Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-18 / 162. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 ju f sal megokolatlan összefüggésbe hozni nem engedi, — vájjon melyeket teljesítsen a feltételek közül; azokat-e, amiket a Jnsthpárt állit fel, vagy azokat, amelyeket a Kossuth-párt szeretné eléje szabni? Azokat-e, amelyeket Andrássy Gyula gróf hirdet egymagában, vagy azokat, melyeket a néppárt nem mond ugyan ki, de magatartásával támogatni látszik? Hisz ha a kormány egyáltalán belemenne a rekompenzációs feltételek pertraktálásában, kétségtelen hogy ha kielégítené az egyiket, maga ellen lázítaná a másikat, és viszont. Mert az ellenzéki pártok megegyeztek ugyan a rombolásban, de teljességgel széjjelágaznak és ellentétben vannak abban, ami rombolásuk után következzék. A nagy feladatot, mely a véderőreform dolgában a törvényhozásra és az országra hárul, ha kedvük szerint történnék, megakasztanák; de maguk azt megoldani nem tudnák, mert hisz egyet nem értenek, temperamentumban, felfogásban, célokban egymástól nemcsak elérnek, hanem egymással a legélesebb ellentétben is állanak. Vagyis megismétlődik rajtunk ennél az akciójuknál is, ami végzetükké lett, mikor többségben voltak és kormányoztak: nem tudtak összeférni, heterogén célokat tűztek ki, s mindegyik frakció a maga céljára törve, rontotta a másik által kitiizötteknek esetleges sánszait. Igy zilálták széjjel a maguk többségét. Igy idéztek fel hosszú, feneketlen és kinos válságot és igy vitték zsákutcába nemcsak a maguk politikáját, hanem az orsarág dolgát is. Nemzetek, országok ügyét nem lehet és nem szabad pillanatnyi érdekek, ad hoc taktikai célok szerint intézni. S a fejlődés munkájának hosszú vonalát bűnös dolog futó pártérdekért és látszatos sikerért megtörni. A koalíciós bomlás zsákutcájából iiazánniát. Legkedvesebb tanítványa mellette kuksolt és áhitattal leste a mester szavait. — A. végét járom, kedves fiam — mondta a mester elkeseredetten. — Nem tudok irni, nem jut semmi az eszembe . . . — Ugyan, ugyan — vigasztalta a tanítvány — liogy beszélhet igy a mester? Ha tudná, mennyire szépet várnak még öntől az utánzói! 8. A két sziget. A nagy óceánjáró hajó a két sziget közelében sziklákba ütődött és rettenetes léket kapott. A hajó mindenestül elsiilyedt, nem maradt meg belőle csak két matróz, egy öreg, meg egy fiatal. Ezek ketten erős karral asztak a két sziget felé. Hires sziget volt ez a kettő. Az egyik az asszonyok szigete volt; nem élt a szigeten más, csak asszony. A másik sziget az emberevőké volt. Az asszonyok szigete nyájas és mosolygó volt, a paradicsom minden bájával ékes. Az emberevők szigete zordon volt és félelmetes, a parton fehér koponyák vicsorították a fogukat azokra a boldogtalanokra, akiket rossz sorsuk odavetett. A két matróz elvált egymástól. A fiatal boldogan, az asszonyok szigetének tartott, az öreg néma megadással úszott az emberevők felé. Nem is maradt életben, csak az egyik. kat és nemzetünket gróf Khuen-Héderváry Károly férfias és bátor vállalkozása, valamint mindeneket megnyugtató, évekre szóló, jelentős munkaprogramja vezette ki. Az a kormány s az a párt, mely ezt a nagy feladatot elvégezte s az országot a fejlődés és a komoly munka útjára visszaterelte, a maga céltudatos programjával és egységével meg fogja óvni az országot az ujabb zsákutcától, melybe ismét azok akarják beszorítani, akik alkotásban és komoly célokban egyetérteni nem bimak s csak a rombolás vágyában találkoznak. A képviselőház ülése. — Dühöng az oustrukció. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház mai ülésének elején és végén is technikázott a függetlenségi párt. Az ülés elején házszabályvitát támasztott arról, hogy a kormány tagjai ötvenkilenc interpellációra adósak a felelettel. Egy óra után zárt iilés volt. A véderöjavaslatról ma egy Kossutli-párti képviselő és Hazai Samu honvédelmi miniszter szólott. A miniszter nagyszabású, igen nagyjelentőségű beszédet mondott, amelynek végeztével a munkapárt tüntetőleg ünnepelte. Az ováció kicsapott a folyósóra is, ahol a munkapárti képviselők dörgő éljenzéssel vették körül a minisztert. A technikai obstrukciósoknak annyira nem tetszett a hatás, melyet Hazai miniszter beszéde az ellenzék komolyabb elemeire is tett, liogy zárt ülés rendezésével próbálták volna ezt a hatást gyengiteni és erre alkalmul felhasználták Tisza Kálmán grófnak az arpadi népgyűlésen tett ama nyilatkozatát, hogy a technikai obstrnkciót megveti. Ezzel a nyilatkozatával Tisza Kálmán vasárnap a ncj.gyüULei; ma a parlmentben is mély ha:ást tett, ami természetesen a technikai obstiii! ió rendezőit egyelőre még nem birta Az, aki az emberevők szigetére menekült. 