Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-17 / 186. szám

REGGELI LAP íí. évfolyam, 186. szám 1911, csütörtök, augusztus 17 RSzpsnii szerhíJítSséj és kiadóhivatal Szeged, Rortna-utca 15. szóm c= Sudapesti szirkesztSség és kiadóhivatal IV., ra Városház-utca 3. szám a REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN egész évre . R 24— félévre . . . R 12 — negyedévre . R 6— eay hónapra R 2'— lap ára 4 fillér REGGEL! ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉREN egész évre . R 28-— félévre . . . R I4-— negyedévre. R 7'— egy hónapra R 2'40 Esti lap ára 2 fillér TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 305. Riadóhivatal 836 Interurbán 305. Budapesti szerkesztőség telelőit-száma 128—12. fi tanulságos törvénytár. A hivatalos Budapesti Közlöny tegnapi ünnepi száma hozta az osztrák-magyar bankról* szóló uj törvény és statutum legfel­sőbb szentesítéssel ellátott magyar szövegét. Egyidejűleg jelenik meg Ausztria hivatalos lapjában a Reiclisrath által ugyanígy elfoga­dott német szöveg is. A nagy bank-kampány eredménye eszerint "végérvényesen be van iktatva két állam törvénytárába és 1917-ig bank-kérdésről szó sem lehet több. Pedig nem ártana az oda visszagondolás, elsősorban a magyar ellenzék padjain. For­duljon csak a tiszteit mai obstrukció eme tegnap felé. Tükröt láthat abban saját lelki képéről, politikai ítéletéről és előrelátásáról. Aztán tessék levonni mai eljárására a kri­tikus következtetéseket. Mit is hirdettek akkor ellenzéki furorral, látszólag mély meggyőződésből s nem min­den iegénykedés nélkül? Hogy az egyez­mény rossz, kárára lesz Magyarországnak is, Ausztriának is, — nem kell sem a Lajthán innen, sem a Lajthán tiíl és soha nem kerül­het szentesítés alá, soha nem válhat tör­vénynyé! A bank vita ebben a jegyben indult meg, ilyen illúziók közt élt akkor a túloldal. Tar­tottak népgyüiéseket a bankközösség ellen, dolgoztak az országgyűléshez intézett fel­iratokkal a bank-elkülönités mellett; szer­vezték az ellenállást hévvel és tűzzel; ren­A vámpír. Irta Edmund Haracourt. Nem volt semmi tisztességes foglalkozása, Nostar tehát az irodalmi körökbe csempészte be magát. Megfordult mindenütt, ahova befu­rakodhatott és zavarba jött, ha megkérdezték, mit keres az irók, művészek között. Szegénye­sen, majdnem nyomorúságosan < élt a garasok­ból, amiket hihetetlen kitartással kölcsönzött, kicsikart az uzsorásoktól. Egy szép napon aztán nyakába pottyant egy örökség. Meghalt egy nagybátyja és az ráhagyott egy adósságokkal megterhelt házat u vagy háromezer frank készpénzt. Ez nem Volt olyan sok, ami végkép megoldotta volna Nostar életkérdését. A régi Íróasztal fiókjában azonban talált Nostar egy csomó irást is: Verseket s egy négyfelvonásos drámát. Csupa unalomból elkezdte a kéziratokat ilapozgatni. Tiz perc után már érdeklődött, végül pedig lázas izgalommal betűzte a szavakat. A dráma Szenzációs volt, a versek gyönyörűek. És nem tudott eddig róluk senki.- A vén különc egy éle­ten át a maga gyönyörűségére irta ezeket az Írásokat, amelyekről ugy rendelkezett, liogy fcgy hölgynek kell átadni őket. Hisz kész őrültség volna továbbra is elte­luetni e remek müveket. Az az asszony talán Gégetné e kincset. Igen, egy kincs, egy va­kyon fekszik itt előttem. Kincs és dicsőség egy­szerre. Az Írásoknak szerzője egyszerre, egy Kapásra fogja meghódítani a világot. Ez a tzeiy.ő én Icr.r1". Én! Éttől a gondoláitól elszo­deztek nagyszabású vitát, monumentális o beszédekkel, a nyugvópontoknál obstrukciós diszitő stílusban, liogy az ország figyelme feléjük forduljon s megmozduló érdeklődése valamelyes hullámokat vessen. De kárba veszett az erőlködés: a közvé­lemény ettől a kampánytól távol tartotta magát. Az ellenzéki szónoklatok a vita mér­legén kellő értékükre leszálljttattak; a mondva csinált müviharok úgyszólván ma­guktól elcsitultak. A harcias szellem érezte a nemzet felől teljesen elszigetelt voitát, ereje lassankint elfogyott, s mikorra mérgét kiadta, végkép ki is merült. Szinte meglepőleg hatott az országra az a nap, mikor a vitát egyszeriben bezárták, s a részletek egy-kettőre átmentek a parla­menti bírálat retortáin. Csak a többség ve­zetője, a munkapárti kormány feje: Khuen­Héderváry Károly gróf miniszterelnök szá­mára nem jött mindez váratlanul. Állam­férfiúi nyugalommal, hidegvérrel itélte ő meg akkor is a helyzetet, kellő fegyverzet­ben várta és állta a támadást; nehéz napo­kon sem hagyta el türelme és humora; sőt mentül