Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-11 / 182. szám

1911 augusztus 11 DÉLMAGYARORSZÁG 3 citálásból, sem a többi fantasztikus kombi­nációkból egy szó sem igaz. Károlyit annak idején az elnök szigorúan rendre utasította és ezzel a dolog e] van intézve. Kíváncsian várjuk ezek után, hogy milyen mesékkel igyekszik az ellenzék a saját belső zavarát leplezni. A Ház mai üléséről ez a tudósítás szól: Berzeviczy Albert elnök az ülést féltizenegy­kor nyitotta meg. A mult ülés jegyzőkönyvének fölolvasása után Sümegi Vilmos szóvá teszi, hogy a teg­napi ülés folyamán olyan képviselők nevében is szavaztak, akik nem voltak jelen az ülésen. Az ennek nyomán támadt elnöki enunciációnak nincs nyoma a jegyzőkönyvben. Ennek a hely­reigazítását kéri. Elnök: A Ház jegyzökönyvébe csak olyan el­nöki kijelentések vétetnek bele, amelyben va­lamely határozathozatal foglaltatik. Mindazon­által, ha a tegnapi ülésen elnöklő Kabós Fe­renc alelnök tett olyan kijelentéseket, amelyek a képviselők szavazását aposztrofálják, a kép­viselőházi naplót ilyen értelemben fogják ki­igazítani. (Helyeslés.) Elnök jelenti, hogy az Emke meghívta a Házat szeptember nyolcadikán tartandó negyed­százados jubileumára és közművelődési kon­gresszusára. Jelenti továbbá, hogy a Leiningen szobor-bizottság meghívta a Házat a török­becsei Leiningen-szobor leleplezésére. Javasolja, liogy a Ház küldöttségben vegyen rói zt a lelep­lezésen ós koszorút helyezzen a szoborra. (He­lyeslés.) Bemutatja Orosháza, Szekezárd, Eger, Soroksár ós Szarvas varosok polgárainak a katonai javaslatok ellen és az általános válasz­tójog tárgyában beadott kérvényeit. Javasolja, hogy e kérvények kinyomatva kiosztassanak a képviselők között és a kérvényi bizottsághoz utaltassanak. Justh János: Az elnök ur indítványával szem­ben elleninditvánvt vagyok bátor benyújtani. Fölkiáltások a jobboldalon: Gyönyörű! Justh János: Indítványozom, hogy a kérvé­nyek a véderő- ós közgazdasági bizottsághoz utaltassanak. Elnök: Husz képviselő ur aláírásával névsze­rinti szavazást kérő ivek érkeztek hozzám, amelyek négy esetben egyidejűleg a szavazás holnapra való halasztását kérik. Az ötöd;k in­dítvány fölött most döntünk. A kérdés az: El­fogadja -e a Ház az elnöki'javaslattal szemben Justh János képviselő ur elleninditványát ? A névszerinti szavazást P betűvel fogjuk kezdeni. Elnök: Tiz perc szünetet rendel. Szünet után megkezdődik a névszerinti szavazás. Elnök: Kihirdetem a szavazás eredményét. A Ház 116 szóval 17 szavazat ellen elfogadta a Szarvas város kérvénye fölött tett elnöki in­Ezek a felmentő Ítéletek pedig jobban veszé­lyeztetik a társadalom biztonságát, mintha nem fojtanák belém az életet. Ha dzsentri vagyok és nem pénzért ölök, vagy ha színpadi bőst játszom meg a biráim előtt, talán nem mere­dezne most felém a halál. De esett ember va­gyok és az események beállításához bárgyú. Ezért kell meghalnom. Hogy embert élni hagy­jak — nem tudtam ebhez igazságos lenni, de fölháborítóan igazságtalannak érzem az utolját járó szivem utolsó dobbanásáig, hogy azért ta­posnak el féreg módjára, hogy jóvátegyék az igazságszolgáltatás gyilkosokat bátoritó bűneit. A véremet veszitek, hogy megengeszteljétek a megbántott igazságot. De vájjon véres áldo­zat kell-e az igazságnak. Büát bünuel tetéztek, hogy teljesedésbe menjen a bűnözéstől ment emberi tökéletességbe vetett hitetek. Az ón vérem beszennyezi az igazság felé kitárt keze­teket és hasztalan mossátok kezeteket Pilátus