Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-17 / 186. szám

REGGELI LAP íí. évfolyam, 186. szám 1911, csütörtök, augusztus 17 RSzpsnii szerhíJítSséj és kiadóhivatal Szeged, Rortna-utca 15. szóm c= Sudapesti szirkesztSség és kiadóhivatal IV., ra Városház-utca 3. szám a REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN egész évre . R 24— félévre . . . R 12 — negyedévre . R 6— eay hónapra R 2'— lap ára 4 fillér REGGEL! ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉREN egész évre . R 28-— félévre . . . R I4-— negyedévre. R 7'— egy hónapra R 2'40 Esti lap ára 2 fillér TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 305. Riadóhivatal 836 Interurbán 305. Budapesti szerkesztőség telelőit-száma 128—12. fi tanulságos törvénytár. A hivatalos Budapesti Közlöny tegnapi ünnepi száma hozta az osztrák-magyar bankról* szóló uj törvény és statutum legfelsőbb szentesítéssel ellátott magyar szövegét. Egyidejűleg jelenik meg Ausztria hivatalos lapjában a Reiclisrath által ugyanígy elfogadott német szöveg is. A nagy bank-kampány eredménye eszerint "végérvényesen be van iktatva két állam törvénytárába és 1917-ig bank-kérdésről szó sem lehet több. Pedig nem ártana az oda visszagondolás, elsősorban a magyar ellenzék padjain. Forduljon csak a tiszteit mai obstrukció eme tegnap felé. Tükröt láthat abban saját lelki képéről, politikai ítéletéről és előrelátásáról. Aztán tessék levonni mai eljárására a kritikus következtetéseket. Mit is hirdettek akkor ellenzéki furorral, látszólag mély meggyőződésből s nem minden iegénykedés nélkül? Hogy az egyezmény rossz, kárára lesz Magyarországnak is, Ausztriának is, — nem kell sem a Lajthán innen, sem a Lajthán tiíl és soha nem kerülhet szentesítés alá, soha nem válhat törvénynyé! A bank vita ebben a jegyben indult meg, ilyen illúziók közt élt akkor a túloldal. Tartottak népgyüiéseket a bankközösség ellen, dolgoztak az országgyűléshez intézett feliratokkal a bank-elkülönités mellett; szervezték az ellenállást hévvel és tűzzel; renA vámpír. Irta Edmund Haracourt. Nem volt semmi tisztességes foglalkozása, Nostar tehát az irodalmi körökbe csempészte be magát. Megfordult mindenütt, ahova befurakodhatott és zavarba jött, ha megkérdezték, mit keres az irók, művészek között. Szegényesen, majdnem nyomorúságosan < élt a garasokból, amiket hihetetlen kitartással kölcsönzött, kicsikart az uzsorásoktól. Egy szép napon aztán nyakába pottyant egy örökség. Meghalt egy nagybátyja és az ráhagyott egy adósságokkal megterhelt házat u vagy háromezer frank készpénzt. Ez nem Volt olyan sok, ami végkép megoldotta volna Nostar életkérdését. A régi Íróasztal fiókjában azonban talált Nostar egy csomó irást is: Verseket s egy négyfelvonásos drámát. Csupa unalomból elkezdte a kéziratokat ilapozgatni. Tiz perc után már érdeklődött, végül pedig lázas izgalommal betűzte a szavakat. A dráma Szenzációs volt, a versek gyönyörűek. És nem tudott eddig róluk senki.- A vén különc egy életen át a maga gyönyörűségére irta ezeket az Írásokat, amelyekről ugy rendelkezett, liogy fcgy hölgynek kell átadni őket. Hisz kész őrültség volna továbbra is elteluetni e remek müveket. Az az asszony talán Gégetné e kincset. Igen, egy kincs, egy vakyon fekszik itt előttem. Kincs és dicsőség egyszerre. Az Írásoknak szerzője egyszerre, egy Kapásra fogja meghódítani a világot. Ez a tzeiy.ő én Icr.r1". Én! Éttől a gondoláitól elszodeztek nagyszabású vitát, monumentális o beszédekkel, a nyugvópontoknál obstrukciós diszitő stílusban, liogy az ország figyelme feléjük forduljon s megmozduló érdeklődése valamelyes hullámokat vessen. De kárba veszett az erőlködés: a közvélemény ettől a kampánytól távol tartotta magát. Az ellenzéki szónoklatok a vita mérlegén kellő értékükre leszálljttattak; a mondva csinált müviharok úgyszólván maguktól elcsitultak. A harcias szellem érezte a nemzet felől teljesen elszigetelt voitát, ereje lassankint elfogyott, s mikorra mérgét kiadta, végkép ki is merült. Szinte meglepőleg hatott az országra az a nap, mikor a vitát egyszeriben bezárták, s a részletek egy-kettőre átmentek a parlamenti bírálat retortáin. Csak a többség vezetője, a munkapárti kormány feje: KhuenHéderváry Károly gróf miniszterelnök számára nem jött mindez váratlanul. Államférfiúi nyugalommal, hidegvérrel itélte ő meg akkor is a helyzetet, kellő fegyverzetben várta és állta a támadást; nehéz napokon sem hagyta el türelme és