Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-28 / 170. szám

1 julius 39 1911 julius 39 DfiLMAGYARORSZÁG 28 íja tétlenül ját a ma­2ti , Angliát, mionstráció­anem a ter­írszcig ujabb tzza. Aho­íe Francia­lent az aga­egeti most ;gész atlanti ü kikötőben, a hivatalos [galmát, jel­ly angol kö­német had­iét tartalc megcáfolják őzés folyik n egyaránt, mi a békét ssal lesznek jlÖdésére is. megmarad érdésére al­örökország­ik érkeznek, rint a porta Montenegrót, lázadt jnali­lentette egy l mindenre gyminiszter, ániigyébe a tele, de min­örökország­ilig várják, ő mágán­yodalmakat. a jelentések y, julius 27. iint AbdvlP bán vidékre, nit,iák a tárj i Monteney­ki a malisa­ny teljesen vagyis na* íboru, vagJ" muiszter ki' őtt, hogy 11 t és az olleír legszigoru'1' •e, hogy bi' I Sefket pas'1 tem fog ky '•ogy zülvc. adott annak altnak ne"1 bbe a ák, hogy tf>!' történik, ^ c van. »». julius 27­ztgetésekke'' ületet kelte' itkeztek bif iten belül f' érc. És bel"; szempilk1" örzemanő'e nerő spek'1 tőzsdét. In, julius 2'­ij tóban rí" lágy fu kirohirí' lló loM " . i Kölnid n éles tárí" .. 1'" < enne. ± i'ogialk°2 Ltoyd George tegnapi szenzációs beszédével « igy végzi fejtegetéseit: i — Annyi bizonyos, hogy Németország rsemmiesetre sem fogja engedni, hogy vala­mely idegen hatalom erőszakot vegyen rajta, mert a történelem tanította meg rá, hogy csak az az állam marad fönn, amely képes megvédeni jogait és érdekeit. Jó lesz, ha Londonban és Párisban észbekapnak. A cikk furcsának tartja, hogy a francia sajtó irtóhadjáratot indított Németország el­len Marokkó miatt, mihelyt arról volt szó, hogy Franciaország engedményeket hajlandó tenni Németországnak azokért a területbeli gyarapodásokért, amelyeket viszont a német birodalom rovására t mez meg a francia köztársaság, holott ugy áll a dulog, hogy a francia sajtó pendítette meg a kompen­zációk eszméjét. Most a Matin és a Tep.ms tü­zet okád emiatt és a Times buzgón szekundál. Németország megjegyzimagának ezt a mé­regkeverést. Cetinje, julius 27. Selcane mellett tegnap maliszorok és a tö­rök csapatok között véres harc folyt, itiely a reggeli órákig tartott. A török csapatok igen nagy veszteséget szenvedtek, ezzel szemben a fölkelők csak kevés embert vesztettek. A képviselőház ülése. — Unalom tíztől kettőig. — (Saját tudósítónktól.) Ma újra megfontolta a dolgot a vitarendező bizottság és mára csupán névszerinti szavazást engedelmezett. Az ülés elejétől a szabadságolásokról sza­vazott a Ház és háromnegyed kettőkor sür­gős interpellációt adtak elő a Kovald-ügyberi. Politikai körökben azt a hirt terjesztették, bogy a képviselőház tanácskozásait elnapol­ták. Ezzel szemben jól informált helyről a •.Magyar Tudósító" azt az értesítést nyerte, hogy szünet nem lesz s a kormány elhatáro­zása most is az, hogy a véderőjavaslatok tárgyalását semmi szin alatt nem szakítja 'Heg. Az ülés után Héderváry Károly gróf miniszterelnök fölkereste Ráth Endrét és megmondta neki, hogy nem figyelmetlenség­ből nem válaszolt az interpellációra, hanem csupán azért, mert a vizsgálat előtt nem akar nyilatkozni, de ő maga is attól tart, hogy a Kovu/d-gyárban súlyos mulasztás történt. A pénteki ülésen a munkapárti Márkus László szólal föl a véderőjavaslat mellett. A mai ülés negyed tizenegy órakor kez­dődött. Elnök-. Berzeviczy Albert. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök jelenti, hogy Kovácsy Kálmán, Bar­csay Andor és Horváth József szabadságot kér. Javasolja, hogy a Ház a szabadságot adja meg. (Zaj.) Beck Lajos a kérések felett külön-külön kér szavaztatni. Felkiáltások: Ismerjük már a formulájukat! (Nagy zaj.) (Pozsgay, mint humortéma.) Elnök: Jelenti, hogy húsznál több képviselő Névszerinti szavazást kért. Felkiáltások: Neveket kérünk! (Folytonos Nagy Zaj.) Lovászy Márton jegyző felolvassa a névsort. ?