Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-10 / 181. szám

DELMAQYARORSZÁQ 1911 augusztus 10 1911 aii szony adta a pofont, aki nem szereti ugyan az urát annyira, hogy ott ne hagyná szívesen, de igen-igen boszantotta az a körülmény, hogy őrajta ily gálád módon akart férje-ura túl­adni. Pénzért akarta eladni őt, mint akárme­lyik háziállatot. Pofozta jobbról-balról Sinkót, aztán meg" fordult és kedves férje-urát látta el bőkezűen nyaklevesekkel. Amikor a nő már kifáradt két férje-ura pofozásában, nekiment a megjelent rendőrnek és azt kezdte pofozni. Szegény rendőr nem tudta először, honnan jön ez az istenáldás az 5 becsületben megőszült fejére, de alig tapasz­talta ezt meg, már a két férj is ellene támadt és öt ütötték. A nép, az istenadta nép, mely a rendőrt csak messziről, vagy legalább is spirituszba téve szereti látni, szintén rátámadt. Szegény rendőrnek eszébe jutottak a pofonokra azok a nyaklevesek, mit gyerekkorában tanítójától ka­pott ós eszébe jutott az a közmondás is, hogy szégyen a futás, de hasznos és a hasznosat vá­lasztotta. Így végződött a szabadkai asszonyvásár, egyik újfajta groteszk kísérlete a régi, hires, de már nagyon elparlagiasodott bácskai vir­tusnak. Az edelényi rablógyilkosság. Regula Ede tagad. — (Saját tudósítónktól.) Az edelényi rablógyil­kos még mindig tagad. Fönntartja azt a vallo­mását, hogy szombat délután a fél négy órás mótoros vonattal Miskolcra utazott, ahonnan csak vasárnap este ment el a menyasszonyá­hoz. Miskolcon több helyütt járt, este mozi­ban is volt még mielőtt elutazott. Ezzel szem" ben a csendőrök már kihallgattak néhány parasztembert, akik határozottan visszaemlé­keznek arra, hogy Regula vasárnap, as első reggeli vonattal ment be Miskolcra. Viszont az is megállapított tény, hogy Regula nem töltötte odahaza a szombatról vasárnapra virradó éj­szakát, holott se olyan barátja, se olyan isme­rőse nem lakik a faluban, akinél éjszakára meghúzódhatott volna. A nyomozás már azt is megállapította, hogy Regula volt az egyetlen, aki szinte tolakodószerüen bejáratos volt a Czeislerék házához. Mint afféle igazi szegény­legény tipus, akinek gyönge testalkata és be­teg melle miatt az orvos megtiltotta az ivást egész délutánokat elődöngött a korcsmában, mindössze egy pohár szódavizet hozatott, de Czeisler megtűrte, mert gyakran a segítségére volt, ha csapolni kellett, lement a pincébe is vele, segített a kiszolgálásban Czeizler nővé­rének is, ha nem volt senki az ivóban, ostoba üres fecsegéssel elszórakoztatta az egész csa­ládot. A faluban már hetek óta suttogták: — A rongyos Regula, hogy csapja a szelet a Czeisler-leánynak! Czeisler Gizellát élénk temperamentumáért nagyon szerették a parasztok. Regulát viszont nem szerethette senki, mert, bár paraszti sor­ból való iparos volt, de állandóan uras tempó­kat mutatott. Ma éjjel apathikus álomba merült Regula. Álmában beszélt és folytonosan a Czeisler-csa­ládot emlegette. Amikor fölébredt, nagyon rosz­szul volt ós elájult, majd Nick Carter-féle re­gényeket kért. Azt mondta, hogy az apja laká­sán, a padláson elrejtett ilyen regényeket nagy számmal, mert azokat mind elolvasta. Számtalan Nick Carter-rómregónyt foglaltak le a csendőrök. A koronatanú Griin Oszkár, miskolci fodrász­segéd, határozottan azt vallotta a vizsgálóbíró előtt, hogy vasárnap reggel nyolc órakor fekete ruhában, feltűnő gyűrött állapotban és különö­sen összegyűrt gallérral jött be borotválkozni Regula. Ott Balog szabó csakugyan elmondta, hogy mi történt az éjjel Edelónyben. Regula nem volt meglepve, inkább nagyon izgatott volt az elbe> zélés után. Ue legfontosabb Grün­nek az a vallomása, hogy Regulának a nyakán három ujjnyi vastag barna foltott fedezett föl, amelyről mosás közben világosan látta, hogy