Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-14 / 159. szám

i -- Bf DÉLMAGYARORSZÁü lDlijulius 14J 1911 julius 1 kőztessék abból a maga természetes hivatásából, hogy a nemzet élő lelkiismerete legyen, hanem arra, hogy a gondolatok, érvek, ismeretek más-más szellemi és politikai felfogások mérkőzzenek egymással nemes fegyverekkel, s az győzzön, amelyiknek győzelmére a nemzetnek több szüksége van. Bizakodtunk, hogy az ellenzék belátja már a második napon azt a vaskos hibát, ami akár bűnnek is beválik, annál az egyszerit oknál fogva, hogy célra nem vezet, másodszor, az ország erkölcstelen taktikának itéli. És az ellenzék még a második napon méltó volt önmagához: Ugyanúgy „harcolt", ahogy az első napon. Csak unalmasabban. Ez is valami, az igaz. Mert a legkicsinyesebb szatírába fullad az ilyen taktika: — az unalom fogja megölni az ellenzéki fogadkozást, az unalom, tehát a legdicstelenebb, leghaszontalanabb vég. A Gautsch-kormány nehézségei. (Bécsi munkatársunktól.) Már csak napok választják el Ausztriát attól, hogy az uj képviselőház megkezdje tanácskozásait s Gautsch még mindig nincs tisztában azzal, hogy melyik párt a barátja, melyik az ellensége?' jVtiiidegyik „rokonszenvvel" /fogadja ugyan Gautsch vállalkozását, de mindegyik fentartja magának a „szabad kezet." Gautsch miniszterelnök tulajdonképen e pillanatban csakis a bankjavaslat s a katonai javaslatok sorsával törődik. Ezeket szeretné biztosítani még a nyári ülésszakban. Azok a tárgyalások is, amelyeket az egyes pártokkal folytat, arra irányulnak, hogy ezeket a javaslatokat minden vita nélkül utasítsa a ház az illetékes bizottságokhoz. De ez a terv sem a csehek, sem a keresztényszocialisták körében nem találkozik rokonszenvvel. Azt mondják, hogy olyan nagyfontosságú javaslat, mint aminő a katonai javaslat, feltétlenül alapos megbeszélést igényel. Ugyanezt az érvet használják a csehek a bankjavaslat ellen is. Az osztrák kormány azonban ragaszkodik ahoz, hogy mind a két javaslatból még a nyáron törvény legyen, mert az őszi ülésszakra már most is rengeteg feladat megoldása vár. Igy nemcsak a delegácionális ülések vesznek majd sok időt igénybe, hanem a budgetet, vagy legalább is a költségvetési provizoriumot kell tárgyalni. Azonkívül a cseh tartománygyülést is ülésszakra kell összehívni, ami alatt a birodalmi gyűlés nem tanácskozhatik. Szóval, el akarja hitetni Gautsch, hogy most kell letárgyalni ugy a katonai javaslatot, mint a bankjavaslatot, mert máskép az ősszel nem lesz a háznak ideje, hogy a legszükségesebb pénzügyi javaslatokkal foglalkozzék. Mikor a király Gautschot miniszterelnökké nevezte ki, az a hir előzte meg őt, hogy a cseheket akarja megnyerni a maga támogatására. Azután a tanácskozás után azonban, melyet Gautsch tegnap a csehek vezéreivel, Fiedlerrel, Kramarccal, Udrzallal, Klofáccal és Hnibannul folytatott, kétségtelen, hogy a csehek az uj kormánnyal szemben is megmaradnak ellenzéknek. Gautschnak érvelései náluk síiket fülekre találtak s ragaszkodtak ahoz, hogy a nyári ülésszak alatt ne történjék egyéb, mint ami a ház megalakulásához tartozik, de semmiféle nagyobb munkaprogram a házra rá ne kényszerittesék. Szerintük a bankjavaslat nem sürgős, mert a mostani bankprovizórium minden nehézség nélkül az őszig fentartható s a katonai javaslatok sem annyira sürgősek, hogy ne volna mindegy az, most, nyáron lesz-e azoknak első olvasásban való tárgyalása, vagy csak az ősszel. Egyáltalán nem lehet Gautschnak reménysége arra, hogy egy parlamentáris kormányt alakithasson. Kijelentette ugyanis, hogy parlamentáris kormány alakításához csak akkor fog, ha a csehekkel békét tud teremteni. A csehek azonban nem hajlandók a békére. Azt hiszik, hogy Gautsch rájuk van szorulva, mert a keresztényszocialisták kiléptek a német pártkötelékből vagy legalább is nem hajha árnyékát