Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-21 / 165. szám

REGGELI LAP. í!. évfolyam, 165, szám 1911, péntek, julius 21 julius 20' ilőkolőbb | isi, udvari, ; íajor, szt. í roket ki- ] n. iiek, za- j b kitiin3<s2*3í55=3 érey-utca an. U ii SE 1 coll bel;arban levő CSŐ yiségben kapható máru a legigvétetnek. na ös ík Imagyartalában m alatt. zlete 14. limzás, és vállalat. rldíküíök San. qoqqqqd u c o c es o a o a a a s • a • a a a a a a a a a d d üddodoo Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, c^i Rorona-utca 15. szám cn Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., ra Városház-utca 3. szám cza REGGEL! ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉS! ARA SZEGEDEK egész évre . R 24'— iélévre . . . A !2'— negyedévre. R 6'— egy hónapra K 2'— Reggeli lap ára 4 fillér 13 REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉS! ARA VIDÉKEN egész évre . R 28'— félévre . . . R 14-— negyedévre . R V— egy hónapra R 2"40 Esti lap ára 2 fillér telefon-szám: Szerkesztőség 305 rra Riadóhivatal 834 interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 A legszentebb tyúkszem. A világnak meg kell állani. Józsua csak a napot állította meg. Justh Qyula a mindenség haladása elé toppant és azt mondja: Semmi se jut tovább, semminek nem lesz folytatása és semminő fé! dolog nem válik addig egészszé, amig az obstruktorokon esett sérelem orvoslást nem nyer. Addig Andrássy Gyula se beszélhet, aki pedig még rokonszenves személy az ellenzéki szemek előtt, s addig a parlament nem lehet parlament, amig ez a főit el nem tűnik az ő testükről. A sérelmet a munkapárt egy tagja követte el, azzal, hogy elitélte a technikai obstrukciót. Az ilyen sértésért lovagias elégtételadás járna, akkor fél Magyarországot provokálhatná az obstrukeióban egyesült Justh és Kossuth-párt. S ha a technikai obstrukciót, mint intézményt és mint fegyvert súlyosabb szó, erősebb megbélyegzés nem ért volna, akkor talán hinni lehetne abban, hogy a megbántottságot igazán érzik. De ők nem lettek tegnapról mára ilyen subtilisen érzékenyek: azt se tudják, hogy a munkapárt tagja nemcsak a maga véleményét adta le: Hanem a sértődöitségnek ez a mesterséges állapota ujabb ürügy, hogy az obstrukciót iiuzzák. Ugy látszik, abban nem találnak elég anyagot, amit a vita nyújthat: Ezért kell nagyitóüveggel a vidéki beszámolókon is sérelem anyagot keresni. Ezzel jó, ha az ország tisztába jön. Mert ha valósággal megbántott párt-önérzetről van szó, a munkapárt bizonyára nem sajnál egy visszavonást, férfias megkövetést, csakhogy a parlamenti tanácskozást sok időveszteség ne érje. De nagyon is áttetsző, hogy ez a sérelem csak csomó a kákán, amelybe kétségbeesetten kapaszkodnánk belé. Ha ez orvosoltatnék, amint hogy nincs rajta mit orvosolni, fél nap alatt ujabb okot találnának a megbántódásra. Akár a krakéler ember belekötő módszere: „Micsoda pimaszság, hogy engem íixiroz?" „De kérem ,én észre sem vettem önt!" „Igen? Hát olyan senki, levegő vagyok én az ön szemében, hogy észre se akar venni? Ez vért kiván!" Amikor ilyen megnyilvánulás, erőszakos kötekedésről) van szó, akkor meglehetősen rosszul fest Justh Gyula a dacos pózban, amelv azt hirdeti, hogy nem lesz addig parlament a parlamentben, amig őket az obstrukciós önérzetükben megalázottakat, meg nem követik. Vájjon elhiszi, hogy az országnak egyé, fontosabb és fájóbb baja van ennél a mü-sérelemnél? Elhiszi, hogy az alkotmányos jognak ez nem á legszebb és legmagasztosabb gyakorlása, s a nemzet bizonyára nem azért küldte az ellenzék tagjait a parlamentbe hogy egy állítólagos tyukszemtiprás miatt napokig megakadjon a tanácskozás rendjer Vagy talán az országban ez a tyúkszem, a függetlenségi párt tyúkszeme a legszentebb, a sérthetetlen? Ha mindezt nem tudja bebizonyítani, akkor ismerje bp hogy a sérelem is obstrukciós eszköz, s mindenesetre jellemző arra, hogy egyébként mennyire szegény és készületlen az obstrukciós arzenál. Mert ha emiatt csakugyan nem áll meg a világ, s elhúzzák egj néhány napig, pár hétig, vagy — az ördög nem alszik, — egy hónapig is: hol találnak ujabb okoti ürügyet 'és /esprit arra, hogy megint megsértődjenek, s e sértődés okán folytassák a technikázást, amire, ugy látszik, egyébként maguk se találnak elég okot és anvagot? Lehet egyébként, hogy találnak. Az obstrukció