Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-13 / 158. szám

ESTI LAP. II. évfolyam,Á58. (8) szám 1911, csütörtök, julius 13 Hüzponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ö Korona-utca 15. szám c=a ti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., Városház-utca 3. szám t=i • REGGELI £S ESTI LAP ELÖFIZETf.SI ARA SZEGEDEN ? REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI SRA VIDÉKEN ? míFON-SZAM: 1 egész évre . K 28"— félévre , . . R 14 — I Szerkesztőség 30,5 évre . R 24-- télévre . . . R 12negyedévre. R 6— egy hónapra R 2-— Reggeli lap ára 4 fillér egész évre r,,-- - , , negyedévre. R 7'— egy hónapra R 2-40 Esti lap ára 2 fillér £ Riadóhivatal 834 Interurbán 835 Budapesti szerHekZt'Ősdg telefon-száma 128—12 1911. julius 13. A képviselőház napirendjén tegnap szerepelt először a véderőreform javaslatainak megvitatása, úe az ellenzék egynapos obsírukríóval megakadályozta az előre kitűzött napirend érvényesülését. Maguk az ellenzéki képviselők is ugy adják elő a dolgot, hogy a technikázás csupán gyerekes csinytevés volt. Ők ugyanis hoszszabb szünetet szerettek volna a kormánytól kikunyorálni. A miniszterelnök azonban ragaszkodott a mai dátumhoz, mert — amint tréfásan megjegyezte, — a véderővitát som tizenharmadikán, s6m pénteken nem akarja megkezdeni. Nos hát, az ellenzék igy 'ehetetlenné tette a vita megkezdését és ezzel elérte azt a „nemzeti vívmányt", hogy a képviselőház mégis csak tizenharmadikán fog bele a katonai javaslatok tárgyalásába. Amily gyerekes volt a bevallott cél, olyan nevetségesek, cinikusak és bizonyára mindenfelé csak fölháborodást keltőek voltak a módszerek is. Az ellenzék néhány percnyi jegyzőkönyvi vitával kezdte. Azután Hock Jánost beji ugratták abba a jóizléssel ellenkező dologba, hogy a kecskeméti [ katasztrófáról obstrukciós beszédet mondott. Végül pédig névszerinti szavazásokkal húzták ki a hátralevő időt, még pedig olyan kérdésekben, melyekben maga az ellenzék is igennel szavazott. Nincs olyan ember, aki be ne iátná, hogy ezek céltalan dolgok, cinikus komiszkodások, melyek a kormánynak és pártjának utó• végre nem ártanak, az országnak nem használnak ós legföljebb arra lék, hogy az ellenzéki akciót, ha hgyan akció lesz belőle, már az e'ső lépésnél is súlyosan diszkreditálják a józan közvélemény előtt. Ha azonban a bevallott gyerekes cél csupán ürügy volt ós mögötte az a szándék lappang, hogy a bekövetkező technikai obstrukcióból izelitőt adjanak, akkor — annal jobb. Mert egy rendszeres vita a kormányt és pártját türelmes, Nyugodt várakozásra itélnó. Ellenben egy céltalan, komolytalan, ostoba technikázás, mint amilyen a mai volt, hamar megmozgatná az országot és a többségnek nemcsak jogává, óé kötelességévé tenné azt, hogy leszámoljon az alkotmányos élet biztonságára törő ütonálökkal. Nem bocsátkozhatunk lehetőségek firtatásába, hanem egy körülményre mégis kötelességünk a teChnikázó kedvű urakat emlékeztetni. Már volt egy ilyen obstrukció, amely célt ért! Az volt az eredménye, hogy az obstruálók kormányra jutottak, ott az elveiket eladták, a nemzetet elárulták, a hazát beliferálták. Az ország ezt még nem felejtette el és ha a multjuk által megbélyegzett urak elölről kezdik, akkor a nemzet viszont végiggondolja a konzekvenciákat. És semmi kedve sincs magát még egyszer vásárra cipeltetni azért, hogy egyes urak miniszterek legyenek egyesek pedig a zsebüket tömjék tele. A külvárosrészek rendezése. — Saját tudósítónktól, — Hatalmas arányokban fejlődik Magyarország tiszaparti modern metropolisa: Szeged. Rendezik az utcákat, nagy, jmonumentális bérpalotákat épitenek, a tereket szobrokkal diszitik, impozáns városrendezési tervek várnak gyors megvalósulásra, a torony alatt uj, még, nagyobbszabásu tervek születnek meg, közben pedig mindenki megfeledkezik a külvárosrészekről, amelyeknek olyanforma a viszonyuk Szegedhez, mint a mostoha gyereknek a második anyához. Az a saját gyermekeit dédelgeti, cifra ruhákban járatja, az idegen gyerekkel pedig nem törődik semmit, az idegen gyerek egész nap a sárban, porban játszik, néha elesik ós betöri a fejét, az édes gyereknek meg minden órában s megmossa a pesztonka a kezeit. Amilyen arányokban fejlődik a kiskörúton belüli Szeged, épen olyan arányokban megy tönkre a külváros. Elromlanak az utcák, a régi, tönkrement kövezetek kijavítására nem gondol senki sem, a világításról jobb nem is beszélni. Egyik rossz petróleumlámpától nem látni a