Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-27 / 169. szám

L julius 26 REGGELI LAP. II. évfolyam, 169. szám 1911, csütörtök, julius 27 mellett: gyermek erestefik. ban. tón akmába t: háló-, szalongvetésrtgál. :: ián, egy ányosart adó egy is. lirnévnek m és azt li. si váls axokt. encz. 'étetik. s! alatt helyt kát, s seket t- és catos. ®8fflSEBSBB88SB3SSES2EaEgE®5! L5ffln,i ^mmti Is kiadóhivatal Szeged, f REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉS! AH ASZEGEDEN 9 REGGELI ESTI LAP ELŐFIZETÉS! ARA VIDÉKEN egúsz évre . K 241— félévre . . . R 12 — r=3 Korona-ntca 15. szám Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., Városház-utca 3. szám negyedévre. R 6'— egy hónapra R 21Rcggeíi !ap ára 4 fillér e»ész évre . R 28— félévre . . . R 14-— n igyedévre . R ?•— egy hónapra R 2-48 Esti lap ára 2 fillér TELEPDN-SZAfl: Szerkesztőség 305 a Kiadóhivatal 83$ interurbán 835 Budapesti szerkeszt őség teieion-száma 128—12 Olcsó az embervér. El kel! forditani egy kissé a figyelmünket a parlamenttől, ahol ma tmegint szünetelt a komoly tanácskozás és csak obstrukciós technikázás töltötte ki a képviselőházi ülés java idejét. El kell forditani a figyelmünket nemcsak azért, mert az obstrukció látványnak is csúnya, politikának pedig egyáltalán nejm számitható, de főleg azért is eltekintünk ma a parlamenti eseményektől, mert vérlázító társadalmi bajok emelkedtek jelentőségükkel egy pillanatra a politikai problémák fölé. Egy szörnyű bün és betegség ütközött ki katasztrófákká párosulva úgynevezett nagyvárosi életünkből. Ez a társadalmi betegség és bün, a kriminalisztikában ezt a nevet kapta: vétkes gondatlanság. Az esetekből merithető tapasztalatok szerint pedig ez alatt a kriminalisztikai meghatározás alatt nálunk olyan keztyíit kell érteni, ajmelyben a tőke zsugorisága és embertelensége sorra gyilkolja védtelen áldozatait. Kétféle vétkes gondatlanság szerepel. Az egyiket építőmesterek, gyártulajdonosok, soffőrök, élelmiszerhamisitók és általában azok követik el, akiknek egy tömeg emberélet áll rendelkezésükre, liogy azt tetszésük szerint pusztitsák. A .másik természetű vétkes gondatlanságot azok a hatóságok követik el, amelyek nem tudják a legmesszebbmenő fenyítéssel megakadályozni, hogy ez a tömeges gondatlan emberölés ne pusztitson. A szerencsétlen társadalmi bűnöknek ilyen végzetes összetalálkozása teszi lehetővé, hogy itt nap-nap után katasztrófák történjenek és emberáldozatok legyenek a tanúi annak, hogy például Budapesten alig van annyi személybiztonsága az embernek, (mint egy kisebb Balkán-államban. Majdnem mindennap bedől egy épület, amelyet lelkiismeretlenül épitettek, azzal a szabadjára engedett kapzsisággal, amely sok ellenőrzés nélkül hagyott vállalkozást jellemez. Néhány kőmives fizeti meg életével az ilyen vétkes gondatlanságot s ezzel az ügy el van intézve. A szerencsétlenség szojmszédságában már egy másik kártyavárat épitenek De száz és száz vérlázitó ázsiai példa közül is a leggyalázatosabb tanulsággal dörren ki a társadalom vétkes kondatlanságai közül a Kováid-gyár meg-megujuló szenzációja: a robbanás. Ebben a gyárban, amint a szomszédok, inegbizható szavú derék polgárok beszélik, úgyszólván hetenként megismétlődnek a kisebb robbanások és körülbelül minden két évben megismétlődnek az olyan borzalmas szerencsétlenségek, amilyen most is történt s amely borzalmasságában hasonlit a szegedi gyufagyári katasztrófához. Három halott, két halffokló és több megsebesült munkás a vértanuja a Kovald-gyár üzleti forgalmának. Másutt az ilyen vesztőhelyet a hatóság huszonnégy óra alatt lehetetlenné tenné. Nálunk a szivére szalad mindenkinek a vér a borzalomtól, de egyéb nóm történik. A sebesülteket elhurcolják, a halottakat eV temetik, kapnak a jótékony gyártulajdonostól első osztályú temetést és keresztet, de ennél több nem történik. A városok kellős-közepén jmegmaradnak a hatóságilag engedélyezett ilyen vesztőhelyek — vesztőhelyek és a benzin és máts robbanás tovább pusztitja félholtra a védtelen munkásokat, akiknek az életét senki sem kéri számon a vesztőhelyek tulajdonosaitól. Nem tudjuk, hány embernek kellene elpusztulnia és miiyen