Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-15 / 185. szám

REGGELI LAP. II. évfolyam, 185, szám 1911, kedd, augusztus lő Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, 11 cn Korona-utca IS. szám c=a Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=i Városház-utca 3. szám c=j REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉS! ARA SZEGEDEN egész évre . K 24'— félévre . . . K 12'— negyedévre. K 6*— egy hónapra K V— Reggeli lap ára 4 fillér 11 REGGEL! ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉS! ARA VIDÉKEN egész évre . R 28'— félévre . . . K 14 — negyedévre. R V— egy hónapra K 2*40 ,, Esti lap ára 2 fillér " TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 836 Interurbán 30S. , | Budapesti szerkesztőség telelőn-száma 128—12. Mérleg. A küzdelem ötödik hetében megvonhat­juk a mérleget a harcoló felek sikerei és balsikerei, eredményei és eredménytelensége között. S ha a mérleg nyelve minden tekin­tetben a kormány és a kormányt támogató többség javára billen: a küzdő ellenzék (job­ban mondva: a küzdő harminc képviselő ur) ne vessen szemünkre se részrehajlást, se elfogultságot. Látszólag az elmúlt öt hét alatt semmi sem történt. Az ellenfelek megszállva tart­ják a régi hadállásaikat. Valójában azon­ban a helyzet sokat változott, s a hadállá­sok csak szemre ugyanazok. Az igazság az, hogy öt hét előtti hadállásával szemben az obstrukció jelentékeny politikai és er­kölcsi hátrányban van. S habár nyakasan és elszántan harcolnak is, teljes sztratégiai körülkerítésük már csak órák és hetek kér­dése. Győzni már nem képes az obstrukció. Nemsokára nem lesz más választása, mint Szedán vagy Waterloo. Szedán, ha lerak­ják az alkotmányosság szelleme ellen tá­madó fegyverüket, Waterloo, ha azt teszik, amit a gárda: elpusztulnak inkább, mint­sem megadják magukat. Igaz, lapjaik még biztos győzelemről re­gélnek. Sőt — egy humoros öndicsekvés szerint — a hatalmas hadügyminisztert is ők buktatták meg. Bent a táborban is nagy még a vígság és egeket verdes a lelkesedés. Ám a „sötét gond" már felült csaknem Király-mesék. Potsdam, augusztus eleje. Mintha mindig érkező királyokat várna a vá­ros, olyan virágosak a házak. Az emberek bicik­liken sietnek tova. Meglátszik rajtuk, hogy ezt a praktikus gépeket belevonták a napi forga­lomba, az üzleti élet könnyítésére. A brandenburgi kapun átlépve, a király föld­jén vagyunk. Mutatja az a hatalmas palota is, melyben a császári detektívek laknak. A potsdami park területe 460 hold, vagyis ftiorgen, mely valamivel kisebb a magyar hold­nál. Fogalmunk lehet e gyönyörű területről. Ott áll a pezsgőhütő-ház, melyben kerti ünnepélyek idején hűtik a mámorító italt. A nagy szökő­kút körül büszkén sorakoznak a brandenburgi választófejedelmek szobrai. Ott szerénykedik a csöndes, nyirott bükkfa­lugas, hol Nagy Frigyes filozofált lelkibarátai­Val, Rousseauval és Voltaiere-ral. Mellette enidkedik a bankett-terem, liol a Vilmos császár kedvenc képei vannak elhe­lyezve. Természetesen Rubens, Raffael stb.-ről lehet szó csak. Ugyancsak itt van elhelyezve egy hatalmas nagy vér-jaspis urna, melyet II. Miklós ajándékozott Miklósnak. A nagy szükőkuttól kiinduló főút a messze­ségbe elnyúló sugár vonalával, a császár ked­venc sétahelye, ahol gyakran látja őt népe. Az úgynevezett Sziciliai-kért, mely tropikusán teuja növényzetével messziről odacsalogatja az V'üibert: a császárné kedvenc helye, ott a teaház mindegyik kuruclovas háta mögé. A sarkan­tyujok taréja még nagyokat rikolt; de a szi­vük összeszorul. A magukbaszállás órájában elbusulva és tanácstalanul néznek egy­másra: quid tunc? Mi lesz, ha vakot vetnek s nem hatot a merész kockajátékosok? Mi lesz, ha roha­muk — az utolsó, tehát a legkétségbeeset­tebb — megtörik az ország közönyén és a többség nyugodt, de szilárd magatartá­sán? Bizony Szedán lesz, ha tovább is élni akarnak. S bizony Waterloo lesz, ha nem akarják túlélni a legutolsó — tehát legfáj­dalmasabb — vereségüket? Látszólag az obstrukció kedvezőbb had­állásban van. A képviselőház tanácskozá­sainak vezetését kiragadta a többség kezé­ből. Az történik a tisztelt Házban, ami nekik tetszik. Jobban mondva: nem történhetik ott semmi, amit ők nem akarnak. A kor­mány törvényjavaslata megrekedt, nem tud mozdulni egy tapodtat sem. Beszédek a Házban csak az ő legmagasabb beleegye­zésükkel mondhatók. Türelmi