Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-01 / 148. szám

[ julius í Í9Í1 julíus 1 DÉLMAGYARORSZÁG 5 31. al. — sónk elbe' azokról í mard Ten­iilönösen 2 íás forrás­mazokat a : „Est" is. íolták hir­£ot kópvi­[erhajózási nelyben a gzott vá­• \z Est-ben i cikk iró­hiszeinüsé­lentenünk, : téves in­mind.iúi't uagyar ál­nciót kap­gy vissza­ly más ci­nem ré­itt, mint s hasonló ellenőrzés­olt néhány t egy-egy számtalan »rn tett, de zolgálatra, ő, ha a vi­ek. Ami a zen az nn­í két ma­i ő jelenté­iben elő­?y szegény meghalt, í könnyi­a hajón a tk a köz­lelkiisme­ágáról és an néhány százötve­t, melyet a s nehi r munkás­:e határta­dvtelésbőr, ák volna azonosak laltakkal. tánya ma­í még nem anaszosok )bek. mert lert tányé­nak urnák innen a uk, misze­án s hogy ég a vesz­ntak enni. alászszák, kai s min­, de borjú, azonkívül j eledel s de hoev yes rrfáj­i nem tet­első osztá­hajókázás rt az. Ki­akkor is r ur a ha­n lenne el­>sztot 61­kevés fo­gyar mé­íiatt állan-i dóan panaszkodó utasokra egyáltalán nem hederítettek s nem is annyira orvosi műkö­dést fejtettek ki, mint inkább a magyar uta­sok lajstromozását, írnoki teendőket vé­géztek. Igazuk volt, a gyógykezelés a Saxonia gyógytárából ugy is sikertelen hát máskép tették magukat hasznossá. Elvégre is meg kell érdemelni az I. osztályú utazást. Ilyen körülmények között nagyon is szük­séges, hogy a magyar kormány föltétlen felügyeletet gyakoroljon a Cunard-hajókon, mert nemcsak erkölcsi kötelessége az oda és vissza vándorló polgárainak testi és egész­ségi jólétére felügyelni, de érdeke, mert az amerikai magyarság végzi el a magyaror­szági kisbirtok tehermentesítésének igen kí­vánatos müvét. 1 Az olasz kormány nem szubvencionálja a vállalatot, mégis fokozottabb felügyeletet gyakorol az olasz utasok érdekében. Nem is részesülnek az olaszok oly cudar elbánásban, mint a magyarok. Az olasz orvos nem sta­tiszta a hajón s nem ma rázta le magáról az; iskola porát, hanem éltesebb orvós. „Orvos" a hajón, a szónak valódi jelentőségében. Kell, hogy megmozduljon a kormány s te­gyen valamit kivándorló véreink érdekében, mert a jelen állapotok mellett nem hajón utaznak, de uszó kórházban, siralomházban kelnek a dollárkereső magyar munkások az ő kálváriájukra. x. Ii. A* nj oh*trák kormány. Bécsből jelen" tik: Jól informált politikai körökben beszé­lik, hogy az uj kormány julius tizenhetedi­kén bevonul a Reichsrathba. A különböző politikai körök már is* több helyen gyűlése­ket tartottak. A horvát bán Budapesten. Tomasics Mik­lót, horvát bán, csütörtök délelőtt Zágrábból Budapest™ érkezett. A bánt Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök két órás audiencián lohadta. Délután Tomasics bán résztvett a hor­vát képviselők értekezletén, amelyet ma dél­előtt folytattak. Az értekezlet tárgya napirend­jéül az appropriációs javaslatról való megbe­szélést tűzték ki. Az első orosz Dreadnought. Pétervár­ról jelentik: A balti hajógyárban tegnap dél­előtt nagy ünnepségek közöt vizrebocsátot­ták a Szebasztopol nevü első orosz Dread­noughtot. A vizrebocsátás alkalmából a tenge­részeti miniszter napiparancsot adott ki, melyben azt hángsulyozza, hogy az első orosz Dreadnought neve kapcsolatos Sze­basztopol hősi védőinek emlékével és a Szebasztopol hadihajó hős legénységének Port-Arturban tanúsított vitézségével. Azok az érzelmek, amelyek az orosz harcosok­szivét a megpróbáltatások súlyos napjaiban