Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-12 / 183. szám

!•• • mm ji 4 DELMAQYARORSZÁG 1911 augusztus 12 a mai napnak. Már akkor, amikor Berger Mór dr és Gyuritza Sándor dr törvényszéki orvo­sok megállapították a halált és Bali a bitón csüngő Szalma kezéről ós lábáról leoldotta a köteleket, megrohanták az emberek. Mindenki kötelet kórt, mert azt tartja a babona, hogy az akasztott ember kőtele szerencsét hoz. Bsli azonban gyorsan bement a folyosóra ós az utána sietőket visszatartották a börtönörök. Bali a folyosón, ahol senkisem zavarta, olló­val apró darabokra vágta a kötelet. A másfél­két centiméter hosszú kötéldarabkákkal tele­rakta a zsebeit, azután újra kijött. Szalma István holttestét még nem vették le a bitó­ról, amikor megkezdődött a kötélvásár. Elő­ször csöndben, lassan. Egypár protekciós em­ber kapott egy-két koronáért néhány darab kötelet. Bálit akkor annyira megrohanták, hogy beszüntette az eladást, mert Müller igazgató is figyelmes lett a lármára ós figyelmeztette az embereket, hogy maradjanak csöndben. Ekkor mindenki a pribékeket rohanta meg. Leginkább Goldot ostromolták, de az szomo­rúan mondta : — Én nem adhatok, csak Bali. Amikor hót óra ötvenhárom perckor a bolt­testet levették az akasztófárél és beletették a kosárba, megkezdték a jegyzőkönyv fölolvasá­sát. Ekkor a börtönörök, akik előbb kordont vontak az akasztófa körül, széjjel széledtek és minden ember Bálihoz rohant. Verekedtek a kötélért. Bali pedig tudta, hogy most lehet keresni és egymásután vette elő a zsebeiből marokszámra a kötéldarabokat. Előbb azonban az a kendő kelt el, amelylyel Szalma István arcát befödték. Müller Károly vette meg négy koronáért. A kötéldarabokból legkevesebb kétszáz ko­ronát árult Bali, aki, amikor elfogyott a kö­tele, bement a folyosóra és újra megrakott zsebekkel jött elő. Egy börtöntiszt meg is jegyezte: — Ugylátszik, Bali ur nem jön zavarba ha elfogy a kötél. Van tartalékban elég. Bali azonban élénken tiltakozott a gyanúsí­tás ellen. — Oh kérem — mondta — én ilyen dolgot nem csinálok. Én csak azt a kötelet adom el, amit itt használtunk. Pedig van nálam elég kötél. Meg is mutatta a zsebeit. Még a kabátja belsó'zsebei is tele voltak kötéllel. A vásár pedig folyt tovább. Kifogástalan úri­emberek, akik máskor a legudvariasabbak má­sokkal szemben, most izgatottan tolakodtak, hogy Bálihoz közel jussanak. Bali pedig egyre szedte elő a kötéldarabokat. Először a pénzt vette el és csak azután adott. Vagy husz kéz nyújtotta feléje állandóan a koronákat, forin­tokat. Olyan nagy volt a lárma, a zaj, hogy a jegyzőkönyv felolvasását többször félbe kellett szakítani. Müller börtönigazgató többször ment oda, hol a vásár tartott ós erélyesen rászólt az emberekre, hogy hagyják el a börtönudvart. A fölszólításnak azonban nem volt foganatja. Az igazgatónak vissza kellett menni a bizott­sági asztalhoz, mert nélküle nem folytathatták a jegyzőkönyv felolvasását. Amint otthagyta a tömeget, újra kezdődött a tülekedés. Amikor már mindenkinek volt kötele, alá­írásért ostromolták Bálit. Levelezőlapokat, név­jegyeket Írattak vele alá. Bali anzikszkártyák is voltak. Ezzel a fölírassa!: Üdvözlet Faddról. BALI MIHÁLY m. kir. állami Ítélet-végrehajtó. Ezeket a levelező-lapokat százszámra adták el. Bali tőle telhetőleg eleget igyekezett tenni a kéréseknek, azonban mert nagyon lassan tud csak Írni, nem »ok kiáltást végezhetett, Közben azután véget ért a jegyzőkönyv föl­plyasása is és Müller Igazgat,) pjra visszament. tömeghez, amely az igazgató fölszólitására elhagyta a börtönudvarát. Néhány perc múlva Bali is elment. Künn az utcán ériási embertömeg várta. Körülfogták az emberek éi több százan kisér­ték a Korona-utcán át a törvényszéki épületig. Közben mindenki kötélért ostromolta, azonban ugy látszik, Bali megelégelte a dolgot ós nem teljesítette