Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-10 / 181. szám

REGGELI LAP. II. évfolyam, l6l. szám 1911, csütörtök, augusztus ló központi szerkesztősét és kiadóhivatal Szeged, cra Korona-utca 15. szám c=i Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., Városház-utca 3. szám 1=1 REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN egész évre . R 24'— iélévre . . . R 12'— negyedévre. R 6"— egy hónapra R 21— Reggeli lap ára 4 fillér REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉREN egész évre . R 2f— félévre . . . R 14 — negyedévre . R V— egy hónapra R 2-40 Esti lap ára 2 fillér —TTIHt'ffl'H" TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 305. €& Riadóhivatal 836. Interurbán 305. Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12. ítélkezik a nemzet. 1 A kormány több ízben adta jelét annak hogy a választói jog reformja a legkomolyabb ós legsürgősebb föladatai közül való. Termés: etes, hogy ebbeli szándékában, e szándékának határozott nyilvánításában nem telik valami nagy öröme azoknak, akik az általánosat és egyenlőt nem önmagáért szeretik, hanem a politikai fölfordulásért, amelyet e kérdés kiélezése által elérni remélnek. Nem a reform a fő nekik, hanem a fölfordulás ; a munkapárt egységének a föl" bontása; az elhelyezkedés; az érvényesülés. Akármily mostoha bánásmódban van része az ellenzéki sajtótól a miniszterelnök köriratának, azok a diszes testületek, amelyekhez intéztetett, bizonyára komoly válaszban részesitik a komoly hangú megkeresést s legjobb meggyőződésünk szerint mondják el mindazt a tervezett reformról, amit attól a nemzet sorsára nézve jót vagy rosszat várnak. Ezek a tiszteletreméltó testületek ós egyletek bizonyára át lesznek hatva a kérdés nagy fontosságától s komoly, becsületes feleletet adnak a hozzájuk intézett komoly és becsületes kérdésekre. A miniszterelnök köriratát szólhatják, szapulhatják kedvük szerint az obstrukció cikkírói. Épen ez a kicsinylós álarcába bujt félelem bizonyítja, hogy a miniszterelnök határozott lépése nagy zavarba ejtette az „önzetlen" politikusokat, akik hirdetik, hogy nekik mindegy, ki csinálja meg a választói jog reformját, csak de facto, csinálja meg. Ez az aszkétai lemondás a hatalom gyönyöreiről, ez a tiszta, ideális hevülés a népjogok kiterjesztéseért, azonnal porrá ós hamuvá válik, ha látjuk, hogy nemhogy magának a törvényjavaslatnak a beterjesztése, de egy-két komoly előkészítő lépésnek a megtétele is milyen fölsziszszenéssel jár a reform barátai ós önzetlen szerelmesei részéről. Mitől vacog a foguk? Miért esnek neki olyan harapós kedvvel a miniszterelnök köriratának, ha annak nincs értelme, súlya ós gyakorlati jelentősége. A sajtó-viperácskák mérges megmozdulása azt bizonyítja, hogy köriratával a miniszterelnök kigyófészekbe lépett, még pedig annak kellős közepébe. Elválik rövidesen, hogy tulajdonképpen mit is akar az obstrukció? Reformot, vagy felfordulást? A népjogok kiterjesztését, vagy politikai zavarok szitását? Erkölcsi győzelmeket akar-e, vagy piros bársony karosszékekről is álmodozik? A nemzet javát akarják-e, vagy csak az érvényesülést? Ha a miniszterelnök köriratának kibocsátása nem járna más erkölcsi haszonnal, mint avval, hogy az obstrukciót annak mutatná be, a mi: kisebbségre jutott, márciusi hó módjára elolvadt pártok politikai bosszúállásának s a hatalom csarnokába való erőszakos betörési kísérletnek — már akkor is jó volt kiadni ezt a köriratot. Hadd lássa Tévedésből. Irta Leo N. Tolsztoj. Hat órakor jött haza, szokásszerüen bemont az öltözőszobába, de nem vetkőzött le ; — egy székbe vetette magát, kezeit a térdeire fektette és öt vagy tiz percig, vagy talán egy M'án át — maga se tudta meddig — ült igy Mozdulatlanul. — A tout hét 1 Perdutti 1 És meglátta borzalmas, rendithetetlen és Mégis öntudatos ábrázatát. — Az ördögbe ! — kiáltotta haragosan. Az ajtó mögött megmozdult valami. Hímzett hálóingben és zöld bársonypapucsban jött be ''ozzá, középmagasságú, gömbölyded, szép szőke