Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-10 / 181. szám

2 DÉLMAÓVARÖRSZÁO IMI augusztus 10 egyetlenegy obstrukció sem sikerülhet, elalszik magától, mint a tövig égett gyertya: ha kívülről nem táplálja a tömegek lelkesedése és rokonszenve. Ez az obstrukció azonban, amely minden komoly ok nélkül született meg, oly hidegen hagyja a polgárság lelkét, hogy hasonló közönynek, részvétlenségnek, nemtörődésnek nyomása alatt, sokkal hatalmasabb lelkierő is földig hajolna, mint amily erővel ennek az obstrukciónak a hősei rendelkeznek. A nemzet ítélkezik. Ugyan mit szólnak Ítélkezéséhez az obstrukciós hősök, akik kisebbségi terrorukat eddig mindig a nemzet Ítéletével fedezték. Bankok fúziója. (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország ma reggeli száma hosszabb cikk keretében foglalkozott a vidéki bankok fúziójának kérdésével. Megírtuk, hogy eddig mindössze két 'városban fuzionált egymással két-két pénzintézet és igy ma még nem lehet beszélni arról, hogy a vidéki pénzintézetek között ilyen arányú országos akció indult volna meg. Tény azonban az, hogy az a kérdés, a bankok fúziójának kérdése foglalkoztatja most a vidéki pénzügyi köröket és a Magyar Pénzintézetek Országos Szövetsége szeptemberi ülésén, amelyet Nagyváradon tartanak meg, szélesebb mederben foglalkoznak a kérdéssel. Az egyik tekintélyesebb szegedi bank igazgatója, aki pénzügyi kérdésekben elismert országos szaktekintély a „Délmagyarország" tegnapi cikke után ma érdekes megfigyeléseket és következtetéseket tartalmazó irást küldött be hozzánk. Ebben a bankigazgató a következőket mondja el: A bankok fúziójáról lehet sokféleképen vélekedni. Egy azonban bizonyos: nagyon helyénvaló ós üdvös a fúzió, ha az kis bankok között jön létre. Ennek ugyanis az a következménye, hogy a boldogulni különben sem tudó törpe bankok, amelyek minden anyagi erő hiányában nem képesek eredményeket elérni, megszűnnek. A nagy bankok fúziójára nincs szükség és a nagy bankok nem is fognak fuzionálni. Nézzük csak világosan a helyzetet. A kis bankok alapításának rendesen személyi ambíció kielégítése az előidézője. Valaki igazgató, ügyész akar lenni ós grundol egy bankot. A bank hangzatos jelszavakkal, igazgatóval, ügyészszel, igazgatósági tagokkal Indul meg és csakhamar, hogy banknyelven fejezzem ki magam, beadja a kulcsot. Az első lépésnél már megakad. Nem kap hitelt és nem tudja visszleszámitolni a váltóit. Itt azután kezdik belátni az igazgató ós ügyész urak, hogy a gründolás nem járt sikerrel ós rendszerint nagy rizikóval járó üzletekbe fognak. Ezek vagy beválnak, vagy teljesen tönkreteszik a törpebankot. Ha beválnak, akkor még lehet a bankból valami és kedvező konjunktúrák esetleg megszerzik részére az olyan nagyon áhított hitelt is. Már most mi történik, ha két vagy három ilyen törpe bank fuzionál? Elsősorban koncentrálódik a tőke, ami természetesen nagyban elősegíti egy anyagilag szilárd pénzintézet boldogulását. Azonban a személyi ambíciók kielégítése miatt rendesen hajótörést szenved a fúzió eszméje. Mert három vezérigazgatója, hat ügyésze meg harminc igazgatósági tagja nem lehet egy banknak. Ellenben lenne egy arra való igazgató, egy vagy két hozzáértő ügyész és tiz megfelelő igazgatósági tag, akik valamennyien értenének a dolgukhoz. Nagyobb tőkével, megfelelő adminisztrációval azután boldogulhatna esetleg a pénzintézet. De senki sem aldír kibukni. A kis bankoknál helyén való tehát a fúzió, amelynek