Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-09 / 180. szám

jusztus 9 m alapján muft­iiban. Levélbe® válaszolunk, be Ive van. ránynyal Is iebe* g könnyen el'er' i kiadóhivatal 3A 15. SZÁM­k&k Mapo* ítéivel együtt mexin-nel esi" . A Oimexin­c az élöpolos* >eték is nyom* ulnak. A Ci" piszkít, foltov i hagy. Mol.v üli biztos szer­t tr indenüt' íraktur: Meá* lesváry Józsev irak és Vaj®9 eriájában Sie* rer gyógys^ 5C8Ü mindé* és disztárgJj >ntos időhöz szer- és óra®' isárolunk. Af gyen és b"r" sheiner Satf" ged, Kárá lók és Sasén fiflí®1' aedeckerek ' dén részér8' íagy válaszú5 asmányokba®' leszállít0 . Árvay Sá* -vkereskedés9' ed, Kárász-"' ESTI LAP. II. évfolyam, 180. (30.) szám 1911, szerda, augusztus 9 :tán, fiacon, , Gras­lelyén. K 844. lésesen az íor­•nevü ner tea 21. ÍTÁIÍ rokban sck. i rÁ5 jtca ;mába háló-, zalon­vetéí­ál. Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, c=i Korona-utca 15. szám ca Sadapesíi rrcrkesztffség és kiadóhivatal IV., Városliáz-utca 3. szám ct REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN egész évre . R 24'— félévre . . . R 12'— negyedévre. R 6'— egy hónapra R 2'— Reggeli lap ára 4 fillér REGGEL! ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉS! ARA VIDÉREN egész évre . R 28'— félévre . . . R 14-— negyedévre. R V— egy hónapra R 2-40 Esti lap ára 2 fillér TELEFÖN-SZAP!: Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 836. Interuibán 305. Budapesti szerke: ztfség telelőt,-száma 128—12. 1911 augusztus 9 Tudalevőleg negyven éve prog­ramjukban van a függetlenségi pártoknak az általános választói jog, de akárhány paktumot kö­töttek a korimányokkal, erről ed­dig mindig megfeledkeztek. Sőt négy évig kormányon is voltak. És a király kötelezte is őket a refopmra. Mégis nagynehezen megszülték a pluralitás ideálját. És vájjon Justh Gyula ennek be­nyújtásánál lemondott-e elnöki ál­lásáról? És a függetlenségi párt egyetlen szóval visszautasitotta-e a benyújtott pluralitást? Nem. Te­hát Jusihékról már egyszer bebi­zonyosodott, hogy a választójog dolgában taktizálnak és hazudoz­nak! Vájjon tud-e valaki Khuenról ilyen kompromittáló tényt? Senki. Tehát miért nem áll elő az ellen­zéki sajtó követelni ugy Khuentól, de még jobban Justhtól, hogy ad­janak elfogadható garanciát vagy programot a reform tekintetében. Adott tmár Justh egyebet frázisok­nál? Nem. Pedig az ő dolga köny­nyebb, még meg se kell valósí­tania, csak ki kell tartani mellette. Khuen azonban bizonyltja, hogy dolgozik a részletes programon. Ezért az ellenzéki sajtó nem köte­les neki behódolni, de köteles volna az igazságot keresni! Igy azonban mire lyukadhat ki az egész eset? Arra, hogy a kor­mány belátná, hogy itt nem a vá­lasztói reformról van szó, mért akik hangoztatják, azok szembe­szállanak a miniszterelnökkel, mi­helyt ez lépéseket akar tenni előre! És megtörténhetnék az, hogy kinevez a király egy kor­mányt az általános választói re­form programjával és megakadá­lyozzák e programm keresztülvi­telét épen azok, akiknek érdeké­ben a refoum készülne! Nahát ez olyan történelmi hu­moreszk volna, amelynek nem hisszük, hogy a korona és kor­mány szeretnének passzív hősei •enni. Akkor igazán arra a belá­tásra kellene