Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-15 / 160. szám

ETI LAP. II. évfolyam, 160. (10) szám 1911, szombat, julius 15 Központi szerKesztííség is kiadóhivatal Szeged, Rorona-uíca 15. szám t=a f REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDIN ? REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉS! ARA VIDÉREN I egész évre . R 24— félévre . . . R 121— | egész évre . R 28— félévre . . . R I4-­Sudapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., negyedévre. R 6-— egy hónapra R 2-— negyedévre. R V— egy hónapra R 2*40 Városház-utca 3. szóm c=a j, Reggeli lap ára 4 fillér ^ Esii lap ára 2 fillér i Budapesti szí TELEFON-SZÁM: SzerkesziSség 305 cra Kiadóhivatal 83Í. Interurbán 835 ;i szcrhesztaság telefon-száma 128—ÍJ:' 1911. julius 15. A kecskeméti földrengés szo­morú borzalmai elmultak és meg­indult újból az élet a repedt­falu ós ferde kémónyü házak kö­zött, amelyek mintha lelkük lett volna, kímélték az emberek éle­tét ós testi épségét. Megindult az élet, a lüktető, az igaz, a minden­napi élet és az az illusztris kül­döttség. amely a miniszterelnök vezetésével vasárnap a sokat szenvedett város látogatására ké­szül, már biztató és nyugasztaló impressziókkal fog visszatérni a rémült éjszakák városából. A katonák elvonultak és a reszkető lakók utcai sátraikat fölszedték; nyugodt méltósággal folyik a rekonstruáló munka ut­cákén és teieken és szorgalmas iparosok hangyamunkája ékesíti: avatja vissza az életnek a pusz­tulásnak indult házakat és laká­sokat Teljes a béke ott, ahol kisértett a teljes anarkia és mi, a nem is tul távoli szemlélők, tneg kell, hogy állapítsuk: min­denki megtette a kötelességét, amit ez a súlyos megpróbáltatás reá rótt Nem beszélünk Kecske­mét városának hatóságáról és vezető embereiről; ők kötelessé­get teljesítettek és becsületes lokálpatriotizmussal cselekedtek, munkájukat a polgárság jóleső elégedettséggel veszi tudomásul és elismeréssel jutalmazza. A nagylelkű adományokat is a kár­vallott lakosság hálája jutalmazza, a kormány pedig, amelyet az ob­strukciós forgatag a kecskeméti katasztrófa révén is piszkolni és kisebbíteni igyekezett, azzal a nyugodt fölényességgel térhet súlyos napirendjére a dolog fölött, hogy hazafiúi és európai módon megtette azt, ami a kötelességé­ben állott. Ám hódoló elismerés illette a koronás királyt, aki egyetlen fe­jedelmi ténnyel a szeretet és ki­váló megbecsülés gazdagságát hin­tette a szenvedőkre és bizalmat­lanokra, aki nem idegizgató és nem megindítóan érzelmi okok­ból gyakorolt felséges jótékony­ságot, hanem imponáló realizmus­sal sietett segítségére a gazdagabb erejével a szegényeknek és nél­külözőknek. Nem királyi szavak görögtüze ós nem fejedelmi gesz­tusok tümeglelkesitő surrogatuma| volt az a százezer korona, arnit Magyarország királya Kecskemét városának felajánlott, hanem gyor­san ós szivesen adott pénzt, amelyre szükség volt, hogy az emberek hajléktalanokká és kol­dusokká ne váljanak. Semmi feu­dális és monarchikus ize nem volt ennek a királyi cselekedet­nek ; modern és kapitalista nagy­lelkűség volt a legnemesebb és legarisztokratább kezekből. És illesse elismerés Magyar­ország szociáldemokrata pártját is, amelynek vezetősége a szükség óráiban hasonló lelkesedéssel ,és nagylelkűséggel állott be közve­títőnek a megszorultak ós a ha­szonlesők közé és minden marxista és internacionálista dogma és rá­fogás ellenére, nemes értelmi és hazafiúi motívumok alapján meg­állotta útját annak, hogy egyesek az embertársaik gazdasági szorult­ságát a maguk javára kihasznál­ják. Az a pártvezetősóg, amely vállalkozott a munkaerő előállí­tására és a munkabér lefokozására, bebizonyította azt az ország pol­gárságának, hogy igazán a gaz­dasági igazságosságot, az emberi szolidaritást és a hazafiúi érzelme­ket képviselte a nép nevében és érdekében. Egy csomó szeretetet és bizalmat érdemelt ki magínak és bizonyára becsülést és tiszte­letet szerzett a valóban csak kor­látolt embereket riasztó vörös lobogónak. Kecskeméten megmozdult a föld — de Magyarországon megmoz­dult az emberek szive és ez a jövő szempontjából alig jelent ke­vesebbet A szegedi halpiac. - Saját tudósítónktól. ­A nemrégen még országszerte híres szegedi balpiac bajairól és azoknak koairó a „Délmagyaror­szág" reggeli szám már részlete­sen megemlékezett. Közöltük ba­lászmesterek panaszát, hogy az árteret búzával ültették be és a szűk meder alkalmatlan a halak szaporodására. Nincs tiszai bal, mert