Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-17 / 186. szám

ív tum ad hominem, hogy Khuen-Héderváry Károly gróf államférfiúi előrelátása és ildomos politikája a tizenöt évig holt ponthoz szegzett s onnét kimozdithatatíannak látszott bankügyben diadalmas immár az egész vonalon. Legyen kegyes az obstrukció e tényekből a tanulságokat levonni a mai küzdelemhez, ha ugyan felismeri a ma és tegnap nyilvánvaló analógiáit. A katonai re-ormok és a házszabályrevizi5>. (Saját tudósítónktól) Az ellenzék a mai obstrukciós hadjáratban folyton azt hangoztatja, hogy a nemzet a választások előtt nem tudott semmit a katonai reformokról és az obstrukció letöréséről és igy a többség nem a nemzet akaratát képviseli ezekben a kérdésekben. Ahány szó, annyi hazugság. A harc legkezdetén, mikor Tisza István kibontotta a nemzeti munkapárt zászlóját, határozott formában tudatta a választókkal hogy nagyszabású katonai reformokat hoz a kormány a jövőben, de ezt is, a többi alkotásokat is csak ugy tudja keresztülvinni, ha a nemzet megsemmisíti az obstrukciós gárdát. Sőt Tisza István tovább ment: nyíltan hirdette a házszabály-revizió szükségességét és ahol csak járt, ott is mindenütt lelkes helyesléssel fogadták. Tudta az országban mindenki, hogy a nemzeti munkapárt programjában benne vannak a katonai reformok és a házszabályrevizió. Jól emlékszik erre mindenki. De hogy a koholt ellenzéki félrevezetéseket a kellő értékére szállítsuk alá: ime, bemutatjuk, mit mondott, mit igért Tisza István Nagyváradon és Biharmegyében, mit tárt a választók elé és mit szarikcionált ilyenformán a választásokkal a nemzet. Olvassa el mindenki Tisza Ishán emlékezetes beszédeinek idevágó részeit: Nagyvárad, 1911 március í. Katonai téren olyan reformok korszakába léptünk, amelyek a magyar nemzetnek azt a jogosult vágyát, hogy teljesen érvényesüljön a közös hadseregben, hogy teljesen egybeforrlyet a „Comédie"-nek ir. A jegyző késznek mutatkozott a házeladást nyélbe ütni és reményének adott kifejezést, hogy a vevő meg fogja adni a tizenhatezer frankot. Az ifjú örökös közömbösnek mutatkozott, de a szive ugrált örömében. Hazamenve pénzutalványokat irt, egyes apróbb tartozásait mind ki akarta fizetni és mindegyiknek hanyagul odavetve meg irta: — Remek itt falun, szép idő, csend, nyugalom, a legalkalmasabb hely arra, hogy a darabomon az utolsó tollvonásokat megtegyem. S valóban jpzorgalmasan forgatta Ja tollat. Naponta több óra hosszat irt, lemásolta a színdarabot, hiven, pontosan, minden javítást, minden törlést megcsinált ugy, mint az az eredetiben volt, hogy meglássék a munka, a gondolkodás, a habozás és kételkedés. Valahányszor fölkelt az íróasztal mellől, elégedetten dörzsölte kezeit: — Mily jó érzés, ha az ember dolgozott! S valóban, bizonyos tekintetben nemesitőleg hatott rá a szorgalmas, kitartó munka. Mikor kész volt a másolat, elégette az eredetit és vele együtt a nagybátyja azon levelét, melyben az müveiről szól. — Kedves nagybácsi, lásd, minden müved igy fog megsemmisülni, csak engedj rá időt. Még néhány költeményt is lemásolt, összerendezte a be nem fejezett munkákat, azután elég előnyösen eladva a házat és a bútorok egy részét, a másik részét becsomagoltatta és útnak indította Párisba, kifizette és elbocsátotta az öreg -cselédet, azután összecsomagolt es el is indult a dicsőség felé. DÉLMAGVAROi^ZÁO hassöii a közös hadsereggel, hogy ennek szellemét irányítólag befolyásolhassa, hogy ebben elvállalja, nemzeti jellegének megtartásával, azt a helyet, amely őt megilleti, közelebb hozták a megvalósításhoz, mint bármikor