Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)
1911-07-01 / 148. szám
aSSSM&v-i 4 DÉLMAGYARORSZÁG 19U Juliusl 191 6. kép. Az idegen szórakozni kiván. Vigszinpadi jegyet akar venni. Elfogyott. A Royal-kabaréba indul. Vissza kell fordulnia, még az épület közelébe sem juthat a tolongástól. Szegedi, tápéi, szatymazi borozóban, cirkuszban hasonló az eset. Minden mulatóhely zsúfolt. Az idegen fölmászik a közúti hidra és az ivről lelógatja a lábát. Egy pillanat múlva egy rendőr nyájasan lehivja. Igazolja magát. Az idegen a zsebébe akar nyúlni. Nincs. Micsoda? Igen, zsebe sincs, azt is ellopták tőle a tartalommal együtt. Erre beviszik az őrszobába. Az idegen megkönnyelbülten felsóhajt, van éjjeli szállása. Álomba akar merülni. Ekkor megjelenik zsinegen az őrangyal és akarata ellenére kimenti őt. Végigsétál a Stefánia-sétányon. Fülel. Mintha pattogásokat hallana. A hang felé megy. Igen. Minden tizenkét lépésnyire egy öngyilkos fekszik. Az idegen káromkodva és a szemét befogva rohan egy orvoshoz. 7. kép. Futás közben egy részeg társaság veszi körül. Testvéri csókkal kínálják, öszszeveszés. Közrekapják, elkezdik verni. Megjelen zsinegen, az őrangyal, kimenti. Az idegen álmos, aludni szeretne. Mit csináljon? Elalszik. Mentők viszik be mint öngyilkosjelöltet. Rendőrségen ébred föl azzal, hogy aludni szeretne. Azt már nem! És eltoloncolják. Még most is él, ha meg nem halt. De ha százévig él se jön többé Szegedre, emelni az idegenforgalmat. Barát Ármin ünneplése. — Az ország újságíróinak elismerése. — (Sajói tudósítónktól.) A Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségének Szabadkán tartott közgyűlésén tiszteletbeli elnökké választották meg Barát Ármin királyi tanácsost abból az alkalomból, hogy a miniszterelnöki sajtóosztály vezetésével megbízatott. Az erről szóló oklevelet egy 25 tagból álló küldöttség tegnap délben adta át az ünnepelt lakásán. Művészi kivitelű értékes emléktárgygyal lepték meg az ünnepeltet, aki családja körében fogadta a küldöttséget. Barát Ármin meghatottan mondott köszönetet. Ez alkalomból tegnap délben díszebéd volt a budanesti Hungária-szálloda fehértermében, melyhez hivatalosak voltak az összes fővárosi sajtóegyesületek is. Az utóbbiak képviseletében megjelentek Herczea Ferenc országgyűlési kénviselő, mint a Budanesti Újságírók Egyesülete elnöke, Singer Zsigmond főszerkesztő, az Újságírók Betegpénztárának elnöke, Gelléri Mór királyi tanácsos, az Otthon és a Szakírók Egyesületének képviseletében. Béla Henrik, a Magyarországi Laptudósitók Szindikátusának elnöke, Szatmári Mór. a Budapesti Újságírók Egyesületének alelnöke, Purjesz Lajos, a Budapesti Újságírók Egyesületének főtitkára,. Kopár Ferenc, a Budapesti Ujságirók Egyesületének titkára. Boáz Rezső, az Ujságirók Betegpénztárának titkára, Török Miklós, a Pázmán-Egyesület képviselője, Mandovszky Richárd és Duverdier Alfonz, a külföldi laptudósitók szindikátusának képviseletében, Sugár Ottó, a szakírók egyesületének főtitkára, Báloph Ferenc miniszterelnökségiJ miniszteri titkár, Gáspár Artúr dr belügyminiszteri titkár, Német Alfréd dr miniszterelnökségi segédtitkár, Biró Pál miniszterelnökségi sa.itótudósitó, Pályi Ede, a Budapesti Napló főszerkesztője, Hevesi József, Lándor Tivadar, a Magyar Nemzet főszerkesztője, Scherl Ervin, a Budapester Tagblatt szerkesztője, Erdős Armand, az Egyetértés kiadótulajdonosa, Kéry Gyula, a Petőfi-Társaság titkára, Zsalusinszky Imre, az Est helyettes szerkesztője és még igen sokan. A lakoma rendkívül lelkes hangulatban folyt le, Balassa Ármin dr (Szeged) mondotta az első felkszöntőt, kiemelvén, hogy Barát Ármin személyes sikere alkalmat adott a vidéki és fővárosi újságíróknak ilyen kollégiális közeledésére. Lelkes szavakban ünnepelte a