°2sgay Miklós nincs jelen. A munkaparton közbeszólnak: — Hol van Pozsgay? — A könvvtárban — felelik az ellenzekről harsogó kacajba fullad az egész Haz. Meg meg se szűnik a derültség, amikor Pozsgay kÖnyvvei a kezében belép. Még nagyobb de­rültség támad. , Elnök megállapítja, hogy 36 jelenlevő kep­v'selö kérte a névszerinti szavazást, azt tehát Rendeli. A névszerinti szavazás eredménye az, hogy a Ház nem adott szabadságot Kovacsy Kál­mánnak. , „ , Következett a névszerinti szavazas Pozsgay M'klós szabadságkérése felett, — Szívesen elengedjük ! Elmehet! — k'ál­to*tak a munkapártról, azonban a szavazásnál mégis nem-mel szavaztak. A Ház 117 szóval 19 SZavazat ellenében Pozsgay Miklósnak sem ad«tt szabadságot. Következett volna Egry Béla kérése feletti szavazás. Ezt azonban 20 képviselő kérésére holnapra halasztották. Ugyanez történt Bar­csai/ Andor kérésével is. Nem kapott szabadságot Bikády Antal sem. Egry Béla és Barcsay Andor szabadságáról hol­nap határoz a Ház. A napirend előtt következett a névszerinti szavazás Vértan Endre szabadságolása dolgá­ban. Elsőbben azonban Berzeviczy Albert el­nök jelenti, hogy Ráth Endre sürgős interpel­lációt jelentett be a Kovald-gy&v égéséről. Az engedelmet megadta. A Ház megtagadta a szabadságot Vertán Endrének. A véderőjavaslat tárgyalására már nem ju­tott idő. (A Kovald-Ugy a Ház előtt,.) Következett a sürgős interpelláció. Ráth Endre ismerteti a Kovald-gyár robba­nását és élesen bírálja a gyár vezetőségének ós a városi tanácsnak eljárását, melynek kö­vetkezménye, hogy öt ember újra áldozatul esett a szerencsétlenségnek. Kérdezi a minisz­terelnöktől, hogy van-e tudomása a robbanás­ról és hogy szándékozik-e intézkedni a meg­torlásról, valamint arról, hogy a jövőben ilyen szerencsétlenség no történjók. Az interpellációt kiadták a miniszternek. Az ülés délután két órakor ért véget. Párís királynője. — Ginette Lantelme koporsójánál. — (Saját tudósítónktól.) A párisi boulevardo­kon még a nyomdafestéktől nedves külön ki­adásokat lobogtatnák a rikkancsok: Ginette Lantelme est morte! Az első pillanatban senki sem hitte. Huszonhat éves volt a francia színpad legnépszerűbb művésznője, öt év óta a diadalaitól hangos volt a világ-főváros. És most nincs többé. Valahol a Rajna iszapjá­ban fekszik. Keddre virradó éjszaka egy óra­kor a férjével Edxvard Alfréddel, a szoci­álista Petit Bluhe milliomos kiadójával für­dött a Rajnában Emmerch fürdőhely alatt, az ár elsodorta őket, Ginette Landelme a vizbe fulladt. Edwardot ájultan húzták a partra véletlenü arra menő földmivesek. Ez a meg­döbbentő hir egész Parist felrázta. Lantelme több volt, mint egy divatos, felkapott szí­nésznő, az ő művészete, egyénisége, toalett­jei, egész lénye a mai modern dekadens Pa­rist reprezentáta. Ahogy a világkiállításra Párisba sereglett idegenek mind megnézték Sarah Bernhurdot, ugy özönlöttek most Lantelme hódolatára. Ai Aimaé-yachton. Edward Alfréd julius másodikán indult nagy tengeri kirándulásra a feleségével, Gi­llette Lant elme asszony nyal. Az útra nagy­szerű yachtot építtetett, amelynek a keresz­telőjén ott volt Párís. Airneé névre keresz­telték. Előbb Hollandia vizén hajókáztak. Hosszabb időt sehol sem töltöttek. Tizen­ötödikén hajnalban Rotterdamból a Rajnán Ennnerichbe mentek. Igen visszavonultan éltek. Mindössze három ízben mentek he a fürdőhelyre, különben a yachton voltak. Kedd éjszaka.tűrhetetlen volt a hőség. Éjfél­kor csónakon a part mellé érkeztek, meg akartak fürödni a hüs vízben. Rajtuk kívül senki sem fürdött. Egy fiatal suhanc, Hans Beer vette észre, hogy mintegy két méterre a parttól valaki elhaló hangon segítségért kiált. Föllármázta a szőlőmunkásokat, akik ájultan húzták ki a vizből Edward Alfrédet, Elvitték Emmerichbe, mert nem tudták élet­re kelteni. Már jó nagy utat tettek meg, ami­kor a hullámok a viz felszínére vetettek egy női holttestet. Ginette Lantelmé volt. A holttest megkeritésére ezerötszáz frank jutal­mat tűztek ki. Edvárd hatalmas termetű, elhízott ember. Tul