Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-20 / 189. szám

2 A parlamenti helyzet. — Kossuth obstrukciós fordulása. — (Saját tudósítónktól.) Meglepődéssel olvasna mindenki Kossuth Ferencnek, a negyvennyolcas és függetlenségi párt hazatért vezérének nyilatkozatát. Nem kevesebbet mond Kossuth Ferenc, mint azt, hogy a parlamentben most folyó ellenzéki akciót helyesli és helyesli annak formáját is. Vagyis helyesli az obstrukciót és annak legsilányabb faját, a technikázást. Ez uj dolog. És azért meglepő. Először történik meg, hogy Kossuth Ferenc, a higgadt, a megfontolt, a felelősséget érző pártvezér és államférfi, nyiltan azonosítja magát egy destruktív parlamenti irányzattal, azzal, amelyet mindig elitélt s amelyre nézve, ha valaha valamelyes fentartással élt volna, legfeljebb annyit mondott, liogy azt olyan ultima rációnak tekinti, amellyel nemzeteknek csak a legvégső esetben szabad élni. Kossuth Ferenc ezt az álláspontját nyiltan hirdette mindig és különös erővel a legutóbbi általános választásokon, amikor az ő és Justh Gyula pártja közötti egyik főválasztófalként épen ennek obstrukciós hajlamát állította föl, amelytől ő és pártja féltik a parlamentet és óvják az országot. A saját elmélete szerint Kossuth Ferencnek csak egy esetben volna oka és alapja az obstrukció mellett való ilyen kategorikus állásfoglalásra: ha az általa jelzett legvégső eset bekövetkezett volna. De nyilatkozatában Kossuth Ferenc adós marad ennek kimutatásával. Ami természetes is. Mert legvégső eset alatt ő is, más is, nem érthet egyebet, mint a nemzet létének veszélyeztetését. És ezt a jelenlegi helyzetről még a legelvadultabb obstrukciós fantázia sem meri áüitani. Az ultima ráció helyett, mely Kossuthnak közelmúltbeli elmélete volt, nyilatkozatában Kossuth Ferenc uj elméletet állit fel, mely szerint a többségi erőszak olyan ok, mely jogossá teszi az obstrukciót. Ez az erőszak pedig a nyári tárgyalás. Valóban meg kell ütköznie az országnak ezen a kijelentésen. Amig az obstrukció jelentéktelen fenegyerekei emlegetnek ilyen kicsinyes szempontokat az erőszak elméletének megokolására, addig nem érdemes ezzel komolyan foglalkozni. De mihelyt az ellenzéknek legeurópaiasabb gondolkodású politikusa téved ilyen hamis és erőszakolt magyarázatba. mint az ilyen esetekben rendesen történni szokot, nem volt odahaza, mire Strision a közeli patikába ment és remélte, hogy ott segítenek rajta. Hosszas, várakozás után kinyílt az ajtó és egy álmos fiatalember jelent'meg hálókabátban és oly komoly arcot vágott, hogy Strisiont kirázta a hideg. — Mit kiván ily késő éjjel, — kérdezte a patikus. — Könyörgöm, adjon valamit... hebegte Strision, — képzelje, vigyázatlanságból petróleumot ittam, ha nem segit, félek, hogy meg kell halnom. — Ne izgassa ugy magát, — csitította a patikus, — feleljen a kérdésemre. — 'Tényleg petróleumot ivott? — Igen uram! Mentsen meg! A patikus az Íróasztalához ment és egy könyvben lapozni kezdett. Miután vagy két oldalt el is olvasott, a vállát vonogatta és elgondondolkodva a szomszéd szobába ment. Négy órát ütött. Mikor a patikus ismét előkerült, már egy másik könyv volt a kezében és abból olvasott. — Hm, — szólt hoszabb szünet után, — lia rosszul érzi magát, akkor azt ajánlanám, hogy forduljon egy orvoshoz. — Már voltam egy orvosnál, de nert) találtam odahaza. — Égy, hát bennünket, gyógyszerészeket DÉLMAGYARORSZÁG