Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-23 / 167. szám

6 Hitköz= alatt álló THONA" ítus. 06-ban. ii. Sóját HL 37. agógiai követeleglelelő, ujonan endezésii intézel, s tan- és játékI, modern fürdőézet igazgatója felső" ker. isk. intézet felvesz a a járó, bármily testi- és szellemi lőmenetelére és ondot fordit az a kir. tankerületi helybeli középii felső keresk.. ügyelete és ellenáll. issal készséggel ospektust küld tóság dér 7. szám. tí "Tfflj^ ;i, jó hirnévnek itvettem és azt vezetni. tartási válsát és azokzeyért. i Fsrencz. k felvétetik. P» * S B . s: lii y) li CJiw 10 korona 13 „ 17 „ 22 „ 'J :r palota). >kben iwmm mm REGGELI LAP. nnrnrwiri— ^'il.'r.'iji. m II. évfolyam, 167. szám 1911, vasárnap, jullus 23 Központi szerkesztéséi és kiadóhivatal Szeged, jed, ? Korona-utca 15. szám ezzz Budapesti szerkesztőséi és kiadóhivatal IV., Városház-utca 3. szám ca i REGGELI ÉS EST! LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN ° REGGEL! ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉKEN "" " " egész évre . R 28'— félévre . . . fl !4 — tugjedévre.R 7*— egy hónapra K 240 egész évre . K 24'— félévre . . . R 12"— negyedévre. R 6-— egy hónapra H 2'— Reggeli lap ára 4 fillér Esti lap ára 2 fillér TH.EPON-SZAM: Szerkesztőség 305 Kiadóhivatal 834 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Shaw Bernát orvosai. A gondolkodó ember esze megáll arra a szemérmetlen komédiára, amelyet taplószivü gyermekek és ruganyos meggyőződésű elmeorvosok rendeztek egy hetvenhárom éves aggastyán fáradt teste körül, — tudva vagy nem tudva, ne döntsük el, — de mindenesetre az aranyborjú szolgálatában. Csak nagyon durva és nagyon ostoba bohózatokban és operettekben találkozni az erkölcsfitymáló frivolitásnak akkora mértékével, mint ebben a szomorú és megszégyenítő botrányhadjáratban és csak primitív társadalmakban látni olyan nagyfokú — hivatalos és nem hivatalos — közönyt népet és jogi rendet demoralizáló jelenségekkel szemben, mint épen Magyarországon, a Csávossy Gyula báró esetének kíséretében. Hogy mi történt, az minden újságolvasó ember előtt az unalomig ismeretes. Neves, egyetemi gradust ért és azon tul jutott, birói szakértői tisztet betöltő fővárosi orvosok, — eddig példátlan módon — ügynöki miuőséget színlelve, behatoltak egy csöndes főúr hálószobájába és anélkül, hogy szabályszerű és lelkiismeretes orvosi vizsgálatnak vetették volna alá, részben ravasz Ígéretekkel, részben fenyegetéssel szanatóriumba hurcolták, mint önmagára és a környezetére nézve veszedelmes elmebajost és anélkül, hogy erre minimális tudományos vagy jogi alapjuk lett volna. Valóban, ez a száraz tényállás. így irták meg ezt a lapok és senki nem bocsátkozott cáfolatokba és senkinek eszébe nem jutott, hogy a legelemibb polgári jogok és közszabadságok sérttettek meg brutális erővel és vakmerőséggel, nem először és nem utoljára ebben az országban, de az eddigi „gyakorlattal" szemben elviselhetetlenül átrocitásos módon. Negyedévről-negyedévre megismétlik a fővárosban, hogy egyeseknek vagy családoknak kényelmetlen embereket, akiket gazdasági és társadalmi erejük, valamint a jogi rend megvéd Uutiden önös támadás ellen, orvosi parancsszóra fosztanak meg szabadságuktól és önrendelkezési joguktól, telies csendben, teljes titokzatosságban, falán örökre siri csendesség boritaná az ilyen szerencsétlenek további sorsát és életét, ha a magyar sajtó, ezer veszedelemmel és megtámadtatással dacolva, rajta nem ütne a sötétben úlálkodókon és pártatlan erejével a Nyilvánosság elé nem cipelné a társadalmi és családi kulisszák sápadtképü aktőrjeit, akiknek a háttérben oly határozott mozdulatai, furcsa ügyefogyottsággal festenek a közvélemény rögtönitélő nyilvánossága előtt. Szinte egészen divatját múlta már minálunk a státus-per, a személyi és családi kérdéseknek normális eljárás során bíróság által való eldöntetése; ma már a legjobb esetben az orvosok kommandószavai után kullogva jár az igazságszolgáltatás apparátusa és nincsen senki, aki orvosolni tudná a könnyelműen és talán vétkesen