Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-09 / 180. szám

•K í Mf A. : : •ríssa DÉLMAQYARORSZÁQ 1SUI awgnszfais 9 hurcolása történt, nem származhatik tőle, hanem az hamisítvány. De kinek a hamisítása tehát? Ezt is megtudjuk majd, — szólt a vizs gálóbiró, majd Szebenyei Ernőhöz fordult: — Fogadja részvétemet, uram! Még nem akadt elém ember, akit igy meghurcoltak volna, ön szabad, mindent megszüntetünk ön ellen, sürgős katározotot kérek erre vonatkozólag a törvényszéktől. Világos most már előttem, hogy személyes boszuból hurcolták meg önt egyes fővárosi lapokban s ha ön boszuállói közül akármelyiket lelőné, azt hiszem, föl kellene menteni. Jóakaratú lag ajánlom, távozzék Budapestről, kezdjen uj életet, ahol nem üldözik személyes boszuvaL Mindezt sirva, földúlt arccal mondotta el munkatársunk előtt Szebenyei Ernő, akit huszonnégy órán hnlül szabadon bocsátottak és ellene mindenféle eljárást egyszerűen megszüntettek. Szebenyei pedig Wagner Károly dr ellen megtette a följelentést okiratba misitás, becsületsértés és rágalma zás in. Ujabb stáció. Mindezekről meggyőződhettek volna azok a lapok, amelyek közölték Szebenyei Ernő országos kö rözését, mint valami veszedelmes gonosztevőét. De ezekben lapokban nem jelent meg hir arról, hogy Szebenyeit szaba don engedték «s ellene minden el járást megszüntettek. Semmi se jelent meg. Ennek oká igy mon dotta el Szebenyei Ernő: — Egy klikk alakult ellenem, amikor még budapesti ujságiró voltam, több ismert lapnál, jó fizetéssel. Ez a klikk üldözni kez• dett, nem volt a fővárosban nyugtom. Mert miattam üldözték a bátyámat is, Szebenyei Józsefet, ki legutóbb egy előkelő napilap és egy ismert hetilap belső munkatársa volt. Elhagytam Budapestet, meghivtak egyik Debreceni lap felelős szerkesztőjének, de elüldöztek onnan is. Újra Budapestre mentem. Az üldözés újra kezdődött. Szívesen mentem Csabára, amikor meghívott Áchim a lapjához. Mint fővárosi ujságiró semmit se követtem el. Évekig fizettem a nyugdijegyesiiletet. Mégis most, hogy meghurcoltak azok, akik a klikkhez tartoztak s akik egyike-másika tehette, az egyesület meg se várta, hogy tisztázzam az ügyet, nemhogy mellém állott volna, mikor kiderült az igazam, de ellenem fordult, csöndes eltávloitásra, kizárásra ítélt. Megkaptam a bizalmas irást, hogy adjam be lemondásomat, lépjek ki az egyesületből. Életemben ez a fölkivás szomorított el legjobban, ha akkor revolver lett volna nálam, nem állok jót se magamért, se másokért. De megnyugodtam, kiléptem az egyesületből is, a nyugdíjintézetből is. Ettől a pillanattól kezdve nem tekintem magam magyar újságírónak. »Az én szerencsétlenségem a testvérem büne.« — De nemcsak én szenvedtem. Hanem következett a bátyám, Szebenyei József, több előkelő fővárosi lap belső munkatársa, egyik berlini és egyik londoni napilap magyar tudósítója. Amikor megtudták, hogy engem, az ő öcscsét köröznek, érthetetlenül őt vonták felelősségre. A bátyám reszketve a fölindulástól, kérte, hogy várják meg a fejleményeket, ő nem hiszi, hogy én bűnös vagyok. De nem vártak. Kifizették a fölmondási időre és azonnal eltávolították lapjaitól, Az én szerencsétlenségem miatt! Tehát amiért meghurcoltak engem, azért a bátyám teszik tönkre?! Mindezt az erkölcsös cselekedetet, a társadalmi korrektség jeligéje alatt?! De van még tovább is. Jön a hadsereg! — Tengerész hadnagy vagyok Megtudták, hogy bünügyi főije lentést tettek ellenem. Itt se várták meg, hogy fejezzék be ellenem az eljárást. Megidéztek, szerencsére le voltam akkor tartóztatva polgári uton, igy várniok kelnem most idézett meg a fiumei ezredparancsnokság. Szerdán kell jelentkeznem, egyenruhában, tel jes díszben, hogy rangomat annál korrektebbül téphessék le. Jelent kezem. De beszerezték az iratokat Budapestről, más bűnöm nem maradt, mint azok az ujságpéldá nyok, amelyekben meghurcoltak s amelyekben nem rehabilitáltak. Ez pedig nagy bűn! Magyarorszá gon ez a legnagyobb