magyar újságírás megjelent kiválóságait, akik az összes magyarországi ujságirók szolidaritását a lakoma alkalmából kifejezésre juttatták. Herczeg Ferenc, mint Barát Ármin legrégibb ismerőseinek egyike, visszapillantást vetett az ünnepelt múltjára, aki törhetetlen erélylyel, hazafisággal, körültekintéssel egy emberöltőn keresztül önzetlen odaadással működött közre a kulturális érdekek előmozdításán. Barát Ármin köszönő szavaiban hangsúlyozta, hogy az ünneplésben nemcsak a személyét illető kitüntetés bir reá nézve megmérhetlen értékkel, de főképen az, hogy a budapesti hírlapírók a vidéki kartársakkal együtt ünnepelvén, közvetlen kollegiális együttérzésüknek adnak kifejezést. Ennek erkölcsi alapjait egész életén keresztül erejéhez képest munkálkodni és szilárdítani igyekezett és most elégtétellel látja, hogy a kulturális és hazafias célok szolgálatában immár nincsen válaszfal a központ és a vidéki sajtó között. A vezérkar együtt érez és együtt küzd a vidéki hirlapirás csapataival és igy ő is uj hatáskörében, melyben a kormány közhasznú törekvései és a magyar hirlapirás között nem vindikál magának más szerepet, mint azt, hogy a jó ügynek szerény, szolgálatkész és buzgó közvetítője legyen, olyan helyzetet talál munkája számára, melynek előnyeitől azt reméli, hogy azok tehetségének fogyatékosságát szerencsésen fogják pótolni. ígéri, hogy eszközeinek megválasztásában mindenkor a tisztesség és a hazafias érzés parancsait fogja magára irányadónak tekinteni. (Zajos tetszés, taps.) Singer Zsigmond nagy tetszés közt hangsúlyozza, hogy a vidéki és budapesti hirlapirás között ő sohasem ismert elválasztó körülményeket. Az országos központok sajtójának működése mindenkor eredményesen és harmonikusan kapcsolódott be a budapesti sajtó munkájába s ennek köszönhető, hogy a sajtó ma Magyarország közéletének oly kiváló és az események alakulásából annyira kimagasló tényezőjévé vált. Barát. Ármin kiváló képességeinek érvényesülése ennek a folyamatnak egyik jelensége s ez ujabb ok arra, hogy ő a maga részéről — kénytelen lévén ez egyszer mégis a megkülönböztető jelzőt használni — a vidéki hirlapirók mai ünnepén legmelegebb baráti érzéseinek adjon kifejezést. (Viharos tetszés.) Ezután még többen mondottak felköszöntőt. A lakomán Vörös Elek muzsikája mellett a késő délutáni órákig együtt maradt a nagy társaság. Elmaradásukat kimentették: Rákosi Jenő, az Otthon elnöke, főrendiházi tag, Barabás Béla országgyűlési képviselő, Hegedűs Kálmán országgyűlési képviselő, Balthazár Dezső püspök, Radó Sámuel udvari tanácsos, Márkus Miska udvari tanácsos, főszerkesztő, az Otthon főtitkára, Tömörkény István, Bárczy István dr, a miniszterelnök titkára és még számosan. A pénzügyi bizottság ülése. Budapestről jelentik: A pénzügyi bizottság pénteken ülést tartott, melyen elfogadták a Pozsony, Fiume és Zágrábra vonatkozó javaslatot. A pénzügyi bizottság nagy lelkesedéssel fogadta el úgyszintén az országos földhitelintézet és szövetkezetre vonatkozó javaslatot is. A magyar miniszterelnök Bécsben. Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök szombaton Bécsbe utazik, hogy kihallgatásou jelentkezik a királynál. A miniszterelnök Gautsch osztrák miniszterelnököt is meglátogatja. Tisza és Lukács. Tisza István gróf pénteken délután utazott vissza Gesztre. Elutazása előtt azonban megcáfolta azt a kósza hirt, hogy közte és Lukács László között nézeteltérések merültek volna föl. A Cunard nyavalyái. Visszaélések a kivándorlókkal. dóan hedei dést (Saját tudósítónktól.) Egy olvasónk elbe- sok I szélése nyomán hirt adtunk már azokról í gézte komiszságokról, amelyekkel a Counard Ten- Ige gerhajózási Vállalat a magyar," különösen 2 gyóg III. osztályú utasokat részesiti. Más forrás- tettél bó! vett