Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-11 / 156. szám

DELMAGYARÖRS^ÁG 1011 julius 1! 1911 jul méten lesz rengés, de csaknem teljes bizonyossággal állithatjuk, hogy a földrengés kataszirófális jellegű sohasem lesz. A királyi kabinetiroda utján őfelsége érdeklődött a szerencsétlen Kecskemét pusztulása iránt. A belügyminiszter azt a fölvilágosító, szomorú hirt küldte a királynak, hogy emberéletben nem esett hiba és az anyagi kár több millió korona. Nagyvállalati szédelgések a magyar iparpártolás nevében. — Még egyszer a koalíciós iparpártolás. — Elpocsékolt százezrek. — (Kiküldött munkatársunktól.) A Szepességiben fekszik a Csű£„v-grófok ősi birtoka. A közepén kies sikság, amelyet gyorsvizii folyó szel ketté. Körülötte tízezer hold 'őserdő, ahol csak azért irtották a fákat, hogy az ágas-bogas agancsu szarvasok minduntalan meg'ne akadjanak. A völgyekben gazdag vasérctelepekről mos le a csapadékvíz vérvörös izzadságot. A vérét izzadja ki a dus föld. A folyó partján Iősrégi olvasztómii áll. Kik építették, mikor építették, azt senki sem tudja biztosan. A legrégibb okirat csak háromszázötvenéves. Ez már régi miiről beszél. A vasolvasztó izzó gyomrát a birtokhoz tartozó bányák táplálták vasérccel, az őserdő pedig fával, faszénnel. Es ez mind a grófoké volt. Es a grófok ugy nyúzták évtizedekig az üzemet, mintha csak jobbágyok lettek volna. Kiskirályok lehettek volna otthon, de ők inkább Bécsben éltek, ahol nem épen kiskirályoknak számítottak és 1802-ig a Rollcsalád bérelte a gazdaságot. Rollék idegenek voltak. Épen ngy nem szerették a jámbor tótokat, mint ahogy a szintén idegen tulajdonosok. A jámbor tótok viszont nem szerették sem az idegen bérlőt, sem az idegen tulajdonosokat. Miután pedig a (bérlők nem szöktek meg, hát a tótok fanyalodtak rá a szökésre. Helyükbe olaszokat hoztak Prakfalvára. A bevándorlást olasz papok vezették. Az ő kedvükért szép templom épült az ólak között ahonnan a nyomor kihajtotta a tótokat. 1 (Fél paikó a küszöbön.) 1880-ban Csákg Antal gróf volt a család feje, esze. Jó üzletember volt s mint ilyen, otthagyta Bécset, hol már garas liijján kikopott a fényből és dicsőségből. Itthon mindenek előtt családi kezelésbe vette a birtokot és renováltatta a kohót. A vén vasmű üzeme az okos kezelés következtében hallatlanul föllendült. A prakfalvi szerszámacélt széthordták az egész országba. Sőt Galíciába, Bukovinába és Balkánra is elvitték. 1902 szeptember 8-án ritka ünnepet ültek Prakfalván. Olyat, mint amilyent még sohasem ült magyar vasmű és nem is igen fog ülhetni. A prakfalvi vasolvasztó állandó működésének 100 éves évfordulóját. Nagy pompával ünnepeltek. És most jött a „befektetés". A gyárépület küszöbére egy fél patkót szögeztek. Meg is érdemelte n vén cseléd. Repedezett volt, a fujtatója hörgött, de még nagybetegen is hűségesen robotolt a grófoknak. Csakhogy már nem jövedelmezett eleget. Az a bizonyos összeg ugyanis, ami egy grófnak „elég", igen nagy öszeg. A gróf tehát előfogta a direktorát. — Mondja csak, direktor, hogy van az, hogy száz éves kínlódás dacára a gyár alig jövedelmez ma többet, mint száz év előtt. Hogyan lehetne fokozni a bevételeket? — Renoválni kellene a kohót. De hiszen ez pénzbe kerül.