Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-20 / 189. szám

& \ REGGELI LÁP. Ü. evToiyc.m, 1Ö8. szám iöíi. vasárnap, augusztus £ö AN|NASKTUS J.9 léter, 1 coll al, jókarban leyí atcső Mennyiségben on kapható SZ. 3I3Í Kfapentl mrkeszUMf és klaííhivatal Szeged, ^ Korona-utca 15. szám c=i és fémáru a le? Budapesti szerkesztéséi) és kiadóhivatal IV., 1 megvétetnek ^ Városház-utca 3. szám • REG6ELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZB3ZSEN REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉS! APA VBÉREN egész évre . R 24'— félévre . .. R I2-— negyedévre. R 6'— egy hénapra R 2'— Reggeli lap ára 4 fillér egész évre . R 2I-— félévre . . . R 14 — negyedévre. R 7'— egy hénapra R 2-40 Esti lap ára 2 fillér TELEP0N-SZ1M: Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 136 Interurbán 305. Budapesti szerkesztőség telelőt,-száma 121—12. tmányu kerék' ek, bessélő ek eredeti gr» - gyártmányban, lékek, — spof' 1 legjutAnyosobb rékpárok 12<> It kerékpárok Ive, alkatrészek ongedménynyei ÉK h nyiskola mellett1 — •BHBbubm KB «•* jr élkül. uzetrák, tára. Űszi rigmusok. Irta Fái Dániel. Szomorú időket élünk. Most, hogy közeledik az ősz, előre veti árnyékát az az idő, amikor minden drágább lesz, amikor nehezebb lesz a megélhetés, amikor a kisembereknek az életért való harcát megnehezíti a mindennapi életért való gond. A rossz gazdasági viszonyok, a kedvezőtlen időjárás a szegény ember életét tette keservesebbé. A búzát kivéve rossz a termés, drágább lesz a hus, az élelmiszer és ennek folytán drágább lesz minden, amire a háztartásban szükség van. ... 3 A kereskedő, iparos még csak segíthet magán, az is nehezen. Az árut, amit drágábban vesz, drágábban is adja, a polgári haszna valahogyan csak megmarad. De a hivatalnokok, különösen a városi és állami hivatalnokok a megváltozott viszonyokkal nehezebben tudnak megküzdeni. Ezek az emberek megszabott fizetésből élnek és a fizetésük nem emelkedett, vagy legalább is nem emelkedett olyan mértékben, mint a drágaság. A hivatalnokok idejét lefoglalja az életért való harc és liogy a gondokkal küzdő hivatalnok nem teljesítheti a kötelességét ugy, mint az az ember, akinek nincs gondja, ez csak természetes. Budapesten azon tanácskoznak, hogy mint lehetne segíteni a hivatalnokokon, akiket a nagy drágaság adósságesinálásba kerget. Nálunk Szegeden még csak nem is tanácskoznak és jóllehet, a tanács mindegyik tagja érzi, tudja, hogy abból a fizetésből, amit a város alkalmazottainak ad, nem lehet megélni, még egyik sem kezdeményezett olyan akciót, amelynek célja a megélhetési viszonyoknak megfelelően rendezni a város alkalmazottainak a fizetését, vagy legalább is segíteni azok helyzetén. Szó sincs róla, lehet csökkenteni átmenetileg a drágaságot. Ha felfüggesztik a vámnak és a helypénznek a szedését, ami által nagyobb mennyiségben kerül élelmiszer a városba, ha a vámsorompók előtt való vásárlásokat eltiltják és a legszigorúbban ellenőrzik, liogy a kofák csak délelőtt tizenegy óráig vásárolhatnak a termelőtől, akkor ideig-óráig segítve van a helyzeten. A szegedi huspénztárnak is kötelessége lenne a dijait felére leszállítani, legalább addig az ideig, amig olcsóbb lesz a hus. Igazi segítség csak az lenne, ha az állam is, a város is drágasági pótlékot adna alkalmazottaiknak. A fizetések huszonöt százalékát kellene kiutalni és ha ebben a támogatásban mindenki nem is részesülhet, azoknak föltétlenül meg kell ilyenformán könynyiteni a megélhetésüket, akiknek kétezer korona, vagy annál kevesebb a fizetésük. Kell, hogy Szeged város tanácsa és Lázár György dr polgármester, akiről köztudomású, liogy szivén viseli a városi hivatalnokok érdekét, jóakarattal intézzék el ezt a kérdést. A kishivatalnokok ma olyan helyzetben vannak, hogy a legkétségbeejtőbb jövőnek néznek eléje. A magáncégek mindenütt emelték az alkalmazottaik fizetését, csak épen a város nem. A hivatalnoki kar, különösen az állami és a városi hivatalnokok, maguk nem segíthetnek a helyzetükön. Az iparos, a munkás, a napszámos maga emeli föl a munkadiját, mert ő sem képes megélni ugy, mint ennekelőtte, de a város emberei , végre is nem kezdhetnek sztrájkot. Csöndesen tűrnek, legfeljebb kevesebb jut húsra és több kell váltókamatra. Amiként kötelessége a