Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-14 / 159. szám

ulíus Í4 :rálisokkal. számitliat ch képte­iritást ösz­ak mindig sllenzékkel. th, aki ad­roldalu ko­et egésze" íár nem 's sgyütt mii' al tiltakoz­:hekkel kü­em luíjlan­a cseheket é tételére h-kormány etve s ínég sem teliét .1911 julius 14 PÉLMAGYARORSZÁG A képviselőház ülése. ést. — gyarorszáí vasutas P3' Ítészt biz"1 ;ág. volt a lu" ;sóbb, de J )itész telf ílözöleg vasutas P;V van fejez'-; már csak1 zték el*1; Májusb" ímelyek rt az Ottó\H> tikus sze"1' ő tervét t8 a leginka" v, amely" i nagy tó lelyesen " üélszeriibtó :at, ameb orcsolyajjj nben a román 12 méter ) 40 centirt rra, hogy,, ilyanfortrt ikat hel>" Idották irt kást heiy;; választják ik lebont •ódának 3' ferdesz'l ín négy , vara vart ar kocj -onalak v /an a léP^ iz épület ,, a hivat3 abásu éPjl éssel sírt se az ukf ggetlen% hogy a^c : meg. :ett el. < vasutas A igtak és , tikosok ,|i i négy U -800 t ly a jav „i összes v;1 eteti el rtf zegedi »rt ek biZü' — Megkezdődött a véderővita. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház ma, a nyilt obstrukció jegyében, megkezdette a véderő fejlesztéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását. A mai üléseri talán még többen voltak jelen, mint a tegnapin,s az ellenzék kedve, főként az ülés első felében, ma is igen harcias volt. Az ellenzéki pártok a mai ülés első felében obstrukciós házszabályvitát rendeztek, ugy "ogy csak délfelé lehetett megkezdeni a ka­tonai javaslatok tárgyalását. A Justh-párt azt vitatta, hogyBerzeviczy elnök tegnap "ázszabályellenesen járt el, mikor Hock Já­nost rendreutasította azért, mert a kormány­ról azt mondotta, hogy nem bánja, ha inog is az Alföld, csak az ő székei ne inogjanak. Az erröl támasztott vitában részt vett mindhá­rom ellenzéki párt, sőt Ndvay Lajos alelnök is, aki egy már készen tartott régebbi napló­ból azt bizonyította, hogy Justh Gyula elnök korában hasonló szigorral járt el. A Justh­Part türelmetlenül hallgatta a Justh-féle pre­cedenseket. A munkapárt helyeslő zúgással és élénk derültséggel fogadta a precedenseket. Féltizenkettő volt már, mikor a Ház áttér­hetett a napirendre: a katonai javaslat tár­palására. Solymosi Ödön báró előadó tör­edelmes beszédet mondott, melyet a jobb­oldal megéljenzett. A beszédet az ellenzék tolytonos zajos közbeszólásokkal szakította meg. Az előadó beszéde után Benedek János azt kívánta, hogy szószerint olvassák föl azokat a kérvényeket, melyek a katonai kérdésben a törvényhatóságoktól érkeztek a képviselő­házhoz. Mivel e kérvények nem voltak kéz­"él, a pénteki ülésben fogják fölolvasni, ami hosszadalmas fölolvasást jelent. Aztán a Kossuth-párt vezérszónoka, Tóth •mnos volt államtitkár mondott a véderő-ja­vaslat ellen beszédet. Az ellenzék az obstrukciót ugy szervezte, "°gy egy-egy ülésen többnyire egy szónok fog beszélni, az ülés többi részét technikai obstrukcióval töltik el. Szombaton egyálta­lán nem lesz tárgyalás, hanem csak folytonos szavazás. Minden szombaton ig- lesz. A kormány és a munkapárt nyugodtan szemléli az ellenzék erőfeszítését. A mai ülés tiz órahor kezdődött. Elnök