azelőtt hittük. Itt van a honvédtüzérség kérdése. Arról most nem akarok beszólni, hogy honvédágyiáink még mindig nincsenek. A kérdés rendeztetett 1904-ben és nem rajtunk xnnlt, hogy azóta még mindig papiroson maradt. De itt van egy részlet, amely kevés figyelmet keltett ebben az országban. Az 1904. évi delegációk alkalmával egy teljesen spontán kormánynyilatkozatban, amelynek semmi köze sem volt a kilences bizottsági megállapodáshoz, de amelyben a hadügyminiszter, természetesen teljes szolidaritásban a magyar kormánynyal kijelentette azt, hogy a legénység kiképzésénél magyarországi ezredekben olyan nem magyar anyanyelvű újoncok, akik bírják a magyar nyelvet, magyar nyelven fognak kiképeztetni. Hát én kérdek minden elfogulatlan embert, hogy ebben az egy, akkor feltűnés nélkül elhangzott nyilatkozatban — hiszen talán hiba volt tőlem, de én mindig azt tartottam, hogy ezekben a kérdésekben lehetőleg kevés lármával, lehetőleg kevés feltűnéssel lehetőleg nagy eredményt kell elérni — de kérdek mindenkit, hogy magában ebben a tényben nincsen-e a magyar politika szempontjából fontosabb, nagyobb eredmény lefektetve, mint a vezény és szolgálati nyelv kérdésében. Mert hiszen a mi kultúrpolitikánk a mi kezünkben van. Azt el kell tudnunk érni, hogy a magyar népiskolákban az Összes magyarországi fiatalságot megtanítsák magyarul. Ha ezt elértük és ha elértük azt, ami már a kilences bizottsági programban van lefektetve, hogy a magyar ezredekben levő összes tisztek tökóletesn jól tudjanak magyarul, akkor azután valósággá válik az, hogy az igazi érintkezés az oktatók és újoncok között a nem magyar anyanyolvüekre nézve is a közös hadseregben egy lesz, hogy a közös hadsereg e tekintetben a magyar államnyelv tekintélyének emelője kell, hogy legyen. (Ugy van! Helyeslés.) Ugra, 1910 május 6-án. A másik dolog, amire szükség van, hogyha összejött ezután ez a képviselőház, hogy dolgozhassák is, hogy az ugy viselje magát, a hogy a magyar' nemzetnek jó hirneve, becsülete, tisztessége megköveteli. A múlt képviselőház nagy többsége állást foglalt a házszabályok szigorítása mellett. Teljes lehetetlenség most ez elől elzárkózni, ezt feltétlenül meg kell csinálni. De ez magábanvéve nem elég. A házszabályokon kivül a Házban ülő képviselők tisztességérzetére, hazafiúi belátásra, kötelességérzetére is szükség van, hogy ők maguk kegyelettel viseltessenek az iránt az intézmény iránt, amely a magyar nemzet szabadságának, függetlenségének, fennálló fejlődésének, boldogulásának egyediili igazi íhentsvára és azt könnyelmű és apagyilkos kezekkel ne igyekezzenek rongálni és lerombolni. Nagyszalonta, 1910 május 19-én. Ugyanebbe a hibába esnénk, ha ma is egymás rontására fecsérelnénk el azt az időt, melyből ugy sincs sok, melynek minden porcikájára szükség van, melyet úgyis becsületes erőfeszítéssel kell felhasználnunk, hogy megálljuk helyünket, hogy teljesíthessük azt a feladatot, mely a magyar, nemzetre róva van. Akkor érhet veszély belliinket, ha mi járatjuk le, mi romboljuk lé, mi tesszük hitelvesztetté intézményeinket! Egy nemzet, aki érett a szabadságra, megbecsüli a maga parlamentjét, ha érett a szabadságra, elitéli, kiküszöböli a maga politikusai sorából azokat, kik ugy viselik ott magukat, hogy ezzel lerombolják ez intézmény tekintélyét, jó hírnevét, méltóságát! Igaz magyar embernek érezni kell, hogy a parlamentben vesse le saruit, mert az a liely szent hely, hol méltatlanokra, kufárokra és farizeusokra nincs szükség. (Hosszas éljenzés.) És a magyar ember bizalmával élnek vissza azok és a magyar nemzet