Elesége ós barátságos kék szemeivel gyöngéin nézett rá. — Mi bajod? kérdezte, egyszerűen az arcába niett és ismételte: Mi bajod Misa? Hogy mi bajom ? Tönkre vagyok téve 1 —• Játszottál ? Játszottam I Nos, és? És — ismételte kárörvendően a férfi: °nkrejutottam 1 zokogta, visszafojtva könyveit, Hányszor kórtelek, könyörögtem I , sajnálta Misát, de még jobban önmagát, a éjjel nem aludt és várt reá. Már öt óra — gondolta, amikor a kis asztalon lévő órára nézett. Óh te kinzó 1 Mennyit? Mindkét kezét a füléhez nyomta. | Mindent I Nemcsak annyit, de még többet. Egész pénzemet és a komáét is 1 Üssetek, tegyetek velem, amit akartok. Tönkre vagyok 1 — Arcára borította kezeit. — Már nem tudok semmit I — Misa, Misa, hallgass rám I Sajnálj engem, hiszen egész éjjel nem aludtam én is C3ak ember vagyok. Vártam reád, kinokat szenvedtem végig és ez most a köszönet I Mondd legalább : Mennyit ? — Annyit, hogy senki se tudja kifizetni ! Mind a tizenhat ezret 1 Mindennek vége ! El kell szöknöm, de hogyan? A feleségére nézett és amit nem is várt, az azszony magához vonta. Milyen édes I — gondolta Misa ós megfogta a kezét, de az asszony ellökte magától. — Misa, mond hát, hogyan tehetted ezt? — Reméltem, hogy visszanyerem. Cigarettát vett elő és elkezdett szivarozni. Természetesen gazember vagyok. Nem méltó hozzád. Kergess el. Még egyszer, utoljára bocsáss meg ós én elmegyek, eltűnök. Látja, nem tudtam máskép cselekedni. Mintha álomban tenném; -y ... •• ('•,.; '1 * i' y'n ;>:- nr szinről-szinre az ország, hogy a miképp puszta jelszóvá sülyedt annak előttff kezükben a magyar kommandó, az önálló bank, a gazdasági felszabadulás, épp oly puszta jelszó a választói jog reformja. Azt nem mondjuk, hogy ezt az utolsót is éppen ugy cserben hagynák, mint az előbbieket; csak annyit mondunk, hogy a millióknak adandó jognak igen gyakorlati ós prózai értelme van az ő szemükben. Nem nópboldogulást jelent, csak a maguk politikai boldogulását Az igazság az, hogy a többség „luxusvonaton" száguld, a kormány biztos, szilárd terv szerint jár el napról-napra s a vármegyék (köztük olyan színtiszta ellenzéki, mint Somogy) mindjobban növekedő erővel ós felháborodással mennek neki az obstrukció nak. Ha a szent harc ötödik hetében az obstrukció nem hogy talpra tudná maga mellett állítani az országot, hanem még oly ellenzéki vármegyéből is, mint Somogy, a kemény és egyhangú elítélésnek szavát kell zsebre vágnia: ez az obstrukció csődjót jelenti, ha nem is bent a parlamentben, de bizonyára a hangulatkeltésben. Hadd győzzön csak fényesen ós naprólnapra az obstrukció az őt tüskön-bokron követő lapok közleményeiben: csak a valóságban, az életben érje olyan érzékeny erkölcsi vereség, amilyen például a törvény.hatóságok obstrukcióellenes magatartásában nyilatkozik. A csecs-szopós gyermek is tudja, hogy — De mit tegyek? Tönkre jutottam. Bocsáss meg legalább te 1 Újra meg akarta ölelni, de az asszony dühösen lökte el magától. — „Ah, ezek a nyomorult férfiak 1" Dicsekszenek, ha jól sikerül minden, de ha valami balsiker éri őket, kétségbeesnek és hasznavehetetlenek l Leült az asztalka másik oldalára. — Rendesen meséld el! Miea mesélt. Mesélte, hogyan vitto a bankba a pénzt, de útközben összetalálkozott Nekraskovval. Az elhitta egy kis játókra. Játszót! ak és ő elveszített mindent és most szilárdan elhatározta, hogy végez. Ezt mondta, de az aszszony látta, hogy egyáltalán nincsen elhatározva, sőt kétségbe van esve és kész mindenre. Végighallgatta, aztán annyit mondott : — Butaság az egész, szélhámosság 1 Tévedésből az ember nem veszíthet. Ez hülyeség l — Csak szidjál, tégy velem, amit akarsz 1 — Nem szidlak, meg akarlak menteni, mint eddig még mindig, — rossz eljárásod dacára, mert sajnállak I — Verjél, üssél, ugy se tart már sokáig! — Tehát hallgass ide. Noha gaz módon cselekedtél ós folyton csak kinzol. Beteg vagyok ma már orvosságot szedtem. És most ez a rossz hlr . . . ós ez a tehetetlenség . . . Azt VJ..' b ",'" mi' y''? Ntgvon egyszerű,