értesülés nyomán ugyanazokat a kell i „gyalázatos" tényeket megírta az „Est" is, Ily melynek hasábjain számosan igazolták hir- sége; forrásunk alaposságát. feliig Leközöljük a Cunard Társaságot képvi- mert selő Adria magvar királyi tengerhajózási és vi: részvénytársaság nvilatkozatát. melyben a ségi következőkép védekezik az elhangzott vá- amer dak ellen: ' szági „A visszavándorlók cim alatt Az Est-ben vána mégjelent cikkre, anélkül, hogy a cikk író- Az jának és a t. szerkesztőségnek jóhiszemüsé- válla gót érinteni akarnók, ki kell jelentenünk, gyak hogy az ott fölsorolt adatok csak téves in- rész( formációkon alapulhatnak. Ilyen mindjárt mint az, mintha a Cunard-társaság a magyar ál- tiszti Iámtól bármily természetű szubvenciót kap- iskol na. A társaság a kivándorlók vagy vissza- a {*a vándprlók szállítása, vagy bármely más cimen semmiféle állami segélyeben nem ró- kye' szesül. ellenben működésében ugy itt, mint mert Amerikában — mint minden más hasonló a*aZI vállalat — a legnagyobb hatósági ellenőrzés- „ rV nek van alávetve. A cikkben fölsorolt néhány 0 magyar orvos évekkel ezelőtt tett egy-egy —^ utat a hajókon, ezekkel szemben számtalan magyar orvos nemcsak panaszt nem tett, de . ismételten is jelentkezett ujabb szolgálatra, ami kétségtelenül nem fordulna elő. ha a vi- J1*' szonyok annyira elriasztók lennének. Ami a , Saxonián előfordult esetet illeti, ezen az an- j1" 1 gol orvoson kiviil nem egy, hanem két magyar orvos is volt behajózva és az ő jelenté- . síik semmiben sem igazolja a cikkben elő- ' adottakat. Az természetes, hogy egy szegény anya, akinek gyermeke útközben meghalt, Bu^a panaszokkal igyekszik fájdalmán könnyi- Káró teni, ezzel szemben tény az, hogy a hajón a fog»( legnagyobb szigorral gondoskodtak a köz- vát 1 egészségügyi szabályok pontos és lelkiisme- ej5tt retes betartásáról és az ellátás jóságáról és tisztaságáról." Ehez a védekezéshez nekünk is van néhány szavunk. A Saxonia utasai közül százötvenen irták alá azt a panaszos levelet, melyet a hajó kapitányához fölíerjesztettek s nem r^ képzelhető, hogy egyszerű magyar munkás- * emberek.-akiknek béketűrése'szinte határt a* * lan, minden ok nélkül, puszta kedvtelésből1, ™ j vagy rágalmazási szándékhói irták volna • meg panaszaikat, melyek teljesen azonosak j a Délmagyarország cikkében 'foglaltakkal. Az is igaz. hogy a Saxonia kapitánya maga is azt álütotta. hogv a Saxonián még nem talált büdös, romlott húst, mire a nanaszosok azt felelték, hogy ők szerencsésebbek, mert ők keresés nélkül is megtalálják, mert tányéron hozzák nekik, amit a kapitánynak urnák bizonyára nem tesznek meg. Úgyszintén az is igaz, hogy még innen a szerkesztőségből is beigazolva látjuk, miszerint romlott bus igenis volt a hajón s hogy azzal táplálták az utasokat, mert még a vesztegzár utolsó napján is májat kaptak enni. Már i pedig azt nem a tengerből halászszák, hanem Newvorkból hozták magukkal s mindenki tudja, hogy a mái (nem liba. de borjú, sertés- és marhamáj keverve), azonkivü! hogv macskának, kutyának elég ió eledel s ha friss, hát emberek is megehetik, de hoev hónaookra beraktározott ilyen vegyes májpanrikás kész betegség. Hogy a Saxonia magvar orvosai nem tettek panaszt, azt elhiszszük. ök az első osztályon utaztak, nekik kéjutazás az a hajókázás s fiatal embereknek kellemes sport az. Kíváncsiak vagyunk azonban, hogy akkor is visszakívánkozott volna-e a doktor ur a hajóra, ha történetesen a III. osztályon lenne elszállásolva s a III. osztályú kosztot élvezné? Az orvosi lelkiismeretességről kevés fogalmuk volt a Saxonia két ifjú magyar médikusának, mert a rossz táplálék miatt állani léül utélé M róli bas2 Szel Pori az ( sziv eltöl tahr a ba cárr szül noui any töm szél erőt a hí naft val hüv beri 1 .— .i—