velejére kell nézni az erőszak fogalmának. Többségi vagy jobban mondva parlamenti kormányzati és erőszakról csak akkor lehet szó, ha: 1. az országgyűlés tanácskozási és határozati szabadságát, vagyis az egyéni szólásnak és a testületi akaratnyilvánításnak szabadságát korlátozzák; 2. ha közszabadságot megsértenek, törvényeket és azokban biztosított jogokat megszegnek. Másféle erőszak sem a parlamentben, sem a kormányzatban nem lehetséges. Azt, hogy az országgyűlés tagjainak egyéni kényelmét, szokásait a parlament munkarendje által megzavarják, erőszaknak minősíteni valóban kissé merész dolog. Hisz a parlament szünete, a képviselők pihenői országos szemponttá, érdekké fel nem fújhatok. Azok lehetnek egyéni és pártérdekek, amelyekért a legvégső fegyverekhez nyúlni nem szabad; amelyekért az országgyűlés rendjét és békéjét csak az oligarchia korában és a Lengyelországéhoz hasonló politikai degeneráció közepett szoktak megbontani. Az erőszakrtak hajuknál fogva előrángatott ürügyeivel nem lehet az országot megtéveszteni. Aki az obstrukciót elvileg ellenzendő végzetes fegyvernek tartotta egy év előtt, az nem helyeselheti azt most — a kánikula cimén. Ellenben az obstrukció végzetességén fölül van még valami végzetes: a viszonos erőszaknak az az elmélete, amelyet Kossuth Ferenc nyilatkozatában fölállít. A fogat fogért elmélet. Mit szóina vájjon az ellenzék ahoz, ha a kisebbség nyilvánvaló előszakával szemben a kormány és a többség követné a Kossuth Ferenc erőszak-elméletét? Erre teljes jogalapot nyújtana a parlamenti erőszak legelfajultabb neme: a most folyó obstrukció. A kormánynak és többségnek azonban nincs szüksége semmiféle rendkívüli eszközre. Épen azzal különbözteti meg magát az ellenzéktől, hogy szigorúan törvényeink és a Ház szabályainak alapján marad és az ellenzéki felforgatással szemben kitart az alkotmányos és parlamenti rend őrének "szerepében. És nyugodtan meg fogja várni, mig ez az obstrukció az országos közvélemény tiltakozása és a saját ürességé és megokolatlansága folytán önmagában össze fog omlani. tart embereknek és nem szégyen]i magát hajnali négy órakor, mikor még minden kutyának nyugvása van, felzavarni minket álmunkból? Strision hallgatott és sóhajtva elhagyta a patikát, hogy haza menjen. — Meg kell tehát halnom! — jajgatott magában. A fülében szünet nélkül zúgott. Minden pillanatban ugy tetszett neki, mintha szive megszűnne dobogni. Mikor hazaért, egy cédulára a kivetkezőket irta: „Senkit se okoljanak halálomért!" Azután áhítatosan imádkozott és lefeküdt, fejére húzva a paplant. A reggel beköszöntött és íme, csodák-csodája, Strisien még életben volt. Mikor Lidia megjött, hogy a beteg után nézzen, Strisien az ágyban ült és igy szólt: — Aki szolid életet él, kedves Lidia, annak még a petróleum sem árt, azt most magamon tapasztalhattam. Közel voltam a halálhoz, nagyon sokat szenvedtem, de most már megint minden rendben van. Csak a szám van elégve, *de a testem, hála Istennek, megint egészséges. — Nem ugy van, kedves barátom, — szólt Lídia, hogy a méreg nem ártott magának, az csak annak a jele, hogy a petróleum rossz volt. És Lidia izgatottan szaladt fel és alá a szobában. 