előidézett erkölcsi és anyagi károsodásokat. Csávossy Gyula báró magyar főúr és húszmilliós vagyon ezideig korlátlan ura és parancsolója: néni csoda tehát, hogy védői meg tudták mozgatni az egész hivatalos Magyarországot, amikor egy példátlan iniuria megostromlásáról volt szó. Ám tessék elképzelni, hogy mi történik, ha valami szürke polgárember kerül a sötétlelkü számítók hálójába és ha nem akad egyetemi professzor és befolyásos közbenjáró, aki az ország főmagisztrátusainak figyelmét fölhívja és harcbaviszi a megsértett polgári jog és jogi rend érdekében ? Magyarország miniszterelnökének és egyetemi tudományos korifeusainak kellett szokatlan energiával, sőt aggressszivitással beleszóiniok e közönséges polgári ügybe, hogy a legsúlyosabb igaztalanságot megsemmisítsék. És vajon hihető-e, l ogy ez minden egyes esetben megtörténnék és vajon rendjén van-e, hogy ilyen lépésekre legyen szükség akkor, amikor egyszerű státus-ügy miként való e intézése forog szóban? Mi nem vagyunk elmeorvos-szakértők, hogy Csávossy Gyula báró épelméjiiségét, vagy elmezavarát megállapítsuk. De azt tudjuk, hogy világtekintélyek a bel- és ideggyógyászat terén, mint aminők: Chvostek Ferenc bécsi, Jendrassik Ernő és Schaffér Károly budapesti egyetemi fanárok, beliató és tulaggodalmas orvosi vizsgálat ismételt rendjén olyan bizonyítványt állítottak ki a báró épehnéjüségéről, hogy tisztábbat és határozottabbat a pápa sem kívánhatna magának akkor, amikor a csalhatatlanságát kívánná vitatni. Azt is tudjuk, hogy a bíróság által kiküldött szakértő vizsgáló-bizottság olyan kertelő véleménynyel szolgált, amelynek alapján még elmebajt vélelmezni ugyan senki se mert ebben az országban és amelynek nyilvánvaló tendenciája az, hogy az orvosszakértői vélemények között orditó kiegyenlíthetetlen ellenmondás valamiképen ős a szükséges minimális időre pccifikáltassék. És tudjuk végül azt, hogy Hudovernig, Németh és Fischer egjetemi magántanár urak ügynöki minőségben előterjesztett tolakodó érdeklődéssel vizsgálták meg csupán és hiányosan Csávossy bárót és egyszeri efajta föllépésük után kimerték állítani azt a véleményt, hogy a báró ön- és közveszélyes elmebajos, amit most a harmadik vizsgáló fórum is megcáfolt, annak egyetlen gyanujelét sem állapithatván meg. Hát vájjon lehet-e kétséges, hogy hol van itt az igazság? Lehet-e vélelmezni a porkolábok tisztjét vállaló orvosszakértő urak tudományos elfogulatlanságát és emberi jóhiszeműségét és ha mégis lehetne, lehet-e azt mondani, hogy a kellő és előirt pontossággal, óvatossággal és tudományos komolysággal jártak el a végzetes orvosi vélemény kiadása közben? És' vajon megnyugtató dolog-e az Magyarország jogi biztosságára és közvéleményére nézve, hogy mi vessük fel ezeket a kérdéseket, hogy nem találkozik királj i ügyész, aki a személyes szabadság eme megsértésének és a szakértői nyilatkozatok büntetőjogi helytállásának kérdését feszegetné? Mi nem mérlegelhetjük jogászszemmel a jelenségeket, de nem hiszszük, hogy a törvény ekkora szabadságot akarna juttatni a hatósági orvos uraknak, a minthogy nem hisszük azt sem, hogy az elmekórtani tudomány olyan suszter- disciplina volna, hogy adott esetben olyan grandiózus ür választhasson el orvosi szakvéleményt orvosi szakvéleménytől, mint ebben az esetben? Mi azt tartjuk, hogy van annyira positiv tudomány az elmekórtan, hogy ekkora ingadozásokat kizárjon. Azt hisszük, hogy vagy elmebajos Csávossy Gyula báró és akkor vissza kell adni Chvostek Jendrassik és Schaffer tanár uraknak az egyetemi tandijukat, mert hiába tanultak, vagy pedig épelméjű és akkor legalább is gondatlan felületességgel és sietséggel adták ki Hudovernig, Német és Fischer orvos urak az ellenkezőt, sőt ennél is többet tartalmazó orvosi bizonyítványt. A harmadik orvosi bizottság véleményét olvasva látjuk, hogy a szög kibújt a zsákból és ma már nem is azt keresik az urak, hogy ön- és közveszélyes e'mebajos-e a báró, amire nézve minden jelenséget kizár ez a komisszió is és ami egyedül lehetett törvényes alapja a szanatóriumbahurcolási scénának.