Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-28 / 170. szám

64 DELMAGYARORSZÁG 1911 julius 28 időben virágos hangulat, nótás jókedv urai kodik a kávéházakban és nagvon sokan van nak, akik éjjel három óra után mennek csak haza, — ha ugyan mernek a korom-sötét éj szakában. Mert olyan pokoli sötét van az utcákon a lámpák eloltása után, hogy tényleg bátorság kell hozzá ebben az időtájban végig menni az utcákon. Ilyesmit meg lehet csjnálni Tápiószellén de nem Szegeden, mert eltekintve, hogy a városnak tetemes jövedelme van az ugyne vezett lumpokból, sőt a város és állam egy tekintélyes jövedelmi forrása épen a lum pókra van bazirozva, már ezért is meg érdemlik az őket megillető védelmet és személybiztonságot. Másrészt Szegednek van olyan kiterjedt üzleti élete és gazdasági forgalma, hogy sok éjjeli munkát tesz szükségessé. Nem célzunk épen az újságírókra, akik munkájuk jelentékeny részét tudvalevőleg éjjel végzik, de van nagyon sok más foglalkozású egyén is, akik éjjel kénytelenek a munkájukat végezni. És hacsak sötét lenne, de az a por, amit az éjjeli utcasepréssei okoznak, az épenséggel elviselhetetlen. Minden nagy városban söprik hajnalban az utcákat, de ilyen port sehol sem vesznek fel, mint nálunk. Igaz, hogy sehol nincs is az utcán annyi por, mint nálunk. Mert másutt ismerik az ugyne vezet locsolást. Ha éjjel a sötétségben hazabotorkálsz, nem látsz semmi fiksz tárgyat, csak egy homályos felhő révedezik feléd. Porfelhő úszik a levegőben és száll a tüdődre. Ellepi orrodat, szádat, szemeidet, a torkodba is berepül, s te prüszkölsz, krákogsz, köhögsz, vörösre dörzsölöd a szejtieidet. S ez ellen a minden éji, valódi szegedi számum ellen nincs védekezés, mert hiába menekülsz be kávéházba, ott a nagy hőség miatt nyitva vannak az ajtók, ablakok, s belepi a helyiségeket. Bevonul a hálószobádba, mert nyitva hagvtad az ablakod, hogy a rekkenő hőség ben egy kis levegőt kapj. Ehelyett kapsz port, s a porban bacillust. Jó hogy a szegedi polgár türelmes. Fizet adót, amiért aztán betegséget terjesztő porfelhőket vernek be a szobádba, s fizetsz vízdíjat, amiért vizet ugyan nem, de más veszedelmet azt kapsz. Mint értesülünk, a rnai napra mégis kijártak annyi vizet, hogy a kórházban operálni és boncolni is leheteti. De egyben arról is értesülünk, hogy a holnapi naoon újra nem lesz viz, legalább az éjszaka már sztrájkolni akart minden csap. Elég érdekes. Amlrássy és a külföld. A Frankfurter Zeitung cikkben fogalkozik ma Andrássy Gyula gróf beszédével. Megjegyzi a lap, hogy érdekes lenne, megtudni, ha uj választást rendelnének el, vájjon az ország akarja-e a magyar nemzeti államot, vagy az ellen foglalna-e állást. Helyteleníti Andrássy gróftól, amiért beszédében kiemelte, hogy csak egyféle faj van Magyarországon s amiért — a lap szerint — ezzel akart a magyar királyra hatni. Bosnyákok a szerb király ellen. Belgrádi lapok gúnyosan irják, hogy Koviliaca fürdőhelyről az ott üdülő bosnyákok egytől-egyig elutaztak arra a hirre, hogy Péter király megérkezik. Azt irják ezek a lapok, hogy a menekülő bosnyákok attól féltok, hogy árulóknak fogják tartani őket Bécsben, lia egy levegőt szivnak a szerbek királyával. A,, dolog pedig valójában ugy áll, hogy mikor Péter király megérkezendő volt, a fürdő vezetősége felszólította a bosnyákokat is, hogy tüntessenek Péter király mellett. Ezt akarták elkerülni a bosnyákok és az ováció elől sebtében elutazta*'. Dreadnonjjiitok páncél nélkül. Londonból jelentik: A hadi tengerészet