Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-26 / 168. szám

julius 25 mellett: . 40 kor. . 35 « . 15 « . 20 « . 12 « 4 « 5 « íházábao j. ni \»» " s gyermek kerestetik. :alban. ilos i-iatca 1. szakmába lint: háló-, ás szalonLet. :: tséyvetésszolyál. :: rftíf . w? J y at ágban, egi jutányosán eladó egy' ;iü is. ®QMd9CXK>t estei- :: v & •u. 2.1 « liavi időre 0 Sbeiii lel- $ indennemü j S í. ^ '. sz. alatt műhelyt munkát, s "•vetéseket épület- és műlakatosREGGELI LAP. II. évfolyam, 168. szám 1911, szerda, julius 26 szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, 9 REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉKEN ? 1—i r.orona-utrx IV srím .—, I . . .. -. .. .. ... Korona-utea 15. szám Budapesti szerkesztőséé és kiadóhivatal IV., = Városház-utca 3. szám crzu egész évre . tv 24-— félévre . . . R 12 — negyedévre. R 6'— egy hónapra R 2-— Reggeli lap ára 4 fillér TPI ppnv-P7.il M. ejész évre . R 28-— félévre . . . R 14'— | Szerkesztőség 305 rtiadéhivatai 838 negyedévre . R V— egy hónapra R 2-40 I interurbán 835 Esti lap ára 2 fillér 1 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Tisza beszédének fiafása. Hatalmas szózat gyanánt hangzott szerte az országban Tisza Istvánnak napok óta várt nagy beszéde. Ebben tudvalevőleg kifejté államférfiúi felfogását a katona-kérdések egész komplexuimáról és politikai érvelését a kormány véderőjavaslata mellett. A nagy ágyú, mely annyi parlamenti háborúban, nagy és döntő csatákban tette imáiszavát országosan emlékezetessé és offenzív természeténél fogva most is támadó taktika kezdetét látszék kilátásba helyezni: ezúttal vészelháritó viharágyu gyanánt [működött. -Mintha nem is harcot vivna komoly tusára felvonult ellenfelekkel, hogy hadállásukban összezúzza őket, hanem legyőzésük helyett a meggyőzés objekcióival akarna rájuk hatni. Ez az irányzat és törekvés teljesen megfelel annak a stílusnak, (mellyel a munkapárt vezére Khuen-Héderváry miniszterelnök a véderővitát bevezetni s végigküzdeni óhajtja. Mily benső és teljes a szolidaritás közte és Tisza István közt, arról a hétfői beszéd a legnagyobb őszinteséggel tanúskodott. Tisza István valóban mesterien rajzolta meg hallgatóinak a hadsereg-kérdést; beállította azt (magasabb történetfilozófiai oldaláról, megvilágította az európai nagy politika szempontjából, hogy rámutasson a benne kifejezett s csak általa érvényesíthető nagy nemzeti érdekeinkre. A nagyhatalmi állás Magyarországra életbevágó előnyeiről magyar államférfi, idősebb Andrássy Gyula gróf óta ennyi lendülettel és meggyőző hatással (még nem beszélt országgyűlésünkön, mint most Tisza István gróf. Bebizonyította őseink történetéből s világhelyzetünkből, hogy a magyar politika itt mindig nagyhatalmi feladatokat töltött be, mert a Dunavölgy mindenha a hadak utja, világuralmi törekvések súrlódási pontja volt, hol Magyarországot fentaríani csakis véderőink megfeszítésével, választott királyaink alatt a perszonális unió rendszerével voltunk évszázadokon át képesek. Tömör vonásokkal plasztikus képet festett a Mohács után való Magyarországról, mikor kimerült nemzetünk utalva volt rá, hogy a német nagyhatalomban keressen állandó Szövetségest [magának. E viszony előnyeivel sok hátrány is járt: oly hatalomhoz kellett tartoznunk, mely elnyomható, háttérbe szorítandó kicsiny kiegészítő résznek tekintett sokáig, — érdekei s ambiciói gyakran eltértek a miénktől és ilyenkor közömbös, sőt ellenséges elbánásban részesültünk, bármennyire vérünket s vagyonunkat vette is ránk nézve idegen érdekekért. A nagy fordulat 1867-ben következett el, mikor egy világtörténeti világalakulás lehetővé tette, hogy szövetségesünk az idegen érdekszférákból kihámozódhatott s jmi annak egyenjogú, paritásos társává lehettünk. E viszony célja, hogy nagyhatalmi eszközökkel akadályozzunk meg ellenséges világuralmi törekvéseket preponderans kialakulásukban. Mely célt csakis véderőnk hatalmas kifejlesztésével érhetjük el. Tisza István Magyarország válságpoziciójához Ausztria szövetségén kivül a Balkán államok barátságában is hathatós biztosítékot lát. Ami hivatásunk, — úgymond — hogy a balkáni népek politikai életéhez mi váljunk be a gravitáció súlypontja gyanánt. E misszió betöltéséhez azonban, mely