Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-17 / 186. szám

usztus 1911 augusztus 17 DÉLMAGYARORSZÁG 3 k, fecsérlik viselik mct­k a munkát, jságot, mély­ít a magyar t idebenn az lön is birnia ése. •eg smonca, att, mintha számára ké­malmas volt, 'iz órára ösz­. muszáj; el­ilfc ülés jegy­tett az in­aztán a náv­az ország a parlamenti , csak a kép­in. Az ellen­ík. A har­smoncáznak természetes, xsai egymás­iatt, egy más­kat az ob­ros és me­ílt. A munka­lék szelleme; il gagyogni. Különösen. .ár fölöslege® Gyula inter­rminiszter le' ódokat akaf s haladás s .a, hogy dél' ázban. Buda' ett ebben " höz, aki meg' Az ellenzi Délután ifl szói: dtizenegy í,r' :önyvét. i egyék-) ros polgárin61 ret tudornál Temes ván'1,, bánya város0 tkozási rei>d) NÁ'' ittonyai, »P'j árok, tov»"e|, javaslatok , ' mellett. , a Ház ényi bizotts • .„ el nyro küloD jé esetre név9; pra halaszt11 lerpelláeióK enyvet, an"0'' íyezték be1 ( , belügym'%1 : Beszkid * irőszakosko V, 'isszaélése ii®ynuni=z1'1 Irgyában. m kiazo'g1'1 ÍZTERELNÖKBYI iniszter ' (í RÜLMÉNYE^ sngyi I «ftf sztáiynaS­AS*1* ságügym"1' 1870 : II. t.-c. végrehajtása tűr­és közoktatás­polgári iskolai hez — az gyában. __ 7. Vertán Endre — a vallás ügyi miniszterhez — a tordai tanerők zaklatása tárgyában. Elnök javasolja, hogy az interpellációkra egy érakor térjenek át. (Helyeslés.) Következnek a névszerinti szavazások, ame­lyeket a múlt ülésről halasztottak a mai ülésre. Ezek kitöltik az egész ülést. (Győrffy interpellációja.) Báró Schönaich közös hadügyminiszter le­mondása tárgyában Győrffy Gyula a következő interpellációt intézte a miniszterelnökhöz: Íj Van-e tudomása a t. miniszterelnök urnák arról, hogy báró Schönaich közös hadügymi­niszter ur állásáról lemondott ós hogy lemon­dása elfogadtatott? 2. Van-e tudomása arról, hogy a közös had­ügyminisztert válságot állítólag oly befolyás időzte volna elő, melyet az alkotmány egyene­sen kizárt még akkor is, ha az a trón örököse részéről kisóreltetnók meg? Ha pedig ez az eset nem forgott fenn: miért nem igyekezett a nyilvánosság előtt ezt a hamis híresztelést azonnal megcáfolni? 3. Ismeri-e ós hajlandó-e a t. miniszterelnök Ur megismertetni azon okokat, amelyek a kö­zös hadügyminiszter urat lemondásának be­nyújtására birták? 4. Minthogy az országgyűlésnek előterjesz­tett vóderöjavaslatok tulajdonképeni szerzője a lemondott közös hadügyminiszter ur volt, a t. kormány azoknak csak képviselője a Ház­ban: mi lett ezen javaslatok további sorsa a lemondás folytán? Az újonnan kinovezendő hadügyminiszter vállalja-e az esetleg megsza­vazandó vóderöjavaslatok változatlan végre­hajtását? Van-e ez irányban a t. miniszterel­nök urnák valamelyes biztosítéka? 5. A közös hadügyminiszteri válság a véd­erőre nézve elfoglalt ós a Ház szine előtt levő javaslatokban kifejezésre jutott katonai poli­tikában idézett-e elő változást és minő irány­ban? 6. A miniszterválság folyamán érvónyesitette-o a t. miniszterelnök ur a befolyását, melyet számára az 1867. évi XII. t.-c. az ország érde­kében biztosított és a válság további folyamán hajlandó-e azt erélyesen érvényesíteni? (A miniszterelnök válasza.) Az interpellációra nagy figyelem mellett Hé­derváry Károly gróf miniszterelnök azonnal válaszolt. Elmondotta, hogy a kormánynak tu­domása van róla, hogy a közös hadügyminisz­ter szabadságot élvez, de hogy lemondott volna, arról semmi tudomása nincs, igy Győrffy további kérdéseire sem kell válaszolnia. Győrffy közjogi fejtegetéseire csak azt válaszolja, hogy a véderőroform végrehajtása a honvédelmi mi­niszterre van bizva. Ha pedig a közö* hadügy­miniszter lemondása folytán a javaslatok sor­sát az ellenzék vet zólyeztetve látja, ugy cse­lekszik leghelyesebben, ha a lemondást meg­előzően megszavazza a javaslatokat. (E.