senkinek a kérését. Bizonyosan elég volt a keresetből. Schönaich és a magyar kormány. A Neues Wiener Tagblatt azt irja, hogy beavatott budapesti helyről nyerte azt az értesitóst, hogy a magyar kormány egyáltalán nem expo­nálta magát Schönaich hadügyminisztar érde­kében. Ha valamikor Schönaich távozása után a bukás előzményei nyilvánosságra jutnak, ak­kor mindenki előtt nyilvánoe lesz, hogy a had­ügyminiszter saját vigyázatlanságának áldozata ós mindenki el fogja ismerni, hogy az igazság a trónörökös oldalán van. Válság a Kabaréban. — Távozó tagok. — (Saját tudósítónktól.) A Vigszinpad Kabaré, amely az egész nyáron oly szépen prosperált, ma este beszüntette előadásait. Természetes, hogy a hirtelen bezárása e kedves intimhely­nek, amelyet Sarkadi igazgató valóban mű­vészi nivóra emelt, nagy meglepetést keltett városszerte. A meglepetés érthető is, mert hi­szen ugy anyagilag, mint erkölcsileg fényes vál­lalkozás volt. A hirtelen beállott válságnak tehát belső bajok voltak az indító okai. Annyi bizonyos, hogy ma este fél tizkor a kabaré félig megtelt nézők tere hiába várta az előadást, nem akart a függöny elé jönni som a kedvelt Sarkadi, sem a határozottan művésznő Rodey Mici, sem a nótakirály Kere­kes. Helyettük Szebenyei Ernő titkár jelent meg a függöny előtt és a következőket mondta: — Tekintettel arra, hogy a 10-ig szerződte­tett tagok elmentek, az ujak nem érkeztek meg, a közönséget pedig megrövidíteni nem akarjuk, a mai előadást nem tartjuk meg. A jegyek holnapra érvényesek. A közönség zúgolódva vetto tudomásul ezt a „kedélyes" bejelentést ós a jegyet mindenk* vieszaadta. A dolgot különösnek találtuk, ér­deklődtünk tehát az eset után a kabaré veze­tőinél. Sarkadi Vilmos igazgató kijelentette, hogy a Kabaré vezetésétől a mai napon megvált. Erre az elhatározására olyan belső bajok kész­tették, amelyektől eddig is a közönség iránt való tiszteletből és szeretetből tekintett el. Nem akarta ugyanis a közönség elé cipelni a kulisszaügyeket, de annyit mégis kijelent, hogy távozásának legfőbb oka a tulajdonos feleségé­nek sértő viselkedése és jogtalan beavatkozása a Kabaré vezetésébe. Megvált még a kabarétól Rajna Sándor, a kiváló karmester, aki távozásának okául ugyanazokat hozza föl, mint Sarkadi. Nincá továbbá a kabaré kötelékében a mai naptól Kerekes Jenő, a kitűnő szinész, aki Sarkadival és Rajnával mindenben szolidaris. Schó'nfeld Jenő, a kabaré tulajdonosa kije­lentette, hogy holnap uj attrakciókkal meg­tartja az előadást. A közönség kíváncsian várja ezeket az uj számokat. Az uj embereket — ha ugyan jönnek — nem ismeri, a régieket saj­nálja. * Sarkadi Vilmos, a pozsonyi Nemzeti színház főrendezője a kővetkező nyilatkozattal búcsúzik a szegedi közönségtől : Megváltam a Vigszinpad Cabarot igazgatój állásától. Fájó szívvel hagyom itt a szeged1 közönséget az idény befejezése előtt, de súlyos belső ügyek késztetitek erre. A viszontlátásra Sarkadi Vilmos, NAPI HÍREK Végig az országon. (Saját tudósítónktól.) Hót sárga kinai, apró, vézna emberek járják már hónapok óta a ma­gyar városokat és falukat. Sehol sincs nyug­tuk, sehol sincs maradásuk, mert a rendőrség mindenünnen oltoloncoltatja őket. Két hónap­pal ezelőtt Szegeden járt az érdekes karaván, 'Ihien-Lei és hat társa. Ma már Kaposváron vannak, holnap már ők se tudják szegények, hal lesznek. A „Somogyi Hirlap" ezt irja a hót sárga nippről: — A főkapitány kocsira rakta ós kiszállí­totta őket a város határára: menjenek más városba szerencsét próbálni. És a hót kinai megy. Ezt teszi már hóna­pok óta. Szó nélkül tipegnek az apró, copfos gyerekek — a kuruzslók — az elnyomorított lábu asszony után, aki lehet, hogy nem is any­juk ós mégis csodálatos szeretettel gondozza a sárga csöppségekefc. Csupa szív, melegen lüktető sziv ez a nő. Viaszsárga bőre alatt pirosan lüktet a vér, ós