Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-18 / 162. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 ju f sal megokolatlan összefüggésbe hozni nem engedi, — vájjon melyeket teljesítsen a fel­tételek közül; azokat-e, amiket a Jnsth­párt állit fel, vagy azokat, amelyeket a Kossuth-párt szeretné eléje szabni? Azokat-e, amelyeket Andrássy Gyula gróf hirdet egymagában, vagy azokat, melyeket a néppárt nem mond ugyan ki, de magatar­tásával támogatni látszik? Hisz ha a kor­mány egyáltalán belemenne a rekompenzá­ciós feltételek pertraktálásában, kétségtelen hogy ha kielégítené az egyiket, maga ellen lázítaná a másikat, és viszont. Mert az ellen­zéki pártok megegyeztek ugyan a rombolás­ban, de teljességgel széjjelágaznak és ellen­tétben vannak abban, ami rombolásuk után következzék. A nagy feladatot, mely a véderőreform dolgában a törvényhozásra és az országra hárul, ha kedvük szerint történnék, meg­akasztanák; de maguk azt megoldani nem tudnák, mert hisz egyet nem értenek, tem­peramentumban, felfogásban, célokban egy­mástól nemcsak elérnek, hanem egy­mással a legélesebb ellentétben is állanak. Vagyis megismétlődik rajtunk ennél az akció­juknál is, ami végzetükké lett, mikor több­ségben voltak és kormányoztak: nem tudtak összeférni, heterogén célokat tűztek ki, s mindegyik frakció a maga céljára törve, ron­totta a másik által kitiizötteknek esetleges sánszait. Igy zilálták széjjel a maguk több­ségét. Igy idéztek fel hosszú, feneketlen és kinos válságot és igy vitték zsákutcába nemcsak a maguk politikáját, hanem az or­sarág dolgát is. Nemzetek, országok ügyét nem lehet és nem szabad pillanatnyi érdekek, ad hoc taktikai célok szerint intézni. S a fejlődés munkájának hosszú vonalát bűnös dolog fu­tó pártérdekért és látszatos sikerért meg­törni. A koalíciós bomlás zsákutcájából iiazán­niát. Legkedvesebb tanítványa mellette kuk­solt és áhitattal leste a mester szavait. — A. végét járom, kedves fiam — mondta a mester elkeseredetten. — Nem tudok irni, nem jut semmi az eszembe . . . — Ugyan, ugyan — vigasztalta a tanít­vány — liogy beszélhet igy a mester? Ha tud­ná, mennyire szépet várnak még öntől az utánzói! 8. A két sziget. A nagy óceánjáró hajó a két sziget közelé­ben sziklákba ütődött és rettenetes léket ka­pott. A hajó mindenestül elsiilyedt, nem ma­radt meg belőle csak két matróz, egy öreg, meg egy fiatal. Ezek ketten erős karral asz­tak a két sziget felé. Hires sziget volt ez a kettő. Az egyik az asszonyok szigete volt; nem élt a szigeten más, csak asszony. A másik sziget az ember­evőké volt. Az asszonyok szigete nyájas és mosolygó volt, a paradicsom minden bájával ékes. Az emberevők szigete zordon volt és fé­lelmetes, a parton fehér koponyák vicsorítot­ták a fogukat azokra a boldogtalanokra, aki­ket rossz sorsuk odavetett. A két matróz elvált egymástól. A fiatal bol­dogan, az asszonyok szigetének tartott, az öreg néma megadással úszott az emberevők felé. Nem is maradt életben, csak az egyik. kat és nemzetünket gróf Khuen-Héderváry Károly férfias és bátor vállalkozása, vala­mint mindeneket megnyugtató, évekre szó­ló, jelentős munkaprogramja vezette ki. Az a kormány s az a párt, mely ezt a nagy fel­adatot elvégezte s az országot a fejlődés és a komoly munka útjára visszaterelte, a maga céltudatos programjával és egységével meg fogja óvni az országot az ujabb zsákutcá­tól, melybe ismét azok akarják beszorítani, akik alkotásban és komoly célokban egyet­érteni nem bimak s csak a rombolás vágyá­ban találkoznak. A képviselőház ülése. — Dühöng az oustrukció. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház mai ülésének elején és végén is technikázott a függetlenségi párt. Az ülés elején házszabály­vitát támasztott arról, hogy a kormány tag­jai ötvenkilenc interpellációra adósak a fele­lettel. Egy óra után zárt iilés volt. A véd­eröjavaslatról ma egy Kossutli-párti képvi­selő és Hazai Samu honvédelmi miniszter szólott. A miniszter nagyszabású, igen nagy­jelentőségű beszédet mondott, amelynek vé­geztével a munkapárt tüntetőleg ünnepelte. Az ováció kicsapott a folyósóra is, ahol a munkapárti képviselők dörgő éljenzéssel vet­ték körül a minisztert. A technikai obstrukciósoknak annyira nem tetszett a hatás, melyet Hazai miniszter beszéde az ellenzék komolyabb elemeire is tett, liogy zárt ülés rendezésével próbálták volna ezt a hatást gyengiteni és erre alkal­mul felhasználták Tisza Kálmán grófnak az arpadi népgyűlésen tett ama nyilatkozatát, hogy a technikai obstrnkciót megveti. Ez­zel a nyilatkozatával Tisza Kálmán vasárnap a ncj.gyüULei; ma a parlmentben is mély ha:ást tett, ami természetesen a technikai ob­stiii! ió rendezőit egyelőre még nem birta Az, aki az emberevők szigetére menekült. 