ónk de­rültség, éljenzés és taps a jobboldalon.) Győrffy Gyula fölszólalása után a Ház több­sége a miniszterelnök válaszát tudomásul vette. Csermák Ernő interpellációja után az elnök az ülést háromnegyed kettőkor berekesztette. Khucn-IIédci'vúry gróf az antiszemi­tizmus ellen. Nagy szenzációt keltett an­nak idején Tskatsch Mózes sztropkói lakos és Malonyai Tamás főszolgabíró afférja. Tskatsch szerdán délelőtt Szabolcsi Miksával, az Egyen­lőség szerkesztőjével megjelent a képviselőház­ban és panaszt tett a jogtalan és felháborító eset miatt Iléderváry Károly gróf miniszter­elnöknél. A miniszterelnök meghallgatta a pa­naszt és a következő választ adta : — Az ügy aktáit még nem ismerem és ilyenformán magáról a kérdésről még nem nyilatkozhatom. De annyit már most is ki­jelenthetek, hogy munkás polgárok kiutasí­tását, a nélkül, hogy esek tényleg valami­tyen súlyos bűntényt követtek volna el, ha más fontos állami érdek nem szól a kiuta­sítás mellett, egyáltalában nem helyeselhe­tem. Legkevésbé helyeselhetném azonban olyan esetekben, ahol az a felekezeti üldö­zésnek, az antiszemitizmusnak — amit szi­vemből utálok — látszatát kelthetné és lát­szatát kelthetné egyúttal annak is, mintha a magyar kormány ilyen felekezeti tenden­ciákat helyeselne, vagy tűrne. En büszke vagyok arra, hogy a magyar ssabadelvüség az utolsó évtizedeknek ezt a sötét vendégéi, az antiszemitizmust soha sem engedte lábra­kapni. Meg lehetnek győződve arról, hogy a magam részéről mindig est a szabadelvű tendenciát fogom követni. A miniszterelnök nyilatkozata a Házban nagy megnyugvást keltett. Tanulhatnak belőle sokat, nagyon sokat azok, akik álapostolos­kodásukkal a társadalmi és állami béke fe­keto hollói. Kristóffy és a trónörökös. Jól érte­sült politikai körökben sokat beszéltek ma egy üzenetről, amely a trónörökös udvarából érkezett Kristóffy Józsefhez. E szerint Kris­tóffynak a trónörökös egyenesen megtil­totta, hogy nevével politikai célokból há­zaljon. A pápa állapota. Rómából jelentik: A pápa állapota toljesen változatlan. Hogy az erejét kíméljék, a tegnapi ünnepnapon nem hallgatott misét. Hőmérséklete 371 fok. Életveszedelemben a király. — Megvadultak a király kocsijának a lovai. — (Saját tudósítónktól.) Könnyen végze­tessé válhatott volna az a baleset, mely szer­dán délután a királyt érte az udvari vadá­szat alkalmával. Ischlből szerdán délután nagy vadásztársaság indult el az udvari vadászatra. Az első kocsiban a király ült Lipót bajor herceggel, a másodikban József főherceg Konrád és György bajor hercegek­kel, a harmadikban Pnar és Bolfras főhadse­gédek, a többi kocsikban pedig az udvari kiséret foglalt helyet. Gyorsan robogtak a kocsik a gmundeni országúton, mikor a király kocsijába fogott lovak egy lejtőhöz érve megfordultak és a kocsis minden erőfeszítése dacára is őrült vágtatással rohantak le a lejtön. A második kocsiból József főherceg kiug­rott, a király kocsija felé szaladt és hango­san kiáltotta a királynak: Ugorjon ki felség! Az országút mindinkább lejtősebbé vált, a helyzet már-már válságossá lett, de a király még mindig nem ugrott ki a kocsiból. Végre a lejtő végén sikerült a kocsisnak megfé­kezni a lovakat. A kocsi már csak lassú iramban haladt, amikor a kocsis hátraszólt: Most ugorjon ki, felség! A király nem ragadta meg a kedvező al­kalmat és a kocsiban maradt. Néhány pilla­nat múlva már megint száguldva rohant a kocsi a lejtőn. A lejtő mellett pedig egy mély árok tátongott. Mikor már elkerülhetetlen volt a veszély, a király a robogó kocsiból kiugrott. Fél­térdre esett, de azonnal fel is ugrót és tu­datta kísérőivel, hogy semmi baja sincs. A vadászatot megtartották és csak a jól sikerült vadászat után mentek vissza Ischlbe, hol már az egész város tudott a király sze rencsés megmeneküléséről. Egész város az utcán várta a királyt és zajosan zúgott az öröm-ováció, amerre csak a király