Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-12 / 183. szám

DÉLMAÖYARÖRSZÁÖ 1Ö11 augusztus 12 Aki gondolkozik, az a logika kényszerűségének azt a lesujtó következtetést vonja le mindebből, hogy a nemzeti aspirációk érvényesülésére az ezek ürügyén most is obstruálók voltak a legkárosabb hatással, mikor azokat alku tárgyává tették a múltban és azzá teszik ma is. Ha aztán mindezek tetejébe tudjuk, hogy az obstruktoroknak egy rangos és az 6' sajátos tetszelgő' terminológiájuk szerint vezérlőnek nevezett kiválósága csak a miDapában garantálta a választójogi reform behozatala esetére magának az obstrukciónak, nyilván mint helytelen magatartásnak, lehetetlenné tételét is, akkor az obstrukció erkölcstelen volta igazán a maga pőreségében áll előttünk. Azango9 világbirodalom egysége. (Saját tudósítónktól.) Az a világraszóló küzdelem, melyet az angol peerek a vetóbil ellen folytattak, nemcsak azért óriási fontosságú, mert ezzel az angol törvényhozást demokratizálják, ami előreláthatóan előbb-utóbb maga után vonja a felsőházak jogainak korlátozását, hanem óriási horderejű lesz magára, Angliára is. Nem szabad azt hinni, hogy az angol lordok a felsőház hatalmát azért védték csak, hogy ezzel a saját politikai hatalmukat védjék. Meg kell nekik adni azt az elismerést, hogy az ő személyes érdeküket egészen mellékesnek tekintik, s hogy ellenállásuk oka az volt, hogy majdan az ir home-rulet megakadályozzák, mert szerintük, ha Írország külön parlamentet és széleskörű autonómiát kapna, ezzel a birodalom egysége menne veszendőbe. A lordok ós a konzervativek még a hamisításoktól sem riadtak vissza, hogy legalább az utolsó pillanatban a közvéleményt megnyerjék a maguk számára. W. T. Stead, az ismert angol ujságiró a „Review of Review"-ban egy interviewt tett közzé, melyot állitólag Fisherrel, az ausztráliai miniszterelnökkel folytatott. Az interview szerint Fisher azt mondta Steadnek : „Ne beszéljenek folyton az angol világbirodalomról. Ennek a szónak használata eddig csak bajt okozott. Mi öt nemzetnek vagyunk laza szövetsége, mindegyik, független, mindegyik csán egy aktualitásra, melynek bár semmi köz* az asszonyi hűséghez, mégis majd visszavezet a kiinduló pontra. Arról van ugyanis szó, hogy egy angol iró gentleman azt állítja B. Shawról, az angol irók „enfant terrible"-jéröl, hogy legutóbbi darabját plagizálta, még pedig vegyesen, a leleplező irótól és Shakespearetől. Már most az emberek, kritikusok, irodalmárok csinálnak menten bonyodalmat, noha egy pillantást kellene vetni a két darabra a az ember tisztában lehet vele, hogy irodalmi lopásról van-e szó vagy nincs. Mert kérem, az, hogy a más eszméjét bár, de nagyszerűen dolgozza fel az iró, olyan kibúvó, mint a szerelmi drámák csattanójának megérkezni szokott testi, vagy lelki katasztrófa. Értik tehát önök, liogy hová akarok kilyukadni. Oda, hogy a tömeg mindig azt hiszi el, ami neki legkényelmesebb. A problémákat legkényelmesebb egy csapással megoldani, a Shaw plágium esetében legkényelmesebb azt mondani : Jé, jó, de minket a darab érdekel é« nem az, hogy plágium. Szóval most jutottunk el a régi igazsághoz : fiatal kritikus barátaim, soha más szempontból ne nézzetek egy darabot, minthogy érdekli-e a közönséget vagy sem ? Mert ez az egyetlen helyes szempont, mert minden földi igazság a sikertől függ; eredjen bár asszonytél vagy költőtől. hajlandó bizonyos ideig testvériesen együttműködni Angliával, de csak az alatt a feltétel alatt, hogy bármelyik fél felbonthatja ezt- a szövetséget, ha neki tetszik." Érthető az a kinos feltűnés, amit ez a nyilatkozat okozott, s a konzervativek igyekeztek ezt a hangulatot kihasználni az ir home-rule ellen, azt mondván, hogy mikor egy angol gyarmat miniszterelnöke ilyen hangon beszól, akkor igazán nem szabad a széthúzó törekvéseknek még azzal is tápot adni, hogy