9. A kötél. A többszörös rablógyilkost akasztófára ítélték. A kötél már a nyakán volt, a hóhér már­már húzni akarta, amikor vágtatva érkezett egy hirnök és jelentette, liogy a rablógyilkos tulajdonában lévő osztálysorsjegy meg­nyerte a 600,000 koronás főnyereményt. A rablógyilkos megkönnyebbülten sóhaj­tott föl. — Tehát mégis igaz — mondta megelége­detten — hogy az akasztott ember kötele sze­rencsét hoz. A következő pillanatban lógott. 10. Bölcs mondások. Az elvált asszony olyan, mint a kihúzott fog. A kihúzott fog helyébe könnyű másikat illeszteni, de hol a pokolban keressen magá­nak az a szegény kihúzott fog egy olyan fog­sort, amelybe épen ő illik bele? Igazságtalanok vagyunk, amikor azzal vádoljuk az Írónőket, hogy zseni soha nem volt köztük. Hát az, aki az első névtelen leve­let megírta? Haltai Jenő. meggondolására annak, liogy milyen veszé­lyes játékot folytatnak, de viszont ma is nyilvánvalóvá vált, hogy ehez a zárt üléshez hasonló balsiker után előbb-utóbb az utolsó ütőkártya is kiesik a kezükből. A véderő vitában nagy érdeklődéssel vár­ják Héderváry gróf miniszterelnök, Tisza István gróf és Andrássy Gyula gróf beszé­dét. Mindhárman ezen a héten szándékoznak fölszólalni. A mai zárt ülésen történtek következté­ben a Justh-párt elhatározta, hogy kedden rögtön az ülés elején ismét zárt iilést kér és mindaddig, ha kell napokig vagy hetedig is folytonosan zárt iilést tartat, amig csak a párton esett sérelmet nem orvosolják. A Justli-pártnak ehez az akciójához csatlako­zik a másik két ellenzéki párt is. Szóval az ellenzéki küzdelem gyorsan és biztosan kö­zeledik az elposványosodáshoz. A hétfői ülés negyed tizenegy órakor kez­dődött. Kabos Ferenc elnökölt. Székely Fe­renc igazságügyminiszter a pénzügyminiszter megbízásából beterjeszti a „vámvonalon át be­hozott dohány ós dohánygyártmányok után fizetendő engedélyiilotók megváltoztatásáról* szóló törvényjavaslatot. (Interpellációkról.) Ábrahám Dezső a házszabályokhoz szói ós kifogásolja, hogy a miniszterek az előirt időn tul válasz nélkül hagyják az interpellációkat, amelyekre eddig nem feleltek a miniszterek. Elnök figyelmezteti a szónokot, hogy túl­lépi a házszabályok cimén megengedhető fel­szólalás körét. Farkas Pál: A koaliciós kormány 159 inter­pellációt hagyott hátra válaszolatlanul. (Zaj.) Egry Béla: Ez nem mentség! Felkiáltás: Nem mentség, de megfosztja önöket a jogtól, liogy nekünk szemrehányást tegyenek. Ábrahám Dezső kéri az elnököt, hogy a megsértett házszabályoknak szerezzen ér­vényt. Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök elő­adja, hogy az interpellációkra a válaszadás kötelezettségét a koaliciós kormány sem tel­jesítette. 154 interpelláció maradt válasz nélkül. Nem akarják ezt a mentséget igónybe­venni, sem ő, sem minisztertársai. Különben, hogy ő komolyan veszi az interpellációkkal szemben a kormány kötelességét, igazolja az­zal, hogy két héttel ezelőtt is interpellációra felelt, A többi miniszterek is válaszolni fog­nak. (Helyeslés.) Következik a napirend, a véderőjavaslat álta­lános vitájának folytatása. Gedeon Aladár (Kossuth-párti): Kijelenti) hogy a javaslat mellőzi a nemzeti követelmé­nyeket. Károsítja az ország érdekeit és igy komoly hazafi nem lehet abban a helyzetben, hogy aiioz szavazatával hozzájáruljon. (A honvédelmi miniszter beszéde.) Hazai Samu honvédelmi miniszter: Európá­ban nincs számbavehető ország, mely állig nem fegyverkezett volna. Csak mi maradtunk el. Haderőnket már régóta nem fejlesztettük és viszont a nép katonai terhén sem könnyítet­tünk, mint más kulturállamok. Pedig hát ha valakinek, ugy nekünk egy erős hadseregre szükségünk van, mert bár birtokállományun­kat nem akarjuk növelni, mégis összhelyze­tünknói fogva a jövő politika viharainak centrumában vagyunk. Abból kiindulva, hogy ezt a javaslat ellenzői kö/.ül számosan tud­ják ós tudták akkor is, amidőn egy évtized­del ezelőtt a hadsereg fejlesztési kísérletet megakadályozták, nem volna helyén, ha csak rámutatva arra az ellenséges s;uronytö­megre, mely köröskörül reánk mered. Ezért foglalkozik majd ugy az antimilita­rista ellenérzéssel, mint azoknak ellenzésével is, akik a hadsereget mint védőalkotmányt közjogi szempontból tartják károsnak.'(Halljuk! Halljuk!) Hazai Samu: Az antimilitaristák azon részét aposztrofálja előbb, akik az örök béke cimén a teljes leszerelést kívánják és maga is elis­meri, hogy az államoknak nem lőhet szebb és üdvösebb föladatuk, mint a műveltség és jő erkölcsök terjesztésével az örök béke eszméjét a megvalósulás elé vinni. (Tetszés a jobbolda-

Next

/
Thumbnails
Contents