módjára, nem lesztek ártatlanok az ón kion­tott véremben. És az én halálra vált tekintetem és halál­kintól verejtékes orcám szégyene lesz kultúrá­toknak örökké. Dettre János. ditványt, Justh János elleninditványával szem • ben. Következik a napirend második pontja: Névszerinti szavazás a Budapest nyolcadik kerületi polgárság kérvényére vonatkozó elnöki előterjesztés ós Lovászy Márton elleninditvásya fölött. Az elnöki előterjesztés azt javasolja, hogy a kérvény a kérvényi bizottsághoz utaltassák, ezzel szemben Lovászy Márton a kérvényt a véderő bizottsághoz kívánja utasítani. A név­szerinti szavazás az A betűvel kezdődik. Elnök öt perc szünetet ad. Az elnök kihirdeti a szavazás eredményét, a Ház 104 szóval 13 ellenében elfogadja az elnöki előterjesztéseket. Következett a főváros kilencedik kerülete polgárainak a Házhoz adott beadványa. Afölött van a szavazás, hogy a beadvány a kérvényi bizottsághoz, vagy amint Lovászy Mártou akarja, a kérvényi és közigazgatási bizottság­hoz kerüljön? Szavazás előtt az elnök öt perc szünetet rendel.t Szünet után megkezdődik a szavazás, amely­nek eredmónyményekóp a Ház a kérvényt csak a kérvényi bizottsághoz utasítja. Szalma István számára áll az akasztófa­— A siralomházban. — A halálraítélt utolsó órái. Gyónás bűnbánat nélkül. — Pénteken hét órakor akasztanak. — Már áll a bitófa a Csillagbörtön udvarán. Egy fiatal gonosztevőt öl ki örökre magá­ból a társadalom, aki fiatal életkora mellett is az elvetemültség legcsodálatosabb példa­képe volt. Határtalan embertelenséggel gyil­kolt és rabolt. Valóságos réme az ilyen a társadalomnak, mert az már kétségtelen, hogy ez a rablógyilkos, Szalma István, munkáit alaposan megfontolva, ép elmével hajtotta végre. Először Borbiró János nevü társával szövetkezett és vele együtt gyilkolt. Muntyán Vince volt az első áldozata. A Iu­gosi törvényszék hét évi fegyházzal bün­tette Szalmát, alig szabadult ki az ember­telen bestia a fegyházból, már is uj gyilkos­ságot követett el. Megint egy ártatlan, sze­gény ördögöt küldött a másvilágra. Juhos György makói bérest. Állati kegyetlenségét azzal tetézte, hogy az áldozat véres ruhá­ját magára vette és ott a borzalmas tett szinhelyén, az összeroncsolt holttest mellett fogyasztotta el vacsoráját. A szegedi törvényszék mint esküdtbíró­ság gyilkosság és rablás j büntette miatt vonta felelősségre Szalma Istvánt, aki a vizsgálat során mindent beismert. Kötél ál­tal való halálra Ítélték. A halálos Ítéletet junius 13-án a Kúria is helybenhagyta. A Kúria kegyelmi tanácsa sem ajánlotta ke­gyelemre az elvetemült gonosztevőt, sőt, az uralkodó julius 30-án Ischlben megadta beleegyezését az ítélet végrehajtásához. Csütörtökön már az ítéletet is kihirdették, még csak az utolsó aktus van hátra: a pén­tek reggeli akasztás. A siralomházban. (Virraszt a halálraítélt.) A szegedi kerületi börtön Mars-téri épületében, az első emeleten van a siralomház, ahol a halálra­ítélt Szalma István utolsó óráit éli. A siralom­ház rendes magánzárka, amelyet még az éjjel rendeztek be. Rendes összecsukható vaságy van benne, olyan, aminőn minden rab aludni szokott. Szalmazsák van az ágyon, arra csü­törtökön reggel fehér lepedőt húztak. A szoba öt méter hosszú és másfél méter széles. A folyosóra nyilik az ajtaja. Közepén asztal áll, arra — még akkor, amikor Szalma a törvényszéken volt az ítélet kihirdetésnél — feszületet és egy gyertyát tettek. Délben még egy gyertyát hozattak, akkor gyújtották meg mind a két gyertyát, amelyeknek