történetében uj korszakot nyitott meg az angol admiralitás legújabb intézkedése, amelyről az Evening Nem ad számot. A lap értesülése szerint a legújabb angol Dreadnought teljesen páncéltalan lesz. Az admiralitás arra az álláspontra helyezkedik, hogy a 18,000 tonnánál súlyosabb Dreadnoughtok nélkülözhetik a páncélt, hogyha nagyobb sebességet tudnak kifejteni és súlyosabb ágyukkal vannak felszerelve. Ezzel el van döntve az ágyuk és a páncél közötti harc. Kellő nagysága és sebességű ágyuk mellett nem kell páncél és az angol admiralitás azt az összeget, amit páncélon megtakarít, a gépek javítására és messzebb hordó ágyuk beszerzésére fordítja. Ég a színház. —• Egy érdekes trás. — (Saját tudósítónktól.) A történeti sorrend ez. A szinügyi bizottság elhatározta, hogy a város tulajdonában levő színházi díszleteket nyilvános árverésen eladatja, mert az uj színházi szerződés értelmében a város az igazgatónak nem köteles díszleteket adni és mert a díszlet közvagyon, árverés mellőzé séveí eladni tehát nem lehet. Hogy-hogy nem — ilyen csodák történnek a szép kék ég alatt. — a közgyűlés árverés mellőzésével Almássy Endrének eladta a díszleteket, 800 koronáért, akkor, amikor Almássy maga 1000 koronát ajánlott föl. Ez ellen, a tárgyi lagosságában és közérdekűségében klasszikusnak épen nem mondható határozat ellen Wimmer Fülöp erélyes hangon megfogalmazott fölebbezést nyújtott be a belügyminiszterhez. A fölebbezés érvelésének lerontása céljából most SzmoUény Nándor beadványt intézett a polgármeterhez és kéri, bogv azt a fölebbezési iratokkal együtt küldjék föl a miniszterhez. A beadvány szószer int ez: Nagyságos királyi tanácsos, polgármester ur, értesülve arról, hogy Wimmer Fülöp törvényhatósági bizottsági tag a város színházi díszleteinek közárverésen való eladását szorgalmazva, fölebbezett a közgyűlés azon határozata ellen, amely ezen díszleteket Almássy Endre színigazgatónak engedte át 800 korona ellenében, mint a szinügyi bizottság tagja, kötelességemnek tartom ugy a város, mint a színészet érdekében tiltakozni az árverés terve ellen. A város díszleteinek egy része még az 1881 decemberben leégett bécsi Ring-színház raktárából való, 1904-ben festette a város utoljára, alig férhet tehát szó alioz, hogy a díszletek a szegedi színpadhoz nem illő állapotban vannak, azok kezelése állandó nyűgöt képez, átfestésük pedig jelentékeny költségbe kerülne. Szeged város szerződésileg átadta színházát, az összes fölszerelésekkel, díszletekkel együtt Almássy Endre színigazgatónak három, esetleg hat évre, igen természetes, hogy a színigazgató használható állapotban igényelheti mindezt, joga volna tehát szerződése alapján követelni, hogy a díszletek átfestessenek, az erre nem alkalmas lom pedig eltávolíttassák. Almássy Endre ajánlata a várost mentesiti súlyos szerződési kötelezettsége alul, de biztosítja a színfalakat továbbra is a szegedi színpadnak, használatra alkalmassá téve nztositja a város által tartott vagy engedéyezett előadásokhoz is a díszleteket. Ha ezzel szemben a színigazgató a díjtalan átengedést kérné, az ajánlat akkor is oly előnyös, ami semmi más uton nem biztositható. Alig fér azonban kétség alioz, hogy az ajánlott 800 koronánál több árverés utján sem volna elérhető, mivel a vételárhoz a szállítási költséget is hozzászámítva, az átfestés többe kerülne, mint a teljesen uj diszket, a várost pedig terhelné a szétválasztás, átszállítás, árverés, stb. költsége, amivel az árverés jövedelme csökkenne. De figyelembe veendő az is, hogy a jövő idényre már minden színtársulat megszervezve s a szükségesekkel ellátva van. De már azért is alig lehet arra remény hogy idegen színigazgató árverezzen, mer1 tudomásom szerint a Népszínház mindenesetre szebb díszletei évek óta bába várják a vevőt. Szegeden az 1902. évben eladásra bocsátott díszletekre imsételten hiába kísérelték meg az árverést. 