az megaludt vér. Borotválkozás után nadrágjának alja és a cipője vizes-sajtos volt és a nadrágjáról is vér­foltokat kefóltetett ki Regula. A borotválkozá­sért is egy koronát adott s neki borravalóul is ugyanannyit. Regula Edét ma hajnalban az első motoros vonattal fegyveres csendőrök Edelénybe kisér­ték, hogy ott a helyszínén kérdezzék ki egy ós más körülményre vonatkozólag. A község lakossága ébren volt már, amikor Regula a fegyveres csendőrök által kísérve falujába ér­kezett. Mindenkinek feltűnt, hogy ezúttal hi­ányzott kezeiről a vaslánc. Regula sápadtan ment a csendőrök között. A nem nagytermetű, beteges kinézésű ember fekete szalonruhában volt. Tiszta ing és gallér volt rajta s a bal kezén ott volt a jegygyűrű, amelyet még menyasszonyatói, Zsóka Teróztől kapott. Földre szegzett tekintettel haladt a gyilkos a községen keresztül s nem mert fölpillantani a kapukban álló emberekre. Az édesapja, az öreg Regula is ott állt a kiskapuban, amikor áthaladt előtte a menet. Az öregen nem lát­szott st-mmi meghatottság. — Ennek is jobb lett volna meg nem szü­letni ! — mondta az öreg Regula a szomszéd­jának. — Szégyent hozott az öreg fejemre ! Regula Edét a csendőrök a községházához kisérték s ott tariották őrizet alatt, amig a helyszíni szemle megkezdődött. Ujabban fölmerült az a föltevés, hogy az edelényi csárdában kójgyilkosság történt. A csendőrség ebben az irányban is megindította a nyomozást. SZÍNHÁZ, művészet Kánikulában a színház. Nem hittem volna, hogy itt, az északi tenger hullámai mellett színházunk ügyével kell majd foglalkoznom, de Szmollény Nán­dor ur beadványa a polgármester úrhoz, amely bizonyára sokkal inkább „szokatlan", mint az én fölebbezésem — hiszen egyha­mar nem is emlékszem hasonló eljárásra egy törvényhntósági bizottsági tag részéről — ezt föltétlenül szükségessé teszi. Abban a véleményben vagyok ugyan, hogy egy szinügyi bizottsági tag részéről nemcsak helyén való a színigazgató párto­lása, de ez némileg kötelessége is, nem fér­het azonban kétség ahoz, hogy e pártolás csak addig terjedhet, amig a város közön­ségének érdekei, — amelyek védelmére a szinügyi bizottság első sorban van hivatva, - sérelmet nem szenvednek és ezen érde­keket az igazgatónak ki nem szolgáltatjuk. Már pedig kénytelen vagyok konstatálni, hogy ez Szmollény ur részéről ebben a be­adványban kétségtelenül megtörtént, mert „természetesnek" állítani azt, hogy a város saját díszleteit „használható állapotban" (?) tartozik az igazgatónak átadni ós hogy az igazgató tehát követelheti (!!), hogy a város a díszleteket átfestesse és a bizottsági tag ur által „lom"-nak nevezett részt „eltávo­líttassa" - egy bizottsági tag urnák nem szabad. Ez a dolog a szerződés szerint nem igy van, ennélfogva Szmollény ur ezzpl a szerződés ellenére a város érdekeit kiszol­gáltatja az igazgatónak, holott neki mint szinügyi bizottsági tagnak a szerződést is­mernie kell. Ép oly helytelen ennélfogva természete­sen az az állítás is, hogy Almássy ajánlata „mentesiti a várost súlyos szerződéses köte­lezettsége alól", Ha Szmollény az én fölebbezésemben nemcsak azt látta és kereste volna, hogy abban as általa oly nagyon dédelgetett szín­igazgatónak egy üzlete a várossal megnehe­zittetik, akkor meg kellett abban találnia első sorban azt a nyolcszáz koronánál sok­kal fontosabb elvet is, miszerint meg nem engedhető, hogy a város vagyonát, anélkül, hogy egyetlen döntésre hivatott közeg vagy fórum annak értékét még csak mogközeli­tőleg is ismerné, ^ igy rövid uton az első Ígérőnek eladják, be meg kellett találnia azt is, amiről neki már a szinügyi bizott­ságban történt tárgyalásból is tudomása volt, hogy az általam javasolt eljárás nem közönséges árverés, hanem abból áll, hogy figyelmeztessenek a