bárcát adnak a szónokoknak, hogy elmondhassák beszé­deiket. Az ő rendőri ellenőrzésüket egyet­len, a többség részéről jövő akció sem játsz­hatja ki. Mindez azonban csak látszat. A valóság az, hogy az ország hangulata hasonló a ki­hűlt kályhához, amelyet az obstrukció tüz­hordó legényei nem képesek befűteni. közelében. Cserépben nevelt alma és körtefács­kák sorakoznak o tájon. Minden, amit itt lá­tunk, a miikertészeti csodáknak remeke. Fenn a tetőn, a hosszú épület előtt csodás alakú csillagászati műszerek, délkörök stb. süt­kéreznek a napon. Meséje van ennek. Históriai regéje. A bokszerlázadás idején, mikor végre Európa is megelégelte a sárgafaj kegyetlenke­déseit, Németország is kiküldötte a maga ka­tonáit, akik a többi európai állani vitézeivel egyetemben tényleg meg is csendesitették a har­cikedvet. Mint hadi zsákmányt akkor vitték el a német katonák a liires műszereket s nyomban el is helyezték a potsdami kastély előtt a parkban. Multak az évek s egy szép napon, mikor a szivekből s emlékekből egyaránt elmosódott a kis csetepaté, egy alkalommal útra kelt a mennyei birodalom legnagyobb fia és látogató­ba jött a sárga trónörökös Németországba. Ott kapott szállást a szicíliai kertfölötti kastélyban a dombon, ahol csillogtak-villogtak a kényes műszerek. A vendéglátó császári házigazda ott kalauzolta be vendégét lakosztályába. E pilla­natban a két nagy ur bizonyára gondolt vala­mit. Vilmos császár bizonyos gavallériával szólt: — íme, visszaadom felségednek a jogtalanul elsajátított tulajdonait. A sárga herceg mosolyogva válaszolt: — Tartsa meg felséged tőlem emlékül! Kedves kis királymesák- a koronák világá­ból. Soha még „nemzeti küzdelem" nem folyt le az ország ily, szinte nyomasztó közönyös­sége mellett. A kisebb-nagyobb pártgyülései­ken kivül, amelyeken a maguk portáján, a saját pártjukhoz tartozó hivek hoznak zárt­körű határozatokat, az ország egyetlen pontja, egyetlen ,testülete, egyetlen intéz­ménye sem nyilatkozott melletti'!1*, amely nem az ő pártjukhoz tartozik. Hiába kicsinylik le a városi és megyei közgyűlések állásfoglalását. E törvényható­ságok egy részében még a koalíció idejében választott többségek ülnek. A tisztikar — kis kivétellel — még ugyanaz, amely a ja­kobinus terror éveiben választatott. S a viri­lisek ugyanazok, akik a koalíció politikája ellen sehol nem indítottak élet-halál harcot. Ha egyben-másban a megyék és városok közélete fel is frissült uj elemekkel: nagy­ban-egészben ezek a lekicsinyelt törvény­hatóságok voltak azok, akiknek véleményére akkor a koalíció vezérei oly sokat adtak, határozataikat vakon imádták, támogatá­sukra ugyancsak kevélyek voltak. Ugyanazok a városok és vármegyék vet­ték ki részüket abból, ami az úgynevezett nemzeti küzdelemben férfias szenvedés volt, amelyeknek nyilatkozataira az obstrukció most fittyet hány, határozataikat kutyába se veszi, sőt az elsőrangú szakértőnek az abszolút biztonságával állapítja meg: „tudja ő, hogy jönnek létre a törvényhatóságok határozatai." Elmondok még egyet. A csodaszép nagy ki­rályi parkban regényes, szembeötlő, ütött-ko­pott kis parasztmalom áll. Szinte érézzük a liszt friss szagát, amint felporzik a magasba. Régesrégi kis malom ez. Amikor még nem húzódtak a potsdami magányba a koronás urak. Azután épültek a kastélyok, azután húzták meg a nagy Wield-park határait. Bele kerítették a kicsiny malmot is, amely azután is vigan kelepelt királyi szomszédja fülébe. Egyszer csak megelégelte a nagy ur. Kiüzent a szürke molnárnak, liogy: elég! De a kis mol­nárnak élnie is kellett, meg azután ősi jussa is volt a kelepelő malomhoz és szembeszállt a nagy úrral. Perre mentek. A kis molnár ször­nyen bizakodott a jussában és egyre mondo­gatta: — Vannak még birák Berlinben! És voltak. A molnár nyert. De hűséges alatt­valói lelke odazarándokolt Nagy Frigyeshez és felajánlotta neki a megnyert malmot. Frigyes köszsönettel vette és diszkrét előkelőséggel igy felelt: — örömmel látom, hogy csakugyan vannak még birák Berlinben! Igazságosan Ítéltek és én ime visszaadom neked a kis malmot! Le­gyen a tied itt az én parkomban, azzal a kikö­téssel, liogy a malom sohase járjon. És megállt a kerék. Körülötte száz pók gyönyörű csipkével, be­futotta kusza repkény csacsogó kis kelepét, körülölelte egy király és egy molnár histó­riai regéje a malom emlékét s elmélázva áll

Next

/
Thumbnails
Contents