Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-29 / 171. szám

ESTI LAP. II. évfolyam, 171. (23) szám 1911, szombat, julius 29 absbbaiimwmiaasüs Központi szerkesztőség és liladóhivaUI Szeged, 1=3 Korona-utca !5. színt ca szerkesztőség és kiadóhivatal IV., Városház-utca 3. szánt c=a c=3 REGGELI ÉSESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN egész évre . R 24'— félévre . . . R 12'— negyedévre, R 61— egy hónapra K V— Reggeli lap ára 4 fillér REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA V1DÉREN egész évre . R 28'— félévre . . . R 14— negyedévre. R 7'— egy hénaora R 2-40 Esti lap ára 2 fillér TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 305 crt Kiadóhivatal $36 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-számai28—IS '^áritja a torkunkat és perzseli k Il(.blc|(inket. Salome táncát nem hek az etnbere'v' az érdeklődés­°lyan mohó izgalmával, aho­9 a kéneső mozgását figyelik ^ ''őniérö üvegoszlopában és H ,Cs az a divatos regényíró, aki­a a munkáját ugy olvasnák, mint Meteorológiai intézet napi jelen­1911 julius 29. Szegény, immár sirja liíis ölé- j ken pihenő Bánnffy Dezső báró­ik egy szava jut az eszünkbe, a kit mikor iszonyúan szorongatott, ki fogatott az obstrukció, hivei és barátai elhalmoztak temérdek bölcsnél-bölcsebb.tanáccsal, liogy: ezt kell tenni, azt kell tenni, amazt kell tenni! ö pedig végighallgatta a sok jó tanácsot, azután vállat v°nt és igy szólt: —• Se ezt nem kell tenni, se azt "etn kell tenni, se amazt nem kell tenni! •Ijr Hanem ? — Hanem: ki kell állni! • • . Az a gondolatunk, hogy ez e"ett a mindnyájunkat nyomorga­tó veszedelem, az obstruáló hőség ellen is ez az egyetlen érvényes ,0 tanács. A természet Házszabá­lyát ugy se tudjuk megváltoztat­ni. Az egyetlen, amit a meleggel bemben tehetünk, ha már a Je­Ses-tenger partjára nem ereszt el a módtalanságunk, az, hogy — kiálljuk . . . Elbírjuk. Egyszer Csak vége lesz valamikor (hiszen 8 szeneseket se hasztalanul terem­ette a jó Isten!) és akkor még di­dereghetünk is annyit, amennyit Most izzadunk. Es itt aztán meg is dicsérhetjük Szeged derék közönségét, amely {°gadja ezt a tanácsot, ha nem is adták neki. Állja a hőséget embe­ri. Nem jajgat, nem lázong, nem áldozik, ahol annyira hozzászok­ik az emberek, hogy minden ab­íl0rmisan emelkedjék, már nem ^sinálnak belőle kázust, ha látják, a kéneső is ezt a tendenciát |öveti. Erről legalább biztos, hogy ls fog szállni! Vulkánná alakult át minden Izzó, vékony láva hömpölyög i'ik, ebben járunk, kínlódunk, le­helyett tüzet nyelünk, a mi té: %a Sét- A tulajdon jövendőjére nem in kíváncsi az ember, mint a tudomány leveli békájának a pró­féciájára, init tervez a hő: haj­landó lesz-e már megcsökkenni, vagy pedig még mindig fölfelé igyekszik ? Az időjósban van em­berség: könyörületes szívvel időn­ként meg-megigérgeti az esőt, de ez a jóslat, ugy látszik, vagy vi­gasztalásnak és bátorításnak fo­galmazódik, mert ott a magasság­ban, ahol az elemeket dirigálják, nem igen akarnak tudomást venni róla. Az a bizonyos változás csak nem akar elkövetkezni, a nap ugy siit, mintha huszonnégy óra alatt el akarná intézni az egész kániku­lára való munkáját és meg akarná boszantani a sztrájkoló pékeket. Minden veszedelem megtermi a maga tudósait. Most is, aki akar­ja, azzal szórakozhatik, hogy ol­vassa a jóakaratú, bölcs tanácso­kat a hőségben való helyes visel­kedésről. Ha igaz, hogy az a jó pa­tika, amelyikben mindenki megta­lálhatja a maga szájaize szerint való orvosságot, hát a bölcs taná­csok e patikája ellen nem panasz­kodhatunk. Az egyik azt mondja: sokat kell fürdeni; az egyik azt mondja: hideget kell inni, a má­sik azt mondja: meleget kell inni. És mert mind csupa okos ember adja a tanácsot, bizonyára mind­nek igaza van, tehát tulajdonkép­pen minden nagyon jó szer a me­leg ellen. A különös csak az, hogy mégis rettenetesen szenvedünk miatta mindnyájan. SÉTA SZEGEDEN. Perczel provokálta Justhot. Az obstrukciós utcahős, Justh Gyula, egyik tegnapi felszólalása közben Percsel Dezső okos és tár­gyilagos odavágásával szemben azzal érvelt, hogy Perczel hallgas­son, ő kegydijból él. A független­ségi párti „érvelésért" Percsel Dezső ma Vojniis Sándor és Solymossy Ödön báró utján provokáltatta Justh Gyulát. Justh kijelentette, hogy nem ád elég­tételt Perczelnek, mert nem akarja rehabilitálni, de következetes is akart maradni, megnevezte hát