Itt valamivel mePalics, amit ak. Talán nem iné meg mindamit tesz. csra. Ezeknek tazott oda és t ugyan eleget kisszerüségén, ni, de amelyek liogy Palicsot an vegye. Az* lezzünk, sohanérdek olyan idta szépségéinek rejlenekhíres a vize, fürödni. Mintpénztárnál, í megváltani, nószetesen 11 itl állomásra, d(5töi a postá' iöil augusztus 20 DÉLMAUYARORSZÁO 3 hoz küldtek. Igen. Senki se nevessen, a fürdőnél azt mondták, hogy a postánál kapom a fürdSjegyet. És nem láttam egész Palicson, hogy ezt a külö: ös, senkitől sem sejthető rendszert bárhol is tudomására ho/nák a közönségnek. Pedig hirdetni kellene ezt a szállók szobáiban, az étlapokon, a fákon, a trafikokban, egyéb üzletekben, már a vusuti állomáson, a villamo* kocsikban és minden egyéb elképzelhető helyen, talán még Szegeden is. I)e nem hirdetik és ón fürdeni akarok n palicsi vizért meg a meleg iniatt is, kénytelen vagyok tehát megsétálni azt a negyedórás ulat, amely a postától a fürdőhöz vezet. Rohanok a fürdőhöz, alig várom, liogy úszkálhassam a liüs habokban. Mutatom a jegyet, kérem a kabint, de nem kapom a kabint. Vagy harmincan várnak sóvárogva egy üres kabinra, amelyek kezdetlegesek valamennyien. Az ajtójuk derékig ér, látni lehet tehát, amikor egyik, másik ember öltözködik. Van ilyenkor o-trom, a várakozók mind oda rohannak ós mert nagy itt a rend, veszekednek, tülekednok a kabinért. Hat ilyen ostromban vettem részt Palicson egy fülkéért. Sohasem győztem. Az élelmeseké, a tolakodóké, a jól törtetöké itt is a : iker, mint mindenhol. Nem fürödtem tehát. Legalább csónakázni szerettem volna. Elmegyek a csónakállomáshoz. Nincs jegy, a postán lehot váltani. Megyek a postára. Megváltom a jegyet. Visszamegyek a csónakállomáshoz. Mutatom a jegyet. Nincs csónak. Végre kapok egyet, lakni lehetett volna benne. Csónakázás után a vendéglőbe megyek. Csörgők, ordítok, dobolok, az úristennek se jön péncér. Végre az egyik megkönyörül rajtam, hozzám jön. Ét.lalapot kérek. Elmegy, hogy rögtön hoz. Persze nem hoz. Magam keritek étlapot. Végre pincért is. — Kérek rostélyost — mondom neki. — Nincs. — Vesepecsenyét. — Az sincs. — Sült csirkét. — Az sincs. — Hát mi van itt? — kérdeztem nevetve. — Csak tessék nevetni, majd félóra múlva visszajövök — szól a pincér és a faképnél hagy. Pontos ember volt, félóra múlva visszajött. Megtörve, fáradtan, kiéheztetve, mondom neki : — Az Isten áldja meg, édes jó nagyságos Pincér ur, adjon valamit enni. — Kérem 'ássam Mit parahcsol ? Csak rántotta van. — Hozzon rántottát. Es hozott rántottát. És én megettem a rántottát. És fáradtan, éhesen, fürdós nélkül, letörve, megtörve, bosszúsan jöttem haza a poros, a száraz, a meleg Szegedre az Alföld ékes fürdőjéről, Palicaról. Oroszország hajóreiidelésc. Pétervárról jelentik: A minisztertanács elhatározta, hogy a fekete-tengeri flotta szaporítására építendő uj hajókat kizárólag orosz cégeknél rendeli meg. A kormány egyelőre három hadihajót építtet huszonhárom millió rubelért. A kormány ezenfelül négy torpedónaszád építésével szándékozik megbizni négy orosz céget. A német-francia tárgyalás. Berlinből jelentik : A Norddtutsche Alig. Ztg. irja : Cumbon francia nagykövet a legkőzelobbi napokban Páriaba szándékozik utazni, hogy az ed" digi tárgyalások eredményéről kormányának szóbeli jelentést tegyen. Cambon visszatérése után a tárgyalásokat ismét meg fogják kezdeni. — Páriából jelentik: A Havas-ügynökség