jutniok, hogy mégis csak megbízhatóbbak a régi reni­fonskedők, mint az uj értelmetle­nek, akik ugylátszik, neím tudják, hogy mit csinálnak. Khuen mi­niszterelnök s a kormány azonban akarja az általános választói re­formot, meg is fogja csinálni. De nem ugy, ahogy az ellenzéki kép­viselők szeretnék. Ó nem! Hanem ugy, ahogy a magyar nemzet akarja. CSŐDHIÉNÁK. — Saját tudósítónktól. — Érdekes, szomorú jelenetnek voltunk ma tanúi. Nem külsőségei­ben volt szomorú ez a jelenet, ha­nem tartalmában. Külsőleg inkább zajos, vidor volt a kép. Olyan, mint egy halotti tor, amelyen mu­latnak a vendégek, töltögetik a szőlő nedvet a gyászolók, de azért a vigság nem vigasság, hanem csak takarója a szomorú gyász­nak. Ilyenformán tetszett az a han­gos, vásárfas utcai jelenet, mely a szegedi Tisza Lajos-köruton, le­eresztett boltredőnyök előtt, az utcán folyt le. Néhány kocsi, meg­rakva portékával. Volt azon tö­mérdek „uri- és női-kalap", ami­nővel fiatal segédjelölt urak szok­tak parádézni vasárnaponként a „Gedó"-ban és volt mindenféle más áru, gyászos összevisszaság­ban, fölhányva a kocsira. Szorgalmasan, izzadva fontos­kodott az áruk körül egy tucat ember. Volt köztük szakállas és angolosan borotvált, hanyagul öl­tözve, olyan ruhában, melyeket láthatólag csődtömegből mentet­tek meg. Arcvonásaikra és sze­meikbe valami különös kapzsi vo­nás rajzolódott, amint az árukat rendezgették és vigyáztak, hogy a nagy tömegben összesereglett járó-kelők el ne vásároljanak be­lőle valamit — egész jutányosán. ök voltak azok, akik ott vannak a temetéseken, az üzletek temeté­sein : akik megveszik a csődtöme­geket ugy, amint van és újra áru­sítják: kicsinyben. Olyan szomorú kép volt: a jó vásárt csinált kapzsi hiénák és a leeresztett, lezárt redőnyök, fö­löttük a cégtábla, mely ugy hat ilyenkor, mint egy sirfelirat: Itt nyugSzik Iksz Ipszilon divatáru üzlete, meghalt életének talán első vagy második évében. Mert nem sokáig élnek ezek az üzletek. Ha­mar nyílnak, hamar csuknak. Mennyi szép reménység, milyen nemes ambiciók és becsületes tö­rekvések vannak elföldelve az ilyen lezárt ajtók mögött, melye­ken Imihamarabb megjelenik egy kis falragasz: Ezen bolt helyiség azonnal kiadó Budapesttől, Ruméit át — Saját tudósítónktól. Szebenyei Ernő, a szegedi Vig­szinpad titkára, évtizeden át uj­ságiró, volt szerkesztője több lap­nak, tartalékos hadnagy, a mai délelőttön jelentkezett a fiumei katonai ezredparancsnokságnál. Megidézték a becsületügyi bíró­ság elé azzal a meghívással, hogy egyenruhában jelentkezzék kihall­gatásra, mely rangjának letépésé­vel, megfosztásával fog végződni. És ez a mai meghívás csak egy nap abból a stációjárásból, amit hónapok óta végigszenved ez az agyonhajszolt ember. S a kálvá­riája olyan érdekes, bővelkedik olyan megdöbbentő részletekkel, hogy meg kell isimernünk, hogy mérlegelnünk kell azt az állandó jelenséget, ahogy Magyarorszá­gon, nyilvánosan halálra, nyo­morba, kivándorlásra hajszolnak egyes embereket; Szebenyei Ernő a kivándorlást választotta, mert egyszer öngyilkos akart lenni, de ezt sem engedték, azóta pedig be­látta, hogy csak Amerika födjére menekülhet. És utazik is, megát­kozva üldözőit, megátkozva ezt a hamisított tejjel-mézzel folyó