Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-02 / 174. szám

répei5f w w REGGELI LAP. H. évfolyam, 174. szám 1911, szerda, augusztus 2 "ízponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, 1=1 Korona-utca 15. szám cm Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., •=> Vórosház-uica 3. szám cm REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN 7 REGGEL! ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉS! ARA VIDÉKEN egész évre . K 24— télévre . . . K 12— ( egész évre . K 28-— félévre . . . R 14 — negyedévre. R 6-— egy hónapra R 2'— negyedévre. R 7— egy hónapra R 2'40 Reggeli lap ára 4 fillér | Esti lap ára 2 fillér TELEFON-SZAK: Szerkesztősig 305. <$£> Kiadíkivatal 836. interurbán 305. Budapesti szerkesztcség telefon-száma 128—12. A vasárnapi nagygyűlés. Mai számunkban tudósítást közöltünk arról a nagygyűlésről, amelyet vasárnap a budapesti Tattersalban rendezett az a közkereseti társaság, amelynek vezérkara bizonyára még mindig nem „utoljára és visszavonhatatlanul" Barabás Bélából, Justh Gyulából, Bokányi Dezsőből ős Polónyi Gézából alakult meg. A gyűlés jelentőségének kellő értékére való leszállítása azért vált szükségessé, mert a vidéki perifériákon, távol a fővárosban lezajlott eseménytől, annak jelentőségét sokan tévesen ismerik föl és helytelenül méltányolják. Justhék minden akciójának az adhatna elsősorban jelentőséget, ha parlamenti botrányrendezésük közben a nemzet bármely kis tömegének helyeslésével találkoznának. De ennek az ellenkezője történik szerte az országban. A függetlenségi pártok technikai i'akoncátlankodásait a nemzet érdekeit féltő nagy aggodalmakkal és lesújtó ítélettel fogadta az egész ország. Réges-régen tul vagyunk már azokon az időkön, amikor a nemzet kereső osztálya fölült az olyan balekfogásoknak, hogy jó hazafi csak az lehet, aki a közjogilag, parlamentárisán, sőt tudományosan lehetetlen függetlenségi pártok egyikéhez tartozik, vagy aki naponta legalább háromszor elkurjongatja, hogy éljen a haza és a szabadság ! A nemzet tudja, szomorú tapasztalatok vezették ide, hogy egzisztenciális érdekeit csak az egyenletes íej'ödés és annak összes föltételei elégíthetik ki. A nemzet tudja, hogy Justhék és Kossuthék politikai programja, egész Politikai múltja ugy egyeztethető össze a szociálisták politikai programjával és Pultjával, mint a viz a tűzzel. A nemzet tudja, hogy Justhék és inost Kossuthék azért keresték és fogadták el a szociálisták barátságát, mert remélek, hogy a nagy vehemenciával dol&°zó „hazátlan bitangok" révén újból zavarost csinálhatnak, a zavarosban halászhatnak és halászás közben újból kormányra juthatnak. A nemzet tudja, h°gy a kvótát fölemelő és a váinszerződést megkötő volt koalició is elhozná a véderőjavaslatokat, persze a mi érékeinkre silányabbakat, mint ez a kormány hoz és hogy háborút a függetlenségiek a véderőjavaslat ellen é a választójog mellett nem állami, hanem pártérdekből indítottak. A nemzet tudja mindezeket és minden bizonnyal ezeket a mázsás igazságokat helyezi a mérleg egyik serpenyőjébe, amikor a másikba Justhék az utcáról ismét belevetettek egynehány grammot — frázisaikból, áligazságaikból. A nemzet tudja mindezeket, természetes tehát, hogy Ítéletének kialakulásakor nyomtalanul suhannak el fölötte a vasárnapi demagógoskodások és amikor „rendőri brutalitásról" hall, csak szánni tudja azokat az embereket, akiknek naivitásába belemarkoltak a demagógok bomhasztjai és akik agresszivitásukkal a rendcsináló hatósági embereket talán erélyesebb föllépésre késztették. A nemzet előtt nyitott könyv a függetlenségi pártok elvhüsége és következetessége, nagyon jól tudja, liogy náluk a cél szentesíti az eszközöket. A cél pedig a kormányrajutás, az eszköz, minthogy a politikai meggyőzés egyetlen módja sem áll, vagy állhat rendelkezésükre, a technikázás, az állami élet megakasztása, a rend felforgatása, az élet természetes igényeinek kielégítetlenül hagyása, szóval