1911 augusztus 20 Fürdők Szeged körül — Paiicstól Dorozsmáig. — (Saját tudósítónktól.) Őszbe hajlik már át »! idő, egyre kevesebben nyaralunk és egyre többet beszélünk nyaralásról. A hazai fürdőkből hazajövő eksznyaralók szidják azokat, akik külföldre mentek, akik pedig valahonnan 8 Lajthán, a Kárpátokon, az erdélyi bérceken túlról jöttek, a külföldön való nyaralás nagj hasznairól áradoznak. Az egyik tábor soviniszta jelszavakat hangoztat, bűnnek bélyegzi, hog)' mi szegény magyarok annyi pénzt viszünk k1 külföldre és körömszakadtáig kardoskodik amellett, hogy a honi jfürdők is vannak minden tekintetben olyan megfelelők, mint a külföldiekA másik tábornak már sok panasza van a legtöbb hazai fürdőhely ellen, szapulja, szidja 8 hazai élhetetlenségeket és amellett foglal állást, hogy aki — hacsak nem szoros kúráról van szó-' pénzt költ el nyaralásra, külföldre menjen 8 többi sok ok miatt azért is, mert a saját orsz»* gunkat úgy-ahogy ismerjük, minél nagyobb darab külföld megismerése böviti látókörünket, élesíti látásunkat és egyre követelőbbó tesz Ítéleteinkben. A levelek kizöldülésóvel, őszbecsavarodásával legaktuálisabb tehát a nya ralás témája. Sz" ami szó, a dolog a nemzeti vagyonosodás és hatalmasodás üzletkörébe is alaposan belevág, do talán még se ugy, hogy az ember minden anyagi és ideális érdekének föláldozásával tömje a magyar fürdőket, amelyek legtöbbnyiie él' hetetlenek, hanem úgy, hogy viszonyaink nagy mérvű föllenditésével, álmosságunk ós szuszi' ságunk levetkőzésével olyanokká tegyük a magyar fürdőket, hogy mi magunk is azért járjunk azokba, mert lagalább is olyan jók minden tekintetben, mint a külföldiek és az idegenek is eljöjjenek, mert jobbak, mint aminőt ök talál' nának a hazájukban. Tömérdek olyan helyünk van, amelyet a nemzeti vagyonosodás ós a vállalkozási sikerek aranybányájává lehetne avatni és marad a leg' több lakatlan falu vagy helyi érdekű fürdőcsk»> mert nem akad erkölcsi testület, vagy vállalkozó, aki a szükséges tőke befektetésével, szakértelem fölhasználásával, üzleti élelmesség csillogtatásával a munkásság templomát építse föl az üres, a deprimáló, a koldus semmiség ok helyén. Szeged környékén is több olyan hely vait amelyet áldásossá lehet tenni, ha kiűzzük talajából a magyar föld, különösen Alföld subaszagát, maradiságát és nembanomját. Magán a tiszaparton kis vagyon kinálkozik annak aZ embernek, aki a szegedi tiszai fürdőzés igényeit nem látja kielégítettnek azzal, hogy egy többókevósbbó jó fabódét épitett, amelynek minden karakterisztikuma a kosár és a kabinok. Itt van aztán Dorozsma, Szegedtől valamivel meszebb Kamarás és még meszebb Palics, amit már Szabadka vindikál a magáénak. Talán nem is jogtalanul, csak okosabban tenné meg mindazt Palics föllenditóse érdekében, amit tesz. Utazzunk el néhány percre Palicsra. Ezeknek a soroknak irója néhány órára utazott oda és még sem halt bele. Bosszankodott ugyan eleget az ottani állapotoknak oL an kisszerüségén, amelyeket bliktri lenne kiküszöbölni, de amelyek bizony megakadályozzák azt, hogy Palicsot mint fürdőhelyet bárki is komolyan vegye. Azzal, hogy egy magyar fürdőt fölfedezzünk, sohasem késtünk el. Ismételjük: tömérdek olyan helyünk van, amelynek termószetadta szépségében és gyógyvizeiben nagy kincsenek rejlenekPalics is ezek közé tartozik, liires a viz®> persze hogy meg akartam benne fürödni. Mint* hogy a vasúti jegyeket a vasúti pénztárnál, fürdöjegyeket a fürdőnél szokták megváltani fürdőjegyem megváltásáért természetesen a fürdőhöz mentem és nem a vasúti állomásra) de még a postára- sem, Pedig a fürdőtől a postá'