Kánaánt. Szebenvei Ernő életét, kálváriá­ját itt isimertetjük: — olyan az egész, mint egy tükör. Láthatunk! Politikai üldözés. Szebnyei Ernő kellemetlen, bűn­ügynek látszó afférját a magyar lapok közül nem egy ismertette jól-rosszul. Inkább rosszul. Akadt olyan budapesti lap, amely egy­szerűen leközölte a körözést, azt, hogy Szebenyeit csalás miatt kere­sik, elfogatási parancsot adtak ki ellene, kizárták hasonló dolgok miatt a budapesti ujságirók testü­letéből. Igy közölték. Csak eny­nyit. Ellenben, hogy Szebenyei Ernőt elfogták, kihallgatták, de szabadon is bocsátották, tisztáz­ták: mindezt nem közölték. Nem ismertették az előzményeket se. Pedig mindez rendkivül érde­kes. Mert Szebenyei Ernő politikai üldözés áldozata — elsősorban. Mert más is van. Az a magyar vidéki politika, amely oly klasszikusan dühöng Csabán és amelynek Áchim L. András lett a halottja, másik áldo­zatul, élő szenvedőül Szebenyei Ernőt követelte. Ugyanis Áchim halála után, több vállalkozó kép­viselőjelölt között akadt egy is­mert fővárosi ügyvéd is, aki állan­dóan képviselőjelölt. Hisz Magyar­országon már ez is méltóság és előny. És ez az ügyvéd leküldte Wagner Károly dr ügyvédjelölt­jét, hogy dolgozza meg a paraszto­kat. Istenem, Magyarországon senkinek sem kell magyarázni, mi az a megdolgozás. És a Szege­den is ismert Wagner Károly ti­zenhatezer korona k. pénzzel ment le Csabára. És a megdolgozandók közé vette be Szebenyei Ernőt is, az egyik csabai újság felelős szer­kesztőjét. Nyolcszáz koronát fize­tett — értsük meg jól —• politikai cikkért, ami az országban legter­mészetesebb, legbecsületesebb fog­lalkozásnak számitódik. S a Sze­benyeinek átadott pénz fele a lap­kiadónak jutott. De nem ez a fő, hanem az, liogy a fővárosi ügyvéd megbukott Csabán, a tizenhatezer korona dacára is, vagy talán épen ennyiért és mi telhetett tőle, sikkasztásért följelentette Wag­ner Károly dr-t, amiért — szerinte — nem tudott elszámolni a tizen­hatezer koronával. Az ügyvédje­lölt pedig tovább jelentett, még pe­dig Szebenyei Ernőn kezdte. És mert Szebenyei nem jelentette be Csabán, hogy Szegedre jön, se Bu­dapesten, hogy Szegeden é bete­kig, elrendelték ebben a kétes ügy­ben a letartóztatását, ellenben Wagner Károly dr ellen nem ren­delték el, mert bejelentette, hogy Olaszországba ment nyaralni. Az­óta nem is tudták kihallgatni, ho­lott már sikkasztás, okirathami­sitás ós rágalmazás miatt följelen­tették és ügyeit saját érdekében tisztáznia kellene. Titkok a nyugták körül. A Wagner Károly dr ellen folyó bűnügyek aktáit mi nem láttuk. Ellenben Szebenyei Ernő mon­dotta el — saját ügyeinek teljes tisztázása után — az egész dolgot. Wagner Károly dr nagyobb ösz­szegről szóló olyan nyugtát muta­tott föl a bíróság előtt, amelyet szerinte: Szebenyei Ernő irt alá, de amelyről Szebenyei kijelen­tette, hogy solia nem látta s a nyugta hamisított. Amikor Sze­gedről Budapestre kisérték a le­tartóztatott kabarétitkárt, ez kér­te, liogy tartsanak hiteles szak­értők előtt iráspróbát és be fogja bizonyítani, hogy nem az ő irása az aláírás. Így történt. S a szakér­tők határozottan vallották, hogy a nyugtán levő aláirás, amely miatt Szebenyei letartóztatása és meg-

Next

/
Thumbnails
Contents