a csaknem egészen betett ajtó keskeny nyilásán, a vöröstégla kályháét. Teljésen lehetetlen volt egyebet látni innét. — Te látod? — kérdeztem tőle. De e pillanatban rémült fölkiáltások hallatszottak: a biró és a többiek behatoltak a lakásba. — Megtaláltátok? '— kérdeztem. —Hol tolt? — A konyhaajtó mögött — felelte egy hang. — Ne nyúljatok az ajtóhoz! Vagyis hagyjátok ugy, ahogy van! Támaszszátok ki, hogy ne mozduljon! — kiáltottam szenvedélyes hangon., Azután a suhanc karját megragadva, rákiáltottam: — A gyilkos pedig te vagy! összerázkódott, a tekintete megrémitett, aztán egyetlen ugrással lent volt a falról s a létra fölbukott. Mielőtt elvesztettem volna az egyensúlyt, még volt időm lekiáltani: — Fogják el, ő a gyilkos! És leestem. Az embert elfogták. Még aznap megtalálták nála az öreg pénzét s ő bevallotta bűnét. Mindennapi bűn volt ez, fiatal, élvvágyó paraszt bűne, aki azért lop és öl, hogy kitarthassa szive választottját. Hat hónappal később leszelték a fejét guillotineon, de később volt alkalmam még kikérdezni s furcsa autoszuggesztió esetét tanulmányozhattam. Ez a Francois egy erős barom volt, semmi egyéb, Nyolc napi fogság után cinikussá vált. Részletekkel együtt elmondta, hogyan ölte meg a vén anyókát, elmagyarázta, hogy a konyhaajtón jött ki, hogy ezt az ajtót nyitva hagyta, hogy fölkuszott a falon s liogy aztán még egyszer visszament meggyőződni róla, hogy az anyóka nem mozog. Igen világos éjszakán történt. A hold fénylett az égen. Látta, liogy az anyóka mozdulatlanul fekszik a helyén s aztán ismét megnyugodva távozott. Bevallotta azt is, hogy merész akart lenni s ő akarta nekünk a gyilkosságot jelenteni, azért hozta magával a létrát. De soha — értsék meg jól! — nem hitte el, hogy nem láthatta a hullát a csaknem bezárt ajtó mögött s liogy ez csak érzéki csalódás, vagy autoszuggesztió volt a, részéről. — Biztosan a szél zárta be az ajtót, mire ön fölmászott mellém — mondta csökönyösen. És hiába mondtam neki, liogy nem volt szél, liogy ellenben a megelőző reggel nagy zivatar vonult el a táj fölött, hiába makacskodtam, liogy ő maga is a kályha árnyékát mutatta nekem, mikor igy szólt: — Ott, ott! — ő csak a fejét rázta s csökönyösen ismételte: — De mikor mondom önnek, liogy láttam, olyan tisztán láttam, mint ahogy most önt látom! — Akkor hát miért ugrott le a létráról, mikor vádoltam önt? — kérdeztem. — Tudom is én. Féltem. De ami azt illeti, hogy az öreget láttam, arra esküt merek tenni ma is. íme az én történetem. Talán nem mulatságos, de igaz. És én mindig örömmel gondolok reá vissza. Ennek a Francoisnak köszönhetem, hogy csakhamar behívtak a központba. — Ah, — szóltak a hozzáértők — lia ön akkor föl nem mászik a létrára, a gyilkos talán még most is szabadon járna! Tévedek bizonynyal, de az is bizonyos, hogy euélkiil az eset nélkül még most is ott vegetálnék abban a kis vidám, becsületes vidéki városkában. Igy szólván, Lebrégue ur még mélyebben süppedt belé a kényelmes karosszékbe s jókedvűen dörzsölte össze ráncos két kezét. landók egy blokkot alkotni a liberálisokkal. A lengyeleknek támogatására sem számíthat a kormány feltétlenül, tehát Gautsch képtelen egy életképes parlamenti majoritást öszszehozni s időről-időre mégis csak mindig tárgyalni lesz kénytelen a cseh ellenzékkel, máskülönben ugy jár, mint fíienerth, aki addig volt tekintettel a németség egyoldalú követeléseire, mig aztán a cseheket egésze" elidegenítette magától s utóbb már nem |s gondolhatott arra, hogy velük együtt működjék. A németek azonban kézzel-lábbal tiltakoznak az ellen, hogy Gautsch a csehekkel külön békét csináljon s egyáltalán nem hajlandók semmi áldozatra sem, hogy a csehek"1 a képviselőháznak munkaképessé tételere megnyerjék. Szóval a Gautsch-kormány ágya igazán nem rózsákkal van vetve s meí a legközelebbi hetek eseményeit sem leli"' előre