kocsija elhaladt. A király ugyanazon kocsin ment vissza Ischlbe, amelyen vadászatra elindult! és a melyben a lovak megbokrosodtak. Az ischlii hatóság az országúton is várta már a királyt és hangos „hoch" kiáltásokkal ki­sérték be a városba. Goldschmidt György dr balesete. — Élétvaszélyes forgalom a Kelemen-utcában. — (Saját tudósitónktól.) Könnyen végzetessé válható szerencsétlenség történt [szerdán dél­ben a Kelemen-utca és a Klauzál-tér sarkán. Goldschmidt György dr egylovas kocsiján a Kelemen-utcából a Klauzál-térre igyekezett, a sarkon azonban váratlanul szembekerült vele Tombácz Imre dorozsmai földmives kocsija. A szűk helyen a gyors hajtás következtében már nem volt idejük kitérni, a paraszt szekér nidja oldalt belefúródott Goldschmidt dr ko­csijába, aki a nagy lökés következtében az összerombolt kocsi alá került. A kocsisa még idejekorán leugrott a bakról. Első pillanatra ugy rémlett, liogy _ halálos szerencsétlenség történt. Goldschmidt dr véres homlokkal, tehetetlenül vergődött a kocsi ron­csai alatt. Az arra járók mentették ki veszedel­mes helyzetéből és bevitték Lengyel Lőrinc bútorgyáros irodájába. Berger Mór dr nyúj­totta az első segélyt, aki megállapította, hogy csak könnyebb sérülés történt. Goldschmidt dr a homlokán és a térdén szenvedett zuzódást, amely azonban husz napon belül gyógyul. A szerencsétlenség Ilire hamar szétfutott a városban és igen sokan meglátogatták a ké­sőbb már Tisza Lajos-köruti lakásába szállított közbecsülésben álló Goldschmidt drt. A rendőrség nyomban megindította a nyo­mozást, hogy a szerencsétlenségért kit terhel a felelősség. Ez a nyomozás, amely pompás kar­rikaturája a rendőrség nagyképiisködésének és könnyelműségének, a következőképen tör­tént: A szerencsétlenség hírére az őrszem a tény­állás megállapítása végett a szerencsétlenség színhelyére ment. Kikérdezte a parasztszekér tulajdonosát, hogy történt a baleset. Az azt mondta, hogy Goldschmidt dr kocsisa gyor­san hajtott és igy nem volt ideje kitérni, öt nem terheli a felelősség. Az őrszem elővette a noteszát és feljegyezte a védekezést. Gold­schmidt drt közben ápolás alá vették és haza­szállították. Az őrszem fölkereste a lakásán és szólt: — Történt-e valami sérülési Goldschmidt dr elmondta néhány szóval, hogy mi történt, majd a betegágynál tartóz­kodó Berger dr szolgált neki részletes fölvilá­gositással. Az őrszem ezután megkérdezte a szobalányt, hogy hol találhatja meg a kocsist. A szobalány útbaigazította az őrszemet. Hogy ezután mi történt, nem tudjuk, de a szerencsét­lenségről szó szerint a következő rendőri kró­nika jelent meg: Tombácz Imre földmives kocsijával a Klau­zál-térről az Oroszlán-utcába akart hajtani, Goldschmidt dr a Kelemen-utcából jött kocsi­jával a Klauzál-térre. Goldschmidt kocsija gyorsan hajtott, nekiment a Tombácz kocsijá­nak. Goldschmidt kis könnyű kocsija összetört. Goldschmidt dr homlokán és bokában szenve­dett súlyosabb sérülést. A szemtanuk előadása szerint Kusz Ferenc, Goldschmidt dr sebesen hajtó kocsisa a hibás, ki ellen gondatlanságból okozott testisértés vétsége miatt eljárás indít­tatott. Meglátogattuk Goldschmidt drt, aki fölhá­borodva beszélt arról, hogy milyen könnyel­műen járt el a rendőrség a szerencsétlenség ügyében. Csakis ennek a könnyelműségnek a következménye ez a rendőri krónika, amely egyenesen abszurdum. Eltekintve a szomtanuk állításától, a józan gondolkodás is rávezet arra, hogy a téren könnyebb kitérni, mint egy keskeny utcában. Nem akarjuk ezzel vádolni a parasztszekór tulajdonosát, mert a Kelemen­utcában két villamos-sínpár van lefektetve és a délelőtti órákban valóságos életveszélyes a közlekedés. Csak azt a rendőri banalitást akar­tuk szóvá tenni, amely ilyen krónikákat szül, ahelyett, hogy gondoskodna a közlekedés yér? telen lebonyolításáról.

Next

/
Thumbnails
Contents