egy következménye lehet csak, hogy tudniillik megszűnnek a törpebankok, amelyeknek egyáltalában nincs meg a létjogosultságuk. Más formában, más körülmények között nincs szükség a bankok fúziójára és lehetetlennek is tartom, hogy nagy, erős bankok, amelyeknek elég tőke, elég erő, elég hitel áll rendelkezésükre és egyedül is tudnak dolgozni, komolyan foglalkozzanak azzal az eszmével, hogy egy másik bankkal egybeolvadjanak. A hadügyminiszter a királynál. Bécsből jelentik: A N. Fr. Pr. értesülése szerint Schönaich báró közös hadügyminiszter a legközelebbi napokban Ischlben audiencián jelenik meg őfelsége előtt. Ennek az audienciának politikai körökben nagy jelentőséget tulajdonítanak. A képviselőház ülése. — A kormány a siker felé. — (Saját tudósítónktól.) Az ellenzék igyekezetével szemben, hogy a kormány helyzetét zavarosnak tüntesse föl, az események úgyszólván óránkint ujabb adattal szolgálnak, mely ezt a helyzetet szilárdnak ós" tisztának mutatja. Szilárdnak ugy fölfelé, mint lefelé. A korona magatartását mi sem illusztrálja jobban, mint az a tény, mely egy bécsi lap nyomán ma került nyilvánosságra, hogy: a király, mielőtt a Schönaich hadügyminiszter lemondása fölött döntött, megkérdeztette a magyar kormányt, vájjon a hadügyminiszter személyében történendő esetleges változás a maga helyzete szempontjából hogyan itólnó meg? Amire a magyar kormány azt felelte, hogy egy ilyen változás a magyar parlamenti helyzetet nem érinti. A döntés ekkor vált befejezett tónynyó. Egyébként is minden oka megvan a kormánynak arra, hogy a türelem ós várakozás politikája mellett kitartson. Ausztriában decembernél előbb semmi esetre sem kerülhet sor a véderőreformra, addig tehát úgyszólván automatice ráérünk, semmi sem sürgeti a véderővita befejezését. Ami pedig az országot illeti, ennek megnyilatkozása a kormány legvérmesebb retnényeit is túlhaladja. A vármegyék ós városok egymásután a legélesebben állást foglalnak az obstrukció ellen, sőt Somogyban az törtónt, hogy még az a kisebbség is, mely a véderő költségek ellen szavazott az obstrukció elitélését tartalmazó határozathoz ellenkezés nélkül hozzájárult és 1®' hetővó tette az egyhangú határozatot. Az ország látja, hogy a választói jog kiterjesztésének állítólagos barátai most, amikor a kormány egy komoly lépést tesz 8 reform megvalósítása felé, szinte meg vannak ijedve, mert ők tudják, hogy e kórdós körül leselkednek az összetartozandóságuK' nak legnagyobb veszélyei. A kormánynak Menj most rögtön 0 órakor Pfuemhez ós mondj el neki mindent. — Nincs abban egy csöpp sajnálat! Nem, ezt nem tehetem 1 — Jaj, de buta vagy: Csak nem tanácslom neked azt, hogy mondd el a bankigazgatónak: játékban vesztettem el a rámbizott pénzösszegeket ! Mondd el neki, hogy a Nikolajev-pályaudvarba igyekeztél kocsin .... Még jobb. Menj rögtön a Jrendőrségre. Nem, ne rögtön, csak tiz órakor. Amikor a Netsajevateán mentél keresztül, megtámadtak ketten. Az egyik szakállas férfi volt, mig a másik még gyerek. Browning revolver volt nála ; elvették a pénzedet. Azután rögtön Pfuemhez méssz, annak ugyanezt mondod. — Igen, de . . . Uj cigarettára gyújtott. Megtudhatnak mindent Nekraskovtól. — Én megyek el hozzá. Elintézem vele a dolgot. Misa lassacskán lecsillapodott és nyolc órakor ugy aludt, mint aki már fel sem akar kelni. Tiz órakor felkeltette a felesége. * Ez kora reggel történt az emeleten. Egy emelettel íejebb Osztrovszkinél, hat órakor