Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-09 / 155. szám

1911 julius 9 DÉL-MAGYARORSZÁG 15 hozatok a szabadszereJernről. A házasság és szabadszerelem harcában négy igen érdekes nyilatkozatot van módunkban közölni, amelyek mindenesetre hozzájárulnak a nagyfontosságú kérdés megvilágításához. A négy nyilatkozat a következő: Boy Ed, a hírneves irónő igy vélekedik: -- Csodálkozom; hogy az erkölcsös, tiszta ébényü német nők nem mernek nyíltan beszélni a szekszuáüs kérdésekről. A mozgaJóm azonban most egészséges fejlődésnek indult. De még -sok a teendő. Azok a nők, akik a sorok elején állanak, csak előre néznek és igy nem tudják, hogy mi történik a hátuk mögött. Nagy lármával törnek előre 08 így néni csoda, ha nem veszik észre, hogy milyen nagy csend van mögöttük. Ők, a vezetők csak haladnak előre és nein veszik észre, hogy a sereg, amely követi őket, nagyon csekély számú. Pedig ezt nem szabadna figyelmen kivül hagyni. Az nem bir a mozgalomra döntő befolyással, hogy a leányok egy bizonyos százaléka elbukik, inert a nemi kérdésekben nincs fölvilágosítva; de az már igenis fontos körülmény, hogy az asszonyok tisztába jöjjenek azzal, hol végződik a szemérem és hol kezdődik a bujálkodás. Nagyon érdekesen nyilatkozik Kehlenbery írónő is a következőkben: — A házasságot szeretném föntartani úgy, aliogy most vari; mert ez az egyetlen elfogadható alap. Minden más körülmények között, de különösen a szabadszerelemben a nő az, aki többet vesztbet. A szabadszerelem meghonosodása a mai viszonyok között nemcsak szerencsétlenség, hanem csapás volna. A hűség, a ragaszkodás, a vonzalom nem bírnák megküzdeni a szokás, az erkölcs, a jog edon intézett erős támadásokkal. A legjobb esetben a törvénytelen szerelem csak a mindennapi élet tragédiáit szaporítaná és a testi, erkölcsi elernyedést mozditaná elő. A német írónők egyik legjelesebbje, Schirmaclier Kaethe dr a kérdésről igy nyilatkozik: — A fennálló viszonyokkal, ugy látszik, ma senki sincs megelégedve. Az egyik párt (ezen a férfiak vannak a nagyobb és a nők a kisebb számban) azt mondja: szabad szerelein, szabad házasság kel!, teljes szabadság a férfiúnak is, a nőnek is, a másik rész (ezen a nők vannak a nagyobb ós a férfiak a kisebb számban) ezt hangoztatja: csak maradjon meg az egynejüsóg és a poligám életet élő férfiak szabadságát korlátozni kell. Az a kérdés már most: melyik pártnak van igaza, mi a jobb, a házasság-e, vagy a szabad szerelem ? A szabad szerelem hivei az egynejüséget, a nemi élet korlátozását hamis ideáknak, téves eszmének mondják. Ámde ezek kettőt elfelejtenek ; először: a nő hamarább öregszik és igy ha másban nem, de lelki világ életében ő rövidül meg; másodszor: hogy a szabad szerelem az apa fogalmát ismét teljesen ködbe burkolja, pedig a természet a gyermeknek apát ós anyát rendel és a gyermeknek mind a kettőre nagy szüksége van. Nem szabad még azt sem felejteni, hogy a gyermek és az anya jövőjének biztosítása csak a szociális alapokon nyugvó államban lehetséges. Sok igazság rejlik Schreiber Adél fejtegetéseiben is, aki igy ir: — Tévedés azt hinni, hogy a házasság kérdése a proletariátust közelebbről érdekli, mint a közép, vagy előkelő osztályt. Az e kétféle erkölcs, amely most div.atban van, a férjhez nem ment leányok, akik a szerelem, az anyaság örömeitől el vannak zárva, a férfiak, akik futó viszonyokat kötnek, amelynél azonban a felelősség alól iparkodnak kibújni, a pénzházasságok, amelyeknél minden egyéb számításon kivül esik, csak