eltöltötték, zálogai Oroszország tengeri ha­talma ujjáébredésének. A miniszter gratulál a balti flottának az uj hajóhoz és III. Sándor cárról emlékezik a feketetengeri flotta újjá­születése alkalmából. Az első orosz Dread­noughtot orosz mérnökök és munkások orosz anyagból készítették és vízkiszorítása 23,000 tonna. A hadihajó hossza 180, legnagyobb szélessége 26.55 méter. Gépezete 42,000 ló­erőt fejt ki és 23 csomós sebességgel képes a hajót óránkint elébbre vinni. Szénből 3000, naftából 1170 tonnányi készletet visz magá­val a hajó, amelynek fegyverzete 12 darab 12 hüvelyes és 16 darab 120 milliméteres kali­berű ágyúból áll. Béke a lengyelekkel. A. Norodni Listi mai száma jelenti, hogy Gautsch báró mi­niszterelnök és a lengyelek között béke­kötés jött létre, amelyet a miniszterelnök politikai barátai közvetítettek. A béke ára az, hogy Gautsch báró haladéktalanul be fogja nyújtani a viziutak építéséről szóló törvényjavaslatot. NAPI HÍREK impressziók röpülés közben. Szép a kölcsönösség: a Zeit gazdagította Umlauff kapitány tárcáját s most a kapi­tány gazdagította a Zeit-et egy — tárcával. Ebben a nagyon élvezetes, közvetlen stílus­sal megirt tárcában a tábori pilóta érdekes dolgokat mond el a röpülés veszedelmeiről és gyönyörűségeiről. Mintha cigarettázás köz­ben mondaná el az egészet s mégis a negye­dik-ötödik mondatnál már ugy ül az ember a kávéházi kerti székén, akár egy pilóta s léleg zetfojtva röpül, persze csak képzeletben, át a feketekávétengeren (itt-ott fehér, piros, meg barna fagylaltsziklák merednek ki be­lőle), a földönjáró, szegedi porban nyaraló szegény emberiség összes örömei és nyava­lyái fölött. Minden főpincéri célzás nélkül mondva. Nem hiába van a Hans v. Umlauff neve előtt a büszke rittmeisteri cim, — még a le­vegőben se tagadja meg magát a bravúros lovas. Neki, ugy látszik, az egész vászon­szárnyu gépmadár inkább felhőtipró táltos, mert a motorkezelés művészetét mindjárt a lovaglás művészetéhez hasonlítja. Valamint ennek is az ember vérében kell lennie és nem az emlékezetében, nem a koponyájában, ha­sonlókép a motordirigálás is ösztönszerű do­log. Nem szabad megállapítania a pilótának, mit fog tenni, nem is igen tud számot adni róla, mért tette, csak — megteszi, amit kell. S aki azt hiszi, hogy a pilótának első dolga lekukucskálni keserű lében forgó világunkra és megcsodálni apró anzikc-kártyaszerü szép­ségeit, nagyon téved. Mert figyelmét oda kell rögzítenie az apparátusra és mindenek­előtt egyensúlyoznia kell. Umlauff az egyen­súlyozás érzékét tartja annak a bizonyos ha­todik érzéknek, amely van mar négy-öt az emberben, ahány tudós, annyi, — de nem is a szám itt a fontos, hanem az, hogy a röpü­lés csakugyan uj miliőbe visz és uj, vagy legalább is régóta elhanyagolt érzékeket fej­leszt ki. Vannak aztán boldog pillanatai is a röpii­lésnek. Vagy mondjuk inkább szemlélődő pil­lanatai. Mert hiszen a boldogság ott terem mindjárt az első szárnycsapásoknál: mikor megszólal a motor zenéje. Akkor a pilótából poéta lesz s a Rittmeister ugy ábrándozik, ahogy némely költősmokk is röstelne: „mint­ha a szférák zenéjét hallanók, amikor sza­bályosan működik a motor, egyre erősebben és egyre kábitóbban; mást semmit se hal­lunk, egyébre semmire se figyelünk. Lélek szól a készülékből." S aztán az idegerő meg­feszlilése, az életnek, az élésnek intenzív át­érzése: ez tiszta, igazi boldogság. Hanem vannak szemlélődő