Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-11 / 182. szám

2 DÉLMAGYARORáZÁŰ lSÜ augusztus ü relmetlenkedjenek ők, akik azt hitték, hogy négy hét alatt győzelemre vihetik a máguk fossz ügyét. A munkapárt a jó ügy diadalára több időt számított és nem áltatta magát. Menpél türelmetlenebb és idegesebb az obstrukció, annál nyugodtabb a véderőreform híveinek tábora. A makói görögkatoiikusok és a v/áradi püspök. — Harc a magyar nyelvért, — (Saját tudósítónktól.) Makón nagy botrányok készülnek. A magyarnyelvnek a templomában való használása miatt ellentétbe kerültek a makói görögkatolikus hivők és a nagyváradi görögkatolikus püspök, aminek a dolgok mai állása szerint országra szóló botrányok lehetnek a következései. A makói görögkatolikus hivők között nagy az ellenségeskedés amiatt, hogy a püspök a leghatározottabban eltiltotta a magyar nyelvnek az istentiszteleteken való használását és nincs kizárva, hogy emiatt a hivők tömegesen lépnek ki a görögkatolikus egyházból. A nagyórdekességü és jellegzetes esetről ez a tudósitás számol be részletesen: A magyarországi görögkatolikusok misenyelvének megoldása ma már nem csupán egyházi dolog, hanem országos érdekű fontos kérdés. Azért küzdenek a magyarországi magyar görög katolikus polgárok, hogy liturgiájok, misenyelvök teljesen magyar legyen, tehát a magyar nyelv jogának minden vonalon való érvényesítése végett kell, hogy az egyházi határokon tul a közvélemény is foglalkozzék e minden tekintetben törvényes, igazságos ós jogos kívánsággal. Ismeretes, hogy Magyarországon a magyar misenyelv kimondása érdekében évekkel ezelőtt egy liga alakult. Ezen ligának kiküldöttjei eljártak Rómában, de sajnos, máig sem értek el semmit s a liturgiában a magyar nyelv joga ma sincs elismerve. Ez az állapot elkeserítette a magyar görög katolikusokat s különösen a makói görögkatolikusság ennek az izig-vérig tiszta magyar érzelmű nép körében kelti a legnagyobb visszatetszést, a legnagyobb elkeseredést, mert az egyháziak részéről követett állásfoglalásból azt látja, hogy nem akarják megengedni azt a természetes jogát, hogy magyar anyanyelven hallgathassa a mise szertartását. A mozgalomnak lett is némi eredménye. Ez az eredmény azonban nem elégítette ki a hívőket s a makói magyar görögkatolikusság ismét felvette a harcot, ismét folytatja a küzdelmet a magyar nyelv jogáért. Az elmúlt két vasárnapon a hivők előzetes értekezések, kortesszélamok hangoztatása nélkül nagy csoportokba verődtek össze s a több száz főből álló hivők serege fölkereste a plébánost, akit arra kértek, hogy az egész misét magyar nyelven tartsa. A plébános a nagyváradi püspökkel történt értekezés után az elmúlt vasárnap kijelentette a küldöttségileg hozzá ment híveknek, hogy a misenyelv megállapítása Róma joga, a mostani állapoton ö nem változtathat, de amennyire lehetséges, a hivők kívánságának kielégítésére törekszik. Ez a kijelentés éppenséggel nem elégítette ki a görögkathoiikusok kívánságát és tovább küzdenek jogos igazuk kivívásáért mindaddig, mig a magyar nyelv teljes otthont nem nyer templomukban, A makói görögkathoiikusok szerint ugyanis szégyenletes, hogy ami szabad az oláh, a rutlién anyanyelvű görögkathoiikusoknak, az nem szabad a magyar anyanyelvű, magyar érzésű más híveknek. A görögkatholikus egyház misenyelve ugyanis olyan egységes, mint a római katholikusoké, hanem mindenütt a nép nyelvén, tehát a ruthénoknál ruthénul, az oláhoknál oláliul mondják, csak a magyarnak nincs