9. A kötél. A többszörös rablógyilkost akasztófára ítélték. A kötél már a nyakán volt, a hóhér mármár húzni akarta, amikor vágtatva érkezett egy hirnök és jelentette, liogy a rablógyilkos tulajdonában lévő osztálysorsjegy megnyerte a 600,000 koronás főnyereményt. A rablógyilkos megkönnyebbülten sóhajtott föl. — Tehát mégis igaz — mondta megelégedetten — hogy az akasztott ember kötele szerencsét hoz. A következő pillanatban lógott. 10. Bölcs mondások. Az elvált asszony olyan, mint a kihúzott fog. A kihúzott fog helyébe könnyű másikat illeszteni, de hol a pokolban keressen magának az a szegény kihúzott fog egy olyan fogsort, amelybe épen ő illik bele? Igazságtalanok vagyunk, amikor azzal vádoljuk az Írónőket, hogy zseni soha nem volt köztük. Hát az, aki az első névtelen levelet megírta? Haltai Jenő. meggondolására annak, liogy milyen veszélyes játékot folytatnak, de viszont ma is nyilvánvalóvá vált, hogy ehez a zárt üléshez hasonló balsiker után előbb-utóbb az utolsó ütőkártya is kiesik a kezükből. A véderő vitában nagy érdeklődéssel várják Héderváry gróf miniszterelnök, Tisza István gróf és Andrássy Gyula gróf beszédét. Mindhárman ezen a héten szándékoznak fölszólalni. A mai zárt ülésen történtek következtében a Justh-párt elhatározta, hogy kedden rögtön az ülés elején ismét zárt iilést kér és mindaddig, ha kell napokig vagy hetedig is folytonosan zárt iilést tartat, amig csak a párton esett sérelmet nem orvosolják. A Justli-pártnak ehez az akciójához csatlakozik a másik két ellenzéki párt is. Szóval az ellenzéki küzdelem gyorsan és biztosan közeledik az elposványosodáshoz. A hétfői ülés negyed tizenegy órakor kezdődött. Kabos Ferenc elnökölt. Székely Ferenc igazságügyminiszter a pénzügyminiszter megbízásából beterjeszti a „vámvonalon át behozott dohány ós dohánygyártmányok után fizetendő engedélyiilotók megváltoztatásáról* szóló törvényjavaslatot. (Interpellációkról.) Ábrahám Dezső a házszabályokhoz szói ós kifogásolja, hogy a miniszterek az előirt időn tul válasz nélkül hagyják az interpellációkat, amelyekre eddig nem feleltek a miniszterek. Elnök figyelmezteti a szónokot, hogy túllépi a házszabályok cimén megengedhető felszólalás körét. Farkas Pál: A koaliciós kormány 159 interpellációt hagyott hátra válaszolatlanul. (Zaj.) Egry Béla: Ez nem mentség! Felkiáltás: Nem mentség, de megfosztja önöket a jogtól, liogy nekünk szemrehányást tegyenek. Ábrahám Dezső kéri az elnököt, hogy a megsértett házszabályoknak szerezzen érvényt. Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök előadja, hogy az interpellációkra a válaszadás kötelezettségét a koaliciós kormány sem teljesítette. 154 interpelláció maradt válasz nélkül. Nem akarják ezt a mentséget igónybevenni, sem ő, sem minisztertársai. Különben, hogy ő komolyan veszi az interpellációkkal szemben a kormány kötelességét, igazolja azzal, hogy két héttel ezelőtt is interpellációra felelt, A többi miniszterek is válaszolni fognak. (Helyeslés.) Következik a napirend, a véderőjavaslat általános vitájának folytatása. Gedeon Aladár (Kossuth-párti): Kijelenti) hogy a javaslat mellőzi a nemzeti követelményeket. Károsítja az ország érdekeit és igy komoly hazafi nem lehet abban a helyzetben, hogy aiioz szavazatával hozzájáruljon. (A honvédelmi miniszter beszéde.) Hazai Samu honvédelmi miniszter: Európában nincs számbavehető ország, mely állig nem fegyverkezett volna. Csak mi maradtunk el. Haderőnket már régóta nem fejlesztettük és viszont a nép katonai terhén sem könnyítettünk, mint más kulturállamok. Pedig hát ha valakinek, ugy nekünk egy erős hadseregre szükségünk van, mert bár birtokállományunkat nem akarjuk növelni, mégis összhelyzetünknói fogva a jövő politika viharainak centrumában vagyunk. Abból kiindulva, hogy ezt a javaslat ellenzői kö/.ül számosan tudják ós tudták akkor is, amidőn egy évtizeddel ezelőtt a hadsereg fejlesztési kísérletet megakadályozták, nem volna helyén, ha csak rámutatva arra az ellenséges s;uronytömegre, mely köröskörül reánk mered. Ezért foglalkozik majd ugy az antimilitarista ellenérzéssel, mint azoknak ellenzésével is, akik a hadsereget mint védőalkotmányt közjogi szempontból tartják károsnak.'(Halljuk! Halljuk!) Hazai Samu: Az antimilitaristák azon részét aposztrofálja előbb, akik az örök béke cimén a teljes leszerelést kívánják és maga is elismeri, hogy az államoknak nem lőhet szebb és üdvösebb föladatuk, mint a műveltség és jő erkölcsök terjesztésével az örök béke eszméjét a megvalósulás elé vinni. (Tetszés a jobbolda-