Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-12 / 183. szám

1911 augusztus 12 DELMAGYARORSZÁQ 3 Förstor Aurél hosszadalmasan ós unalmasan beszólt a véderőjavaslat ellen, amelyet nem fogadott el. Hasonlóképen szólt Batthyány Ti­vadar gróf is, akinek beszéde szintén nem emelkedett az obstrukciós beszédek nívója fölé. Azt javasolja, hogy a javaslat tárgyalását halasszák el. Ezt a javaslatát azzal indokolta meg, hogy az újságok a hadügyminiszteri vál­ságról beszélnek ós igy a helyzet nem alkal­mas arra, hogy a javaslatot most tárgyalják. Héderváry Károly gróf miniszterelnök: Batthyány Tivadar gróf az újságok híreszte­lésére hivatkozott, amit neru lehet a válság szempontjából aktaszerü bizonyítékoknak te­kinteni. De ha ezek a birok igazak lennének i«, akkor sincs helye a halasztásnak, mert a magyar törvényjavaslatért a magyar minisz­térium felelős. (Zajos éljenzés ós taps a jobb­oldalon.) Holló Lajos szólal még föl s a Ház többsége ezután elvetette a Batthyány ellenindit­ványát. Az ülés negyed háromkor végződött. Uédíy Győző. — A póstafönök kinevezése. — (Saját tudositonktól.) A Délmagyarország mai reggeli számában megírtuk, liogy a kereskedelmi minisztérium vezetésével meg­bízott pénzügyminiszter Védfy Győzőt, a szegedi posta- ós távirdahivatal kitűnő fő­nökét posta- ós távirdafelügyelővó ne­vezte ki. Védfy Győző, aki aránylag rövid időn be­lül tette meg az utat a ranglétrán, kiváló szakértelmóvol, előzékenységével érdemelte meg ezt a kinevezést. Eddigi állásaiban olyan kiváló tevékenységet fejtett ki, hogy mindenütt már nagy karriert jósoltak neki. Az uj főfelügyelő postás családból szár­mazott. Édesapja, Védfy József postataná­csos volt Nagyszebenben. Fivérei szintén a posta szolgálatában állanak, postafőtisz­tek. Védfy Győző Nagyszebenben járt isko­lába, ott végezte a jogakadémiát is, mert akkor még Nagyszebenben jogakadémia volt. Tizennyolc éves korában, 1879-ben lett postás, 1881-ben nevezték ki posta- és táv­írda tisztté. Ettől az időtél kezdve azután gyorsan jutott előre. 1883-ban Budapestre helyezték át. 1885-ben a kereskedelmi mi­nisztériumban elhelyezett Akadémia-utcai postahivatal főnöke lett. Ebben az állásában működött 1891-ig, amikor mint személyi titkári a kereskedelmi minisztériumba szak­osztály főnökké nevezték ki. 1893-ban Ko­lozsvárra helyezték át posta kerületi biz­tossá. 1900-ban nevezték ki posta- és táv­irdafelügyelőnok, majd 1902-ben a brassói posta- és távírda hivatal főnökségével bizták meg. Innen 1909-ben helyezték át Buda­Pestre a posta- és távirda igazgatóság bűn­ügyi osztályába. A mult év május elsején helyezték át Szegedre. A szegedi posta- távirdahivatal főnökévé nevezték ki. Másfél esztendő óta Van Szegeden Védfy Győző és ez alatt a rövid idő alatt mindenütt megkedvelték. Rokonszenves tagja lett a szegedi társasá­goknak, de a szegedi postahivatal is sokat köszönhet neki. A Délmagyarország legutóbb hosszabb cikkben számolt be a postapalota kibővíté­séről. Ez is Védfy Győző érdeme. Ma már a postaépület ideiglenesen m gfelel a cél­iának, Védfy Győző értett hozzá, hogyan lehet a szűk épületet alkalmassá tenni a hivatalok elhelyezésére. Legutóbb a felső­városiak indítottak mozgalmat azért, hogy Éelső városon postahivatalt állítsanak föl és hogy ez a mozgalom logközeiebb eredmény­byel jár, azt is Védfy Győzőnek köszönhe­tik majd a felsővárosiak. Ez a kinevezés nem az utolsó állomása