Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-27 / 169. szám

DÉLMAG y ARORSZÁG 1911 julius 27 ilyen megbecsülésétől? Hol vagyunk az ál­lami gondoskodásnak és kötelességtudás­nak ilyen klasszikus példájától? Itt fest, tisztit, öl a halál-gyár tovább. De hogy min­den rendben legyen, gondoskodik a gyár tulajdonosa az áldozatok — temetéséről. Az élőkről azonban senki sem gondoskodik. Pedig nagy baj volna, ha egyszer az em­berek kezdenének gondoskodni arról, hogy a vétkes gondatlanság veszedelmei ne le­hessenek olyan közel hozzánk, különösen Magyarországon, hol ilyen robbanások nél­kül is aránytalanul, ijesztően sokan pusztul­nak.el tüdővészben, nyomorban, nyavalyák­nak ezer fajtájában. Francia pénz a magyar városokért. — A Rouvier csoport ajánlata. — . (Saját tudósítónktól.) A magyar városok jövő fejlődésének, pénzügyi helyzetük meg­szilárdulásának örvendetes perspektíváját -festi az az ajánlat, amelyet a francia pénz­világ egyik legkiválóbb tényezője, a Rouvier­csoport tett több magyar.városnak. Ez a ha­talmas pénzintézet, mely legutóbb a Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság­gal lépett szövetségbe, felvette programjába a francia tőkének Magyarországon való gyümölcsöző elhelyezését. Főként a nagyobb magyar vidéki városok, adósságainak ol­csóbb kamatláb és annuitás mellett való kon­vertálására törekszik. A Rouvier-csoport a napokban levelet intézett néhány város pol­gármesteréhez és határozott ajánlatot tesz ugy a városok eddigi adósságainak, mint az esetleg ezután szükséges beruházási kölcsö­nöknek előnyös feltételek mellett való kon­vertálására. Hogy ez az ajánlat nemcsak aféle puhato­lódzás, amilyenekkel régebben a bécsi Union bank és több külföldi pénzintézet kereste fel a városokat, annak bizonysága, hogy a Rovuier-csoport a polgármesterekhez inté­zett levelében precize felsorolja, hogy tudo­mása szerint mennyi adóssága van a váro­soknak. Azt is tudja a Rouvier bank, hogy a városoknak ujabb beruházásokra és a pro­gramjába felvett alkotások létesítésére ezen­kívül még mennyi kölcsönre lesz a közel jö­vőben szüksége. Arra kéri a polgármestere­ket, hogy az ajánlat ügyében szükséges tár­gyalás céljából utazzanak ki Párisba, ahol közvetlen diskussió alapján beszélnék meg a konverzió összes részleteit, amelyet aztán el­fogadás céljából a törvényhatósági bizottság elé terjesztenének. A Rouvier bank ajánlatát, amelyet Nagy­várad már megkapott, az ottani polgár­mester, Rimler Károly több pénzügyi szak­emberrel behatóan felülvizsgáltatta, akik alapos számvetés után azt az örvendetes tényt konstatálták, hogy a Rpvuier-csoport ajánlatának elfogadása esetén a város éven­ként 99,000 koronát takurithatna meg annui­tásokban, ami vagy a közköltségnek tiz szá­zalékos leszállítását, vagy azt tenné lehe­tővé, hogy a város ujabb közszükséget ké­pező intézmények és reformok megvalósítá­sára ujabb három millió korona befektetést eszközölhetne. Rimler Károly polgármester ez előnyös ajánlatot tartalmazó levél vétele után, levele­zésbe lépett Szentpály István miskolci pol­gármesterrel, valamint a többi vidéki váro­sok podesztáival, akik valamennyien ugy in­formálták, hogy a Rouvier-csoport ajánlata a legkomolyabb és az ő számvetéseik szerint is mérhetetlen kamatmegtakarítást jelent vá­rosaiknak. Ennek folytán egyértelműiig abban állapodtak meg, hogy ez év szepember havában együtt