legszentebb, legbecsesebb tidajdonait iöil augusztus 17 legdrágább örökségkép pocsékolják, fecsérlik el azok, akik a parlamentben ugy viselik magukat, hogy olt lehetetlenné tegyék a munkát, lerombolják azt a tiszteletet, méltóságot, melylyel a magyar parlamentnek, mint a magyar nemzeti akarat kifejezési helyének idebenn az országban, de épen ugy a külföldön is birnia kell! (Ugy van! Ug-y van!) A képviselőház ülése. — Lassan, csöndesen. — (Saját tudositónktól.) Az az öreg smonca, hogy semmi uj nincs a nap alatt, mintha csak a képviselőház napi ülései számára készült volna. A mai ülés olyan unalmas volt, mint a múlt héti akármelyik. Tiz érára öszszegyüítek annyian, amennyinek muszáj; elnök az ülést megnyitotta, a mulfc ülés jegyzőkönyvét fölolvasták, következett az intorpellációs könyv fölolvasása, aztán a névszerinti szavazás — ugy, hogy az ország menthetetlenül ásit, ha ezeket a parlamenti dolgokat olvassa. Mindenki ásit, csak a képviselő urak maradnak nyugodtan. Az ellenzéki urak nyugodtan obstruálnak. A harcoló bonmentők nyugodtan smoncáznakEnnyi nyugodtság után csak természetes, hogy az ország vármegyéi, városai egymásután tiltakoznak az időlopás miatt, egymásután emelik föl súlyos szavukat az obstrukció ellen. Ma már több város és megye fölszólalása a Ház elé került. A munkapárt éljenzett, tapsolt, az ellenzék szellem®' sen Hocli !-ot kiáltott. Németül gagyog®'' hát ez is ellenzéki honmentés. Különöseit mikor nem tudnak mást. A mai ülésen egy érdekes, bár fölösleges interpelláció is akadt. Győrffy Gyula interpellált. Schönaich közös hadügyminiszter le' möndása ügyében. Pikáns epizódokat akar az ellenzék megtudni. Hát ez is haladás 8 honmentés terén. Az egyik fővárosi lap azt irta, hogy délután is üléseznek a képviselőházban. Budapesti tudósítónk kérdést intézett ebben kérdésben Ndvay Lajos alelnökhöz, aki meS' cáfolta ezt a tendenciózus hirt. Az ellenz^ csak délelőtt lophatja a napot. Délután 'Í! de a képviselőházon kivül. A mai ülésről ez a tudósítás szól: Kabós Ferenc alelnök negyedtizenegy ér-1 után mogn.i itja az ülést. Hitelesitik a mult ülés jegyzőkönyvét. ( Városok, vármegyék•) Elnök bemutatja Kecskemét város polgárin6', terének köszönő fő! iratát, amelyet tudom®'11! vesznek. Bemutatja Somogy- és Temes vári"8, gyek, valamint Selmec- és Bélabánya váró®0 főiiratát a Ház jelenlegi tanácskozási ren®1 miatt. (Éljenzés jobbról.) Elnök bemutatja a tornyai, battonyai, »P falvi ós magyarbánhegyesi polgárok, tóvá*. Aradmegye fölirat.át a katonai javaslatok , len és az általános választói jog mellett. J®L solja, bogy a kérvények részint a Ház a®2,*. Iára létessenek, részint a kérvényi bízottnak adassanak ki. ^ Beck Lajos mind az öt kérvényre külön leninditványt tesz. J Elnök jelenti, hogy minden esetre né/fj rinti szavazást és annak holnapra halasztkérték. j (.Interpelláció •fi Fölolvassák az interpellációs könyvet, ame; a következő interpellációkat jegyezték bej.. 1. Szmrecsányi György — a belügyn"" p terhez — a lublói szolgabírónak Beszkid v ,, képviselővel szemben követett erőszakosk" ^ ós hivatalos hatalommal való visszaélése gyában. ^ 2. Ábrahám Dezső —• a belügyminisz*0 — Vidra Imre letartóztatása tárgyában- ,||í 3. Ráth Kndre — a kormányhoz — a v'!:í' kozók óvadékainak késedelmes kiszo'g®' tárgyában. 4. Gyorffy Gyu'a — a miniszterelnoB" <ii Schönaich báró közös hadügyminiszter il\ dása, lemondását megelőző körülménye14 gyában. [it 5. Jticzkó Pál — a földmivelésügyi m" ^yi — az érmelléki gazdálkodó osztálynak tandó segély tárgyában. . j^t6' G. Csermák Eruő — az igazságügy 01"'