temesvári, aradi, nagy* váradi ós debreceni színigazgatók a város díszleteinek eladására nyolcszáz korona ki­kiáltási ár mellett", Almássy ur pedig, aki a kezdetben ezer koronás ajánlatát nem tu­dom mily befolyások alatt nyolcszáz koro­nára leszállította, maradjon ajánlatával ad­dig szóban, mig nevezett igazgatók nyilat­koznak. Ezt a csekély előzékenységet az a város, mely őt a legnagyobb vidéki szinház igaz­gatójává tette, joggal elvárhatja tőle. Kérdem pedig most Szmollény urat, nem törvényesebb, helyesebb és a város érdekei­nek jobban megfelelő eljárás-e ez és nem válik-e ezáltal feleslegessé az ő bizonyára senki által komolyan nem veit ijesztési kisér­lete, hogy engem — egy ily álláspont védel­mezéseért — felelőssé tegyenek. Ha még röviden rámutatok a Szmollény ur által ismert azon tényre, hogy a város­nak most még birtokában levő és eladásra kerülő díszletéi egy több izben, legutóbb tán két év előtt törtónt kiselejtezés maradvá­nyai, ugy, hogy az általa emiitett korábbi eladások a kiselejtezett használhatatlan dísz­letekre vonatkoznak, mig az, ami megvan, az egész bizottság által megtartandónak és használhatónak véleményeztetett, akkor be­adványának ezen részével, azt hiszem, ala­posan végeztem. Mivel azonban Szmollény ur ez alkalmat is felhasználja arra, hogy az általa kelle­ténél tul pártolt színigazgatót, illetve ennek azon vállalkozását, hogy a szegedi színházat szubvenció nélkül ugyan, de ingyen és eg.Y egész sor külön szolgáltatás mellett vette át. Oly nagyon sajnálnivalónak állítja oda ós a közönség terhére fölemelt helyárakkai kíván neki kedvezni, föl kell hivnom Szmollény ur figyelmét arra, miszerint egy korábbi, ezen kérdést tárgyaló cikkemben kimutattam azt, hogy az oly különös mó­don ós különös körülmények közt kiküldött két bizottsági tag ur egyszerűen félrevezet­tette magát Almásy által a 24,000 korona állítólagos többlet — „gázsi" — fizetésével és hogy noha Szmollény ur akkor odahaza volt (ós nem mint most kúráját kellett fél­beszakítania, hogy Almásy segítségére sies­sen) jónak látta e cikkre nem reflektálni, illetve állításomat jóváhagyni. Akkor azonban nem lehet helyes az igy megcáfolt adatokkal újból kiállani ós ópugy ignorálni arra vonatkozó felterjesztéseimet, hogy a szegedi szinház majdnem kétakkora mint a temesvári és jóval nagyobb az aradi ós nagyváradi színházaknál, hogy továbbá bent a varosban lakó ós színházba járó ma már 80,000 szegedi lakos oly hatalmas kon­tingenst jelent Almásynak és kasszájának, hogy a szegedi szinház mindenki előtt, aki egy kissé számítani tud és akar, ma fénye­sebb üzletnek mondható, mint valaha és hogy teh .t egyelőre igazán bün volna, kö­zönségünket az igazgató kedvéért egy uí adóval terhelni. Ostende, augusztusban. Wimmrr Fülöp. * Fodor Ella Budapesten. Tudvalevőleg Krecsányi Ignác kitűnő társulatához szerződött Fodor EUa, aki a szegedi színháznak legszebb Jövő előtt álló, nagytalentumu tagja volt 3 egy-egy föllépése a szenzáció erejével hatott' Krecsányi játszik s o szinósznőjt liczky Anti tozó szerele Ella szoroj estéivel, a a fővárosbi kat jelentő * Nádas zsef szoml meg előadó házban. A várja a hat Nádassy mi mutatását i (fiaiát luo ás a fehér y Szóró. Ugy é|ök, de fra] ket. Nézzük Termetes elet, elegáns ®zer meg ez hátán. Foro; •"ár a mozgi tuk, izmuk i és onnan t szonra. A di hkusan töké f'ros vériik °'sö jelenei,1 '"ennek az es rohannak támad az em !lahnaz képe hátú kövér d Rendeletet i hegedi dinnj Két kis SZÍ é'k a vászoin Hallgassuk — Nagyon a"nyi dinnyo — Én is lá "íét, ami a s Rtném. Nincsen ""- Kettő pt Az nagy 'Hinnem öt -Tr. Pedig én Én is. A két borz l8:!non. Konn üzemük, egy °Snak. Kész En vosze hobbik. Jó lesz. ] " De ugy c ^ Ugy csini i 'indul a ké bejüket e Jöni

Next

/
Thumbnails
Contents