Védfy Győző karrierjének. Az ő kiváló egyé­nisége, szakértelme magasabb polcra pre­desztinálja. A közös pénzygymiiiiMzter a királynál. Gchlből jelentik, hogy Bnrián báró közös pénz­ügyminisztert a király holnap kihallgatáson'fo-. gadja. A kihallgatás délelőtt tizenegy órára van kitűzve. Burian báró holnap reggel Bécs­ből érkezik Ischlbe és az audiencia után részt vesz az ünnepi ebéden. Az edslényi gyilkosság. — A negyedik fogoig. — A borzalmas edelónyi mészárlás harmadik halottját, Czeisler Ilonát nagy részvét mellett temették el tegnap Miskolcon. És ugyancsak tegnap letartóztatták, illetőleg azóta őrizet alatt tartják Regula Kde apját, idősebb Regula Edét s ennek egy másik fiát, Regula Ká­rolyt is. Péntek reggel óta pedig még egy ember van az edelónyi csendőrség börtönében, egy gépész, akinek a nevét titkolják a nyomozás érdekében. Ez állítólag a gyilkosságon szerzett pénzből kapott Regulától hallgatási dijat. A faluban találkoztak hajnalban, közel a csárdához. Re­gula adott neki pénzt, liogy ne szóljon senki­nek arról, hogy látta. Az érdeklődós most már csak a nyomozás felé fordul, amely szörnyű nehezen döcög előre. Regula Ede nagy agyafúrtsággal készítette elő a vérengzést és a tett elkövetése előtt sokat gondolt arra, hogy miképon bizonyítson alibit. Az egészen bizonyos, hogy a hajnali vonat­tal nem ment be vasárnap Miskolcra. A gyil­kosság után valószínűleg hazament, hogy a ráfröcscsent vért lemossa magáról; amikor pe­dig elkészült a szörnyű mosakodással, gyalog­szerrel tette meg a huszonhárom kilométeres utat Miskolcra, ahová a kora reggeli órákban érkezott meg. A csendőrség az öreg Regulát még egyszer vallatóra fogta.'Azt kérdezték tőle, vájjon tud-e arról, hogy a fia otthon volt hajnalban vagy az éjszaka folyamán. Tudja-e azt, hogy a mű­helyben kotorászott valami szerszám utáM( tudja-e, hogy a fiu gyakran nem az utcára nyiló kapun jött, hanem a hátsó kis ajtón 03 lehetőnek tartja-e, hogy ezúttal is ilyen módon sompolygott be, azért, hogy a fejszét elvigye. — Én most elmentem hazulról — sopán­kodott — hogy felejtsek és hogy ne legyek kitéve annak, hogy rám mutassanak az emberek, nem tudom, hogy miért bántanak engemet is, amikor nekem semmi közöm a gyilkossághoz. — Igen ám — felelt az őrmester — arról ran itt szó, hogy ön tudott a gyilkosságról később, amikor megtörtént. A fia bejött, el­mondta önnek, hogy csak lopnr akart, de ami­kor látta, hogy a csárdás fölneszelt, akkor fe­léje sújtott a baltával. Egy-kettőre meghalt szegény. Erre az asszonyt ütötte fejbe az Ede és azután a leányt, aki menekülni akart. Azon­ban ezt ő csak igy mondja, azért, hogy a gyil­kosság előrefontoltságát hárítsa el magáról. — De hiszen, ha magával vitte a fejszét, akkor csak megfontolta a gyilkolás szándékát előre. Az önkéntelen elszólás után kövotkezett egy ilyenforma baklövés. — Azt mondta a fia, hogy haza kellett men­nie, mert tele volt vérrel. — Hát mégis vallott a csirkefogó! — kiáltott fel az öreg. És erre történt, hogy id. Regula Edét le­tartóztatták. Pénteken érkezett meg Edelónybe a járás­parancsnok, aki a gyilkosság előtt való napon szabadságra ment. Most már ő veszi kezébe a nyomozást, amitől sokat várnak. A csendőrség véleménye szerint a járásparancsnok elutazá­sáról tudott Regula Ede, aki éppem ezt az időt tartotta alkalmasnak a rablógyilkosság végre­hajtására. A csendörök most Szikszón is nyomoznak, ahol Regula Gagybátorba