pillanatai is a pilótának. Mikor szélesöndes utakat jár: — Egyik kezem a kormányon, a másik az ölemben: sok kilométert röpültem már be ugy, mintha fotőjjben ülnék, elmerülvén a látnivalóban. Bűvösen terül el alattam a föld. Száz méter magasból ugy látjuk a föl­det, mint a gyermekjáték építőköveit. Ha magasabbra emelkedünk, egyre inkább el­változik a föld fölszine térképpé. A széles utakat feliér sávoknak látjuk; hébe-korba megvillannak a napfényben a folyók, a fo­lyamok; az erdők buján zöldelnek és ugy látszanak, mint a krumpliföldek; a vasúti siuek eltűnnek, hacsak közbe-közbe egy-egy vonatocska nem kúszik a síneken. Keressük az embereket, de alig akadunk rájuk; sok­kal keskenyebb, sokkal kisebb felületet fog­lalnak el, semhogy nagyobb magasságból könnyen szembetűnhessenek; már az állato­kat: a legelőkön a teheneket, az utcákon a lovakat könnyebb észrevenni. Budapest felé való röpültemben tehéncsorda fölött is át­suhantam. Megtalálom-e a pásztort, gondol­tam magamban és kimeresztettem a sze­mem; előbb a kutyát láttam meg, csak az­után az embert . . . Ez a filozofikus része a röpülésnek s ter­mészetesen a szomorúbb, mert az bizonyodik meg benne, hogy az aeroplán ülésén is, a fel­hők fölött is azt látni meg a világról, amit gyalog, vagy a bölcsek tripuszán: a kicsisé­gét, haszontalanságát. Azonban a pilóta mégsem válik szkepti­kussá, mert ő első és legfőbb sorban röpül, harcol, tehát cselekszik, nem filozofál. És mikor szélrohamok ijesztik, mikor egyszerre csak a motor gyorsabban jár, mert nem talál ellenállásra s a gép zuhan lefelé tiz, husz, néha még több méterrel, (ezt a helyzetet ugy fejezik ki: levegőlyukba került a gép, vagyis ritkább levegőjű helyre), a rémült aviatikus előtt megvillan a halál arca, vagy mikor Budapest pilótaerdeje fölött elsápaszt­ja az a gondolat: ha most itt lezuhanok s ta­lán nemcsak magamat zúzom össze, hanem másokat is, — akkor a röpülő ember har­cossá, verekedővé válik s legyőzve minden veszedelmet, joga van himnuszt mondani az Emberről, mert az nemcsak játékszer, nem­csak bábu, hanem — Akarat. S ennek az Akaratnak a legszebb poémáját eddig mégis csak Rittmeister Hans v. Umlauff irta meg ezzel a pár prózai sorral: — Gyönyörűség a lebegés, a nézdelődés és lelkesítő a súlytalanság érzése. A tovaáramló friss levegő tömege különösmód tüzeli az embert. Merőlegesen a gép alatt siklik tova a föld. Mérhetetlen nyugalom fogja körül a röpülőt, csak a motor kattogja egyhangú, éles melódiáját: énekli a rettenhetetlen aka­rat himnuszát; ez az ének hatalmasan, egye­dül terjeng a magasban . . . más hang nem hallható, emberi zaj nem ér föl oda. Nem hallottam eddig odafönt sem harangszót, sem állati lármát . . . Ott az egész régi világ elvész, összezsugo­rodik, meghal, de nincs rajta mit sajnálni, mert ami fölébe került, ami elnémította, az: az Akarat. Sejtitek, milyen magasan röpült Rittmeister Hans R. v. Umlauff s aki pedig csak — távolsági dijat nyert? Cavallero. — A Minorita-rend nagygyűlése Sze­geden. A magyarországi Minorita-rend ju­lius 5—6-ik napjain fogja megtartani a sze­gedi rendházban káptalani nagygyűlését. A tanácskozásokon a rendi összes kormány­tanácsosok és valamennyi magyarországi rendház képviselője részt fog venni, a káp­•aHnMBBMHs«KincK>. sensagatttMMBa A villamos vasúti jegyekre hirdetéseket jutányos árban fogad el a „Délmagyarország" kiadóhivatala. 1PS

Next

/
Thumbnails
Contents