Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-28 / 170. szám

6 DELMAGYARORSZÁG 1911 1911 julius 28 kül, mintha nem valami tűzhely-monstrumért Jelkesedett volna általánosság helyett, mintha nem járna most is megint a feudális klerikálizmus ekszponált megszemélyesítőivel egy uton zsákmány után. Mintha ő az egész koalíciós múltnak minden viharos eseményei közt szűzen maradt volna, holott a nagy erkölcsi fölháborodás csak a negyedik esztendőben jött reá és akkor is csak azért, mert észrevette, hogy az ő spór-harisnyájába a íöbbiénél kevesebb garas kerül . . . Ma valaki azt hiszi, ho,gy egy kissé túlságosan realisztikus ez a történelmi vázlat, hát nézzen körül. Lássa, hogy mi történik most. Vegye észre, hogy ugyanaz a nemzet kárán hasznot kaparitó megtévesztési kísérlet kezd lefolyni most is, amelyik a koalíciós, paktumos, kvótaemeléses uralomra, majd pedig a koncért való belső koalíciós forradalomra vezet. Aztán pedig olvassa el, hogyan irnak /ennek a nem.zetcsalási kisérletnek Íródeákjai magukról, szégyenteljes multjukról, valamint az ország mai vezéreiről, a mai rendszerről, mely akár jó, akár rossz, de mindenesetre „szándékos megtévesztés" nélkül nyerte el a nemzet bizalmát. És azután meg vagyok győződve róla, hogy ennek a módszernek, ennek az elől kezdett tudatos megtévesztésnek láttára, mely a nemzet kárán való hasznosodásért folyik, minden tisztességes ember igazat fog nekünk adni, ha a büntetőtörvény kiterjesztését kérjük — a politikai csalásra is. Büntetésnek pedig ajánljuk a derest. Bár itt a börtön, se sokat segítene. Mert akkor hova tennék a — szegény ördögöket, a közönséges, kicsiny biintevőket?! Perczel az obstrukcióról. Budapestről jelentik: A munkapárt körében nagy érdeklődéssel tárgyalták azokat a hireket, amelyek Tolna vármegye tegnapi közgyűléséről érkeztek. Perczel Dezső a tolnamegyei határozatról igy nyilatkozott egy budapesti ujságiró előtt: — Én ma reggel érkeztem Tolnából, ahol a tegnapi közgyűlésen 109 szavazattal 25-tel szemben a legsúlyosabban Ítélték el a Jorga, aki most halálos aggodalommal látja, hogy a nacionalisták napról-napra gyengébbek és vénebbek lesznek a litteraturában. Igy például Cosbuc György, a nagy poéta most csak árnya önmagának — s ugyancsak letört az igen nagyratartott Dulfu Péter, akit Voss Richárdhoz hasonlítottak, most pedig verses anekdotákat közöl. Ugyancsak ilyen dekadenciát találhatunk a többi nagy román irónál: Delavrancea-nál, Bratescu Vionestiuél stb. És természetes is ez a dekadencia, mert az evolúció törvénye szerint a véniiléssel vele jár a gyengülés. B ugyanakkor, amikor az „öregek" deresedő hajjal és keserii mosolylyal látják be, hogy az ifjúságnak mégis csak több ereje van, mint a maradiságnak, — ugyanakkor Romániában egy pár egészen ifjú román iró tünt föl, akik szembeszállva a mult tradícióval, intellektuális irodalmat irnak. Ezek közt legerősebb tehetség: Anghel Demeter. Egy 30—35 éves bukaresti iró, aki Ibsennek, Verlainnpk leghűbb tolmácsolója — s akit R. Mária Rilké-hez hasonlitnék. Erősen lirai kedély. Minden során ritka -szubjektiv erő vonul végig. De témáiban frappáns és újszerű. írásait szeretettel és gyönyörűséggel olvassák mindazok, akik a komoly poózisnek barátjai. Anghel-nak riválisa az ugyancsuk költi): Cérna Péter is, akin erősen meglátszik Emmésen hatása s .aki semmiesetre sem oly elsőrangú tehetség, technikai