este a következő eset történt: Megebédeltek. A fiatal anya, Osztrovszkija hercegnő, intett az inasnak, aki már mindenkit megkínált tésztával és narancskrémmel ; tiszta tányért kórt és a gyermekeihez fordult. Ketten voltak : egy hatéves fia, Voka és egy négy ós féléves leányka, Traja. Mindketten nagyon csinosak. Voka, komoly, meggondolt fiúcska, aki bájosan tudott nevetni, miközben kissé hiányzó fogsorát mutatta ; és a feketeszemű, ügyes, energikus Tanja, egy jókedvű kis fecsegő, aki mindig vig és mindenkihez barátságos. — Gyerekek, ki viszi be a dadának a deszszertet ? — Én 1 — Kiáltott Voka. — Nem én, én, ón 1 — kiáltott Tanja és lekúszott a székről. — Nem, az viszi először, mondotta. Nesze Voka — mondta az atyja, aki mindig Tanját kényeztette és örült az alkalomnak, amikor igazságosnak tűnhetik. — Tanja, engedd, hogy a bátyád vigye — mondja kedvencének. — Szívesen engedem. Menj te Voka. Vokáért megteszek mindent. Ebéd után megköszönték a gyermekek az ebédet. A szülők fekete kávét ittak ós várták Vokát. De Voka nem jött. — Tanja szaladj át a gyermekszobába, nézd meg, miért nem jön Voka. Tanja leugrott a székről, erősen fogta a kanalát, leejtette, fölemelte, az asztalvégre tette ; a kanál megint leesett, Tanja fölemelte ós nevetve, kis tömzsi lábaival toppantva, kiszaladt a folyosóra, onnan a gyermekszobába, amely mellett a dada szobája volt. Amikor a gyerekszobán végig szaladt, szüntelenül zokogást hallott. Körülnézett. Vok" ott állt az ágya mellett, nézte a hintalovók kezében fogta a tányért ós keservesen sirt. A tányér üres volt. „Voka mit csinálsz ? Voka hol a desszert xoeí' én tévedésből „Én ... én . ettem !" Nem megyek oda . . . Nem megyek • • ' Tanja, igazán tévedésből . . . megettem 8 egészet. Elsőbben egy keveset, aztán az szet ! — Most hát mit tegyünk? — De hiszen ón tévedésből . . . Tanja gondolkozott. , j Voka szörnyen orditott. Hirtelenül sugáf lett Tanja arca. ii — Voka ne sirj, menj be a dadához mondd meg neki, hogy tévedésből tetted kérj tőle bocsánatot; és holnap odaadjuk ne*1 a mi desszertünket, ő nagyon jóságos ! fölhagyott a sírással, a kezeféjóvel és a teitf révei törülgette le a könyeit. — Oh, hogy mondjam meg neki? — leérd0 remegő hangon. — Na gyere, elmegyünk hozzá együtt. És elmentek és boldogan és jókedvűen tek vissza. ók01 A szülők és a dada is boldogok és J vüek voltak, amikor a dada nevetve és b0L" natot kérőén mondta el nekik az esetet. A__ 1911 ai valóban k saját órde tói jog 1 konzervat üz ilyen f letlenül ói feltétlenül vezet. A Ház f A mai ül Elnök : 1 A mult után elnök katonai ja^ Lovászy Farkas I Lovászy többség ak Hat ellenin elnök indit Sághoz utai Elnök eg dóst. Az el rendel el. Ebben a és a határt Az ellenz vonul. A ti séri a kivo; A jegyző] lálják a jel 102 képvist Elnök k képes. Az ellenz ról gúnyos — Ez a I — Hol ví — A bócí közbe nagy A Ház eg első inditvá A többi c rinti szavaz tását kértél Ezután fii zékót. . A régebbi UiterpeUácií 1. Abrahá 2. Egry JB kezós. 3. Csermá tása tárgyá 4. Ráth E eedelmes ki; 5. Batthyá viszonyainal 6. Ráth E 8zerüsitóse Ezután kc ?adt négy n fátoknak n 'elett. A többség az ellenzék Schuller í v»Uja, hogy hadsereg s?ok még se ^ézik a kat( [Jeyanis a m kei fűződnek, "Jálhatazors * független! .'kor az ort J'vni, oly p, ^etén eseth fedelembe ( 'és jobbról.) ^eciális téri 'Qlzó függetl ,a8nak, mint fee8sége, hogj k°djék. A k; fa,lák; ezért Jobbról.) A Ház ezu foádi-Ková Ky<5gyszerész