jelenti: Cambon nagykövotnek Kiderlen-Wachter államtitkárral folytatott tanácskozása a helyzeten nem változtatott. A két kormány álláspontjában semminő említésre méltó változás nem állott bt). után a fia. — Egy szegedi uri család a züllés utján. — (Saját tudósitónktól.) Nem is olyan régen, nagyon sokat foglalkoztak a lapok egy szegedi uri család tragédiájával, ahol az apa, Kling Sándor könnyelmű élete egy nagy családot kergetett a legnagyobb nyomorba. Kling Sándor előkelő kolozsvári család sarja, végzett gazdász. Könnyelmű, léha életmódja miatt hamarosan letört és Szegedre került a kataszterhez napidijasnak. A kis fizetését minden elsején eldorbézolta, nőkre költötte, héttagból álló családja pedig odahaza éhezett. Sokszor még betevő falatja sem volt Kling Sándor családjának. A napidijas elegáns, jó megjelenésű ember volt, előkelő társaságok is szivesen látták vendégül. A fizetése még pezsgőre sem volt elég. ITgy segített magán, hogy zsarolt, csalt és nagyobbstilü szélhámosságokat követett el. A Délmagyarország anak idején részletesen foglalkozott Kling Sándor üzelmeivel. Leggyakrabban nőket csapott be. Fiatalembernek mondotta magát és házassági ígérgetésekkel csalt ki kisebb-nagyobb összegeket a hiszékeny nőktől. Szegeden is sok nőt bálózott be, közöttük egy ismert tengerészkapitány özvegyét, akit igen érzékenyen károsított meg. Kling Sándor mulatott, udvarolt a nőknek, a családja pedig egy hónapos szobában küzdött a nyomorral, az éhséggel. A héttagú család rémséges nyomoráról a Délmagyarország tudósítása révén az egész város tudomást szerzett és ebben az időben Kling Sándornak is nyoma veszett, még a csalója sem tudja, hogy hova szökött. Kling.Sándor hirtelen távozása után szenzációs dolgok jöttek napvilágra. Kling öt szegedi uriasszonyt zsarolt meg és kettőnek a nevét váltóra is hamisította. iAz úriasszonyok csak azért nem tettek följelentést Kling Sándor ellen, -mert szégyelték a viszonyukat e rovottmultu , szélhámossal. Kling megszökött Szegedről, a családját pedig a legnagyobb nyomorban itt hagyta. Apa után a fia. A 14-es számú rendőr szombaton délután két kis csavargót fogott el a piacon. Egy parasztkocsiról egy kabátot, meg egy kendőt emelt el a két nagyreményű csemete. A rendőr a zsákmánynyal együtt behozta a fiukat a rendőrségre, hol már jó ismerősként üdvözölték a kis tolvajokat. — Huszadszor hozzák már be tolvajlásért őket, — jegyezte meg Szakáll József dr. A ,két gyerek csak állt és bámult, nagyra nyitották szemeiket, aki nem tudta, hogy notórius tolvajok, hát könnyen ártatlan gyerekcsinynyel vádolta volna őket. f — Hogy hívnak? — kérdezte az alkapitány a magasabb fiútól. \ — Kling Zoltán vagyok, — Miért .loptál? — Éhes voltam, az anyám is éhes, a testvéreim is éhesek. ; — No, majd a javítóintézetbe nem leszel éhes. A gyerekeket levitték a szuterénbe. Senki se gondolt többet a kis tolvajra, pedig egy nagy tragédia szomorú hőse ez a kis fiu. Kling Zoltán. Még szombat délután sikerült a kis tolvajjal néhány szót váltanom. Könnyezett, imikor az apjáról kérdezősködtem. — Ki volt a maga ,apja? — Kling Sándor, hivatalnok. — Hol van most az lapja? — Meghalt az kérem már... ne kérdezzen róla. Kibugygyant a kis gyerek (szeméből a könny, majd szepegő sírásra fakadt. Később közlékenyebb lett és remegő hangon ,mesélte el a szerencsétlen család kálváriáját. — Akkor is éheztünk, mikor az apa itthol volt. Pedig