humora; sőt mentül hevesebbnek látszott a harc, annál szívósabban ragaszkodott a viszonyok megítéléséből leszürődött taktikájához: kivárta az ostromot s az ostromlók puskaporának elfogytát. Ez a taktika aztán csakugyan bevált; a fővezér jól ismerte saját hadait, de az ellenrult egy percre a lélegzete. De nem azért, mert egy halottat készült meglopni, hanem az öröm miatt. Leült az ablak elé, rágyújtott és a füstbe burkolódzva maga elé képzelte a jövő tündérképeit. A halott nem fog jelentkezni, akik meghaltak, elmultak. Csak ósdiak hisznek a túlvilágban, a bünllődésben. Az élőké minden, az életé a jog. ö kiadja az Írásokat, mint a sajátjait. Jön majd a babér, a boldogság, a csodálat. Jön minden, amit eddig még álmában sem mert volna remélni. Ah! — Csak nem sietni, nem liamarkodni el semmit. Kétégtelen, hogyha az ember hírnévre akar szert tenni, ezt legjobban a színháznál teheti. Azért a körülmények hadd maradjanak későbbre, — a színdarabbal kell kezdeni. Benyújtom a Comédie Francaise-hoz. De ott is okosan kell eljárnom, i Ha csak egyszerűen benyújtom, ki tudja, meddig hevertetik, — hanem keresnem kel magamnak valakit, aki ügyemet a magáévá tegye s azon fáradozzék, hogy minél előbb szilire kerüljön a darabom. Ebez pedig az kel, hogy annak az illetőnek is érdekében álljon. 'Meg kell tudnom, melyik a legszebb szerep a darabban s kinek volna ez a szerep alkalmas? Azzal azután barátságot kötök. Az majd mindent ("elkövet a saját babérai érdekében. Azután lassan, nagyobb időközökben kiadom a költeményeket s egyéb hátrahagyott müveit elhalt nagybátyámnak. Ceruzát vett elő és számadást csinált. Ha darabját csak három óv niulva adnák is elő, — a ház árából, ha eladja, meg a bulorokéfél seregét s annak gyöngéit is. Ily reális tényezőkön alapult a számítása s a hadjárat a magyar parlament harcterén teljes győzelemmel az ő politikája javára dőlt el. Az ellenzék most más oldalról remélt segítő csapatokat és a bankügyben előidézendő hátrányos fordulatot. Ahoz bizott, hogy ami neki nem sikerült, talán az osztrák ellenzéknek a birodalmi tanácsban fog sikerülni: a javaslat s a vele szolidáris kormány megbuktatása. De a magyar ellenzéket itt is nagy csalódás érte, bár nem egyhamar, mert az események ugy alakultak, hogy illúzióban hónapokig ringatózhatott. A magyar kormány, élén Khuen-Héderváryval, ismét erősnek bizonyult a helyzet megítélésében s az alakulások kivárásában. Igaz, hogy a bank-ügy finalizációja elé akadályok gördültek a Lajthán tul azáltal, hogy az akkori osztrák kabinet egy speciális osztrák kérdésben nem számithatott addigi többségére s kénytelen volt lemondani. De az uj kormány lojálisán átvette a bank dolgában előde összes obiigóit, a birodalmi tanács feloszlatása után uj választásoknak vetette alá magát s az uj Rejchsrathban munkaképes többséggel hamar tető alá hozta a bankjavaslatokat. Igy lett azokból odaát is törvény, hogy egyszerre legyenek a magyar és osztrák felség elé szentesítés végett fölterjeszthetők. A két állam hivatalos lapjának mai közleménye a valódi argumenból marad neki annyi, hogy abból három évig élhet. Majd vesz magának egy egyszerű kis lakást és egynéhány bútort megtart magának, azokkal jól-rosszul berendezkedik. Hanem először is itt marad a falusi házban, melyet örökölt, addig, mig a színdarabot le nem másolta, itt a lakás nem kerül semmibe, az öreg cselédet is addig megtartja — az már nem fogja tönkre tenni és különben is szép itt falun most tavaszszal és nyugodtan lehet itt dolgozni. Az is eszébe jutott, hogy attól a vevőtől, aki tizenötezer frankot kinált a Lázért, tizenhatezret fog kérni, esetleg elad egy pár régiséget, igy azután biztosan megél. Mindezt elgondolva, nagy megnyugvást érzett és lefeküdvén, igy szólt magában: — Ne félj, Nostar, nemsokára majd igy Írnak rólad a kritikusok: „Egy uj csillag tűnt fel az irodalom egén.'" Pompásan aludt a levendula-illatu ágyban, s másnap reggeli után megnézte az íróasztal másik két fiókját, abban csupa prózai dolgozatot talált, regényt, novellákat, drámát és egy bölcseimi értekezést. — Mindennek jó hasznát fogom venni, komoly iró leszek. A tükör előtt öltözködés közben igyekezett uj mivoltának megfelelő arcokat vágni, aztán elment a jegyzőhöz, megmondta neki, hogy ingatlanát nem tizenötezer, hanem tizenhatezer frankért hajlandó eladni s kijelentette, hogy négy vagy öt hétig itt marad, hogy zavartalan nyugalomban, fejezhesse he darabját, me-