- .Jobb volna eladni az egészet. A direktor hosszasan elmagyarázza, liogy a düledező kohóért semmit sem kapnak. —- Annyi bányát adunk eí, — okoskodott a gróf, hogy a kohó ne kerüljön bajba egyelőre. Néhány hét múlva két vevő is jelentkezett. Frigyes főherceg, aki a magyar vasérckivitel útját egyengette jobb célra érdemes buzgalommal, meg a Rimamurányi. Kiválogatták a bányák javát és ami jó volt, azt megvásárolták egy millió koronáért. A kohó részére csak a kimerülőfélben levő régi bányák maradtak meg. Igy vált lassanként csődtömeggé a yasmü. Mert a millió koronából egy fillér sem jutott a renoválásra. Azaz mégis. A fönt emiitett fél patkót a millió koronából vették. (A mentő horgony.) Ebben az időben kereste föl Csáky grófot Schmidt Rudolf bécsi vaskereskedő és reszelőföltaláló, a következő ajánlattal; — Méltóságos uram, megveszem a prakfalvai vasgyárat félmillió koronáért. Schmidt Rudolf jól ismerte a magyar vaspiacot. Favoritenstrasse 213. szám alatti telepét gyakran látogatták a Bécsben tartózkodó magyar mágnások, amikor hitbizományuk részére vásároltak fölszerelést. Silány árukért jó árakat fizettek alku nélkül. Schmidt Rudolfot temészetesen érdekelte ez az ekszotikus piac. Amikor ]>edig egy ügynök a fővárosi Orient-kávéház kártyaasztala mellől megirta neki, liogy a parkfalvi vasgyár eladó, Schmidt Rudolf gondolkozás nélkül leutazott Budapestre, ötvenezer koronát vitt magával minden eshetőségre. A tárgyalások sokáig húzódtak. Schmidt Rudolf részletesen elmondta tervét a gróflyezni a prakfalvi üzemet. „Ujabb vasolvasztási módok ... A modern acélgyártást honositjuk meg Prakfalván ... tekintettel az uj iparvállalat fontosságára, a magyar kormány . . . betétekkel járulok az alapításhoz . . . ötvenezer korona ... a szegény vidék fölsegitése . . . félmillió korona", — mesélte a vaskereskedő a grófnak napokon keresztül. „Vastechnikussá leszek", mondotta a gróf ismerőseinek, amikor már semmit sem értett. Mert mennél többet mesélt Schmidt, annál zavarosabbnak tetszett az ügy a grófnak. Ebben a stádiumban Schmidt egy ügyvédre bizta a továbbiakat. — Méltóságos uram, —- mondotta az ügyvéd — a dolog sürgős, mert a parkfalvi kohó minden percben összedűlhet. Schmidt el is küldte az első részletet, ötvenezer koronát. A többit a részvénytársaság fizeti a méltóságos uramnak. Csak ezeket az Írásokat kegyeskedjék aláirni. (A minta vállalat.) A gróf átvette az ötvenezer koronát és aláirta az irást. Az írásban arról volt szó, hogy a gróf eladja Schmidt Rudolfnak, azaz esetleges jogutódainak a prakfalvi vasmüvet félmillió koronáért. Az első részletet, ötvenezer koronát át is vette. A hátralékos összeg 1912-től kezdődőleg tiz éven át- fizetendő, ötvenezer koronás részletekben. 1907. évi julius 29-én ezen opciólevél alapján megalakult a legtipikusabb magyar iparvállalat. „Csáky László gróf prakfalvi vas- és acélgyár részvénytársaság" cég alatt Az igazgatóságban helyet foglaltak a többiek között: 1. A Schmidt Rudolf és társa bécsi cég tulajdonosai. 2. Csáky László gróf. 3. Fodor Ferenc hírlapíró. Az alaptőkét egymillió egyszázezer koronában állapították meg. Az alapítási mérleg igy nézett ki: VAGYON. Schmidt Rudolf ós társa jelenlegi magyar vevőköre (!) évek hosszú sora óta fönnálló összeköttetései, részelőszabadalmai 400.000 K Átvett árukészlet 450.000 „ Alapítási költség, előzetes kiadás stb. 200.000 „ Befizetve készpénzben 30"/n 100.000 „ Adósok (részvényesek 70% kal) 200.000 „ Schmidtók fáradsága 50.000 „ (Állami Kuix<lasze/i Schmidték kitűnő üzletet csináltak. De tűnő üzletet csinált minden alapító. A inni kormány ugyanis kettőszázezer korona M venciót kegyeskedett juttatni a liézagi* vállalkozásnak. Ami természetes is: lú Kosuth Ferenc volt a kereskedelmi minis'1 akinek még nagyobb famulusa, Sztéif József kegyelmes ur, ekkor már rég föltél8 a magyar ipar fejlesztésének egyetlen est' szerét. Ez a csodaszer a szubvenció volt,"1 olyan szerepet vitt, a koalíciós rém napolsz országos iparfejlesztés terén, mint a ! nyákon a Kwizdaszesz. A tanyai niaí ugyanis Kwizdaszeszszel gyógyítja a lábát, a tehene meddőségét, a gyerű"' torkát és az asszonya oldalát. SzóvalKwizdaszesz a tanyákon univerzális gj'l'! szer. Gazdasági életünk ugyanilyen unil zális gyógyszerének készült a szubvenci" Az alapítók készítettek jövedelmezőségi" lázatot is, amely szerint 179,000 korona ' az első évi tiszta nyereség. Tizenhat szó"4 kos osztalékot ígértek. Hogy miből? — a' nekik maguknak se volt fogalmuk. De azért az első évben csodálatos ma"1 végeztek. 