az anyagi érdek parancsol; liüfzasság, amelyeket elernyedt idegzetű, fásult férfiak kötnek: — mindez inkább feltalálható az előkelő osztálynál, mint a szegényebb népnél. Gyermekprodukdók. Irta Glücklich Vilma. Miközben örvendetes fejlődéit mutat a gyermek testi, anyagi jóléte iránt a társadalomban megnyilatkozó érdeklődés, csodálatos nembánomságot tapasztalunk avval a szellemi rombolással szemben, amelyet kapzsiság és pszichológiai tudatlanság okoznak napról-napra a gyermeki egyéniségekben. A gyermektanulmányozásnak fontos, de nehéz kérdése volna : milyen viaszahatást vált ki a gyermeki pszichéből a nyilvános szereplés, a közönség elismerése, a sajtó dicsérete? Ha sikerülue objektív megfigyelő módszerekkel megállapítanunk az ilyen alkalommal elpazarolt en wgia-mennyisóget, az idegszálak tu'erőitetóséb'51 származó kimerültséget: megdöbbentő eredményekre jutnánk. Az a passzív szerep, amelyet a mai nevelés szán a gyermekeknek; az a csekély bizalom, amelyet benne szülei és nevelői keltenek, az alakodkodásnak és kifelé élésnek korai megszokása okozza, hogy a gyermek környezete csak az extázist látja, amely a szokatlanul izgató körülményekkel jár, de figyelembe sem veszi az utána kővetkező depressziót, amelynek kiheverésére még pihenőidőt is ritkán enged a gyermeknek. * „A nő és társadalom'' oimü folyóiratból. 1 „éltí váróig Vigasztafésuí. Vigasztalásul könyvet olvasok. Mit mondass nékem gőgös Zaralusetra? A nő felszínes, színes és hímes, Ha nőhöz indulsz, ne feledd az ostort. Be a haja szőke, de a bőre bársony, Be egy hajaszála mindörökre átfon, Be tegnap este láttam a bokáját. Mit mondasz nékem Evangyeliom? rí s asszony átok és az asszony áspis, Az asszony a pokol és a kéj edénye. Be te mondád Jézus: szeressetek S talán — te is szeretted Magdalénát. Elolvastam a bus frankfurti bölcset, Elolvastam a bécsi nagy bolondot, Olvastam Sils Maria remetéjét Es elolvastam a könyvedet is Élet. — Es megcsókoltam Anna szép kezét S szeretném, megcsókolni Anna száját. 71 búcsúzás szonettje. Búcsút veszek ma fájón tőletek Nyugodt, ő formák, zárt gyűrűk, szonettek, Mik rejtve rejtik a szép mérgeket, Keserveit megölt, megtört szivemnek. Búcsút veszek ma fájón tőletek, Szonettek, ötvözöttek és kirengők, Nékem ez ékes forma elveszett, Én eltévedve járok már nagy erdőt, Hol immár végtelen dallam lebeg Mely csillagok felé tör s mélybe zendül S mig egy talányos és új félelemtül, Szivem remeg, a végtelen egek Szelíden és örökre rámhajolnak S én társa lettem a liolt csillagoknak. Juhász Gyula. Vj baf. Egy elszakadt, de összefűzött húrnak eltompul néha hozzám néha a szava. A szellő hozza távol keletről. Oly bánatos e vig melódia. Az a kezem, mely szivem közélébe elkönyörgött és hegedűn hozott: a balkezem volt, rásirt éjszakádra, S most béna lett, de uj dalba fogott. Az lese a dal! bár szomorú lesz; nem fog hivni, csak. marasztalni fog, azután vele egy fehér világba fehér hajón a lelkem átsuhog. Ivánkovit* Imre. Szonett pirosban. Bepülj szonett meleg, rubin szivére Ti színtelen szók gyúljatok ki mind, Hogy ugy tudjátok őt perzselni, mint Hajdanta engem égetett a vére. Rikoltsd fülébe lázas, dobogó dal, Hogy azért pirult ki az ég talán, Mert én jövök egy uj nap hajnalán, Piros dalokkal, bíbor lobogóval. Be el ne mondd, hogy lelkem és gúnyám Kopott, Hazudd, hogy most a régi gyász Uj örömet virágzik és vigyázz: Ne tudja meg, hogy őmiatta sírtam, S e verset olvadt hűs véremmel irtam Rőt őszi nap viharjós alkonyán. Franyó Zoltán.