ugy*" szólva történelmi létjogunkat feltételezi s tőle exisztenciánk, egész jövőnk függ, erős. nagy hadsereg szükséges. E magas szempontok és nemzetközi perspektívák közé állította be parlamentünk elé az ünnepelt szónok véderőnk kérdését. Alapgondolatként vonul beszédén végig, hogy amit véderőnkre fordítunk s érte áldozunk, Magyarország európai pozíciójúért és a nemzeti politika sikerei érdekében történik. Fényes logikával vezette le aztán ez alaptételből a javaslatban kontemplált szükségleteket a nemzeti politika igazolására. Bebizonyította, hogy semmi egyéb nem követeltetik, mint amire a véderőnek a nemzetek badi versengésében mulhatatlanul szüksége van, hogy a békeévek alatt kellő hatással léphessen föl az európai egyensúly íentartáKözépkori játék Hollandiában. VUrccht, julius közepén. Hagyományos szokás szerint Utrechtben öt éven kint megünneplik az egyetem alapítását. A diákság az idén is hiven ragaszkodott az elődök kegyeletes szokásához. Különféle ünnepségek központjában különösen eSy impozáns történelmi fölvonulás adta Meg a nap kínját. Németalföld középkori történetének egyik'epizódját adták elő korhű jelmezekben, érdekes csoportozatokban. A rendezők és a közreműködők mindent elkövettek, hogy a választott históriai mozzanatot, melyet a mai nemzedék különben bajosan értett volna még, szemléltető művészi eszközökkel érzékitsék meg. A fölvonulás a középkor utolsó szakába Vezetett vissza, amikor a lovagok — .mielőtt a városokkal és a polgársággal folytatott küzdelemben elbuktak — egy utolsó erőkifejtésben iparkodtak létjogosultságukat kebizonyitani. Az ünnepség ideje 1345, mi 01 • hollandi IV. Vilmos gróf Utrecht váro1< sát ostromolta s a kapuk megnyitása után, öregével bevonult. A fényes menetet katonazenekar nyitotta Meg és zárta be. Kétszázhetven szereplője rolt s a mintegy hetven nevezetesebb alakot a diákok személyesítették, míg a többi közreműködő a különböző városi egyesületek tagjaiból került ki. Nem csupán a jelmezek s fegyverzetek és egyéb kellékek összeválogatására fordítottak nagy gondot, lianem az egyes csoportok összeállítását, mozgását s egyes ténykedését is türelmes próbákon gyakorolták. Nem is volt semmi hiba. Minden olyan összevágóan sikerült, mint a karikacsapás és ha a felhők mögé rejtőző nap nem is volt hajlandó a 'sisakok, vértek, kardok fényét emelni és a biborpalástok színét még káprázatosabbá tenni, a szemünk elé táruló kép igy is változatos volt. A bárom szakaszra osztott fölvonulásban túlnyomóan (bárom nemzeti szin dominált: a hollandi feketeveres, a gelderi kék-sárga ós a bennegani fekete-sárga . . . mely utóbbitól az én magyar vérein majdnem fölforrott. Azok az utcák, melyeken a menet végighaladt, már kora reggel szorongásig megteltek a kíváncsiak sokaságával. De azért jutott hely az elmaradhatátln utcai bohócoknak, énekeseknek, árusoknak, verkliseknek, akik a várakozók unalmát elűzték. Este kivilágították a várost és a fénytengerben sok sikerült, ötletes pirotechnikai alakot lehetett látni s a külvárosok legszerényebb utcái is iparkodtak kitenni magukért. A következő nap főeseménye egy „Openluebtnaturspel"; vagyis egy, a szabad ég alatt rendezett előadás volt. A szinrehozott darab cime „Willem van Holland" volt. A színpadnak szolgáló helyet szerenesésen választották meg: zöldelő síkságot, balra a kanyargó Rajnával, jobbra sürü erdőség. A Rajna-parton liaditáhor sok sátorral, rögtönzött középkori vár, mely a valódi nap világításában a valóság illúzióját adta, végül, szomszédságában egy klastrom fala. A darabban nők és gyermekek is játszottak, akik az előző napi fölvonulásból hiányoztak s igy most kellemes változatossággal hatottak. Ami annál jobban esett, inert maga a darab .meglehetős unalmas és hosz* szadalnias volt. . . Az előadás legérdekesebb része nt a mozzanat volt, amikor a vár vonóhidja leereszkedett.és a lovagok s a nemes hölgyek hosszú menete vonult rajta végig. Itt is az alapos taniulmány, a kitartó szorgalom és a példás fegyelmezettséget bámultuk legjobban s egyben furdalta kíváncsiságunkat az a kérdés: raliért nem lehetne művészeink és diákságunk összemükÖdésével, nemzeti ünnepnapjainkon — március 15-ikén, vagy Szent István napján — hasonló történelmi fölvonulásokat rendezni.