az ő mesterségük, ahoz jobban értenek, mint mi. De bizonyos, hogy egynek nem találták el a módját. Hogy egy obstrukciós küzdelem legalább kevés rokonszenvet tudjon szerezni, ami nélkül pedig obstrukciót folytatni teljesen meddő: ehez, amint a valóság bizonyltja, nem értenek. Mert a kavarodásban, amelynek lármáját olyan hangosra verik, maguk a függetlenségi párti polgárok se fogják tudni, hogy valójában mi a nemzeti sérelem: az, hogy több újoncot szednek, hogy a katonai bíráskodás nem elég magyar vagy pedig azért kell öszszeomlani a dunaparti palota márványoszlopainak, mert a függetlenségi pártról azt találta mondani valaki, hogy nem szép? . . . Mire jók a fürdők? (II.) A városi foglalkozás mind nagyon megviseli az ember szervezetét. A lázas mu.iika, a zaklatott életmód elgyengiti az idegeket. A szabad levegő s a napsugár hiánya •sok betegséggel fenyeget. A gyermekek fejlődése visszamarad a zárt falak közt, jó kedve vész, tettereje csökken a városi élet sivárságában gyermeknek, felnőttnek egyaránt, Az egészségének tartozik tehát a városi ember azzal, hogy időnkint a szabadba menjen üdülni. Ezért keresik föl évről-évre többen a fürdőket. Csakhogy nincs mindenkinek módjában a nyarat fürdőhelyen tölteni. Különösen annak, akinek nagy a családja, mert hát a fürdői élet sokba kerül. A szabad levegőre Pedig leginkább a gyermekeknek van szükségük s azért a városi családok nagy része a közeli falvakba vonul nyaralni. Itt olcsóbb a bikás és olcsóbb az élelem. Az életmód különösen a nyaralóhelyeken blyan, mint a fürdőkben. Azért ezek is a fürdőkhöz hasonlóan kezdenek berendezkedni. Különösen kedveltek a folyóparti s a tóparti nyaralóhelyek, hol a vendégek a nyár melege ellen a hiis habokban találnak menedéket. Ezeket tehát már a szó szoros értelmében is Megilleti a fürdő elnevezés. Igy növekszik a városok fejlődése folytán mindjobban a fürdőhelyek jelentősége. A városi ember azonban megszokta odahaza a kényelmet s ezt azután a szabadban sem szqreti többé nélkülözni. S azért szivesebben jár olyan helyre, ahol a szabad levegő mellett városi kényelmet is talál. Ha nem tudják igényeit kielégiteni, tovább megy. így feljődik ki azután mind nagyobb mértekben a verseny az egyes fürdőhelyek között. Ez a verseny pedig nemzetközi. Nem lehet fölállítani a vámsorompót, liogy az állam polgárai mindenütt csak a hazai fürdőket vegyék igénybe. Az emberben különben is mint ősi örökség él a vándorösztön. Szeret világot látni. Jártában-keltében megkedvel egyes helyeket s ha otthon nem kapja meg azt, amit óhajt, szívesen kimegy a külföldre fürdőzni is. Az tehát nem közömbös az államra nézve, ha fürdőinek fejlődésében nem tud a kor kívánalmaival lépést tartani. Mert ha a versenyhen túlszárnyalják, saját polgárai sem fognak odahaza maradni. Annál kevésbé számíthat idegen vendégekre. Ez pedig közgazdasági téren óriási visszahatást okoz. Nem szabad felednünk, liogy a fürdővendég, ha nem is gazdag, aránylag elég sokat költ. A középosztály nagy része képes egész éven át minden más szórakozást nélkülözni, csakhogy a nyáron fürdőbe mehessen. Ha tehát ezek külfödre viszik a pénzüket, az az államra nézve semmivel sem pótolható veszteség. Az államnak tehát nem szabad közönyösen venni a fürdők fejlődését, hanem mindent el kell követni azért, liogy a fürdők a fürdőző közönség igényeit ki tudják elégíteni. Ivétszeresn fontos ez a föladat nálunk, Magyarországon. A mi fürdőink nagyrésze olyan vidékeken fekszik, hol a lakosság anyanyelve nem magyar. Ezt a népet azelőtt a magyar föld csatolta szorosan a magyar államhoz. Negyvennyolc előtt az ország egész területe magyar birtok volt, a nemesség tulajdona. A nemes ember akkor ura volt nemcsak a földnek, haliéin a rajta élő népnek, a jobbágynak is. Ennek tehát nem volt módjában semmit a magyar nemzet ártalmára cselekedni. Nem is igen jutott ilyesmi az eszébe. Nem volt ám a földesúr mind olyan rossz, aminőnek most szokták föltüntetni. A legtöbbjét tisztelték, szerették jobbágyai,' mert megbecsülte őket és tudott a nyelvükön beszélni. Nemcsak szóval, de gondolatban is. Szent volt az egyetértés különösen ott, ahol a földesúr egy temlopba járt a népével. Együtt imádkoztak, együtt örültek az isten áldásának, együtt szenvedték a sors csapásait évszázadokon keresztül. Ezért volt a felvidék idegen aj-