Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-05 / 151. szám

DÉLMAQYARORSZÁQ 1911 julius 5. Olaszországban letartóztatott szegedi hadnagy. — Kémnek nézték. — (Saját tudósitóríktóh) Kellemetlen ka­landja volt a napokban egyik szegedi hon­védhadnagynak. A katonatiszt vakációját Olaszorszban töltötte el és ott történt meg vele, hogy egy kisebb városban kémnek néz­ték és négy óra hosszat tartották fogva a kaszárnyában. Csak erélyes föllépésének kö­szönhette, hogy nagyobb kellemetlensége nem történt és hogy szabadon bocsájtották. Ez sem ment simán és mindaddig, amig a honvédhadnagy el nem hagyta a városkát, katonák és rendőrök szigorúan őrizték. A különös és az olasz állapotokra minden­esetre jellemző esetről a tudósító a követke­zőkben számol be: í (A chiasafortei dam előtt.) Lénk Frigyes honvédhatlpagy, aki Szege­den a mérnöki osztályban dolgozik és akit kellemes mpdoráért mindenütt kedvelnek, két hónap előtt hosszabb külföldi útra in­dalt. Miután Lenk mérnöknek készül és szeptembertől kezdve a budapesti József­műegyetem hallgatója lesz, elsősorban a kül­földi épitészeti műalkotások iránt érdeklő­dött és igy természetesen elment Olaszor­szágba is. A fiatal honvédhadnagy, aki már edídig is sokszor tanújelét adta a művészi produkciók iránt való érdeklődésének, na­gyold) utazást tett Olaszországban és néhány nappal ezelőtt Udinen keresztül Chiusaforte olasz városkába ptasjott ahol a régi, művészi domot akarta megnézni, hogy azután Porté­ban keresztül visza térjen Szegedre. Délben érkezett meg Cbius'aforteba, ahol megérkezésé Után nyomban a dom megte­kintésére indult. A dóm előtt megállt ós a régi templomot alaposan szemügyre vette. Szemlélődésében egy durva hang zavarta szólitásnak és követte a karabinerit, aki a litotta meg: — Mit keres itt? r-f A domot nézem — felelte Lenk. — Itt nem lehet nézni — mondta a karabi­ner, mire, Lenk erélyesen kikérte magának, líogfy az ő dolgába avatkozzanak. A rövid szóváltás vége az lett, llogy a rendőr fölszó­lította Lenket, hogy: — Tessék velem jönni! A honvédhadnagy engedelmeskedett a föl­szólításnak és követte a karabinert, aki a (kaszárnyába) kisérte Lenket. Itt a rendőr jelentette az ese­tét egy tisztnek, akinek utasítására fölvezet­ték a honvédhadnagyot egy századirodába. Hamarosan tele volt a kaszárnya azzal a hír­rel, ho^y letartóztattak egy kémet. Az irqdában egy főhadnagy és egy őrnagy fogták vallatóra Lenket. A honvédhadnagy először németül, majd angolul akarta meg­értetni magát, azonban az olaszok minden szavára megjegyezték: — No capiso! (nem értem). Végül azután Lenk elővette igazolványát. Az olaszok megnézték azt és csak akkor ijedték meg, amikor elolvasták abban, hogy Lenk . . . lieutenavt de l'armée Hongroise . . . Összesúgtak, valami nagyon fontos dolog­nak véltek a nyomára jönni és bevontak a tanácskozásba egy magasahbrípign törzstisz­tét is. Közben a rendőrök bekísértek a kaszár­nyába egy » (angol utazót,) akit szintén feém-nek néztek. Ezt is faggatni kezdték, do az nem tudta megértetni magát az olasz tisztekkel. Lenk beszélgetni kezdett az angol utazóval, aki kétségbeesetten pa­naszolta e] kelleinptioM helyzetét, Ez a be­szélgetés még jobban komplikálta az ügyet. Az olasz katonatisztek ugyanis azt hitték, hogy Lenk és az angol utazó: társak. Hogy a helyzetet jobban megértsük, tudni