Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-22 / 166. szám

2 DÉLMAG YARORSZÁG 1911 julius 23 Groszmann Endre nevét ne ismer­nék. Mig a pénze tartott, cimbora akadt bőven. Kereste a katonatisz­tek barátságát, lovat tartott és nagyúri allűrjeiről hites volt az egész városban. A nagy vagyon ilyen életmód mellett hamarosan szétfosz­lott a gavallér kezében. Kezdődtek az ínséges napok. (A kataszternél.) Groszmann Endre egy szép napon arra ébredt, hogy már csak néhány koronának a tulajdonosa. Kapkodott fühöz-fához, mig végre előkelő össze­köttetései révén a szegedi II. számú helyszínelcr.i felügyelőségnél kapott dijuoki állást hatvan korona havi fizetés.- 1. A jó módhoz szokott Hu­ri. k cigarettára sem volt elég a hatvan korona. Egy rövid ideig adósságból élt, mert hitele még volt. De ez sem tartott sokáig, a hitelt is beszüntették, mert Grosz­mann Endre sohasem fizetett. Eb­ben az időben több szegedi katona­tisztet károsított meg igen érzéke­nyen. A kataszternél alig volt hivatalnok, akinek kisebb-nagyobb összeggel ne tartozott volna. Majd mikor már minden hitele megszűnt, Z- ombolyán lakó nővérét zsarolta meg kisebb-nagyobb összegekkel. Hivatalában nem volt pontos, ugy, hogy a helyszíni felügyelőségtől át­tették a kataszter revízió osztá­lyába. Már ebben az időben zaklat­ták a hitelezők, sőt egy budapesti kereskedő pert is indított ellene, mert a nála részletíizetésro meg­rendelt árut azonnal elzálogosította. (Állás nélkül,) Grosszmann Endre itt sem felelt meg kötelességének. Két hónap múlva elbocsájtották állásából. Ettő' az időtől kezdve Groszmann fokról, fokra sülyedt. Gyakori vendége volt a harmadrangú kávéházaknak, hol mindig a kártyások között setten­kedett. Groszmannak ebben az idő­ben már lakása sem volt, gyakran megesett vele, hogy az éjszakát züllött kávéházakban egy széken aludta át. Érdekes, hogy még ekkor rs szívesen látott vendége volt a szegedi előkelő köröknek, sőt egy igen előkelő szegedi leánynak házas­gágot is igért és a szülők komolyan vették a jó megjelenésű gazdag hír­ben álló fiatal ember ígéretét. Mi­kor már Szegeden égni kezdett a talaj a lába alatt, akkor egy uj trükkel állott elő. — Átveszem a birtokomat, megyek feaza — mesélgette barátainak. El is utazott, senki sem tudta hova megy. Szegedet gyakran meg­látogatta, büszkén mutogatta a pén­zét szegedi ismerőseinek: — Van dohány megint. Senki sem kérdezte tőle, hogy honnan vette a pénzt, mert min­denki azt hitte, hogy tényleg örö­költ a fiu. (Vigéc vagyok . . .) A legutóbb junius 28-án járt Sze­geden. Ismerőseinek elpanaszolta, hogy megint elúszott a vagyona ós kénytelen biztosítási ügynököskö­déssel tengetni életét. Némi önér­zetes büszkeséggel emlegette, hogy most már maga keresi meg a ke­nyerét. — Pénzem van mífidig, de nem nekem való a munka, — hangoz­tatta több izben. Ügycökösködése közben történt, hogy az ügyfelektől előlegképen fölvett 200 koronát elkártyázta. Ezt az állását is elvesztette. Hogy ez­után miből élt, azt a temesvári le. tartóztatás magyarázza megy. Ér­dekes, hogy Szegeden sohasem kár­tyázott Groszmann, sőt egy katasz­ternél napidíjas sorban levő barátját többször intette, hogy hagyjon már föl a kártyázással. A szerencsétlen, rossz útra tért uri íiut pénteken utolérte a végzete. A temesvári rendőrség most még csak hamis kártyázás miatt indí­totta meu Groszmann Endre ellen az eljárást, de több mint valószínű, hogy ezt a bűnesetet követni fogja még számos, ehez hasonló bűn­eset is. Sárközy Istvánt keresik. - Saját