utaznak ki a polgármeste­rek Párisba, ahol remélhetőleg véglegesen meg is fognak állapodni. Éhez a személyes megjelenéshez azért ragaszkodnak a Rouvier bank vezetői, mert tavaly tudvalevőleg a fő­város nagy kölcsönére Írásbeli ajánlatot tet­tek és a főváros inás bankcsoportoknál való alkudozásokra használták fel az ö ajánlatu kat. Ezért kötik ki most a vidéki városok polgármestereihez intézett leveleikben, hogy a veliik folytatott tárgyalások ideje alatt más intézetekkel nem tárgyalhatnak. A francia tőkének ez az első bevonulása a magyar piacra a magyar közgazdsági élet és hitelviszonyok jelentékeny fellendü­lését erdményezheti. Valószinii ugyanis, tona, kiben a reglama még most is él, mi­után lelke elszállott, szánalmat gerjeszt bennem. — Parancsoljon egy cigarettát, főhad­nagy ur! A tiszt mélyen meghajtja magát, elfogadja a cigarettát s ismét visszahelyezkedik előbbi merev állásába. — Gyújtson rá, főhadnagy ur, — biztatom. Nem felel semmit, de mikor tovább megyek s az ápoló hozzálép s tüzet ad neki, hallom, mint halk hangon sugja: — A császár adta. Virágos kerteken haladtunk át s ízlésesen épitett, feltűnően tiszta pavillonokon hala­dunk keresztül. Mindenhol akad egy-két ér­dekes beteg. Az egyik imát mormol a kő­Hal előtt térdelve, a másik félhangosan szá­mol magában, mások nemtörődöm nyuga­lommal feküsznek a kerti ágyakon s ha meg­szólítják őket, bambán néznek a közeledőkre, vagy mosolyognak s összefüggéstelen zagyva szavakat mormolnak. Ezek már súlyosabb be­tegek. — Valamennyi menthetetlen, — magya­rázza az orvos. Kulcsot vesz elő s fölnyitja egy pavillon ajtaját. A pavillont három méter magas kőfal veszi körül. Az udvar pázsitján egy kapitány sza­val fennhangon, hóna alatt aktacsomót szo­rongatva. A középen egy hadnagy áll: erős, egészséges, fiatal, de meg se mozdul. Sapká­ját kezében tartva. A földre bámul, mintha templomban állana. Távolabb tőle izgatottan sétál egy fiatalember föl s alá anélkül, hogy tudomást szerezne környezetéről. Most kihoznak a zárkából egyet. Mind köréje tó­dulunk. Két ápoló áll mellette; ruha helyett zsákvászon lepedő fedi testét s elkezd beszél­ni gyorsan hadarva, hogy szabadítsuk ki eb­ből a börtönből, hová ártatlanul kerültem s hol gyilkosok között kell tölteni hajaimat. A séta ezzel be is fejeződött. Visszatértünk a buffetbe, majd a kabarét hallgattuk végig, melyen Pallay Rózsi, Sándor Steffi, Kö­kény Ilona, Sajó Vilii, Boros Géza és Magyart Lajos szórakoztatták a betegeket.' Tekintetem kíváncsian szalad végig a né­zőtéren. Kapitányunkat látom, ki most is ví­gan udvarolgat egy szőke hölgynek s a pa­pot, aki minden szám után erős tapssal fejezi ki tetszését. A többiek is mind megelégedet­tek. Arcukat nyugalom szállja meg s erő­sen figyelnek minden szóra. Már egészen beesteledett, mikor bucsut vet­tem a Schwartzer-szanatórium igazgatójától s távoztam barátaimmal együtt. A kapu be­csapódott mögöttünk. Egy pillanatra vala­mennyiünk megállott s mélyet lólekzett. Nem beszéltünk; saját gondolatával volt el­foglalva mindenki. Én azt gondoltam, hogy tul a határon mulatni is szomorú. hogy amennyiben sikerül a vidéki városok­kal a konverzió, később magyar ipari és ke­reskedelmi vállalatok finanszírozásában is résztvesz a Rouvier bank, melynek Párisban a Rue de la Sorbennenti hatalmas palotájá­ban székelő központi intézete világszerte je­lentékeny részt