kell, hogy chiusaforte fontos olasz erődít­mény, amelynek terveit idegen nagyhatal­masság részére állítólag már többször meg akarták szerezni. Ezért vigyáznak minden idegenre és ezért tartóztatták le a szegedi honvédhadnagyot is, aki délután két órától hat óráig volt a kaszárnyában. Hat óra felé azután a két tiszt bejött a szobába, amelynek ajtaja előtt (szuronyos katonák álltak őrt. Ekkor már, ugylátszik, rájöttek arra, hogy tapintatlanul jártak el Lenkkel és barátságosan beszéltek vele, ka­meraduak szólították és meghívták egy po­hár chiantera a vendéglőbe. A két katonatiszt és Lenk hat óra felé tényleg elmentek a vendéglőbe, ahol borozás közben várták meg azt az időt, amig meg­érkezik a vonat. Borozgatás közben Lenk ki­nézett az ablakon és rémülten látta, hogy a vendéglő előtt (szuronyos karabinerek) sétálnuk. Amikor egy pillanatra kiment az udvarra, a két karabineri nyomon követte. Hét óra felé indult a vonat. A katonatisz­tek kikísértek a hadnagyot az állomásra is. Barátságosan beszélgetve mentek az állo­mási épület felé, de Lenk azért észrevette, hogy útközben mindenütt nyomon követi őket a két karabineri. A főhadnagy és az őr­nagy megvárták, mig a vonat elindul és csak amikor az már messze volt, akkor intettek a rendőröknek, hogy levehetik fegyverükről a szuronyt. Tudósítónk ebben az ügyben beszélgetett Lenkkel, aki azonban ki jelenteit®, Kogy; pj­ságiró előtt az esetről egyáltalában nem nyilatkozik. NAPIJ1IREK Uj alakulás. A mai nappal nagyarányú, fejlődésének uj állomásához ér el a Délmagyurorszúg. A zsurnalisztika szédiiletsen gyors fejlődése nagy mértékben megnövelte a közönség igé­nyét, amely minden laptól hírforrás dolgá­ban ujat és eredetit, megírás tekintetében mi­nél kvalitásosabbat, a hírszolgáltatás gyor­saságában pedig valóságos expresz gyorsa­ságot vár. A hirlapkiadásnak az események nagy torlódásán alapuló versenye évekkel ezelőtt megteremtette a délutáni, az esti lapokat, ámelyek a sájtóéletnek ma már épp oly szer­ves részei az újságolvasó közönség érdek­lődésinek épp oly várva-várt tárgyai, mint a reggeli lapok. Elvitathatatlan, hogy a délutáni lapok az események egy részét „elírják" a reggeli lapok elől. Az országgyűlés a korai délutáni órákban végződik, a tőzsde egy órakor zá­rul, no és sok betörő, gyilkos és egyéb bűn­tevő direkt az esti lapök számára dolgozik. Nem ejfy nagy ember van, aki szintén az „esti lapok számára hal meg", hogy a szüle­tésekről ne is beszéljünk. Az események legalább ötven százaléká­nak megírásával tehát a reggeli lapok kul­lognak az esti lapok után. Azért jelennek meg reggeli és esti kiadásban a világlapok. Ez indította a Délmagyarország kiadóit is, hogy az eddigi rendszer megváltoztatásával naponta kétszer megjelenő lapot adjon elő­fizetőinek és olvasóközönségének. A reggeli lap — ugy mint eddig — úgy­szólván éjfél után fog megjelenni olyan ter­jedelemben, amint azt az események meg­kivánják. Az eddiginél is kompaktabb lapot fogunk adni, sűrűn telenyomtatott oldalak­kal, az események gyors regisztrálásával és szigorú, igazságos kritikájával. A Délma­gyarorszdg esti kiadása a kora délutáni órák­ban jelenik meg négy oldal terjedelemben. Az p'őfizgtökneh í<z esti kiadást ís házhoz hordassuk, szerkesztéséről és kiállításáról csak annyit mondunk, hogy méltó lesz a ini hagyományainkhoz. Az