ezt a piros vérét is szívesen átengedné, a gye­rekekórt, a sárga figurákért. Messze Keletről jöttek a kínaiak és világot­járó vándorlásukban elvetődtek hozzánk is, szerencsét próbálni, kopogó rózgarasokat sze­rezni, mert ők is élni akarnak és nem tudom hol, de valahol nálunk, rásütötték a rendőrök a messziről jött emberekre, hogy azok kuruzs­lók. És azóta nincsen nyugtok. Bolyongnak faluról falura, vékony gerincű sovány hátukon cipelik lakásukat, szerezámaikat ós nem tud­nak garasokat szerezni, hisz még csak koldulni sem tudnak. Faluról-faluna dobják őket, ahe­lyett, hogy az ország határáig szállítanák ós ott megmutatnák a gyámoltalan sárgáknak, hogy merre van Kelet. Menjenek haza, napsü­téses ekrotikus hazájukba. Barangolni kell nekik az országban, mert nem tudják, merre menjenek. Thien-Lei zavart csapata lihegve, fáradtan követi a rendőrségnek utasításait, hátuk begör­nyed a tehertől, a nagy barna ládáktól, amibe egyetlen vagyonkájukat, a kinai nyulakat cipelik. Koplalnak, éheznek, de a nyulaknak szerez­nek enni valót. Szivük vérét is oda adnák » kis szürke állatokért. Mikor Szegeden járt a kinai csapat, mi i® beszéltünk, illetve akartunk beszólni Thien­Lei-vol. Mi kérdeztünk, ő meg felelt, ő nem értette a mi kérdésünket, mi meg nem értet­tük az ő feleletét. Csak mosolygós arcából, fényes fekete szemeiből láttam, hogy rosz em­ber nem lehet. Kuruzsló — pláne nem. Hisz még a nyelvükot sem érti. Sajnálom ezeket a szerencsétlen kínaiakat. A gyönyörűen napsütéses Keletről, kár volt a zajos Nyugatra jönniök. Nem toloncolni, hanem útba igazítani kellé®6 a liazát vesztett hót sárga figurát. — A hirály. Ischlből jelentik: A király ma reggel újra kilovagolt. Bár tegnap vadá' szaíon volt, ma reggel háromnegyed hé® órakor mégis elrendelte, hogy vezessék egyik hátaslovát és pedig a Bécsből csak nemrég Iscblbe küldött Mentla nevü ango1 kancát. A király körülbelül fél óra hosszat lovagolt vágtatva és ügetve, majd a lórd1 leszállva, sétát tett. — Beteg a pápa. Már a klerikális, 8 Vatikánhoz közel álló lapok is azt irják a pápa állapotáról, hogy az igen komoly- A? „Italie" azt mondja, hogy a pápa gégef^' gyulladása tulajdonképen egy szervi szi^J gyöngeség következménye ós ez az a"? állapotát aggodalmassá teszi. A „Matin •hasonló birokét Kőzöl; A pápa állapotába" 1911 augu aggasztó ros atya annyira befecskendezi megkönnyebl iró beszélt a val, aki szint bizony nagyo — Klieyjzi felaőkereskedí két, eljegyezte lésről. | — An'uiiiáii Gaál Endre d elnöke 50 kon írók Országos vetkező levél ség! A szegedi ügyi bizottság adni, ehelyett 'Kénybe a a b( boronát Íizctí igazgató ezt n a „Magyarorsz "ok, felerószbe Szövetsógé"-ne ®sóm a bölcs v illető 50 koron tis 'telette Gaá a VHOSz. igazi hiányt fizetett összegből a 1 alapja javára 2 alapja javára p — A Vidéki Vétségének ir •zegedi kereske Kéből a DMIvl Jügárut 2. földs hivatalos óráka 'irtja az iroda. — A Sternh jelentik, hogy £ Hécsbe érkezeti károlyi József délelőtt kerestél básán, de nem tí Klubban megtal hosszat tanácsk "evezte segédei hárgyaltak Káró eredményét méj _— Iparosok Pénteken a kövi öieg: Szobrászok: Bi <1, Brandin Pét 'S Fogas Lajos "üs János 24, M ^ Varga Sándc Szűcsök: Bleyc Ü) Csáki János "ándor 21, Grün Hbadi József i ondus Mihály *zsef 16, Somoí erenc 21, Weis: lakácsok: Csé< , lalicskakészitö, '"1 36, Dobó Inu I Vésnökök: Kol estyón 48. j, Tégla- és cseré > °UionWos Mártó Ühidesberg Mór józsef 200, Rozs; u°sebb Szőke 1 ass András 459 1 Kőművesek: B . > Csala János ' > 36, Fogas Pá ].r 25, Jankovic! j'Ppai Imre 36, i t > Papp Mihály t°zsef 80, Berecz János 21, Fr; k> Kis Ferenc j^sef 35, Moln; vbrös Lajos 24, í • • Szarvak Józsi K 6üyhárt 30, Va: 1, ^ombaton az borosok, bor-, "fok toll- és gyap meg. Y Medre főisj ' jelentik, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents