Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-11 / 156. szám

i -.y.... REGGELI LAP. íi. évfolyam, 156. szám 1911, kedd, julius II 311 julius k jtzbm )00 szefaéiv fj ius 10-én: IC gjjj " Hizponti szerkesztőig és kiadóhivatal Szeged. 9 RESGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZÍ GEDEN ? REG6EU ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA WtóltEN 'j" J\x \öÁ<fSÍ1 1=5 Korona-utca 15. Kim c=i egész évre . K 24-— félévre . . . R 12-— | egész évre . R 28'— félévre ... R 14'— an vvönyörS »*«*•« aertoCség és kiadóhivatal IV.. I negyedévre . K 6- egy hónapra li 2- | negyedévre. K 7- egyh6napr.il 2-40 il az összes ® ^ Városháa-utca 3. szám =3 J, Reggeli lap ára 4 fillér művészek, t nemesfaju 1»' semn műsor, fl Esti lap ára 2 fillér TEEEfOS-SZAH: Szerkesztőség 305 m • adóhivatal 836 interurbán S35 Budapesti szerhesztSség telefon száma 128—12 unzetközi ásol ág által ki"" áért. pár birkózik' iche-birkozás'. IOS, magyar' la lengyel baji Ider Bajoroi" émet világbai" er ausztriai ' agyar bajnok s előadás és1 / orszaga. A monopóliumok esztendeje ez. A napokban benyújtott sűc/zörín-monopóliurnról szóló törvényjavaslat ugyan csak közvetve 'fogja gyarapítani az állam jövedelmeit, mégis olyan monopólium, mely eilen egy-két szacharincsempészen kivül senkinek sincs szava. Már a gyufa-monopóliumból jókora haszna lesz az állampénztárnak. A szacharint a csempészet miatt, a Igyufát a haszon miatt kell monopolizálnia az államnak. Minden elő ,s van készítve, hegy a magyar monopoljavaslatot Lukács pénzügyminiszter már 'legközelebb a törvényhozás elé terjeszhesse. A javaslat a szacharin-monopóliumról szóló javaslat mintájára megengedi, hogy az egyednlvtaijfti (lnisiíg magánvállalkozónak adassék bérbe. Jiyidf.íF Egyébként teljesen azonos rendelkezéseket íásért esedeti* tartalmaz, mint az osztrák javaslat. Illetékes RT BÉÍ*' ^örök számítása szerint a monopólium >íiz és tulajdon®' m,lli<> koronával fogja gyarapítani az állami * bevételeket. A fogyasztást az egyedáruság kétségkívül meg fogja drágítani, de ezt külföldi tapasztalat szerint ellensúlyozza az a takarékosság, mely a gyufa használatában mindenütt észlelhető, ahol monopólium van a cikkre. Alig hisszük, hogy ez a monopólium is nagyobb ellenzésre találjon, annál kevésbé, mert hiszen eredete egy rég nélkülözött mun_ kásjóléti intézkedésre: a fehérfoszfor haszTElEFOH 1®* nálatának a gyufagyártásná! való betiltására ^>1 vezethető vissza. »idi Takard is ág kezeld \'.t telepet ' ) árban ^ kincstári tte zárléc, $ i leMondos®*1 ist. Amig igy nálunk az állami érdek teljes respektálása mellett simán nyélbe iitik a monopóliumokat, addig az olasz kormány bizony nagyon jelentékeny megalkuvás árán sem tudta az életbiztosítási monopóliumról szóló törvényt a képviselőház által elfogadtatni és alighanem kénytelen lesz annak letárgyalásával az őszig várni. A magánbiztosító társaságok nagy erővel dolgoztak a monopólium létrejövetelének megakadályozásán és ez nagy befolyásukkal és még több pénzzel részben sikerült is nekik. Legalább a fícrtolini képviselő javaslata és a biztosítás1 értékekben annak elfogadása nyomán támadt óriási hausse erre mutat. A Bertolini-féle módosítás lényege ugyanis ez: az állami biztosító-intézethez csak azok a felek tartoznak fordulni, akik 15.000 Uránál magasabb tőkét, vagy 1500 líránál nem nagyobb évi járadékot akarnak maguknak biztosítani. De ezeket az összegeke* meghaladó biztosítást is vállalhatnak a magánvállalatok, ha erre nézve megszerzik az állam engedélyét, amely legfeljebb hat évre kapható és azért volna megadandó, hogy költségeiket amortizálhassák. A vállalatok adóját 5 százalékra emelik fel, a létesítendő numkásnyugdijalap javára. Ezzel a módosítással maguk az Olaszországban érdekelt bizositó intézetek is megsziinteknek tekintik a monopóliumnak rájuk nézve káros következményeit. Ezt az olasz példát ezen a helyen csak azért idézzük, hogy uagy kontúrokban párhuzamot vonhassunk a magyar és olasz monopolizálás munkájáról. Mert hogy a monopóliumnak országa jött el ránk, ez világos már. És érdekes, hogy általánosságban, országosan belátták már a monopóliumnak óriási horderejét. Ezek a monopolizálási tervek mint közóhajtások kisértettek évek óta. Mert igazi hasznos, országosan előnyös munkát — megszoktuk már csak az állam végez állandóan és észrevclu cn. Épen a Bélmagyar ország mai számában közlünk hosszabb cikket arról, mint fajul el legtöbbször az iparpártolási törekvés, mint omlik le nagy'vállalatoknak buzgósága. A mai körülmények olyanok, hogy az állam szemének az állam kezének mindenütt ott kell lennie, ahol csak milió koronákról, munkások százairól van szó. Mert például, amit a gyűjtőgyárakban is elkövettek eddig Magyarországon, az a sok pusztítás rn.