másikig, amelyet olyankor gyújtanak csak fel, amikor a belvárosi szép asszonynál zsúr van : minden második szerdán. Vízvezeték, csatornázás nincs sehol ós ha valamilyen járvány fenyeget, mindenki elveszti a fejét. A tanácsnak pedig nincs ideje arra, hogy a külvárosrészek rendezésével foglalkozzék. Legfeljebb csak arra gondol, hogy csinos és a szépészeti körülményeknek megfelelő rácskeritós legyen a kövezetlen utcán. Közben a DamjariTcnutcába nem tudnak bemenni a kocsik, mert száraz időben a porban, esős időben meg a sárban sülyed tengelyig a kócsi. Ezeken az állapotokon változtatni kell. Nem ugy, hogy a Belváros lássa a kárát, hanem mindenkit megnyugtató módon. Kell keresni ós kell találni egy megoldást, amely megfelelő ós mindenkit kielégít. A mi pénzügyminiszterünk, Balogh Károly már nem egyszer megmutatta a zsenialitását, ha ő akar, talál is fedezetet a költségvetésben a külvárosrészek rendezésére. A munkához hozzá kell fogni. Haladéktalanul. Párhuzamosan kell fejleszteni a külvárost a Belvárossal Amit eddig elmulasztottak ezen a téren, azt a jövőben szorgalmas munkával behozhatják. A Nagy Szeged csak ugy lesz nagy, ha egyformán fejlődik. Csak akkor dicsekedhetünk el a mi nagyságunkkal, fejlődésünkkel, ha nem lesz okunk a szégyenre. Ha majd a városba érkező idegeneket elvezethetik a külvárosrészekbe is, amelyeket pedig mindig elkerültek, akkor elmondhatjuk, hogy igazán nagy város vagyunk. Addig azonban szégyenkeznünk kell a külvárosrészek miatt és addig vigyáznunk kell arra, hogy az ide érkező idégenek ne tévedjenek el valahogyan a gázgyár mögé, mert rögtön megváltozik Szegedről a véleményük. Mr. Lookíngfor Szegeden. - Saját tudósítónktól. Ez a mister Lookíngfor nálunk egy előkelő idegen; otthon, a saját hazájában, Amerikában sem nem előkelő, sem nem idegen. Nálunk azonban idegen s mint minden idegen, előkelő. Ez nem túlzás, de komoly valóság, mert minden idegon, aki nálunk megfordul, sokat látott, sokat tapasztalt, következéskép többet tud nálunk, magyaroknál, akik csak itthon szedünk magunkba annyi bölcsességet, a mennyi bölcsességet a mi életviszonyainkból s társadalmi külsőségeinkből meríteni lehet. Persze, hogy meginterviewoltam Mr. Lookingfort. Első kérdésem, mivel amerikai emberről volt szó, természetesen az volt, hogy: ugye bár, uraságod is milliomos. Nem tudtam hova lenni a csodálkozástól, mikor kijelentette, hogy egyáltalán nem milliomos! Én: Hogyan, hát vannak ott nem milliomosok is? ő: SŐt sókkal többén, mint a milliomosok. En: 'S hÓgy tetszik Önnek Szeged ? 0: Hm! Elég szép s főleg érdekes város. Én: S miben találja az érdekességet ? Ő: A külsőségekben, mert ím „idegenek" mindent csak külsőleg tudunk nióglá'tni. Én: Ó, íie is érdekelje Ont soha, ami belül van, minket, benszülötteket sem érdekel. S hogy tetszik Önnek a város építkezése? Ugy tudom, hogy az Ön hazájában felhőbe nyúló magas házak vannak. Azok után aligha imponálnak Önnek a mi szerény kis hajlókaink. Ü: Sőt ellenkezőleg, épen hogyszerény kis hajlékokat keresek ós azt nem találok. Ami régi, az ósli és nem kicsiny, ami uj, az meg mind cifra kastély. En: Önnek tehát nem tetszik a mi ópitkezési rendszerünk? Ő: Nem, sőt ugyanaz nem tetszett Budapesten sem. Önök pedig mindenben Budapestet utánozzák_ Ott még csak érthető valahogy ha nagy házakat épitenek, mert nagy a város, drága a házhely s iparkodnak kihasználni a helyet. De Szeged nem oly nagyon népes és elég nagy a területe, minek mindent égy szük területre szorítani. hisz vali helyük bőven. Éh: Ön tehát nem helyesli, ha egy házban sdk család lakik? Ő: A legkevésbbé sem találom sem céísZerühek, sem kellemesnek. Hiszen csak jobb egy családnak a maga portáján egyedül,, pázsitos kert közepén lakni, mini egy nagy házban egymás hátán levő lakásokban kényelmetlenkedni. Én: S milyeneknek találja a házakat? Ő: Nem tudom, talán szépek, mert én nem igen láttam ilyeneket. Nem tudom főleg, hogy mire jó a házakat fehér mészhabarcsosai beburkolni s hogy minek rakják tele azokat mézeskalács figurákkal ? Én: Bocsánat, de azok a házak mind modern stílusban vannak épitve ós azok a mézeskalács figurák magyar stilusu moti\ umok. Ő: Ugyan kérem, a modern stilushoz nem föltétlenül szükséges a durván vakolt fehér fal. még kevésbbé a magyar motívum. Mert a fehér mészfal úgyis csak addig fehér, amig meg nem ázik és be nem mocskolódik. Azután piszkos, szürke lesz. Azután ha modern stilusu házakat épitenek, miért raknak rá magyar motívumokat?