Berzeviczy Albert. Napirend előtt Lovászt) Már­ton a házszabályok 221. Szakaszához szól hozzá. Egy tegnap történt esetre hivatkozik, amely veszedelmes precedens lehet. Nem mindigBerze­viczy Albert lesz az elnök... Fölkiáltások-. Justh Gyula! (Zaj.) Lovászy Márton: .... s megeshetik, hogy később erre a precedensre hivatkoznak. Hock János rendreutasitását teszi szóvá. Konstatálja, hogy az elnöki rendreutasitás jóhiszemű volt, de a tévedést helyre kell igazítani. Hock János többek között azt mondta, hogy meginog a miniszterelnöki szék. Hock János arról beszelt, hogy a kormány nem törődik az országgal. Ez az ö véleménye volt, s ezért az elnök rendre­utasította. Megnyugtatásul kéri az elnököt, h°gy tegyen nyilatkozatot, amelyben a tegnapi rendreutasitást tévesnek és nem helyénvaló­ik jelenti ki. (Helyeslés balról.) (Az elnök nyilatkozik.) Berzeviczy Albert elnök kijelenti, hogy nem lehet ugyan kritizálni az elnöki intezkede­seket • • • • Rakovszky István: Nem ugy van (Ellent­mondás.) .. Elnök: Nem zavartam a szónokot, sot elis­merem, hogy lojális volt, De nem ismerem De, hogy tévedtem, mert a házszabály aztmondja hogy durva sértésért rendreutasitas jar. mi a durva sértés, azt az elnök határozza meg. Mar Pedig azt mondani egy kormányról, hogy közö­nyösen nézi egy város pusztulását, ez iff®niB durva sértés. (Taps jobbról.) En nem gátolom a kritikát, ennek teljes szabadsága van. De a a legsúlyosabb kritika is kifejezhető dur\a sértés nélkül és ezt tartsák szem előtt a jo­bbén minden oldalon. Amit tettem, nem a szólásszabadság ellen tettem és kérem eljárásom tudomásul vótolót. (Helyeslés jobbról.) Semrecsányi György a házszabályokhoz kér szót. Osztatlan lizalommal viseltetik az egész Ház Berzeviczy Albert iránt, s senki sincs, aki föltételezné róla, hogy valaha megsérti a szó­lásszabadságot. Győrffy Gyula szólásra emelkedik. Zajjal fogadja a jobboldal. Többen kimennek a te­remből. Elnök (erősen csenget): Tessék figyelemmel hallgatni u szónokot! (Zaj.) Gyorffy Gyula azt magyarázza, hogy milyen lehetetlenségre vezethet, ha igy magyarázzák a házszabályt. Nem mindig Berzeviczy az elnök és más elnök kezében a mostani magyarázat súlyos fegyver lehet a szólásszabadság ellen. (Helyeslés balról). Polónyi Dezső föláll. (Nagy mozgás a jobb­oldalon). Fölkiáltások: Ah, tehát folytatják a játékot! (Zaj). Polónyi Dezső: Kezében a házszabálylyal ma­gyarázza, hogy mik az elnök jogai. Kijelonti, hogy az elnök tegnap nem járt el helyesen. (Helyeslés balról). Csermák Ernő szólásra jelontkezik. Minthogy ő a legkitartóbb távszónok, az egész Ház olőbb elszörnyüködik. aztán hangos derültségre fakad. Csermák nem zavartatja magát s a legnagyobb nyugalommal kezdi magyarázni az elnök jogait tartalmazó szakaszok igazi értelmét. (Hock a sértésről). Hock János szintén a házszabályokhoz szól. Tisztelettel meghajlott az elnöki intézkedés előtt, de joga vau a házszabályok értőimében félreértett szavai mogmagmagyarázására. El­ismeri, hogy kijelontóseibon súlyos kritika volt .. . Lovászy Márton: Do csak kritika! Hock János: Én hálás lennék a miniszterel­nök urnák . . . Mikosevics Kanut: Sok miniszterelnöknek le­hetne hálás! (Nagy zaj,) Hock János: Eszeágában sem volt a minisz­terelnök ellen durva sértést elkövetni, csak jogos kritikát gyakorolt a kormány eljárásával I szemben. Nem hátrált meg soha a harc elől, nem kereste a kényelmet, de az eszményi célt mindennél szentebbnek tartotta. Elnök: Én nem ragaszkodom ahhoz a föl­fogáshoz, hogy az elnöki rendreutasitáslioz senki sem szólhat hozzá ós az elnöki jogokat a jövőben igy fogom alkalmazni. Rakovszky István : Níncá igaza ! (Zaj.) (Berzeviczy és Jústh.) Justh Gyula kijelenti, hogy nem arról van sző, szabad -e kritizálni az elnököt, hanem ar­ról, hogy a házszabályok mikénti alkalmazását mindenki szóvá teheti. (Návay Lajos alelnök fölviszi Bereeviczynek a képviselőházi napló egy kötetét.) Berzeviczy Albert elnök: Előttem van egy klasszikus precedens Justh Gyula elnöksége korából. Justh Manfuval szembon annak ide­jén kijelentette, hogy az elnök intézkedéseivel szemben nem lehet vitatkozni. (Zajos fölkiál­tások jobbról: Aliá ! No lám !) Justh Gyula újból kijelenti, hogy csak arról van szó, hogy a házszabályokat miként kell alkalmazni. Neki semmiféle inkonzekvenciát nem lehet a szemére vetni. (Óriási zaj, ellent­mondás, derültség jobbról.) Justh Gyula : Ha inkonzekvens akartam volna lenni, akkor ma nem ülnének a kormányon ! Tévedni tévedhettem, ez emberi dolog. De in­konzekvens nem voltam soha. (Taps balról.) (Návay Lajos beszél.) Návay Lajos (nagy zaj között emelkedik szó­lásra. Türelmetlen ellenmondások fogadják a baloldalról. Az elnök folyton csöngőt) : A 222. szakasz értelmezéséhez szól hozzá. Azt ma­gyarázza, hogy Justh Gyula elnöksége alatt hogyan értelmezték ezt a szakaszt. Helyesnek tartja, ha az elnöki eljárás a legszigorúbb el­lenőrzés alatt álL Ha aa elnök jogaival visszaél, ugy föl lehet vetni vele szemben a bizalmi kérdést. (Nagy ellenmondás balról. Az elnök csenget.) Návay Lajos nagy zajban folytatja szavait. Az elnök pártoskodásáról nem lehet beszélni. A precedensek megvilágítják a régen követett eljárást. Hivatkozik Maniunak egy másik ese­tére, amikor Manin Rakovszkyval szemben ma­gyarázta a házszabályokat. Rakovszky akkor azt mondta, hogy „leültetem", ha bírálja az el­nököt. (Nagy nevetés fogadja az idézett sza­vakat.) Fölkiáltások : Akkor igy magyarázták I Le­ültetéssel ! Návay Lajos : Rakovszky István a házsza­bályok értelmében nem engedte meg az eh­nöki eljárás kritizálását és megvonta Mániá­tól a szót. (Nagy zaj és nevetés.) Polónyi Dezső : Nincs precedens, mert nincs házhatározat. Návay Lajos : A világ minden parlamentjén ben precendensekre hivatkoznak. (Éljenzés és taps.) (.Rakovszky magyaráz,) Rakovszky.István (jelentkezik. Nagy zaj fo­gadja): Magyarázni akarja akkori sza­vait. (Türelmetlen közbeszólások.) Kérem, hát engedjenek beszélni I (Zaj.) Kijelenti, hogy az ő akkori magatartása egyéni fölfogás volt, amely nem találkozott Justh Gyula helyeslésé­vel. Behatóan indokolja akkori állásfoglalásá­nak intenciót. Többször kacagással zavarják jobbról. Ő azonban kijelenti, hogy neki van igaza ós nem Návaynak. Szüllő Géza azt magyarázza, hogy az elnök­nek van