ég a legádázabb rabszolgakorszakot is szégyenpirrál vonta volna be. S a gyujtógyáraknak is meg váltásképen jöt el a monopolizálás órája. Amely után ujabb monopóliumok jönnek, tagadhatatlanul és helyesen is. Mert mindaddig kell törekednünk minél erősebb monopolizálásra, amig a mai viszonyok ezen a téren meg nem változnak. Amig nem lesz általános emberség a gyárakban, a nagyvállalatokban egész álrikai Irta Vende Aladár. Amikor Torontálvármegye térképét végigböngésztem, azonnal föltűnt, hogy a Nagybéeskerektől lefelé, egész Panesováig terjedő vesz a kiöntések, tavak, állóvizek, folyók és csatornák valóságos paradicsoma és hogy ————^ kl|lónönsena vizmenti rész, a Begán le a TiÍS elfőtte és onnan a torontáli Nagyréten át etl íetlfl^ 'KeSZ Zimony'£' illetőleg Panesováig nagyon . jJj "nyagot nyújtana egy tanulmányútra, minosegp melyhez később kocsin utazva, már nem tudbe.l kapha® nék kellően hozzájutni. Midőn ezirányban ^^^ Jankó Ágoston alispánnál érdeklődtem, a ná^^ ja ismert ügyszeretettel és előzékenységgel tlOIKXll f^' ar°lta fö1 tervemet és rögtön megtette a \{óíí W'"kaéses intézkedéseket, hogy ez az érdeati. ú iy oaDQ0 • a a a a a n S a a a a BUOO00 késnek Ígérkező ekszpedició sikerüljön. Ez Intézkedéseknek az volt az eredménye, liogy a kirándulás előkészítésére és vezetésére f Lowiescr Imre nagybecskereki főszolgabi| l'ót, e vidék ismerőjét kérte föl. Az ekszpedieióban a főbírón és rajtam kívül még részt vett Vinczehidy Ernő főjegyző és melléthei Barna Lajos. Lelkes alispánunk pedig vógtelenül sajnálta, hogy ép most összetorlódott rendkívüli hivatalos elfoglaltsága következtéken ez érdekesnek ós tanulságosnak ígérkező Ofcstjpcdieiőbrm nem vehetett részt. Hát tényleg az volt. Érdekes és tanulságos. Ilyet ma már csak Afrikában és az Amazon folyam egyes vidékein lehet látni. A viziflórának, a madárfaunának ez a gazdagsága és szépsége szinte kifárasztotta az idegeket. A rohanó árak, mértföldekre nyúló, vizben álló erdők, a beláthatatlan káka- és nádmezők, a kilométernyi vizteriileteket csalékony rétté átváltoztató sárga és fehér vízililiomok, a körülöttünk folyton föl-fölvágódó, lubickoló halak gazdagsága és változatossága, a levegőben kóválygó, vagy az itt-ott gubbasztva figyelő sokféle gémfaj, sasok, vércsék, kócsagok, sirályok, a foyton változó és sohasem egyhangú táj, az itt-ott föltűnő kezdetleges halászkunyhók, a vizén néhol vakítóan tiiző napsugarak, az óriási, beláthatatlan terület méla csendje, melyet csak az evezők ritmikus csapásai és a madarak vijjogása zavar meg és ebben a nagy, szinte tropikus tájban, a mi lassan haladó szónakunk, Afrikának ily vidékekben bővelkedő egyes vad részeit varázsolta elénk. Az ut elejét, egész az écskai zsilipig kocsin tettük meg. Innen aztán az ottani vizmesterrel részben evezve, több helyen, a változatosság kedvéért az evezősöktől, az alsó részben pedig már két jó tótól vontatva, lejutottunk egész a Tiszáig. Útközben az egyik lialászkunyhór.ál pihentünk, melv idő alntt az ottani halász, csupa hálából azért, mert a főbíró már egyszer halászati kihágásért öt koronáig megbüntette, pompás, ízletes potykát sütött meg számunkra, az ő saját módszere szerint: nyárson. Hálából lefotografáltam a kőkorszak putriait, élénk, varázsoló halászkunyhójával együtt, mely faágakból és nádból készítve, kúpalakú és kivül-belül agyaggal van kitapasztva, egyetlen nyílással. Kjviil, az egyik oldalon, elmésen alkalmazott üreg nyúlik befelé, ami nem más, mint kiviil fűthető kályha és egyszersmind tűzhely is. Ezen az utón egész Rezsőházáig több ; lyan hajótipust és részletet fényképez* (ín le, melyeket a monográfiában leendő bemutatásra alkalmasaknak találtam. Reggel ismét elindulva, kilenc óra tájban értünk az ópávai dunaparti csárdához és itt kezdődött a nagy rét csudavilága, mely — mint tudjuk — már legközelebb, ármentesítés következtében, a kultúrának esik áldozatul. Utunk első része a Dmiaág halászkunyhója, a Besnifok és a Viselja patak között elterülő s viz alatt álló, nagykiterjedésű barandai füzesen vezetett át. Vadregényes táj, melyen a rohanó ár néhol valóságos forgatagokat alkot és ahol a csónakkal való áthatolást ez áramlatok segítik elő, vagy neliezitik meg és aliol az egész koronájukig viz alatt álló fáknak folyton útba eső lombozata az átjutást szinte veszélyessé