1908-ban pedig 75 darab díszlet 16 koronán kelt el, nem födözve még az átszállítás költségeit sem. A díszletek értékére különben világot vet a megtekintésre kiküldött egyik bizottsági tag véleménye, aki ipari földolgozást, a vásznat vízvédelmi zsákoknak, a lécezést tüzelőnek ajánlott. A szinügyi bizottság ugyan a nyilvános árverést javasolta a jegyzőkönyvi kivonat szerint, meg kell azonban említenem, hogy a bizottság elé egy hosszú szaháyrendelet letárgyalása után került az ügy és az előadottak ismerete, illetve ismertetése hozzászólás és tárgyalás nélkül jutott határozattá a szinügyi bizotságban Wimmer indítványa. Tekintettel a fölebbezés szokatlan hangjára, nem hagyhatom megemlítés nélkül, hogy Almássy Endre épen nem örvendhet a hatóság „protekciójának", a város tanácsa ő tőle vonta meg az elődei által élvezett 800Ö korona évi szubvenciót s csak nagyságod ellenben jelentékenyen nagyobb társulat tartására, opera előadására stb. kötelezték. A szinügyi bizottság által kiküldve, hivatalos uton szerzett közvetlen meggyőződés alapján állithatom, hogy Almássy Endre közel 40,000 koronával nagyobb évi teherrel indul vállalkozásának, mint elődjei, ennek dacára szerződésén tul kötelezettséget vállalt az elődje összes díszleteinek átfestésére is. " A súlyosabb kikötésekkel szemben azonban a város semmiféle ellenszolgáltatást nem nyújtott eddig, még a helyárak is *» negyven év előttiek, a legdrágább páholy tiz korona, az első sor földszinti körszék két korona. Aniig valamikor Szeged első helyen volt a szinház támogatásában, ma csaknem az utolsó helyre jutott valamennyi város között. Épen akkor, amikor köztudomás szerint az idők járása amúgy is igen megnehezült a színigazgatók fölött. Tisztelettel kérem nagyságodat, méltóztassék ezen beadványomat a fölebbezési iratokhoz csatolva fölterjeszteni a nagyméltóságú magyar királyi belügyminiszterhez, ahol is a közgyűlés határozatának jóváhagyását kérem, ellen esetben pedig a város netaláni kárának megtérítésére köteleztessék a fölebbező törvényhatósági bizottsági tag. Buziásfiirdő, 1911 julius 22-én. SzmoUény Nándor. A fölebbezésbe több tévedés csúszott, melyeket a fölebbező szives engedelmével bátrak vagyunk ezennel helyreigazítani. 1. Almássy Endre a színházat nem a díszletekkel együtt kapta meg. Annyi zsenialitás benne is van, hogy nem adna értük 800 koronát, ha díszletek egyébként is az övéi lennének. 2. Nem ismerünk olyan számvetést, amelynek alapján előnyösnek mondhatnánk olyan vásárt, amelynél a vevő nem fizet az áruért, amelyet az eladótól kap. Az ilyen vásárt mifelénk másnak hívják. 3. Közvagyonnak árverés utján való eladásáról nem szabad csak zért lemondni, mert nem bizonyos, liofX5r „más" árverező akad-e? 4. A szubvenciót 8 város nem Almássy Endrétől, hanem a sz> háztól vonta meg. Ennek aligha volt másoka* mint az, hogy a város törvényhatósági bizottsága végre átlátta, hogy semmi értelme sin°? annak, hogy egy különben is jól jövedelme7-0 vállalatot még évi 800 koronával szubvencionáljon. 5. Miért nyújtson bármiféle **e'' lenszolgáltatást" a város a színigazgatónak* Kap a város valamit a színigazgatótól!