csekély a viz. Dunai halat kénytelenek árulni a balászok. Évek óta liire-hamva sincs már a szegedi halpiac jelentőségének. Az élénk tiszai balászélet is meg­szűnt. Hal alig kerül már a sze­gedi család asztalára, az ízletes halpaprikásnak, balászlének már csak az emléke él bennünk. Egye­lőre nincs is kilátás a szegedi halpiac föllendülésére, más uton kell segíteni a halhiányon. A Fe­hér-tavat kell sürgősen felhasz­nálni baltenyésztés céljaira. Hoszas nógatásra a tanács is be­látta ennek szükségességét és pén­teken bizottságot küldött ki a ma­gyarországi halaetavak tanulmá­nyozására. Nem várunk sok ered­ményt /a bizottság tanulmány­utjától. A Febét-tó hasznosítása ügyében már évek óta ankétez­nek, üléseznek, de a tó még min­dig használhatatlan. Széksós vize tele van apró halakkal, petékkel, azonban a tó vizét leeresztik és a balak kiszáradva leülepednek az iszpba. A bizottság kiküldésével kapcso­latban újból a fjgyelébe ajánljuk a tanácsnak Bitó Ferenc szegedi balászmester ajánlatát, aki a két­két koronával akarja bér bevenni esetben lényegesen olcsóbb lenne haltenyésztés céljaira. Ebben az a bal. Jelenleg áz elsőrendű hal kilója három korona, Bitó ha­lászmester a Fehér-tóból egy ko­ronáért bocsájtaná a közönség rendelkezésére. A szegedi balpiac jelentőségé­nek fokozatos csökkenése sürgős és lelkiismeretes beavatkozást ki ván. Lehetetlen állapot, hogy a tiszaparti metropolisban drága áron dunai halat árusítsanak. Ha egyelőre nem is tudjuk viszaál­litani a szegedi balpiac régi, or­szágos jelentőségét, legalább arról kell gondoskodnunk, hogy néha­napján olcsó, ízletes bal is kerül­jön a szegedi csaádok asztalára. Nincs házadó kedvezmény. - Saját tudósítónktól. ­A törvényhatósági bizottsága egy régebbi közgyűlésén elhatá­rozta, hogy fölir a kormányhoz, amelytől a város részére a ház­adó terén kedvezményeket kér. Arra kérte a törvényhatóság a kormányt, illetve a pénzügymi­nisztert, hogy tekintve Szeged nagyarányú fejlődését, fölhatal­mazás alapján eszközölje ki a törvényhozástól, hogy az 1906 január elseje óta épített és ezen­túl épitendő házak részére rend­kívüli házadómentességet engedé­lyezhessen. Ezt a kérelmet meg­felelő módon el is juttatta a vá­ros a kormányhoz, amelynek ré­széről most Lukács László pénz­ügyminiszter terjedelmes leiratban válaszol. A leirat elején a pénzügy minister mindjárt ki is jelenti, hogy a vá­ros kérését engedélyezhető nek nem találta. Azt mondja a leirat, hogy mivel törvény intézkedik a kor­mány részére engedélyezhető ház­adó kedvezményeket illetőleg és mivel a törvény halározottan elő*­irj?i, hogy milyen határok között nyújthat a kormány, a pénzügy­miniszternek nincs módjában, hogy kivételt tegyen. Szeged kérelme, a leirás szerint az általános teherviselés szempont­jából sem indokolt. Ha a kormány Szeged kérésének eleget tenne/ akkor teljesen jogos és méltányos lenne az, ha a többi magyar város hasonló kéréssel fordulna a kor­mányhoz. Már pedig az igazán le­hetetlen, hogy minden városnak házadómenteseéget engedélyezze­nek. Végül megemliti a leírat, hogy abban az esetben, ha a város már a 14 százalékos általános ház- ­béradó alá fog tartozni, akkor kérelmezheti, hogy a legalább egy* emeletes házak 15, illetve 12 évi adómentességet a kormány három évvel meghosszabbította. Ezt a kérelmet teljesitik is, ha igazol-­ják, hogy nagyobb terjedelmű és kiváló fontosságú városrészrende­zés van folyámatban. A kolera reklám[a. - Sajál tudósítónktól. ­Ma különös meglepetés érte a.­budapesti közönséget. Az utcákon és kávéházakban, a háztetőkön és a pincékben gyalog, kocsin és lóháton • szines reklám-pvegrammokat oszto­gattak az embereknek. A reklám címlapján egy kép van, amely Velen­•ét ábrázolja. Ott a laguna, a gon­dola, a kék ég és belfil francia nyel­ven — hogy itt mindenki megért­hesse — el van mondva és mondva van, hogy milyen nagyszerű az étet Velencébe és a Lidón. Soha ilyer­élet, soha ennyi mulatság még nem kínálkozott. Szerenád, tombola — tombola, szerenád, csónakázás,. ki­világítás énekkel és zenéve!r mind: ez most lesz, csakis most juliusban és augusztusban Velencében és a. Lidón. „Adria királynője" egyszerre ide toppan és nem győzi kínálni kőrlevej lekben és programmokban a bájait ­Különös ! Jaj, de különös I Sőt mi több, jön egy deputáciö , hamisítatlan olasz jambé énekesek, jönnek és itt az Oktogonon fogják., énekelni, hegy: Nincs kolera, nincs kolera. Ko-ko-ko-ke kolera!

Next

/
Thumbnails
Contents