Írország külön parlamentet és külön önkormányzatot kap. De vajmi hamar kiderült, hogy az interview hamis s Stead beszólt ugyan Fisherrel, de ez egyáltalán nem mondta azt, amit Stead a szájába adott. Fisher a Reuter-ügynökség utján egy nyilatkozatot tett közzé, melyben többek közt azt mondja: „Azok a szavak, amelyeket nekem Stead a számba adott, az ő részéről nem csak illojalitás, hanem egyenesen téboly." Alig hogy ez az affaire elintéződött s alig hogy a konzervatív machinációról a lepel lehullott, gondoskodtak a konzervativek egy másik trükkről, hogy az angol közvéleményt fölizgassák. A konzervatív Times néhány nappal ezelőtt azt a szenzációs hirt közölte, hogy a kanadai angol gyarmat kormánya a kanadai parlament elé törvényjavaslatot terjeszt be arról, hogy Kanada tengeri hadereje kizárólag a kanadai kormány fönnhatósága alá tartozzék s hasonló javaslat megtételére az ausztráliai gyarmat parlamentje is fölhivassék. Aki tudja, minő féltékeny Anglia a maga tengeri erejére, az elképzelheti, minő borzasztó hatása volt ennek a hírnek. De huszonnégy órán belül kitűnt, hogy a Times hamis jelentést hozott, mert elhallgatta az igazi tényállást. Kimondja ugyanis a javaslat, hogy a gyarmati flotta kiképzése is disciplinája ugyanolyan legyen, mint az anyaország flottájáé, hogy a gyarmati flottában és az anyaország flottájában szolgáló tisztek és legénység kölcsönösen áthelyezhetők legyenek, azonkivül azt, Ihogy a birodalmi egység jelképéül, a gyarmati flotta hajói az angol lobogót hordják a fő helyen s csak elől, a hajó orrán visóljók az illető gyarmat lobogóját. Végül háború esetén az angol admiralitás fönnhatósága alá tartozzék a gyarmati flotta. Igy egészen másként fest a kanadai kormány javaslata, mint ahogy azt a Times aa angol közvéleménynyel el akarta hitetni s ez a bomba is végeredményében a konzervativek ellen sült el. Ilyen kudarcok után kezdte meg a felsőház a vetóbil tárgyalását, nem csoda, ha annak végleges eredménye nem lehetett kétséges. Három óv óta tartó heve» harc ért véget tegnap éjjel Loudouban az angol íeUőház óriási érdeklődéssel várt ülésén. Reudkivül izgalmas volt az éjszakai ülés. A kormány nevében lord Morley, a titkoa tanács elnöke még egyszer megismételte azt a kijelentést, hogy a király beleegyezett a szükséges peerek kinevezésébe, csakhogy a kormányt a vereségtől megóvja. Az intranzigens peerek nevében még a sonthamploni herceg ós lord Milner beszéltek és kijelentették, hogy a vétóbíllt nem fogadják el, akármi történjók is. A döntő szavazás éjjel tizenkét órakor volt. Mikor a szavazás véget ért ós a szavazatok számlálása kezdődött, a gyarmatügyi államtitkár odament Haldane hadügyminiszterhez ós fülébe súgta: — A többség elfogadta a vélóbillt. A hadügyminiszter örömtől sugárzó arccal fogadta a hirt. Pár perc múlva kihirdették az eredményt: a felsőház 131 szavazattal 114 ellen, tehát tizenhét szótöbbséggel elfogadta a vétóbilll. Ez az eredmény annak köszönhető, hogy 46 unionista, akik Lansdowne hivei, a liberálisokkal szavazott. A képviselőház ülése. — Ellenzéki leromlás. — (Saját tudósít ónktól.) Az obstrukció rendezőinek viselkedésére már csak a jó ma* gyar kifejezés illik, hogy ugy viselkednek, mint akik vesztüket érzik. Ma az egyik obstrukcióellenes petíciót például a közoktatásügyi bizottságnak kívánták kiadatni és harsányan nevettek az ötletük fölött. Persze erről is névszerinti szavazás lesz majd valamikor, mert egyelőre pár tucat efféle törvényhozói munka van hátralékban. Közben a tegnapi aradi határozattél mélyen lesújtott ellenzék most szeretne valami egérutat nyerni az állitólag tervezett ischli miniszterutazások hírével ós ezzel el akarja terelni a saját zavaráról a figyelmet és el szeretné hitetni a világgal, hogy kormányválság van. Szemőre vetik a kormánynak, hogy nem törődik a Schőnaich-ügygye], pedig ez az