meg ez a joga. A makóiak nem tudják mire magyarázni, hogy a nagyváradi, különben magyar érzelmű görögkatolikus püspök, miért zárkózik el a makóiak kívánsága elől, miért hozakodnak elő folyton Rómával, holott az egyházi misenyolv mindenütt, ahol nem magyarok laknak, a hivők nyelvén van. Be kellene látnia szerintük a nagyváradi püspöknek, hogy beállott a makóiaknak is az a joguk, hogy nem az egy évszázad előtti elődök nyelvén kell Makón misézni, nemcsak azért, hogy ezáltal a püspöki kormány egyenlő jogokban részesítse magyar anyanyelvű hiveit az oláh és ruthón nyelvüekkel, hanem azért is, mert igy lehet megmenteni ezt a szép egyházat a szótbomlástól. A hivők között ugyanis olyan mozgalmak észlelhetők, hogy kilépnek az egyházból, ha a püspök megmarad álláspontja mellett. Pedig ma sem dicsekedhetik valami sok taggal a görögkatolikus egyház. A képviselőház ülése. — Talaj nélkül az ellenzék. — (Saját tudósítónktól.) Az ellenzék mindinkább szemmel láthatóan kezdi elveszteni a fejét, bár a harcos csapat vezére, Justh Gyula a laptudósitók előtt hangosan bizakodik a győzelemben. De hogy ő maga sem liisz a saját jövendölésében, azt talán bizonyítani sem kell. A Kossuth-pártot például hiába invitálják együttes működésre, a nevezett párt ma egy kommünikében háromféle támpontot is kinál a kormánynak, bár nem bevallottan, de félre nem érthető módon a kibontakozásra. Hangsúlyozza a Kossuth-párt, hogy ő igenis elfogadná a véderő fejlesztését, ha a kilences bizottság programja azonnal megvalósulna. Azonfelül a századnyelv, továbbá ha revidiálnák a javaslatokat a takarékosság szempontjából. Még nagyobb baj ennél a Justh-pártra nézve, hogy az ország teljesen ellene fordul A törvényhatóságok egymásután állást foglalnak a parlamenti frivol játék ellen. Arad város tegnapi határozata szinte megdöbbentő hatással volt az ellenzékre, mely hiába mondja, liogy ez főispáni kommandóra megy. Az ország nagyon jól emlékszik, hogy pár évvel ezelőtt a törvényhatóságokat ugy kezelték, mint az alkotmány bástyáit, határozataikat ugy ünnepelték, mint a nemzet lelkiismeretének megszólalását. A dolog ugy áll, hogy eddig azt mondták, hogy obstruálnunk kell, mert egy erőszakos többséggel állunk szemben, de velünk van az ország. Most pedig kiderül, hogy az ország élesen elitéli őket annyira, hogy ők most már a törvényhatóságokban is kénytelenek obstruálni. Szerencsére a törvényhatóságok tárgyalási rendje ügyesebb ós okosabb, mint a képviselőház szerencsétlen házszabályai. A közvéleményt a törvényhatóságok állásfoglalása uralja első sorban, mert ezzel az ióiparlamentáris akaratnyilvánítás szertefoszlik s vele az obstrukció jogosultságának utolsó ürügye is. Jellemző az ellenzék belső megrettenésére, hogy most már lapjukban egyszerűen agyonhallgatják a törvényható' súgok obstrukció-ellenes állásfoglalását, ellenben a legképtelenebb kitalálásokkal igyekeznek hangulatot kelteni. Tegnap azt hirlelte egy bécsi lap utján, hogy a kormányt Ischlbe citálták, mert az uralkodó türelmetlen ós rossz néven veszi, hogy Károlyi Jó" zsefnek a hadsereg elleni sértegetéseit szó nélkül tűrte. Természetesen sem az Ischlbe Szalma István utolsó beszéde. Embert öltem. Előre megfontolt szándékkal az elszántság biztosságával. Nagyon akartam a pénzt; lakodalomra kellett. És holnap engem megöl a társadalom boszuáló szervezete. Előre megfontolt szándékkal, — csakúgy, mint ón. Nagyon akarja a halálomat. Mert gyáva és fél. Borzalmasabb halállal ölnek