obstrukciót. Olvasom, hogy Versec városa, mely még a minap a katonai követelések ellen intézett föliratot, tegnap szintén a technikai obstrukció ellen nyilatkozott, A magam részéről bizton remélem, hogy ezt az álláspontot az ország egész intelligenciája. osztani fogja és ez eldönti a mostani parlamenti küzdelem sorsát. Háborús hírek mindenfelől. — Anglia flottatünletése Németország ellen. — A marokkói konfliktus. — Törökország harcra kész, — Hadügyminiszteri nyilatkozat, — (Saját tudósítónktól.) Egy Plyniouthban megjelenő angol újság, amely különösen tengerészeti ügyekkel foglalkozik, a Western Morning News ma reggelre olyan szenzációt hozott, amely éles világot vet Anglia marokkói állásfoglalására. Az idézett lap bejelentette, hogy az angol atlanti flottának programszerű látogatása a norvég vizeken elmarad és Spitheadben koncentrálva fog állomásozni. Azonkívül a „hazai flotta" legénységét is kiegészítik és az angol tengeri haderőnek ez a része Portsmouthban várja a további parancsokat. Az atlanti flotta eddig manőveren volt a hazai flottával együtt és most a keleti tengerre és a norvég kikötőkbe kellett volna indulnia. Ennek az útnak az elmaradását a „Western Morning News" a marokkói helyzettel hozza összefüggésbe és ámbár ezt a föltevést a Reuter-iigynökség megcáfolja, azt megerősíti, hogy a programszerű norvégiai ut elmarad. Bármennyire cáfolják is, az angol flotta koncentrálásának demonstratív jellege nyilvánvaló és kétségkívül az is, hogy a demonstráció éle Németország ellen irányul. Anglia vezető politikusai az utóbbi időben elég határozottan körvonalazták Nagy-Britannia álláspontját a marokkói kérdésben és nyilatkozataikból világosan kitetszik az a hajlandóság, hogy erős kézzel nyúljanak bele a marokkói kérdésbe. Ásquitli megmondotta, hogy Németország eljárása uj helyzetet teremtett, amely érinti Anglia marokkói érdekeit, Mac. Kinnon-Wood alsóházi beszédében beismerte, hogy mennyire fontos Angliára az agadiri nyiít kikötő és még a békebarát Lloyd George is élesen szólt Németország politikájáról. Ezek a. nyilatkozatok megszabták a marokkói angol politika tendenciáját és a plvmouthi flottatüntetés ujabb bizonyitéka amint azt sokan, különönsen a konzervatívok hiszik. Egy harmadik poétát is nagyratartanak. Ez Joszif. „Patrialhalis versei"-t az egész sajtó ujongássai fogadta, de az alig harminc éves poéta ujabban vezércikkek rimbeszedésével foglalkozik, olvasó könyveket ir, tehát meglátszik rajta, hogy megbékült a burzsoá-erkölcsökkel. A novella irodalom ujabb művelői közül ki kell emelnünk Sadoveanu Mihályt, egy jassy-i szini direktort, aki valóban grandiózus talentum, de mintha ujabban rajta is látszana a fáradtság jele. Fölenilithetnők még a modernek közül a hangulatos Ciocarlan-t, a finom stilusu Eftimiu-t, az őszinte Garleanu-1 és az ekszotikus Moldovartit Kornélt. És ugyanakkor mondjunk még egy pár szót a modern román sajtóról, amelynek ugyancsak érdekes adatai vannak. Igy például Bukarestben jelenleg (az Akadémiai hiradás szerint) 480 lap jelenik meg. Van két százezer példányos lap az Uni versül és az Adevcrul. Az egyik látszólag a Carp kormányé, a másik progresszív szellemji egy atheista képviselő: Mille szerkeszti. — A többi Bukarestben megjelenő lap politikai, közgazdasági és . . . esperanto. annak, hogy Anglia nem kívánja tétlenül nézni Németország intervencióját