tudósiíenktái. ­Ki ne emlékeznék még Sárközy Istvánra, a sokak által irigyelt zsentrire, akit egy szép asszony, illetve az általa aláirott nagyösz­szegü váltók hozták kellemetlen helyzetbe. Nem feledte még el a közönség,' hogy Zichy István gróf kizárási indítványt adott be a Nemzeti Kaszinó választmányá­hoz Sárközy István ellen és a vá­lasztmány helyet adva Zichy gróf panaszainak, — törölte Sárközy Istvánt tagjai sorából, vagyis ki­golyózta. A kigolyózott gavallér elkesere­désében lépten-nyomon követte Zichy István grófot és mindenfelé kellemetlenségeket okozott neki, ugy, hogy a gróf végi e is a rend­őrségnél tett panaszt üldözője el­len. Azután, hogy elkerülje Sár­közy Istvánt, tengeri útra indult Zichy István gróf feleségével együtt, de — mint annak idején megírtuk — Sárközy magándetek­tívei ezt is megtudták és Sárközy István a tengeren is nyomában maradt a grófi párnak. A legutóbbi hir arról szólt, hogy a grófi pár Gibraltárban szállt partra, ahova követte őket Sár­közy István is. Ezzel a hirrel egyelőre befejeződött az érdekes és izgalmas részletekben bővel­kedő regény s azóta nem hallat­szott hir sem a grófi párról, sem pedig az üldözőről, Sárközy István­ról, aki legutolsó találkozásuk al­kalmával, a Royal-orfeumban ki­jelentette Zichy gróf előtt: — És ha az életembe kerül, ak­kor is üldözni fogom önt! Félig-meddig már a feledés ho­málya borult az érdekes emberre, mig végre most eszünkbe juttatja őt a hivatalos lapban megjelent következő idézés: A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék közhírré teszi, hogy Lipp Gyula buda­pesti bej. cég felperesnek, Sár­közy István alperes ellen 2946 korona 75 fillér s jár. iránt folyamatba tett váltópöróben a keresett felet a kereskedelmi eljárás értelmében tárgyalási határnapul 1911 augusztus hó 17. napjának délelőtti 9 órája tüzetett ki a királyi törvény­szék pörtárába és hogy Sár­közy István ismeretlen tartóz­kodása alperes részére ügy­gondnokul Nyári Jenő budapesti ügyvéd neveztetett ki. Fölhiva­tik alperes, hogy ügye célszerű vitele iránt nevezett ügygond­nokot kellőleg utasítsa, vagy a kitűzött tárgyaláson más ügy­véd által jelenjen meg, mert különben mindezek elmulasztá­sának következményeit magá­nak tulajdonítsa. Budapest, 1911. évi junius hó 14. napján. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék. Sárközy István aligha fog meg­jelenni erre az idézésre a tör­vényszék előtt, de bizonyára meg lehet találni az ő tartózkodási helyét a Zichy Istvánék közelében. Riportok az éjszakában. — Sajói tudósítónktól. — Istenem, egy éjszakán át mennyit beföd, mennyit eltakar a csillagsátor fölöttünk! És ilyenkor, a kellemes, nyári éjszakákon, amikor alvó tábor­ként pihen a falak között a város, amikor hiányzik belőle minden élet, micsoda történetek játszódnak le alig látott, vagy olykor alig kere­sett helyeken. Csöndes kis román­cok, D'ckens-féle regényecskék és oroszos izü regényjelenetek a pálin­kával, asszonynyal, szerelemmel, meg egy-egy pohárka szomorúsággal. (Idill a Stefániában.) A Stefánia például. Ahol este tizen­egyig családok élvezik az esti leve­gőt, éjféltájban mennyi jelenetnek, vígnak és szomorúnak a szintere. Kedves megfigyeléseket tehet a szemlélő egy-egy csillagos éjjelen. Ily féle jelenetet ir meg nekünk egy olvasónk : — Szszsz! . . . — Valaki sziszeg, mintha kigyóhanggal adna jolt. Egy távolabbi zugból hivó füttyszó. Ha nem tudnánk, hogy találkás alakok tanyáznak itt, valami rablómeróny­letre is gondolna egy ember. És ime egy leányzó a padon. És