hevesebbnek látszott a harc, annál szívósabban ragaszkodott a viszonyok meg­ítéléséből leszürődött taktikájához: kivárta az ostromot s az ostromlók puskaporának elfogytát. Ez a taktika aztán csakugyan bevált; a fővezér jól ismerte saját hadait, de az ellen­rult egy percre a lélegzete. De nem azért, mert egy halottat készült meglopni, hanem az öröm miatt. Leült az ablak elé, rágyújtott és a füstbe burkolódzva maga elé képzelte a jövő tündérképeit. A halott nem fog jelentkezni, akik meghal­tak, elmultak. Csak ósdiak hisznek a túlvilág­ban, a bünllődésben. Az élőké minden, az életé a jog. ö kiadja az Írásokat, mint a sajátjait. Jön majd a babér, a boldogság, a csodálat. Jön minden, amit eddig még álmában sem mert volna remélni. Ah! — Csak nem sietni, nem liamarkodni el sem­mit. Kétégtelen, hogyha az ember hírnévre akar szert tenni, ezt legjobban a színháznál te­heti. Azért a körülmények hadd maradjanak ké­sőbbre, — a színdarabbal kell kezdeni. Benyúj­tom a Comédie Francaise-hoz. De ott is okosan kell eljárnom, i Ha csak egyszerűen benyújtom, ki tudja, meddig hevertetik, — hanem keres­nem kel magamnak valakit, aki ügyemet a magáévá tegye s azon fáradozzék, hogy minél előbb szilire kerüljön a darabom. Ebez pedig az kel, hogy annak az illetőnek is érdekében álljon. 'Meg kell tudnom, melyik a legszebb szerep a darabban s kinek volna ez a szerep alkalmas? Azzal azután barátságot kötök. Az majd mindent ("elkövet a saját babérai érdeké­ben. Azután lassan, nagyobb időközökben ki­adom a költeményeket s egyéb hátrahagyott müveit elhalt nagybátyámnak. Ceruzát vett elő és számadást csinált. Ha darabját csak három óv niulva adnák is elő, — a ház árából, ha eladja, meg a buloroké­fél seregét s annak gyöngéit is. Ily reális tényezőkön alapult a számítása s a hadjárat a magyar parlament harcterén teljes győze­lemmel az ő politikája javára dőlt el. Az ellenzék most más oldalról remélt se­gítő csapatokat és a bankügyben előidézendő hátrányos fordulatot. Ahoz bizott, hogy ami neki nem sikerült, talán az osztrák ellenzék­nek a birodalmi tanácsban fog sikerülni: a javaslat s a vele szolidáris kormány meg­buktatása. De a magyar ellenzéket itt is nagy csalódás érte, bár nem egyhamar, mert az események ugy alakultak, hogy il­lúzióban hónapokig ringatózhatott. A ma­gyar kormány, élén Khuen-Héderváryval, ismét erősnek bizonyult a helyzet megíté­lésében s az alakulások kivárásában. Igaz, hogy a bank-ügy finalizációja elé akadályok gördültek a Lajthán tul azáltal, hogy az akkori osztrák kabinet egy speciá­lis osztrák kérdésben nem számithatott ad­digi többségére s kénytelen volt lemondani. De az uj kormány lojálisán átvette a bank dolgában előde összes obiigóit, a birodalmi tanács feloszlatása után uj választásoknak vetette alá magát s az uj Rejchsrathban munkaképes többséggel hamar tető alá hozta a bankjavaslatokat. Igy lett azokból odaát is törvény, hogy egyszerre legyenek a ma­gyar és osztrák felség elé szentesítés vé­gett fölterjeszthetők. A két állam hivatalos lapjának mai közleménye a valódi argumen­ból marad neki annyi, hogy abból három évig élhet. Majd vesz magának egy egyszerű kis la­kást és egynéhány bútort megtart magának, azokkal jól-rosszul berendezkedik. Hanem először is itt marad a falusi házban, melyet örökölt, addig, mig a színdarabot le nem másolta, itt a lakás nem kerül semmibe, az öreg cselédet is addig megtartja — az már nem fogja tönkre tenni és különben is szép itt falun most tavaszszal és nyugodtan lehet itt dolgozni. Az is eszébe jutott, hogy attól a vevőtől, aki tizenötezer frankot kinált a Lázért, tizen­hatezret fog kérni, esetleg elad egy pár régisé­get, igy azután biztosan megél. Mindezt elgon­dolva, nagy megnyugvást érzett és lefeküdvén, igy szólt magában: — Ne félj, Nostar, nemsokára majd igy Ír­nak rólad a kritikusok: „Egy uj csillag tűnt fel az irodalom egén.'" Pompásan aludt a levendula-illatu ágyban, s másnap reggeli után megnézte az íróasztal másik két fiókját, abban csupa prózai dolgo­zatot talált, regényt, novellákat, drámát és egy bölcseimi értekezést. — Mindennek jó hasznát fogom venni, ko­moly iró leszek. A tükör előtt öltözködés közben igyekezett uj mivoltának megfelelő arcokat vágni, aztán elment a jegyzőhöz, megmondta neki, hogy in­gatlanát nem tizenötezer, hanem tizenhatezer frankért hajlandó eladni s kijelentette, hogy négy vagy öt hétig itt marad, hogy zavarta­lan nyugalomban, fejezhesse he darabját, me-

Next

/
Thumbnails
Contents