a marokkói afférben. Nem az entente-barátság vezeti Angliát, amikor a koncentrált flották demonstrációjával áll Franciaország mellé, hanem a természetes kívánság, hogv Németország ujabb gyarmathóditásait megakadályozza. Ahogyan Németország megfenyegette Franciaországot, mikor a Panther megjelent az agadiri kikötőben, épugy megfenyegeti most Anglia Németországot, mikor egész atlanti flottáját koncentrálja a plymouthi kikötőben. Bármennyire hangsúlyozzák is a hivatalos kommünikék a békét és a nyugalmát, jellemző a hangulatra az a hir, amely angol körökben elterjedt, hogy az őszi német hadgyakorlatokra négyszázezer német tartalékost mozgósítanak. Ezt a hirt is megcáfolják ugyan, hanem azért a fenyegetőzés folyik tovább angol és német részen egyaránt. Ezek a háborús fenyegetések nem a békét fogják biztosítani és rossz hatással lesznek a francia-német tárgyalások fejlődésére is. De amig a marokkói kérdés megmarad nyilt kérdésnek, hogy háború kérdésére alkalmas legyen, ugyanakkor Törökországból, a Balkánról is háborús hirek érkeznek. Igy konstantinápolyi jelentés szerint a porta elhatározta, hogy felszólítják Montenegrót, fegyverezze le és adja ki a föllázadt maliszorokat. A hadügyminiszter pedig kijelentette egy ujságiró előtt, hogy Törökország mindenre el van készülve. Reméli a hadügyminiszter, hogy Törökország eme magánügyébe a nagyhatalmak nem avatkoznak bele, de mindenki meg van győződve még Törökországban is, hogy a nagyhatalmak alig várják, hogy beleavatkozzanak és az ő magánügyükké tegyék a balkáni bonyodalmakat. A háborús mozgaimakról ezek a jelentések számolnak be: Konstantinápoly, julius 27. A porta elhatározta, liógy' amint Akdvllo generálissimus megérkezik az albán vidékre, hivatalosan befejezettnek nyilvánítják a tái" gyalásokat és föl fogják szólítani Montenegrót. hogy fegyverezze le és adja ki a malistszórókat. Ezzel a török kormány teljesen élére fogja állítani a helyzetet, vagyis na' pok kérdése, hogy kitör-e a háború, vagf sem? 4 Mahtnud Sefkrt pasa hadügyminiszter kijelentette egy ujságtudósitó előtt, hogy 11 porta több engedményt nem tehet és az ellei1' álló malisszorokkal szemben a legszigoru'1' ban fog eljárni. Arra a kérdésre, hogy bi' szi-e a háború kitörését, Maliimul Sefket pas'1 igy válaszolt: — Remélem, hogy a háború nem fog l>y törni, de meg kell jegyeznem, hogy Törökország hajdan erre is el volt kézül ve. A hadügyminiszter kifejezést adott ann&K a reményének, hogy a nagyhatalmak ne"1 avatkoznak Törökországnak ebbe a ntf gánügyébe, mert nagyon jól tudják, hogy helyt a legkisebb beavatkozás történik, 8 egész európai béke veszélyeztetve van. London, julius 27. A levegő tele van háborús ijesztgetésekkel' A Lloyd-nál tegnap szörnyű rémületet kelte hogy egyzerre igen sokan jelentkeztek l'E tositási ajánlatokkal a három héten belül k| törhető angol-német háború esetérc. És be" zonyosodott, ami különben első szempil]11^. tásra is látszott, hogy ez csak börzemano>_ volt, amelylyel egynéhány vakmerő spek1 Iáns rémületbe akarta ejteni a tőzsdét. Köln, julius ^ Az angol, német és francia sajtóban P j, megindult a háború s ezúttal nagy met érdemelnek a harcias hangú kir oh'1'' sok, mert a kormányhoz közel álló lat>ok sábjain mennek végbe. Igy a Köl»'f( ^ Zeitung mai szánta vezetőhelyen éles ta1' dást intéz Anglia ellen. A cikk cime: * pondéra biliák. Bevezetőleg foglalk"