ügy a magyar kormányválságnak szerintük első komoly előjele. Ha ezek 8 politikai találgatók jobban kutatták vol«» Hazai miniszter múltkori ischli utjának 8 célját, talán egészen más szálakat fedeztek volna föl a Schönaich-ügy és a magyar kormány álláspontja között. Érdekes különben, hogy ma az egyik lapban maga a Justh-yó^ szidja a kormányt, mert nem megy Ischlb®, mikor ilyen fontos ügyek forognak szóban, mint például a Schönaich- ós Conrád-krizkSzóval az olienzék most már maga küldi 8 kormányt Isshlbe, ami nyilvánvalóvá teszi) hogy a mi ellenzékünknek az észjárása valóban kifürkészhetetlen. Az igazság az, liogí a kormánynak Ischlben most semmi dolya< egyik tagja se 'gondol arra, hogy a felséÚ elé járuljon, Khuen-lléderváry grófnak fő' gondja az, hogy a munkapárt érthető fölháborodását, melyet az ellenzék viselkedés® miatt érez, csillapítsa ós hogy higgadt türelmesség jelszavának az impozáns kormánytábor minden egyes tagjánál érvényt szerep zen a várakozás politikája, mint az eddig1 fejlemények mutatják, az egyetlen, mely 11 mostani helyzetből való győzelmes kibontó' kozdst biztosítja. Förster Aurél Kossuth-páU' képviselő tegnapi kijelentése, hogy neki nd'1 kell választói reform és ő nem is akar r ólt beszélni, - mert most erről nincsen szó, ' legjobban megvilágítja az ellenzék egységé voltát. Ezt a belső züllést már meg ne81 akaszthatja semmi, — csak ki kell várniA képviselőház mai ülósőrői ez a tudós1' sitás szól: Bereeviczg Albert elnök, negyedtizenegyk°f nyitott* meg az ülóit. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesít®9'' után jelenti, hogy a miniszterelnök meghív' a képviselőházat a király születésnapján \ Szent István napján tartandó misére ós nepsógekre. A Ház küldöttséggel képviselteti magák királynak pedig az elnök utján fogja kifej®2 szerencsekivánatait. , Elnök bemutatja Baja város föliratát ' obstrukció ellen. (Helyeslés jobbról.) Lovászy Márton javasolja, hogy a fölirat " • csak a kérvényi, hanem a közoktatásügyi zottságnak is adassék ki. (Nagy derültség-) — Még tanitani kell a bajaikat 1 — kiálO a baloldalon. v Ráth Endre névszerinti szavazást és a®1.!^ holnapra való halasztását kéri húsznál tü képviselő nevében. Ezt elrendelik. .„Elnök bemutat négy föliratot a katonai 1 vaslatok ellen. . Esterházy Mihály gróf olleninditványokat 'yj ós az ellenzék mindegyikre nézve névsz<" ,t szavazásokat és azok holnapra halasz'8 kó«— Arisztokratikus obstrukció! — ki« jobbról. 1(jJK — Ez az igazi demokrácia! — 1 balró1- ,„„Az elnök elrendeli a névszerinti szavad holnapra halasztását. |0v" Ezzel megkezdődtek a mai napirenden nf névszerinti szavazások, amelyek az ülés v tartottak. , Aa ülés végére Förster Aurél besző® adott helyet a vitarendező bizottság. 1911 au( Förster i beszélt a v fog-adott el. vadar gróf emelkedett fölé. Azt ja halasszák e meg, hogy Ságról beszi mas arra, I Hédervdri Batthyány ' lésére hivat szempontját kinteni. De is, akkor si magyar töri tórium felel oldalon.) Holló Laji ezután elv ványát. Az ülés n — I (Saját tui mai reggeli kereskedeln bizott pénzi szegedi pos nőkét pos vezte ki. Védfy Gy lül tette me szakérteimé meg ezt a olyan kivált mindenütt i Az uj főft mázott. Éde csos volt í a posta szol tok. Védfy < lába, ott vó; akkor még volt. Tizenn Postás, 1881irda tisztté, gyorsan jutc helyezték át nisztóriumba postahivatal működött lí titkári a ke: osztály főnő: lozsvárra he tossá. 1900-1: irdafelügyelő Posta- és tá) meg. Innen Pestre a pos ügyi osztályt A mult év 'Szegedre. A főnökévé ner van Szegedei fövid idő ai Rokonszenve goknak, de a köszönhet ne A Délmat cikkben szán séről. Ez is A a postaépület iának, Védfy lehet a szük hivatalok elli városiak indi Éelső vár oson hogy ez a mi hyel jár, azt Rk majd a fe Ez a kinevi Yédfy Győző ü'sóge, szakéi desztillálja. A közön p kehiből jelenti hgymiuisztert