neki volt pénze, szép ruhákba járt. Akkor mégsem éheztünk annyit, ,mint most. Néha hozott haza pénzt. Most senki sincs, aki keressen, mert hat kicsi testvérem van otthon. Az anyám már mosni jár. Mikor az apa itt volt Szegeden, akkor csak /titokban járt a? anya njqsiii, Újra sirni kezdett a kékszemű kis gyerek, nem szólt már többet egy szót sem, megfordult és lement a rendőrrel a szuterénbe. Hisz olyan jól ismerte, már ezt a helyet. Még örült is, hogy ide került, itt legalább enni adnak neki. Nyomorban a csaiáü. Kling Zoltán, a kis tolvaj, aki most a rendőrség foglya, a legöregebb tagja a nyomorban hagyott családnak, ü is csak tizenkét éves. A család abból tengeti életét, amit a vézua, beteges, sorsüldözöt asszony keres. Napokon át nincs kenyér a háznál. A szerencsétlen asszony is előkelő családból született. Valamikor Kolozsvár legszebb, legelegánsabb leánya volt. És most? A fájdalomtól, a nyomortól lesoványodott, lerongyolódott rom. Mosni jár, hogy a gyerekeinek száraz kenyeret szerezzen. A gyerekek pedig éhesek. Kling Zoltánnak, a legöregebbnek fújt ez nagyon, ő már megértette, hogy az apja vétkéért neki kell bűnhődni. Régente urasan élt, azután koplalt, most már lopni is jár. Első bűne az volt, hogy éjszakának idején benyomott egy ablakot és az üveget másnap eladta busz krajcárért. Kenyeret vett rajta és hazavitte testvéreinek., A rendőrség elfogta. Ez volt az első bün, az első lépés ama lejtő felé, ahonnan már nincs többé visszatérés. Azóta húszszor csípték meg tolvajláson. Hol van az apa ? Kling Sándor nyomtalanul tünt , el Szegedről. Senki se tud róla semmit. Végre hosszas utánjárás után sikerült egy levelét megszereznünk, amit egy szegedi uriasszonynak irt Esztergomból. A levél csak néhány sorból állott: Nagyságos asszonyom! Bocsásson meg, hogy búcsúzás nélkül távoztam, de sürgős ügyeim elszólítottak Szeyedröl. Nemsokára viszontlátjuk egymást, mert i csak az örökségemet mentem átvenni. Addig is szivesen üdvözli barátja Kling Sándor. Szóval Kling Sándor Esztergomban volt. Hogy most hol van, azt senki sem tudja, még a családja sem. A kis tolvaj olyan bánatosan mondta, hogy még most is a fülembe eseng: — Az apám már meghalt. Ne is kérdezzen róla. I Pör a pápa zászlója miatt. — Az aradi Katolikus Kör politikája. — (Saját tudósitónktól.) Pénteken, a király születésnapján, az aradi középületek fel voltak lobogózva. A középületeken háromszínű nemzeti lobogó lengett. A Széchenyi-utca egyik középületén azonban egy hatalmas feliér-sárga zászlót is lengetett a szél, mely tudvalevőleg a pápai állam jelvénye. Az Aradi Katolikus Kör tűzte ki ezt a zászlót. Ez a tüntetés szemet szúrt az aradiaknak, annál is inkább, mert ez már nem az első eset volt. Nikolits Döme dr aradi ügyvéd ebben az ügyben levelet intézett az Aradi Közlöny szerkésztőségéhez. Az ügyvéd ur azt teszi szóvá, hogy az Aradi Autonom Katolikus Kör Széchenyi-utcai házára a király születésnapja alkalmából nemcsak a magyar nemzeti lobogót tűzte ki, hanem az ezustsárga pápai zászlót is kifüggesztette. A levél igy szól: Többen kérdést intéztek hozzám, hogy az Autonom Katolikus Körnek megvan-e azon szabadalma, hogy hazara idegen allam zászlaját tűzze ki. A kivancsiak jol teszik, ha a kérdést az aradi kihagasi bírósághoz, vagy királyi ügyészséghez intéz,k> Nikolits Döme, ügyvéd. A levél vétele után Nikolits Döme a kö\ctkczö feh i'.ágositAssal szoVált; 6