vesz a nagyobb arányú pénz­ügyi müveletekben, ép ugy, mint hatalmas versenytársa a „Credit Lyonnaise". Parlamenti harc Angliában. — Ötszáz uj peer kinevezése. — (Saját tudósítónktól.) Az a vita, amely az angol alsóházban megindult, most, hogy a felsőház leküldte a Landsdowne értelmében vett amendementet újból való tárgyalásra, kezd egészen olyan nyári Öbsfrukciós ará­nyokat venni fel, mint aminőket ölt nálunk a katonai javaslat tárgyalása. Ha elképzel­hető volna az angol alsóházban technikai obstrukció, szinte kétségtelen, hogy a kon­zervativek ehez a szélsőséges fegyverhez is hozzányúltak volna, csakhogy megakadá­lyozhassák valahogyan még az alsóházban a bili törvény erőre való emelkedését. A harc tehát most a pairkamarából megint vissza­tért az alsóházba, amely a vita első napját félig-meddig botrányokba fojtotta. Ez az obstrukciós hangulat és nyári ellenálló kedv sajátságoskép ma is, újra jelentkezett az an­gol alsóházban, ahol az ellenzék, miután egyéb módja már alig van magának a javas­latnak a lehetetlenné tétele ellen, tehát a leg­távolabbról jövő, legszélsőségesebben a ha­juknál fogva előragadott interpellációkkal és napirend előtt való kérdésekkel akarják meg­akadályozni a kormányt abban, hogy a vétó­bili is érdemes tárgyalásra kerülhessen. Ahogyan londoni, kétségtelenül kormány­részről sugalmazott forrásból eredő távira­tok jelntik, ezek a nagyon zavaros és zajos jelenetei az alsóháznak aggodalmat keltet­tek egész Angliában. Mert mindenütt meg­vannak győződve arról, hogy az ellenzék a legszélsőbb rendszabályokra is rá fogja kényszeríteni a kormányt. Kétségtelen ma már, hogy György király nem kevesebb, mint ötszáz uj peert fog kinevezni a felső­házba és ezzel azután biztosítani is fogja a vétó-bili sorsát a felsőházban. Természetes, hogy ezzel a szélsőséges rendszabályokkal szemben, amelyet a kor­mány és a király együttesen akarnak alkal­mazni a nemesség ellen, a harc azután telje­sen átterjed egész Angliára, magában az országban a nemesség mindent megtesz a nép hangulatának meg változtatására és egy esetleges ujabb választás lehetőségének a visszafordítására. Bent az alsóházban pedig folyik tovább az elkeseredett harc. A mai napon ezek a táviratok érkeztek az angol politikai helyzetről: Balfour levelet intézett lord Newtonhoz\ melyben apellál az unionistákra ós kéri őket, hogy a jelenlegi válságnak ne engedjenek bomlasztó hatást a pártra, Hangsúlyozza a parlamenti bili által teremtett helyzet veszé­lyességét, miután kompromisszum szóba sem jöhet. Tanácsolja nekik, hogy ne annyira a felsőházban történőkkel foglalkozzanak, ha­nem készüljenek elő a felsőházon kivül való nagy harcra. Azt javasolja, hogy a lordok többsége Landsdowne lordot támogassa. A felsőház második olvasásban elfogadta a hivatalos okmányokra vonatkozó törvényja­vaslatot, Haldane hadügyminiszter kifejtette, hogy a honvédelmi bizottság a tengerészeti és katonai hatóságok legkiválóbbjaival és a korona tanácsadóival folytatott tárgyalások után hozta létre e törvényjavaslatot. A ja­vaslat szigorítja a kémkérdésre vonatköz0 törvényt és angolok ellen ép ugy irányuk mint külföldiek ellen. Nem hiszi, hogy ide­gen hatalmak vezérkarai kémeket küldenek Angliába, de azt hiszi, hogy sok buzgó em­ber szeretne információkat kapni, hogy iU módon kormányával szemben szolgálatkész­nek tűnjék föl.

Next

/
Thumbnails
Contents