az ötven éven. Ö alapí­totta harminc évvel ezelőtt a Matin-1, ame­lyet aztán sok millió haszonnal eladott egy angol részvénytársaságnak. Ginette Lan­telme ötödik neje Edvárdnak; augusztus tizedikén lesz egy éve, hogy megesküdtek. Gyilkosság ? Parist lesújtotta a megdöbbentő katasz­trófa liire. Jellemző a közhangulatra, hogy a kávéházakban gyilkosságról suttognak. Gi­nette Lantelme kitűnő pszó volt, több díjat is nyert versenyeken. Hogyan pusztulhatott hát a Rajnába? Fantasztikus házaséletet él­tek. A színésznőt Edvárd fedezte föl, hat év óta a szeretője volt. Ezért minden szezonban sokat beszéltek Edvárd és Lantelme gáláns kalandjairól. Legutóbb a Renaissance egyik színészének a nevét emlegették Edvárdnéval kapcsolatban. E téleü a házaspár egészen el­li idegedett egymástól. Júniusban aztán ün­nepélyesen kibékültek és ez a yacht-kirándu­lás olyan második nászütazás-féle volt. Ed­várdot különben megbomlott idegzetű, beteg embernek tartják, egy boulevard újság egy­szer egész cikksorozatot irt a milliomos lap­kiadó perverz szerelmeiről. És Edward nem indított sajtópört. A párisi pletyka arról suttog, hogy Ginette Lantelmet az ura ölte meg. A masamód. Ginette Lantelme tüneményes pályafutása, igazi párisi karrier. Még hat év előtt masa­mód-kisasszony volt a Louvre-áruházbaa. Éjszakáit a kis Csúnya Ginette a Montmartre­on töltötte, ahol egy harmadrangú kabaré­igazgató barátnője lett, aki fölléptette szín­házába. Itt látta meg Edvárd Alfréd. Néhány­hét múlva már a szeretője lett. A milliomos egy előkelő szinésziskolába iratta be a masa­mód-leányt, aki a jómód és nagyszerű élet melegágyában kinyílott, megnőtt, gyönyörű lett, mint egy ekszotikus virág. A Grand-Guignolbau lépett föl előzör egy hátborzongató apacbe-darahban. Pél­dátlan sikere .volt. Azóta Páris legnépsze­rűbb színésznője lett. Legnagyobb sikerét a Gamin cimü darabban aratta. Minden toa­lettje külön divatszenzáció volt. Az első pil­lanatban ellenszenves volt, ezt tartotta róla mindenki. De amint a színpadra lépett, mintha valami ellenállhatatlan varázs leng­te volna körül. Kis, gnómszerü termete volt, rut, minden színben játszó haja és markáns ideges arca. Sohasem látja többé Páris. Nem operálhatnak a szegedi közkórházban. — Vízhiány, porfelhő, meg egyéb jó. — (Saját tudósítónktól.) Szólj igazat, betörik a fejedet. Ezt a régi igazságot az juttatja eszünkbe, hogy közigazgatási állapotainkat vagyunk kénytelenek ismét egy kissé szel­lőztetni. Első sorban újra csak a vízhiánnyal kell foglalkoznunk. Nagyon sokat irtunk már erről a mizériáról és szinte víziszonyban szenvedünk ennek a kérdésnek* a folytonos feszegetésétől, de kénytelenek vagyunk vele foglalkozni, mert Szeged vízhiánya már ka­tasztrofális jelleget ölt. Megtörtént tegnap az a hallatlan eset. hogy a szegedi közkórházban operációt kel­lett elhalasztani azért, mert nem volt viz. És ha ez az operáció olyan sürgős lett volna, hogy egyáltalán nem tűr halasztást? Vagy ha hirtelen más megbetegedés fordul elő s. vizre van szükség, de múlhatatlan szükség, akkor a hirtelen rosszullétet is elhalasztják? Avagy ha hirtelen tüz üt ki, mivel oltják el? Talán majd a tüzet is későbbre halasztják? Nem részletezzük tovább mert nem a víz­hiány az egyedüli közigazgatási skandalum.. Más bajok is vannak, melyek kifelé tolakod­nak a tollból. Egy kérdéssel kezdjük: — Ki látta már Szegedet éjjel? Budapest éjjeli életét nagy­szerű kuplék teszik csalogatóvá, de Szeged éjjeli életének az ecsetelése még versnek is rossz lenne. Igaz, hogy csak Szegeden va­gyunk, ahol az éjjeli életről talán még az a régi jó nyárspolgárias elv uralkodik, hog\ tisztességes ember este kilenc órakor le­fekszik, a lumpok érdekében meg nem érdé­mes kedvezni. Valószínűleg ennek az elvnek tudható be, hogy Szegeden a belvárosban,, a legforgalmasabb utcákban éjjel két óra tuán minden lámpát eloltanak. Pedig ebben ar.

Next

/
Thumbnails
Contents