segédeit: Lovássy Mártont és Módi-Kovács Jánost. A segédek mi/ délelőtt 11 órakor tárgyaltak és abban állapodtak meg, hogy lovagias eljárásra alkalmas ok nem forog fenn. Nők a Tiszán A következő levelet kaptuk: Nagyon jó'lenne, ha néhanap­ján letekintene a Tiszára a rend­őrség. A Tiszára, amely szürke, Szeged határában nyeli el a Ma­rost a városi rakpart alatt, felsővá­roson felénk kanyarodik és — iga­za van a Délmagyarországnak, — újszerű, de föltétlenül sikeres vállalkozásnak, a városi forgalom föllendülésének csiráit hömpö­lyögteti pnlia babjaiban. Ha a rendőrség mindezeket nem látta meg a Tiszában eddig, telje­sen a privát dolga. A Tisza vize majdnem piszkos, nehéz belelátni, még nehezebb tehát kincset föl­fedezni benne. Az sem tartozik a rendőrség ügykörébe, liogy a Ti­szára fürödni járjon és igy tapasz­talati utón győződjék meg arról, liogy mennyi éltető erő van a Ti­sza liüs babjaiban, rozsdaszinü iszapjában és a partján való lég­fürdőzésben. De az már igenis a rendőrség hatáskörébe tartozik, liogy mennyi életbiztonsággal és a tisztességes szemérem mennyi megsértése nélkül lehet a Tiszán fürödni. Az életbiztonságról most nem be­szélek. Nem azért, mintha nem tartanám legalább is egy grádus­sal fontosabbnak, mint a szemérem megsértését. Hanem én is, a nőm is — mert fiatal házas vagyok, Szerkesztő ur, — egy fürdőbe já­runk és z talán akceptábilisnek mondható az életbiztonság szem­pontjából. Azonkívül ép a maguk lapja mutatott rá a legutóbbi na­pokban, hogy egyik-másik tiszai fürdő milyen botrányos állapot­ban. van. Elég baj, liogy ezt min­denki meglátja, csak a rendőrség nem. Alig hiszem, liogy jobban lá­tóvá tenné a rendőrséget az, ha én is most a fürdők mizériáival fog­lalkoznám. Nem, én a fürdőzés mizériáival kívánok foglalkozni őszintén és nyíltan. És higyje meg nekem mindenki, nem azért, mert fiatal házas vagyok. Nem űznek engem alaptalan szenvedelmek, nem azt akarom a piacra vinni, hogy én a fiatal feleségemet hogyan szere­tem, féltem, azt akarom, liogy min­den legkisebb titka csak nekem, az enyém légyen, hogy például szent­ségtelen szemével hozzá ne mer­jen férkőzni senki szép termeté­hez, amikor diszkrét fürdő-ruhá­ban van. A leghatározottabban ki­jelenteni, liogy ugyanezt az írást megírtam volna mint nőtlen em­ber is, ha akadt volna valaki, aki ugy elmondjon mindent őszintén, mint ahogy most elmondott a fe­leségem. Hogy bornírt vagy groteszk né­zőpontok vezetnek, azt sem hi­szem. Taknyosságok — amelyek azonban sok velem fürdőzőnek kel­lemetlenek lehetnek — szemérmet­lenégek ellen nem lehet azzal vé­dekezni, hogy hiszen tengeri für­dőkben nők és férfiak együtt fü­rödnek. Igaz. De itt nincs meg az a nyilvános aggresszivitás és pro­vokálás akár nők, akár férfiak ré­széről, ami meg van Szegeden, a tiszai fürdőkben. A flörtnek, a sze­relmeskedésnek minden fajtája j rettenetesen uinloritó, ha pódium­ról csinálják az emberek és a pó­diumot közönség állja körül. És abból, hogy X. Y. ur látni akarja X. Y. hölgy bájait, nem következ­lietik az, liogy X. Y. ur tolako­dó jelenlétét egy másik nőnek is tűrni kellene, ha X. Y, hölgynek ez kellemes is. Utóvégre a Tiszán a nők számára külön fürdőzési időt állapítanak meg, joggal várja el minden nő minden tisztességes emberről, hogy ez alatt az idő alatt ne alkalmatlankodjék mint félmeztelen szandolin lovag. Miután pedig az esetleges ellen­érvek ellén igy bástyát vontam, előadom a panaszomat. Mindenki tudja, hogy a nők fürdőzési ideje a Tiszán átlag 11 .óráig tart. Szan­do] inos és regattás urak ez alatt a legkiilönbözbh formában szoktak alkalmatlankodni. Nem mondom, a nők közül is sokan legalább olyan provokatív visel kedésüek, mint a férfiak. De ez még nem je­lenti azt, hogy minden rendben van. Ne hajókázzanak az urak di­rekt a fürdőző nők között, mind­járt nem lesz alkalmuk a rakon­cátlankodni akaró nőknek a paj­koskodásra. Az meg valósággal botrány, liogy egy ur gukkerral ül ki a Tisza túlsó partjára a nők fürdőzési ideje alatt és hogy egyes urak csónakjaikkal a fürdő elé ál­lanak és ott lesik ki, amig ez vagy az a hölgy kijön a vízből. Kissé ízetlen és modortalan eljárás, a mely ellen a nyilvánosság előtt kérek az eddiginél hathatósabb vé­delmet első sorbafi a fürdőtulaj­donosoktól, azután a rendőrségtől. A félmeztelen lovagoktól meg kell tisztiani a Tiszát. Tisztelettel Egy nagyiparos.

Next

/
Thumbnails
Contents