hatóságnak segiteni akkor, amikor elemi károk okoznak szerencsétlenséget, ugy kötelessége segíteni most is, amikor a legnagyobb elemi kár csapását érezzük: a drágaságét. Mindenki átérzi és átérti a helyzetet, méltányos az adókivető feiebbezési tanács is, amely, mint hirlik, a kivételes időkre való tekintettel, a felebbező kereskedők és iparosok óhaját a legméltányosabban intézi el. Talán ez az én irásom nem lesz hiábavaló, talán lesz annak foganatja is, hiszem, hogy az illetékes körök, különösen pedig Szeged város tanácsa nemcsak tanácskozni, hanem cselekedni is fognak. Vigyázatlanság. ifl felészségíak. — Oroszból. — Strisien Petrovits Péter, Svonov ezredesné unokaöcscse éjjel két órakor tért haza egy keresztelőből. Hogy sógornőjét, aki házvezetőnője volt, meg nc zavarja, az előszobában csendben levetkőzött és még a lélegzetét fis viszafojtva, lábujjhegyen ment be hálószobájába és anélkül, liogy világosságot gyújtott volna, lefeküdt. Strisien nagyon szolid életet élt, csak vallásos tárgyú könyveket olvasott és minden dologban mértéket tartott. Ma azonban a keresztelőnél megengedte magának annak örömére, hogy Spiridovna Talanal oly szép volt minden, négy pohár pálinkát és egy üveg bort ivott meg. Ezekkel a szeszes italokkal ugyanis ugy van az ember, mint a tengeri vizzel: minél többet iszik belőle az ember, annál szomjasabb lesz. És most, liogy Strisien lefeküdt, kinzó szomjúságot érzett. Eszébe jutott, liogy a szomszéd szobában Ifidia sógornőnél a szekrényben egy üveg pálinka áll. Ha egy pohárkával iszom belőle, nem veszi észre senki — gondolta magában. Némi gondolkozás után legyőzve félelmét, elindult a szekrényhez. Lassan kinyitotta s csakugyan megtalálta az üveget az egyik sarokban. Töltött magának egy pohárkával és az üveget visszaállította, majd keresztet vetett és fölhajtotta a pálinkát. Nyomban ezután valami különös dolog történt: mintha bomba érte volna, nekirepült egy ládának, majd hideg kezdte rázni és ugy érezte magát, mintha pálinka helyett dinamitot nyelt volna. Három percig feküdhetett igy a ládán mozdulatlanul, akkor felkelt és igy szólt: — Hol vagyok tulaj donképen? Legelőször, amit érzett, erős petróleumszag volt. — Szent isteri! Pálinka helyett petróleumot ivott! Istenem! Könyörülj rajtam! — kiáltotta kétségbeesetten. Hidegség futott végig rajta arra a gondolatra, hogy megmérgezte magát. Miután a halál közeledtét érezte, el akart búcsúzni hozzátartozóitól és sógornője hálószobája felé tartott. — Lidia — szólt siránkozó hangon — kedves Lidia, nyissa fel az ajtót és hallgasson meg. — Mit akar tőlem — hallatszott egy álmos női hang. — Visszajött már a keresztelőről? Milyen volt? Hogy hívják a gyermeket? Kik voltak a keresztszülei? — Kersztanyja, Welikovetskaja Natalia volt, keresztapja volt Berzonnetzin Pavel és én... oh Lidia, félek, hogy meg kell halnom ... A kicsikének Olimpia a neve, hanem képzelje csak Lidia, én megmérgeztem magam, mert petróleumot ittam. — Hát petróleum is volt a keresztelőnél? — Az nem volt... ugy sem használ már semmi . . . elmondok mindent: én pálinkát akartam inni, ide isten súlyosan megbüntetett, mert a sötétben eltévesztettem az üveget és a pálinka helyett petróleumot ittam. Mit csináljak most? Mikor Lidia meghallotta, hogy sógora az ő engedélye nélkül kinyitotta a szekrényt és pálinkát ivott, nagy haragra lobbant . . . Gyorsan gyertyát gyújtott, kiugrott, az ágyhói és a szekrényhez rohant. — Ki engedte ezt magának? — kérdezte szigorúan. — Azt hiszi talán, hogy a pálinkát magának állítottam oda be? — De hallgasson meg, Lidia, hisz nem is ittam pálinkát, hanem petróleumot! — mormogta Strisien, miközben az izzadtságot törülte le homlokáról. — Mi köze magának a petróleumhoz? Talán magának állítottam oda? És talán a'petróleum ingyen van? -—De, Lidia! Ebben a pillanatban, mikor élet és halálról van szó, hogyan lehet pénzről beszélni? -Hallatlan dolog! Előbb leissza magát és azután a szekrényben kutat! —'kiáltott Lidia és becsapta az ajtót. Oh, én sajnálatra méltó teremtés! Se éjjel se nappal nincs nyugalom! Tovább nem bírom el azt az életet! Holnap elhagyom ezt a házat! Miután Strisien tudta, hogy sógornőjét se kéréssel, se könyörgéssel nem lehet meglágyítani, elhatározta, hogy orvost fog felkeresni, aki,