veszedelemnek kellene az emberek életét és vagyonbiztonságát fenyegetnie, hogy az „illetékes" hatóság megmozduljon és legalább kitelepítse az ilyen pokol-tanyákat a városok közepéről?! Amerikában legutóbb egy müvirággyárban tüz tájmadt. A szerencsétlenségben több leány vesztette el az életét, mert nem tudtak kimenekülni a műhelyeikből. A vizsgálat megállapította, hogy a gyárosok vétkes gondatlansága okozta a katasztrófát. Erre a gyártulajdonos testvéreket egyenkint 8—10 évi börtönre és óriási összegű kártérítésre Ítélték. Hol vagyunk mi az emberéletnek Kabaré a szanatóriumban. (Fővárosi tudósítónktól.) Néhány barátom s én meg azok a hirlapirók, kikre e földiát megoldása várt, ma dóután kedélyes hangulatban hagytuk el niekszokott törzskávéházunkat, s hivatalból mulatni mentünk. Kétség nem bántotta egyikünk lelkét sem, s°t ingerelt mindannyiunkat a kíváncsiság, hogy miképen mulatnak tul a rácsos ablakú, 8zürke falakon; egy lépéssel tul az életen s ety lépéssel a halál előtt. • • . . És mosolyogva tettünk megjegyzéseket a pirosbetüs 'táblára, mely a kapu fölött ékeskedett. Vajon az épület komorsága, vagy u falak mögött rejtett szenvedés tette-e nevetségessé az „Isten liozott"-at? . . . Á lécsőn végigfutó szőnyeg bibora s a ePcsőházat szegélyező pálmák haragos zölde elmaradt mögöttünk s mi sorban üdvözölll,k Sch irarteer bárót, aki lekötelező szivesS( £gel fogadott bennünket egy nyomott liank'datu, de annál kényelmesebb szalon közel>e"- Csakhamar megindult a társalgás, melyJ'ek tárgya az adott esethez képest természePs<>" a földi purgatórium volt, hol megszü"'k az élet, de él a szenvedés, hol a lelket Pusztította vagy elpusztítja a belső tüz, hol sak a test él, a forma s a vonalak: az ember halott. ® uiindinkább elfog bennünket valami megmagyarázhatatlan félelem, melynek csirája minden bizonynyal valami régen elfelejtett rémregény lapjai között bujkál lappangva. Az udvar felől csengetyiiszó hangzik föl hozzánk s alig enyészik el érces hangja, 6nár belopóznak a renaissanee stilü festett ablaküvegen egy bécsi keringő lágy ütemei. Öt óra van. Megkezdődött a nyári mulatság lenn a kertben. — Uraim, indulhatunk, ha tetszik. Mindnyájan fölcihelődünk a fölszólitásra s követjük vezetőinket, kik magyarázva haladnak a csoport élén. Alig kanyarodunk be a kert fehér kavicsos útjára, elébünk áll egy kifogástalan eleganciáiu lovastiszt; arca kissé halovány s barázdázott, de mosolygó kék szeme, melyen .monokli csillog, teljesen mégnyugtató. Sorra bemutatkozik mindnyájunknak s azzal a könnyed finomsággal, mely a valódi világfiak tulajdona, örömét fejezi ki érkezésünk fölött. A következő pillanatban már ő a vezető. Mindenkihez van egy-egy kedélyes szava, minden feleletre ötletes szójátékkal felel s mikor az ut kanyarulatánál előre tessékeljük, udvariasan félreáll az útból s nevetve mondja: — Én itthon vagyok, uraim, önök vendégek. , — Ez beteg? — kérdezzük a vezető orvostól fojtott hangon. — Ugy van, — feleli — még pedig a gyógyíthatatlanok közül való. ;. > Hihetetlenül nézünk hol az orvosra, hol a betegre, aki épen most magyarázza egyik kollégának, hogy találkozott vele nemrégiben egy mulatóhelyen. A másik ráhagy mindent s közben azt sugja nekem, liogy itt találkozott vele három hónappal ezelőtt. Az utakon, amerre végig haladtunk, mindenhol bágyadt szemű csoportok állanak, hölgyek és urak vegyesen, de első pillantásra feltűnik, hogy igen sok köztük a katonatiszt. Itt egy hadnagy szalutált mereven, amott egy kapitány, távolabb egy pap magyarázza az orvosnak, hogy már jobban érzi magát. Egy idősebb matróna mosolyogva szólítja még a mellettem haladókat: — Ni ni, Vizváry . . . A szomorú csoportok elmaradnak mögöttünk s a kanyargós uton elérkezünk az első pavillonhoz. — A tiszti pavillon — magyarázza vezetőnk. — ötven tiszt van elhelyezve benne. . Ugy gondolom, liogy talán mégis jó volna visszafordulni a küszöbről, de sarkall a kíváncsiság s a többivel tartok. Szomorú látvány. Az előkelően berendezett épület folyosóján ingatag alakokkal találkozunk. Egy főhadnagy merev tartással, állva várja végig, amig elvonul előtte csoportunk. A többit nincs időm megfigyelni, de ez a merev ka-