Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-15 / 185. szám

REGGELI LAP. II. évfolyam, 185, szám 1911, kedd, augusztus lő Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, 11 cn Korona-utca IS. szám c=a Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=i Városház-utca 3. szám c=j REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉS! ARA SZEGEDEN egész évre . K 24'— félévre . . . K 12'— negyedévre. K 6*— egy hónapra K V— Reggeli lap ára 4 fillér 11 REGGEL! ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉS! ARA VIDÉKEN egész évre . R 28'— félévre . . . K 14 — negyedévre. R V— egy hónapra K 2*40 ,, Esti lap ára 2 fillér " TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 836 Interurbán 30S. , | Budapesti szerkesztőség telelőn-száma 128—12. Mérleg. A küzdelem ötödik hetében megvonhatjuk a mérleget a harcoló felek sikerei és balsikerei, eredményei és eredménytelensége között. S ha a mérleg nyelve minden tekintetben a kormány és a kormányt támogató többség javára billen: a küzdő ellenzék (jobban mondva: a küzdő harminc képviselő ur) ne vessen szemünkre se részrehajlást, se elfogultságot. Látszólag az elmúlt öt hét alatt semmi sem történt. Az ellenfelek megszállva tartják a régi hadállásaikat. Valójában azonban a helyzet sokat változott, s a hadállások csak szemre ugyanazok. Az igazság az, hogy öt hét előtti hadállásával szemben az obstrukció jelentékeny politikai és erkölcsi hátrányban van. S habár nyakasan és elszántan harcolnak is, teljes sztratégiai körülkerítésük már csak órák és hetek kérdése. Győzni már nem képes az obstrukció. Nemsokára nem lesz más választása, mint Szedán vagy Waterloo. Szedán, ha lerakják az alkotmányosság szelleme ellen támadó fegyverüket, Waterloo, ha azt teszik, amit a gárda: elpusztulnak inkább, mintsem megadják magukat. Igaz, lapjaik még biztos győzelemről regélnek. Sőt — egy humoros öndicsekvés szerint — a hatalmas hadügyminisztert is ők buktatták meg. Bent a táborban is nagy még a vígság és egeket verdes a lelkesedés. Ám a „sötét gond" már felült csaknem Király-mesék. Potsdam, augusztus eleje. Mintha mindig érkező királyokat várna a város, olyan virágosak a házak. Az emberek bicikliken sietnek tova. Meglátszik rajtuk, hogy ezt a praktikus gépeket belevonták a napi forgalomba, az üzleti élet könnyítésére. A brandenburgi kapun átlépve, a király földjén vagyunk. Mutatja az a hatalmas palota is, melyben a császári detektívek laknak. A potsdami park területe 460 hold, vagyis ftiorgen, mely valamivel kisebb a magyar holdnál. Fogalmunk lehet e gyönyörű területről. Ott áll a pezsgőhütő-ház, melyben kerti ünnepélyek idején hűtik a mámorító italt. A nagy szökőkút körül büszkén sorakoznak a brandenburgi választófejedelmek szobrai. Ott szerénykedik a csöndes, nyirott bükkfalugas, hol Nagy Frigyes filozofált lelkibarátaiVal, Rousseauval és Voltaiere-ral. Mellette enidkedik a bankett-terem, liol a Vilmos császár kedvenc képei vannak elhelyezve. Természetesen Rubens, Raffael stb.-ről lehet szó csak. Ugyancsak itt van elhelyezve egy hatalmas nagy vér-jaspis urna, melyet II. Miklós ajándékozott Miklósnak. A nagy szükőkuttól kiinduló főút a messzeségbe elnyúló sugár vonalával, a császár kedvenc sétahelye, ahol gyakran látja őt népe. Az úgynevezett Sziciliai-kért, mely tropikusán teuja növényzetével messziről odacsalogatja az V'üibert: a császárné kedvenc helye, ott a teaház mindegyik kuruclovas háta mögé. A sarkantyujok taréja még nagyokat rikolt; de a szivük összeszorul. A magukbaszállás órájában elbusulva és tanácstalanul néznek egymásra: quid tunc? Mi lesz, ha vakot vetnek s nem hatot a merész kockajátékosok? Mi lesz, ha rohamuk — az utolsó, tehát a legkétségbeesettebb — megtörik az ország közönyén és a többség nyugodt, de szilárd magatartásán? Bizony Szedán lesz, ha tovább is élni akarnak. S bizony Waterloo lesz, ha nem akarják túlélni a legutolsó — tehát legfájdalmasabb — vereségüket? Látszólag az obstrukció kedvezőbb hadállásban van. A képviselőház tanácskozásainak vezetését kiragadta a többség kezéből. Az történik a tisztelt Házban, ami nekik tetszik. Jobban mondva: nem történhetik ott semmi, amit ők nem akarnak. A kormány törvényjavaslata megrekedt, nem tud mozdulni egy tapodtat sem. Beszédek a Házban csak az ő legmagasabb beleegyezésükkel