mindaz, ami sérti az összpolgárság érdekeit. Ez a karakterisztikuma a vasárnapi nagygyűlésnek is. Ami egyébként ott történt, amit egyébként ott mondtak, mind mellékes. A magyar politika és a külföld. A magyarországi események állandóan nagy tért foglalnak el a legelőkelőbb külföldi lapok politikai rovatában. A Frankfurter Zeitung legújabban érkezett száma hosszabb cikket közöl az obstrukcióról. A két ellenséges függetlenségi tábor összeölelkezett, irja a lap, a pártonkívüli függetlenségiek és a minden politikai méregkeverésre kapható klerikális néppárt asszisztenciája mellett együtt ostromolják a kormányt. A vezérük Apponyi Albert és Andrássy Gyula. Egyetlen céljuk az a gondolat, hogy megbuktassák a kormányt, mely a nemzet verdiktje alapján ragadta ki kezükből a hatalmat. Hogy ki következik, az nem okoz nekik gondot, csak legyen meg a hőn óhajtott fölfordulás, a többi jön magától. Valósággal kómikus együtt látni a „szilárdan kitartó" hatvanhetes Andrássyt, a sajátságos átalakulás révén negyvennyolcassá lett Apponyival, amint Justh politikai céljaiért hadakoznak. Ezekhez csatlakoznak a kissé óvatosan viselkedő vezérük nauheimi szózatait figyelő Kossuth-pártiak. Tarka társaság van itt együtt. Az állítólagos főfőliberális Andrássy, kéz a kézben a főfőklerikális és agrárius Apponyival - Justh érdekében, aki mind a kettőjüket megbuktatta és akivel aztán a bankkérdés révén a hatalom birtoka miatt olyan alaposan összevesztek. Most szövetkeztek a kormány ellen, mely az ő dicsőségüknek oly rohamosan véget vetett. Most azt hirdetik, hogy a hadsereg német nyelve megakadályozza a nemzet fejlődését és megerősödését. Hogy Apponyi és Andrássy nem akarja Justh választójogát, azt mind a ketten maguk nyíltan bevallották. Különben időközben meg kellett volna változtatniok alapelveiket. Ha az eseményeket és személyeket ebben a világításban tekintjük, okvetlenül arra a meggyőződésre kell jutnunk, liogy az ellenzék törekvései fölött nem nagyon nemes motivumok uralkodnak, hanem sértett hiúság és hatalmi éhség a tulajdonképeni rugó. Tisza helyes választ adott, amikor a véderőreform szükségességének indokolása után emlékezetébe hozta Andrássynak, hogy a bosnyák anneksziót a koaliciós kormány vitte keresztül. Khuen-Héderváry miniszterelnök legalább egyelőre el van határozva szabad folyást engedni a komédiának. Ma ő sem tudja a dolog végét megmondani, de föl van szerelve minden eshetőségre s mint legutolsó vasat, a nemzet megkérdezését tartja a, tűzben. A berlini Germania Budapestről értesül, hogy ezidőszerint nincs szó arról, hogy a véderőjavaslaton teendő módosítások miatt kormánytárgyalások volnának tervben és hogy az ellenzék által terjesztett az a hir, hogy e módositási tárgyalások befejezéséig a kormány a javaslat tárgyalását elhalasztani szándékozik, csak az ellenzék jámbor óhajtása. A Schlesiche Zeitung az obstrukcióról és az ellenzék megváltoztatott taktikájáról, hogy tudniillik nemcsak szavaztat, hanem egy-egy beszédet is megenged, azt irja, hogy ez a következetlenség még többet fog ártani az ellenzéknek, mert eljárása tiszta önkénynek és szeszélynek látszik. Az elhangzott beszédek közül a tudósító különösen Andrássy beszédének tulajdonit mindenesetre fatális fontosságot azért, mert a mai közjogi viszony egyik zseniális megalkotójának fia a javaslat ellen foglal állást. A beszéd, amely egyéb argumentumaiban igen kevéssé -volt helytálló, a hatvanhetes politika hivei körében, akikhez Andrássy is még számítani kivánja magát, kinos benyomást tett és ezzel sze.mben Tisza, Andrássy kortársa, ifjúkori barátja és régi riválisa egy hatalmas, magas európai szempontokból kiinduló beszédében bebizonyította a hadsereg-reform elkerülhetetlen szükségességét. A prágai Union feltűnést keltő két vezércikket közöl Sternberg Adalberg gróf, az ismert osztrák politikus tollából. A cikkekhez, melyek Andrássy Gyula gróf legutóbbi beszédét boncolják, a szerkesztőség azt a