előfizetők az eddigi előfizetési árért, megkapják ugy a reggeli, mint az esti lapot. ; A reggeli lap példányonkint négy, az esti lap két fillérbe kerül. — Néjjyessy László. Ez a tudományt jelentő, tisztelt és kiváló név tegnap ismét emelkedett a megbecsülésben. Az Országos Középiskolai Tanáregyesület befejezte idei : közgyűlését, amelyen újra megvicsoritotta < fogait a felekezetiség. Amilyen elszomorító ez, annyira örvendetes az a fölemelő jelen­ség, hogy a tanárok túlnyomó többsége elitéli az iskolák elklerikálizáíását és csak egy törpe csoport hadakozik sötét jelszavak­kal. A közgyűlésen maga az elnök, Négycssy László utasította vissza ismételten a kongre­gációs okvetetlenkedést és az a bölcs, bátor és imponáló hang, ahogy ezt tette, ország­szerte uj tiszteletet ébreszt iránta. A hivata­los jelentés, amelyet Sajó Sándor főtitkár szerkesztett, szintén ajtót mutat a kongre­gációs mételynek és az ennek nyomán föl­hangzott óljenriadalom minden aggódót megnyugtathat a magyar középiskola jö­vője iránt, 11 — Brankovics patriárka hagyatéki . A szerb kongesszus által kiküldött számvizs- ; gáló bizottság előadója. Mancsérics Vasó j most tette közzé jelentését Brankovics pát­riárka hagyatéka ügyében. E szerint a pat­riárka hagyatéka 930,001 koronára vng, mely összegből azonban a tartozások 187,568 kor. összegben levonandók lévén, fölosztásra ke­rül 742,432 korona. Ennek fele a szerb egy- ; házi alapokat, másik fele része az örökösö­ket, Maximovics Milán eszéki ügyvédet és nejét illeti. Az utóbbiaknak ínég 265,262 ko-1 róna követelésük van. — Merénylet a prímás! palotában. Ma reggel tiz óra után megdöbbentő hir terjedt el a képviselőház folyosóin. Szájról-szájra adták: — A hercegprímás ellen merényletet követ­tek el! Égy államtitkár Balatonfüreden nyaraló csa­ládja sürgönyözte meg a riasztó újságot és egy óra múlva már másról sem beszéltek a Házban, mint erről a szomorú szenzációról. Vaszary Kolost, Magyarország bíboros her­cegprímását, rajongó tisztelet környékezi. Ne­mes és bölcs, jóságos, kivételes férfiú ez a szikár aggastyán, aki ma egyszerre legendás visszavonultságából a merénylet hire kapcsán az aggódó nyilvánosság középpontjába került. Megnyugtathatjuk a hercegprímás testi épségét féltő híveket és tisztelőket: Vaszary Kolos balatonfüredi nyaralójában csak egy véres össze­ütközés történt egy vándor lakatoslegény és » primáa huszárja között, az erőszakos koldus azonban nem jutott a hercegprímás elé, mert a huszár a revolverével verte ki az előszobából. A képviselőházból Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök telefonon kérdezősködött Ba­latonfüreden, ahol már számosan részvétüket is jelentették. Vaszary Kolos a titkárja utján azt a választ adta a miniszterelnöknek, hogy hálásan köszöni az érdeklődést, de szerencsére nem esett baj, ő maga is csak kilenc óra táján értesült a véres botrányról, amely előszobájá­ban történt. A lakatoslegényt ma délben el­fogták ós letartóztatták. Csak a déli órákban tisztázódott a riasztó szenzáció minden részlete. Reggel nyolc órakoq mikpr a koránkelő primáa palotájában már ® takarítás fq'yik, egy rongyos ruhájú munkás' ember sjetett bo a hercegprímás kasiéiy4b»: Akadálytalanul jutqtfc el a nyltqtj; ajtókon M: a folyosóra, irhql a portástul bebocsátást kéri;

Next

/
Thumbnails
Contents