biin . . . — De nem engedem tovább gyötörni magam. Nem engedem, hogy megfosszanak tiszti rangomtól. Követelni fogom, liogy leg alább a katonaságnál adjanak elégtételt. Nem követtem el bűnt, nem akarok bűnhődni, nem szabad többet szenvednem. — Csak két utam maradt: itthon maradni a föld alatt, öngyil kos lenni, vagy kimenni Ameri kába. Az utóbbit választom, ha letörtént semmi botrány. Egy utas — önökől értesültejm róla, hogy Polónyi Dezső képviselő volt — elfoglalt egy fentartott fülkét. A vasúti közegek felhivták, hogy távozzék a kupéból, majd igazolásra szólították föl, de az illető utas igy válaszolt: — Csak csendőr előtt igazolom magamat. Erre a csendőrnek szóltak, aki előtt az utas igazolta magát és ott is maradt a fentartott szakaszban. A vasúti tisztviselő olyan jelentéktelennek tartotta az egész ügyet, hog-"- nem is tett róla jelentést az álloímásfőnöknek . . . íme a sok hü-hó a semmiért, amely a Justh-párti képviselő szent és sérthetetlen személye körül történt s amely élénken jellemzi azt, hogy (micsoda hatalmi mániában szenvednek ezek az emberek. Kettős gyilkosság az országúton. Edelény után Billéd. — Saját tudósítónktól. — Borzalmas kettős gyilkosság hire érkezik Temesmegyéből Edelény községben elkövetett háromszoros rablógyilkosság bor zalmai alig járták be az ország sajtóját, már is uj kegyetlenségek hire érkezik hozzánk. Temesvár közelében, az alig né hány kiloiméterre fekvő Billéd község határában történt a kettős gyilkosság. A Billéd és Nagyjécsa között fekvő országúton hétfőn este megismétlődtek a gyilkossá gok minden borzalmai. Nagy nehezen elfogott gyilkos, jómódú gazdaember az éj sötét leple alatt bet. Budapestre újra fölmegyek, a orozva meggyilkolt az országúton Tirvr.i.ámtartozóimtól el- I ^ ^^ lókerCSkedŐt. KÜlönösen rejtélyessé és titokzatossá teszi az esetet az, hogy a gyilkos a gonosztett elkövetése után nem rabolta ki áldozatait. Minden jel arra vall, hogy a haramia boszszuból követte el a véres tettet. A csendőrség több irányban volt kénytelen a nyomozást kiterjeszteni, ez is bizonyság arra, hogy a gyilkos (minden bűnjelt igyekezett eltüntetni, hogy végleg megmenekülhessen. Ez a terve nem sikerült, leleplezték, megvallott mindent. Most várja az akasztófát. A temesmegyei kegyetlenségről ez a tudósitás szól: Hétfőn este kilenc óra felé járhatott az idő, amidőn Quinkerték vagyonos billédi lókertskedők kocsija a faluban, az ő házuk előtt megállott. A lovak dobogására és nyeritésére a bázbeliek kijöttek és kaput nyitottak, de nagy volt a meglepetésük, amikor észrevették, hogy a kocsin senki sp iilt. Közben a kocsit betolták az udvarra, az egyik cseléd pedig lámpát hozott. A lámpással azután bevilágítottak a kocsiba. Ez a perc a rémület perce volt. Mindazok, akik a kocsi körű álltak, halálsápadt arccal bökkentek vissza és egypár pillanatig senki sem jutott szóhoz. A kocsiban teljesen. eltorzult arccal, megiivegesedett szemekkel és görcsösen összeszoribátyámtól, hozzámtartozóimtól el búcsúzni, visszatérni Fiúméba és ki Amerikába! Már voltam, több nyelven, angolul is perfektül beszélek, oda nem követhet a boszu állás, a társadalmi itélet, mely rám suyosabb lett, mintha halálra itélt volna. Eddig van — ma még legalább eddig. Szebenyei Ernő kedden hajnalban Fiúméba utazott Szegedről. Szerdán, ma délelőtt jelentkezett az ezredparancsnokságnál. Hogy ma milyen kálváriát végzett el, nem tudjuk. De ami eztán jön rá Magyarországon nem is fontos, nem is lehet súlyosabb az eddigi stációknál. A mai nappal mindent befejezett, előtte van az uj élet, az uj ország, az uj társadalom: Amerika! A Polónyi—Tallián-affér. Nem sikerült fölfujni nemzeti üggyé Polónyi Dezsőnek a nagybecskereki vasúti kupé-ügyet. Pedig de szerette volna, a Justh-párttal együtt. Megkérdeztük a leghivatottabb fórumot, a szegedi üzletvezetőséget, hogy mit tud erről a (majdnem nemzeti ügyről. íme a fölvilágositás: — Megkaptuk a távirati