meg, mint ahogy én öltem. Juhar Györgyből álmában vertem ki az életet ; egy lélekzetvételig nem tartott, amig érezte az elpusztulás rettenetességét. De én leküzdhetetlen bizonyossággal érzem múlni az életemet rabló perceket. Hát jó, meghalunk mindnyájan — és ez a meggondolás letompitja az elkeseredés cudar fájdalmát, — de csak huszonnégy óráig élni és tudni azt, hogy hiába sikoltozom magam rekedté, hiába rágom véresre az ajkam, hiába zúzom pozdorjává öklömet, hiába égszakadás és hiába földindulás, „a huszonnégy óra múlva már nem élek" gondolata rettenetesre torzitja el a halált. Ám vitatkozzanak azon, kik bölcseknek érzik magukat a másik ember életének minden erőmegfeszitéssel érzett jogosságához, hogy ölhet-e az államhatalom, tarthat-e fizetett gyilkost az embert védő igazságszolgáltatás — nem a halálbüntetés a kegyetlen, ós nem a halálbüntetés végrehajtása hozza lázadásba még most is az élet nótáját muzsikáló véremet, — de az előro tudott és kérlelhetetlenül csak huszonnégy óráig tartó élet. Az életemet, a joggal nagy „É"-vel irt Életemet, ne vegye az el, aki nem adta. Nyomorultul, baromi módra éltem eddig is. Ám tegyék ezerszeresen nyomorúságossá, vágjanak végig minden emberi fájdalommal, de hagyjanak élni. Akkor is enyém marad a gondolat isteni mulatsága ós az elképzelés ólnisegitő szines világa. Hadd álmodozhassam a szabad életről, mintahogy a vak álmodozik a színekről. De ne pusztítsanak el szó nélkül, eörőgtüzzel fényes mulatozásképen, ne bánjanak el velem ugy, mint a szeméttel, amit kisöpörnek. Ha pusztulnom kell is, ne gáncsoljanak el, én birkózni akarok az életemért. Mint két gyilkos, ugy nézünk egymás szemébe : én és a társadalom. Nincs már különbség köztünk, csak, hogy én egyedül vagyok. Hozzám gyilkosnak aljasodik le az emberi közösség. Félnők tőlem, ezért akarják a halálomat ? Hogy én ne öljek, vagy hogy más ne öljön? Én már megöltem egy emhort. Miért eresztettek vissza maguk közé ? Hiszen az elszántság durvaságát nem tudták lelkemből kikényszeríteni. Mort letelt a hét esztendő, amivel kiengesztelni véltek egy idő előtt elpusztult ember életet? Hát miért adták vissza a szabadságot, ami nekem nem kellett és amihez épen ugy nem értek, mint az Íráshoz és olvasáshoz? Miért adtak a kezembe fejszét, amivel dolgozni nem tudok, csak ölni. Vagy hogy más ne öljön, ezért kell meghalnom? Hát ne"1 balgaság azt hinni, hogy egy tönkretett, eltaposott életű embert, akit ezer ördögként üz a gyilkosság lebirliatatlan kívánsága s akinek mindegy, hogy maga öli-e meg magát, vagT kiszolgáltatja-e életét a társadalom bosszújának, hogy egy ilyen embert visszatart ós ne"1 hajt inkább előre az a szinpadszerüség, az a keserű ünnepeltetés, ami holnap hajnalba11 reám vár. Aki állati sorban él és gyilkol aZ erősebb jogán, azt ugy sem lehet elrettenten'! de aki a gyilkosságban, mit cselekedetben a legnagyobb szenzációját éli át, aki élvez"' tudja a gyilkosság nagyszerűségét, i.zt szi"'e taszitó erővel kényszeríti bele az emberölésbe az érdeklődésnek az az emberi szolidaritása: mely kedvtelő kegyetlenséggel állja körül meg' ásott siromat . . . A szociális nyomorúságnak alkohollal áztatott talaján, az igazságszolgáltatásnak kő' szervi hibája érleli elhatározássá a gyilkosság gondolatát. Az egyik az esküdtek értelmiség0' nek a szánalmat az Ítélkezéssel összetéveszt fogyatékossága, a másik: a védelemnek szin'0 szervezett túlsúlya a váddal szemben. Ézü szfltik az indokolatlanul felmentő Ítéletek01'