mondhatók. Türelmi bárcát adnak a szónokoknak, hogy elmondhassák beszédeiket. Az ő rendőri ellenőrzésüket egyetlen, a többség részéről jövő akció sem játszhatja ki. Mindez azonban csak látszat. A valóság az, hogy az ország hangulata hasonló a kihűlt kályhához, amelyet az obstrukció tüzhordó legényei nem képesek befűteni. közelében. Cserépben nevelt alma és körtefácskák sorakoznak o tájon. Minden, amit itt látunk, a miikertészeti csodáknak remeke. Fenn a tetőn, a hosszú épület előtt csodás alakú csillagászati műszerek, délkörök stb. sütkéreznek a napon. Meséje van ennek. Históriai regéje. A bokszerlázadás idején, mikor végre Európa is megelégelte a sárgafaj kegyetlenkedéseit, Németország is kiküldötte a maga katonáit, akik a többi európai állani vitézeivel egyetemben tényleg meg is csendesitették a harcikedvet. Mint hadi zsákmányt akkor vitték el a német katonák a liires műszereket s nyomban el is helyezték a potsdami kastély előtt a parkban. Multak az évek s egy szép napon, mikor a szivekből s emlékekből egyaránt elmosódott a kis csetepaté, egy alkalommal útra kelt a mennyei birodalom legnagyobb fia és látogatóba jött a sárga trónörökös Németországba. Ott kapott szállást a szicíliai kertfölötti kastélyban a dombon, ahol csillogtak-villogtak a kényes műszerek. A vendéglátó császári házigazda ott kalauzolta be vendégét lakosztályába. E pillanatban a két nagy ur bizonyára gondolt valamit. Vilmos császár bizonyos gavallériával szólt: — íme, visszaadom felségednek a jogtalanul elsajátított tulajdonait. A sárga herceg mosolyogva válaszolt: — Tartsa meg felséged tőlem emlékül! Kedves kis királymesák- a koronák világából. Soha még „nemzeti küzdelem" nem folyt le az ország ily, szinte nyomasztó közönyössége mellett. A kisebb-nagyobb pártgyüléseiken kivül, amelyeken a maguk portáján, a saját pártjukhoz tartozó hivek hoznak zártkörű határozatokat, az ország egyetlen pontja, egyetlen ,testülete, egyetlen intézménye sem nyilatkozott melletti'!1*, amely nem az ő pártjukhoz tartozik. Hiába kicsinylik le a városi és megyei közgyűlések állásfoglalását. E törvényhatóságok egy részében még a koalíció idejében választott többségek ülnek. A tisztikar — kis kivétellel — még ugyanaz, amely a jakobinus terror éveiben választatott. S a virilisek ugyanazok, akik a koalíció politikája ellen sehol nem indítottak élet-halál harcot. Ha egyben-másban a megyék és városok közélete fel is frissült uj elemekkel: nagyban-egészben ezek a lekicsinyelt törvényhatóságok voltak azok, akiknek véleményére akkor a koalíció vezérei oly sokat adtak, határozataikat vakon imádták, támogatásukra ugyancsak kevélyek voltak. Ugyanazok a városok és vármegyék vették ki részüket abból, ami az úgynevezett nemzeti küzdelemben férfias szenvedés volt, amelyeknek nyilatkozataira az obstrukció most fittyet hány, határozataikat kutyába se veszi, sőt az elsőrangú szakértőnek az abszolút biztonságával állapítja meg: „tudja ő, hogy jönnek létre a törvényhatóságok határozatai." Elmondok még egyet. A csodaszép nagy királyi parkban regényes, szembeötlő, ütött-kopott kis parasztmalom áll. Szinte érézzük a liszt friss szagát, amint felporzik a magasba. Régesrégi kis malom ez. Amikor még nem húzódtak a potsdami magányba a koronás urak. Azután épültek a kastélyok, azután húzták meg a nagy Wield-park határait. Bele kerítették a kicsiny malmot is, amely azután is vigan kelepelt királyi szomszédja fülébe. Egyszer csak megelégelte a nagy ur. Kiüzent a szürke molnárnak, liogy: elég! De a kis molnárnak élnie is kellett, meg azután ősi jussa is volt a kelepelő malomhoz és szembeszállt a nagy úrral. Perre mentek. A kis molnár szörnyen bizakodott a jussában és egyre mondogatta: — Vannak még birák Berlinben! És voltak. A molnár nyert. De hűséges alattvalói lelke odazarándokolt Nagy Frigyeshez és felajánlotta neki a megnyert malmot. Frigyes köszsönettel vette és diszkrét előkelőséggel igy felelt: — örömmel látom, hogy csakugyan vannak még birák Berlinben! Igazságosan Ítéltek és én ime visszaadom neked a kis malmot! Legyen a tied itt az én parkomban, azzal a kikötéssel, liogy a malom sohase járjon. És megállt a kerék. Körülötte száz pók gyönyörű csipkével, befutotta kusza repkény csacsogó kis kelepét, körülölelte egy király és egy molnár históriai regéje a malom emlékét s elmélázva áll