jelentést a nagybecskereki állomásfőnöktől, de a jelentés szerint nem tott öklökkel feküdt Quinkert József. A melléből több helyen lassan szivárgott a vér és amint Quinkert liátrahanyatlott fejjel feküdt, a vér lassan rászivárgott arcára. A körülállók rögtön látták, hogy itt gyilkosságról van szó és ezért értesítették a billédi csendőrörst, aki rögtön megjelent Quinkerték udvarában és a legerélyesebb nyomozást vezette be. Jeskó csenei járásőrmester harminc csendőrt központosított Billéd és Nagyjécsa környékén s a gyilkosnak lehetetlenné vált menekülni. Miután a csendőrök megtudták, hogy Quinkert Józseffel együtt fitestvére, Quinkert Miklós is elutazót, rögön annak keresésére indultak. A kutató csendőrökhöz egypár fáklyát vivő falubeli ember is csatlakozott s igy indultak meg Quinkert Miklós keresésére. Ezalatt Quinkerték házában borzasztó fölfordulás állott be. A meggyilkolt özvegye szinte tombolt fájdalmában és még borzasztóbb volt a helyzet, amikor a szerencsétlen asszony sírásába a gyermekek és Quinkert Miklósné jajveszékelése is beleszólt. Mert akkor már mindenki bizonyos volt abban, liogy Quinkert Miklós sincsen már az élők sorában, A csendőrök ezalatt lassan haladtak előre és már alig voltak egy kilométernyire Nagyjécsától, amikor az egyik fáklyavivő ember egy, az útszéli árokban fekvő sötét tömegre mutatott .Ekkor már a hold is előbujt és rávilágított egy hulla sárga, viaszkos maszkjára. Az árokban Quinkert Miklós hullája feküdt merev mozdulatlanságban. Ennek a hullának is ökölbe volt szoritva a keze, amiből azt lehet következtetni, hogy ugy Quintert József, mint Quintert Miklós is élet-halcdharcra voltak elszánva, de idejük már nem volt a védekezésre, mert a puska sörétje megelőzte őket. A hullától alig két lépésnyire egy duplacsövű vadászfegyver feküdt, amelynek mindkét töltése ki volt lőve s amelyről megállapították, hogy az nem képezi a meggyilkoltak tulajdonát. Ez a fegyver volt az egyedüli nyom, amelyen a nyomozás elindulhatott. Ennek az áldozatnak is véres volt a melle, keze és feje, sőt az egyik sörét közvetlenül a szivbe hatolt. A csendőrök kikutatták az áldozat zsebeit, de ennél is, ugy mint fitestvérénél, Miklósnál teljes összegben megtalálták a pénzt. Nyilvánvalóvá vált, hogy joszu áldozata lett a két megölt ember. Temesvárról ujabban jelentik: A Quinkert testvérek gyilkosa mára kézrekerült. Jeskó csenei csendőrjárásőrmester, aki a nyomozást vezette, kinyomozta és letartóztatta a gyilkost, Antoti András jómódú gazda személyében, aki a gyilkosságot illetőleg .eljes beismerésben van. A gyÜ" íost Jeskó járásőrmester fogta el Csatádon. A bestiális merénylő előadta, íogy azért ölte meg a két Olgákért, mert előző nap a csatáid kocsmában összeszólalkoztak. IZN akarta bosszúját kitölteni. A tetest kihallgatása után átadják az illetékes bíróságnak. Érdekes, íogy Anton a gyilkosság elköveése után maga mesélte el a rL's2' leteket hozzátartozóinak. Ezektol 1911. augi hallották a hamar a fél. °sság hire C Mindenki n Anton a ti Jeskó járáső han le is tai fénylőt. A he már edd ként sikerüli a kettős gyil "ette el. — Saját Tisza Iství /ércikket irt éPen ugy, mi Mértékben jái Jelyzet tiszta Esetre a poli fásához , Tisza Istvá ,smét a kilen< Programjával te*i a tisztkéi forint négyenne a kőző , A cikk poli "ető föltűnést %anok, aká ?2édei, világ teljesen m "fenti helyzeti h eüeh hah Meg v Kiküldött i klagyarorszí k6' az edelény ?sság részlett /Phetik semir 's ázsiai mi S Főként, h'/iny kis fal JJelőny. A g; jll és két ói Síkosságot r > M fedezték Jyokig tartó ]?yt a gyil , este tiz t,a kórházba, /kenő hőség /hödt, három szobábar /íen Czeizle /áron bonco Jernőját és i j amikor e í/'dó temeté! Cztó rettene i f ék a halót C^etés. Ildt »értek a W°h A szomb Ki'. a vasárn; % lehetett. j. * iáztam a bor /A Czeizler-c •d6 a korcsma, W. Pedig a fa bejárati i/6nbe beava it, ® és igen f 'ih'j ért iránj kS gyanú. látták eg e|«iondták.