látni. A vasuti palota. — Megkezdik a milliós épitkezést. — j (Saját tudósítónktól.) A I) álmagyar orszéí esti lapjában megírtuk, hogy a vasutas P:1' lota építésével Ligeti Béla műépítészt bizt® meg a kiküldött ad hoc bizottság. Lige" Béla 1.085,000 koronás ajánlata volt a W" érkezett ajánlatok között a legolcsóbb, de bizottság tekintetbe vette a műépítész telF megbízhatóságát is, amely iránt előzőleg "r' deklődött. A csütörtöki határozattal a vasutas P;? lota kérdése most már végleg be van fejezv és a monumentális, diszes épület már csak?; kivitelre vár. Szegeden ezt a kérdést intézték el a utóbbi időben a leggyorsabban. Május"®; hirdettek pályázatot a tervekre, amelyek ^ zül, amint azt akkor meg is irtuk, az OttovCés Winklcr-cég művészi és praktikus sze"' pontból egyaránt teljesen kielégítő tervét lálta legjobbnak és az első dijra légink"1', érdemesnek a bizottság. A terv, amely'! szakértők és laikusok egvformán nagy e'1! meréssel nyilatkoznak, nagyon helyesen Á dotta meg a kérdést és a legcélszerűbb hárította el azokat az akadályokat, amely ket a telek fekvése okozott. A vasutas palota a régi korcsoly"': északkeleti oldalán épül, szemben a re: korcsolyapavilonnal, klasszikus román ^ lusban. Az épület teljes hossza 112 méter; centiméter, szélessége 42 méter 40 centig ter. A tervezőket felszólították arra, hogy,, épület egyik részét bővítsék ki olyanforirt hogy azokban egyenlőre lakásokat hely'?, hessenek el. Ezt a kérdést ugy oldották "'j hogy az emeleti szárnyon öt lakást helr( nek el. Ezeket gipszfalakkal választj"0,, ugy azonban, hogy a gipszfalak lebon^ után a lakásokat két hét alatt irodának a | kithassák át. Az elfogadott tervben a telek ferdesz m sége ellenére emeletenkint csupán négy "a deszögühelyiség van. Négy udvara v""y épületnek és mind a négy udvar kocs' megközelíthető. A közlekedési vonalak szerüek, világosak. Két feljárat van a RPv házban egyesítve. A lépcsőház az épül®'j zepén van elhelyezve, ahonnan a hiva"1 könnyen elérhetők. j| Ez lesz az első nagyobbszabásu Szegeden, amelyet központi fűtéssel sz" nek föl. A központi fűtés kezelése az történik, az épülettől teljesen független*1^ Mindenesetre örvendetes az, hogy téssel szegedi vállalkozót biztak meg. 'j. Béla már sok középületet készített el. " ff egyiket teljes megelégedésre. A vasút"5 ^ lota építéséhez már hozzá is fogtak éfcjl főn már a hires alsóvárosi kubikosok 'Lí kezdik a munkájukat, amely jó négy fog igénybe venni. Állandóan 7—800 f] dolgozik majd a palotán, amely a i^yi augusztusára készen is lesz. Az össze-5 v.i kákát szegedi iparosokkal végezteti el f1/ lalkozó annál is inkább, mert a szegedi1 U sok munkája általában kitűnőnek biz0'" A kép — Megkt (Saját tudós a nyilt obstrul véderő fejleszt tárgyalását. A voltak jelen, kedve, főként ; harcias volt. Az ellenzéki obstrukciós lu hogy csak dél toiiai javaslat* "zt vitatta, házszabályelle "ost rendreuta ról azt mondoi az Alföld, csal erről támaszt* rom ellenzéki is, aki egy rm bol azt bizony korában haso Párt türelmed eedenseket. A munkapá derültséggel f , Eéltizenkett "etett a napi palására. Sc iedelmes bes; oldal megélje folytonos zaj meg. .. Az előadó 1 kívánta, hogj a kérvények* a törvényhat házhoz. Miv< "él, a péntek hosszadalma Aztán a K János volt á vaslat ellen 1 Az ellenzé hogy egy-eiÍ 'Og beszélni °bstrukcióva 'án nem lesz szavazás. M A korma szemléli az A mai ül Berzeviczy A ton a házsza Egy tegnap veszedelmes viczy Albert Fölkiáltást Lovásey 1 később erre János rend© hogy az eln de a tévédé többek közt miniszterein h°gy a kori az S vélem* utasította, hogy tegyei rendreutasil uak jelenti Bersevian lehet ugyi séket... Rakovssk mondás.) Elnök: K merem, ho| hogy téve* hogy durv durva sért Pedig azt uyösen né durva sért a kritikát, a légsúly sértés nél vöben mir szólásszab tudomásul Semre c«