kísérteties fénye mutatja csak azt, hogy ez a fehérre me­szelt szoba a siralomház. A zárka előtt két fegyveres börtönőr sétál. Szalma István az asztal mellett ül és egyked­vűen hallgatja Bezdán János katolikus lelkész szavait. Egymásután szívja el a cigarettákat. Néha szivarra gyújt, de nem beszél. Néha hal­'ani csak a hangját. Amikor megszólal, olyan­kor azt mondja, hogy örül a halálos ítéletnek, mert a kegyelem csak örök életre terjedő rab­ságot jelentett volna a részére. Szalma zárkája mellett rendeztek be egy szo bát Bezdán lelkész részére, aki azonban ezt alig vette igénybe, mert egész idejét Szalma mellett tölti. Ott ül a cellában, szemközt Szal­mával, aki estefelé egészen más arcot muta­tott, mint reggel. A lelkész szavai hatást tet­tek rá és vége eddigi bányavetisógónek, de semmi megtörés, semmi kiáltó kétségbeesés nem látszik rajta, állatias cinizmusa az akasz­tófáig kisóri. (Az utolsó ebéd.) Reggel tiz óra felé, amikor Szalma István visszatért az ügyészségtől, nyomban a zárká­jába ment. Müller Mór börtönigazgató azonnal fölkereste a halálraítéltet és megkérdezte tőle nincs-e valami kívánsága? Szalma cigarettát kórt, mire az igazgató egy fegyőrrel rögtön hozatott tiz darab Király-cigarettát. Később fehér kenyeret és szalámit is küldött föl az igaz­gató Szalmának, aki jó ótvágygyal evett meg mindent. Később megjelent a börtönben Sebők Ferenc dr, ügyvédjelölt, Reiniger Jakab védő helyet­tese ós bejelentette az igazgatónak, hogy gon­doskodni fog Szalma ebédjéről. A halálraítélt délután félhárom órakor ebé­delt meg. Levest, csirkepaprikást ós almás­rétest evett. Nagyon jó étvágya volt, meg­ivott egy félliter bort is, majd azt mondotta, hogy dinnyét szeretne enni. Hozattak a ré­szére egy görögdinnyét, amelyet az utolsó fa­latig megevett. Amikor az ebédet hozták Vermes Géza bör­töntiszt mindegyik ételt megízlelte és meg­nézte az edényeket, hogy nincs-e azokban valahol méreg elrejtve. Ebéd alatt benn volt a cellában a lelkész és az egyik börtöntiszt. (Gyón a halálraítélt.) Délelőtt és a kora délutáni órákban még semmi megbánást nem mutatott Szalma. Egykedvűen, szó nélkül hallgatta a lelkész szavait és egyáltalában nem látszott meg rajta, hegy félne a haláltól. Délután azután hirtelen megváltozott. Imára kulcsolta a kezeit és öt óra felé azzal a kéréssel fordult a lelkészhez, hogy szeretne gyónni. Bezdán lelkész azonnal meggyóntatta a halálraítéltet, aki az egyházi aktus alatt megbánásfélét mutatott. A gyónás után a pap föloldozta Szalmát a bűnei alól . . . Este is imádkozott a halálraítélt, akit a lelkész csak rövid ideig hagyott magára. Amikor Bezdán kiment a siralomházból, akkor rögtön bementek oda a börtönSrök, akik vigyáztak arra, hogy Szalma ne te­gyen kárt magában. A halálraítélt. (Az utolsó kívánság,) Aki egyszer látta Szalma Istvánt, az soha­sem felejti el. Zavaros, fénytelen szemei bele­edződnek a koponyákba és félelmes emlék gya­nánt ott is maradnak. Közönséges paraszt em­ber, csak a koponyája az nem közönséges. Homloka keskeny, fülciropái hegyesek. Valósá­gos Lombroso-koponya. Inkább a gyámoltalan, mint a buta ember benyomását kelti. Elvete­mültsége határtalan. Egyébként szelid, jómo­doru embernek látszik, aki még, ha kell, meny­asszonyt is tudott magának szerezni. Csütörtökö'i reggel kilenc órakor öt fegyőr kíséretében Zombory Jenő dr. királyi ügyész szobájába vezették. Nagyon keveset változott az ítélet kihirdetése óta. Haja most is, mint

Next

/
Thumbnails
Contents