1907—I908-l>an volt a lomba <ji kartellnek egy mozgékony tagja, a prnki" vasmű. Képtelen reklámmal dolgoztak. % viszont azért különös, mert hiszen a vaA teli kontingentált tagjainak nincs sziiksú reklámra. De a prakfalvi mü kivétel volthirdetési üzletet föllenditette. A bírd®' ügynökök egybehangzó véleménye széria' prakfalviak voltak Budapest., sőt a konti'1' legpuhább szivü hirdetői, öröm volt »e!, hogy mennyit hirdetnek. Csáky gróf ]i Csáky gróf ott, Csáky gróf mindenütt. % pedig az üzemet illeti, hát ott a vállalat '}'* sággal túltett önmagán. Uj, modern vhsf emelkedett a hirek szerint az ég felé. DJí milyen boszorkányos gyorsasággal dolí tak, azt legjobban jellemzi, hogy Prakfd még egy darab acélt sem készítettek és o dapesti raktár máris tele volt prakfalvi lal. Szegény magyar ipar, te akarsz konD rálni az osztrákkal? Lám esak egy bécsi tos jön le és máris milyen föllendülést esi' Szóval, az első évben fenékig ürítették a dogság kelyhét. (Kétszer kettő az Ilyen nagyarányú befektetések melle",, sem tűnt, hogy az első évben 16 százalék lyett csak öt százalékos osztalékot fizet0'1vállalat. De már a mérleg kinos félti1''' okozott azokban a körökben, ahol istneipf egyszeregyet. Erről a mérlegről kötetes, nuímányt lehetne irni. Prototípusa J osztrák-magyar iparvállalatok mérlege'( Vásárolták a telepet fél millió koron-1' ebből lefizettek 50.000 koronát és becsi!'1 telepet a mérlegben kereken 858.797 ko" 67 fillérre. A készletet 347.474 korona 61 fillérre, I Beruháztak 372.449 korona 29 fillért. | Ilyen mérleg alapján a vállalat 308, korona és 94 fillér üzemi nyereséget amiből a mérleg szerint 83.193 korona ^ fillér tiszta nyereség volt, amiből öt szák osztalékot fizettek. És ezt a mérleget készítették az Ur évében. Magyarországon, ahol az egv'5Á| egy kötelező tantárgy az elemi iskolák'1'. És egy ilyen mérleg alapján fel akarták c' 1" ni a részvénytőkét kett millió koronára > Mindenesetre gazdasági életünk kon"'1! dásának jele. hogy a részvénytőke fele lése csak részben sikerült, mert közben vetkező különös dolgok sültek ki: 1. A kohó üzeme már az első időben kadt. Próbálgatták helyrehozni, de a véni1' léd kilehelte a páráját. Le kellett bontani; f 2. Az újonnan felfedezett vasércbánV'1 kisült, hogy ali gvan bennük vasérc. Atf'J dig van, az fejtésre nem érdemes. A VÍ1 nyák üzemét be is szüntették. Jj. 3. A nnmkáskérdés elmérgesedett Pr:1 < hm. Amit Prakíalu még sohasem látoj,b megtörtént. A jó olaszok éstótok sztrá1 léptek. Ilyen k< emelése 1, megakadt, volt a ken A máso< veszteségg mivel meg nem kelte: lette. A VÍ ök nem ig adósságot Két év 1 A régi rec kiviili köz; laszották £ burg Márk niszterium tették ifj. ' Ám az a előtt mondi vége, liogj "em segitl 364.654 ko A prakfí saság sors Ue az ő e valósággal B'icgen tők* a magyar Azért kel le a sorsot ci gyártelep, i'ágzö" vál melyet az Heiós érdél hóiból. Szcnzác = még The 5 Marii a világ legjobb csak egy p Sieidler F a szenzációs ze imitátor. Sarkad! uj sláge Peiesényi magyar disös Kerekes szenzációs u] iMéjj c menáll a mef Előle ncs vmmhí. lépte. m ts