igaza., Szentiványi Árpád röviden szól. Szükségesnek tartja, hogy az elnöki intézkedésben való meg­nyugvást. (Helyeslés jobbról.) Bakonyi Samu nagy zajban beszél. A tanács­kozás rendjét fönn kell tartani. A házszabályok kérdését majorizálási alapon nem lehet elintézni. (Zaj.) Berzeviczy Albert Justh Gyulával szenjben kijelenti, hogy a házszabályok helyes alkalma­zásának kérdéséhez mindenki hozzászólhat. (Helyeslés.) Most pedig, minthogy határozat­hozatalról nincs szó, áttérünk a napirendre, a véderőjavaslat tárgyalására. Az előadóé a szó. Benedek János: A házszabályokhoz kérek szót. (Zaj.) Elnök: Csak az előadó után beszélhet. (Ellent­mondások.) Bocsánat, az előadót már szólásra hivtam föl, ő előtte tehát más nem szólhat. (Helyeslés jobbról.) (Az előadó beszélj Solymossy Ödön báró előadó az állam védelmi biztonságának föltóteleit fejtegeti. Nemcsak a védelem szempontja, hanem a monarchia mind­két államának nagyhatalmi állása is irányadó a fegyveres erö vizsgálatánál. Tagadhatatlan, hogy nagy áldozatokba kerül a fegyveres erő föntartása, de a béke megóvása rákényszerít bennünket erre az áldozatra. A fegyveres erő­nek szívósnak és jól szervezettnek kell lennie. Egy esetleges háború, vagy mozgősitás horri­bilis költségeit sorolja föl. Eltekintve minden egyéb áldozattól és kártól, a háború egy nap­jának a költségét tiz-tizenöt millióra tesai. A német-francia háború veszteségi adatait sorolja föl." Az ellenzék türelmetlenül hallgatja az elő­adót, az elnök csönget és csendre inti a zajon­gókat. Solymossy Ödön előadó fölhívja a képviselő­ház figyelmét egy háborúnak minden téren érezhető káros következményeire s akkor már nem szabad sokalni azt a kárt, amelyet a bé­kéért kell fizetnünk. A szolgálat ideje alatt a legénységben baj­társi érzés fejlődik ki s ezt kiviszi az életbe is, ahol lépten-nyomon érezhető a katonaság nevelő hatása. A hadsereget fejleszteni kell, mert a stagnálásban nagy veszedelem rejlik. A sorozás sokkal igazságosabb lesz, mert nem a sorszám fogja eldönteni, hogy ki szolgáljon három esztendőt s hogy ki legyen póttartalékos. A közös hadseregnek Magyarországra esö so­rozási létszáma 56.470-ről 68.187 főre. a hon­védségé 25.000 főre emelkedik. Kiemeli a véderőjavaslat előnyeit a régi álla­pottal szemben a tartalékosokat és önkéntese­ket illetőleg. Kéri a javaslat elfogadását. (Nagy zaj. Jobbról éljenzés.) Elnök tiz percre fölfüggeszti az ülést. Szünet után Benedek János kéri, hogy azok a kérvények és föliratok, amelyek a véderő ellen a Házhoz érkeztek, olvastassanak föl. Návay Lajos elnök elrendeli azok fölolvasá­sát, de miután azok nincsenek kéznél, a föl­olvasás holnapra marad. Következett a védötörvényjavaslat tárgya­lásának folytatása. (Tóth János beszéde.) Sőlh János szerint a benyújtott védőjavaslat ellentétben van az alkotmánnyal, az ország anyagi érdekeivel, gazdasági erejével, a nem­zet önrendelkezési jogával és akaratával. Eb­ben a javaslatban ki akarják tágítani a tör­vényhozás másik tényezőjének jogait, amivel együtt járna a nemzeti szuverónitás gyönge­sége. A nemzet soha sem mondott le önrendel-

Next

/
Thumbnails
Contents