való utazása közben állítólag költekezett. Akasztás után. — A boncolástól a kötélárverésig. — (Saját tudósítónktól.) Már elföldelték a vak­merő cinikus rablógyilkost, kopogva hullott az egyszerű fekete koporsóra a göröngy ós a föld ólomsulylyal nehezedett a megátalkodott go­nosztevőre. A társadalom Ítélkezett! Nem a fájdalomtól, a sajnálkozástól szorul­tak össze pénteken a szivek, hanem a bor­zalomtól. Senki sem sajnálta a gyilkost, csak az aktus, a szomorúan fájdalmas akasztási je­lenet nehezedett rá az agyunkra ós remeg­tette meg minden izmunkat. Sajnálkozás nél­kül lökte ki a társadalom magából a Tiem oda valót. • Szalma Istvántól már nem kell remegni a társadalomnak, nem emel ő már többé gyilkos fegyvert senki ellen. Lilára vált testébe bonc­kést vágtak az orvosok. Megakarták tudni, hogy a gyilkos szervezetében voltak-e abnor­mális elváltozások. A hullát délelőtt tiz órakor a börtönkórház boncoló termébe szállították. Melkovics Rezső dr, 'lellyesniczky Géza dr, a bonctan budapesti egyetemi tanárának asszisztense Zomhory Jenő dr királyi ügyésztől engedélyt kért és kapott a holttest fölboncolására. Hollós József dr és Melkovics dr végezték a boncolást. Hollós József dr a következőket mondotta a boncolásról: — A hullán nem voltak meg azok a tünetek, melyek az akasztott embereknél rendszerint jelen szoktak lenni. A gerinccsigolya és a nyelv­csigolya nem volt eltörve, ugy, hogy a nyúlt agy is épségben maradt. Teljesen fulladásos halált konstatáltak. A szervek feltűnően épek, egészségesek voltak, csak a hátsó tüdőben találtam igen kevés tuberkulózis bacillust. Az agyán sem konstatálhattunk semmiféle rend­ellenességet, mert csak a külső formáját vizs­gáltuk meg. Szalma agyvelejét felküldtük Mo­ravcsik Géza dr egyetemi tanárnak. Szalma István koponyáját is föl fogják kül­deni Budapestre, hol a korbonctani muzeumban helyezik el. Melkovics dr az összes szövetekből vitt föl magával Budapestre egy-egy darabkát, mert az orvosi tudományt fölötte érdekli a szövetek elváltozása közvetlen a halál után ós ilyen anyaghoz csak is ilyen esetbon juthatnak. A törvény megengedi, hogy a kivégzettet hozzátartozói temethessék el. Minthogy azon­ban a hozzátartozók közül senki sem jelent­kezett, Szalma Istvánt délután két órakor a dorozsmai utmentón lévő kórházi temetőbe szállították s az előre megásott sirgödörben helyezték örök nyugalomra. Ebben a temető­ben fekszik Gyömbér Pál, a liusz évo kivégzett rablógyilkos. Szomorú látvány volt Szalma István teme­tése. A feketére festett koporsót, amoly a bör­tönben készült, a börtön hullaterme előtt földre helyezték ós két oldalára karvastagságú sárga viaszgyertyát helyeztek. A koporsón egyetlen disz volt, a pap bronzkeresztje. Bez­dán János börtönlelkész végezte a szertartást, amelynél egy börtönőr segédkezett. Rajtuk kí­vül még Welteer Alajos gondnok vett részt a kivégzett rablógyilkos végtisztességén. A lel­kész monoton hangon imádkozott, majd beszen­telto a koporsót. A szertartás után négy rab egyszerű halotti kocsira emelte a koporsót és azután megindult a gyászmenet: négy daróc­ruhás rab kisérte két szuronyos börtönőr kö­zött Szalma Istvánt a rabtemetőbe. A sir mellé durva fakeresztet nyomtak a földbe. A keresztre három számot festettek: 124. Ez volt Szalma István törzskönyvi száma. A kötélvásár. Ez volt egyik legérdekesebb, egyben azonban legvisszataszitóbb eseménye

Next

/
Thumbnails
Contents