mellette kékkötényes férfiú, nagy pipával a fogai között. A leányzó valószínűleg szolgáló, a férfiú meg kocsis. Azt mondja a leány : — Csak egy óráig lehetek, Imre. A ténsur akkor ébred, reggel három órakor utazik. Imre szidja a ténsurat s aztán a maga ügyes-bajos dolgait hozza elő. Minden kérdés, minden felelet után egy-egy csók és mélységes csönd, csak a toronyban tülköl az őr. Azt mondja Imre : — Hát izé ... Az a másik? A leány : — Azt már nem szeretem. Egy bokorban ismét sziszegés hal­latszik, mintha válasz volna erre a párbeszédre. Aztán éles fütty és egyszerre csak villámgyorsan három sötét alak ugrik elé. És neki az Im­rének, folyton azt a kérdést hajto­gatván, hogy kell-e a más szere­tője? Dulakodás, pofozkodás, a leány sikoltozik, majd elszalad. A szinház tájékáról gyors futással megindul a rendőr, de mire odaér, a verekedők­nek nyoma sincs. Csönd. Alig rez­zenő fák ós a fenséges magasban a mosolygó csillagok. (A hangos cigányok.) Szomorú napszámos emberek vl gan iszogatnak. Nincs az ital md lett bánat, a szesz messze űzte a*' a kérdést, hogy mit eszünk holnap És a cigány! Ugy cincog a kezű!1 ben a vonó, hogy lám, az öreg f® varosnak tűzben ég a szeme tői® De meddig ez a vigság ? Ameddií föl nem ágaskodik bennük a virtus És a virtus nem válogatós, inét' megkeres az cigányt vagy magyar' egyformán. így történt az éjjel is egy ais® városi korcsmában. Egy muzsikál0 cigány megunta, hogy a vendc? neki parancsolgat. Összevesztek i végül is — éjjel félegykor — kii® ditották őket a korcsmábol. Fol)" tatták odakünt, ugy hogy a kőt' nyékbeli lakosok fölébredtek a lát mára. A nagybőgő puffogott, a klarinét gyorsan forgott a levegőben és nagí ütéseket mért a cimbalmos fejére, á dulakodásban eljutottak a GizelD' tér sarkáig. Ott azután egyik cigány a másiknak a mellébe csapott, ugf hogy fölbukott. Megijedt a banda, fölbukott cigány nem szólt nem >s mozgott. Sokáig tanakodtak körű" lőtte. — No, e meghalt — vélekedett » brácsás. És ekkor megszólalt a cigány 9 földön: — Nem vagyok én halott, hibást csak riseg! A verekedést most mái folytatták tovább. Mindaddig, mig egy rendőr erélyes tapintattal szet nem osZ' latta őket. Fodor Jenő a reodörségefl •KJ — Saját tudésitónktói, — Most mar teljes valóságába" kitűnt, hogy Fodor Jenő szélhá' rnossága nem pillanatnyi elme' zavar, vagy szükség okozta presZ' szió alapján született, hanem egí züllött ember rosszindulatú tárna' dása a barátai ellen. Egyik bün eset a másikra halmozódott, mig végre Fodort is utolérte a jé' megérdemelt végzete. Fodor még mindig a rendőrség foglya, ak ügyészség fogházába csak akkor fogják átszállítani, ha már a rendőrségen befejezték anyomozást A rendőrségen Szakáll József dr vezetésével folyik a nyomozás­Pénteken sürgönyileg értesítették Berkes Józsefet Fodor letartózta' tásáról. Valószínű, hogy Berke® József még a napokban megérke' zik Szegedre és több mint való' szinü, hogy a gumikerekű vásái" bél, mely nemrégen Fodor és Berkes között történt, nem les® semmi. Fodor a cellájában elég nyű' godtan viselkedik, csak az éjsza' káit tölti izgatottságban, mert eZ volt az az időszak, amikor Fodof a kávéházakban olyan jól érezne magát. Barátai, akikkel az éjsza' kákát átdorbézolta, nem lepődtek meg a letartóztatáson, sőt eg általában nem sajnálkoznak Fodor fel«tt. Alig van ember a városban, ük1 megütközne vagy sajnálkozó' azon, hogy Fodor a jól kiérd®' melt büntetés felé közeledik. Felesége, Krieszháber Ella, férje letartóztatásakor sürgöiD"

Next

/
Thumbnails
Contents