Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-09 / 155. szám

19Ü juÜus 14 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 julius Aki az iskola padjain, kényszerű passzivitás természetellenes helyzetében figyeli meg a gyermeket, szinte mathematikai pontossággal ellenőrizheti azokat a kilengéseket., amelyekkel a gyermek alkalmazkodási, tűrési képessége az egyensulyhelyzetből kitér. Nom sok kell hozzá: elég az iskolai ünnepély, amelyen szerepe nie kell, a táncpróba, amelyen bo kel! mutatnia az elért eredményeket, az osztályvizsga, amelyen belesülhet az ember a feleletbe — és az élénk gyermek, helyét nem találva, fészkelődik, a munkában résztvenni képtelen; a csendos természetű gyermek pedig sápadtan, lélekzetét visszafojtva ül helyén, minden kérdésre fölrezzenve, mintha mély álombél keltonök. S itt a legnagyobb baj nem az iskolai munka terén föllépő veszteség, hanem az a túlsúly, amelyet az iskolai munkától amúgy is természetellenesen megterhelt idegeneknek el kell viselniük. Minden olyan tanitó, akinek pedagógiai munkája nem merül ki a feladott lecke kikérdezésében, jói tudja, mennyire csökken az egyes növendékek felfogó és emlékező képessége az ilyen nyilvános szereplések ejőtt és után. Sokszor hetek kellenek ahhoz, hogy ismét rendes, nyugodt medrébe térjen a gyermek viselkedése; nem egy esetben pedig állandó nyomot hagy lelkében az egyszer átélt izgalom. A koravén gyermektípus, amely olyan lehangoló hatást gyakorol minden, a gyermekek iránt érdeklődő felnőttre, igen nagy részben származik a kis gyermekek „társadalmi" szerepléséből, amely nemcsak utánzó ösztönüket serkenti alkotásra túlságos nagy mértékben, de módosítókig hat egész magatartásukra. A gyermekkor szellemi életét a külső hatások intenzív, hosszantartó feldolgozása jelioinzi; a normális gyermek friss energiájú idegzete szinte éhesen várja a befogadásra alkalmas impressziókat, amelyek nála sokkal élénkebb és tartósabb visszahatást, keltenek, mint a felnőttnél. Az első néhány virágszál, molyfet maga szedhet, megfigyelések bő forrása, de egyúttal élénk érzelmeket keltő fontos esemény is számára; mindazok a mellékkörülmények, amelyek hozzákapcsolódtak: nz a környezet, amelyben termett, azok a személyek, akik a gyormokkel együtt élték át ezt a hosszú eseményt : hoszszn időn át foglalkoztatják emlékezetét, fantáziáját, érzelmi világát. Pedig itt nagyon egyszerű. legkevésbé som izgató benyomások kis csoportjáról van szó. Képzeljük most a gyermeket a nyilvánosság előtti szereplésében (akár a Közjótékonysági Egyesület akarja az ő rovására segiteni a szegény gyermekeket, akár az Anyavédő-, vagy Ingyentejegyesület károsítja a csecsemők javára a gyermekmüvészt, akár szülei akarnak pénzt keresni rajta, akár tanítói akarnak dicsőséget szerezni bemutatásával) és pillantsunk bele a gyermeki agyvelő műhelyébe. Teljesen idegen, a mindennapitól merőben eltérő környezet, amelynek minden zuga, minden tárgya, valamennyi személye izgatja a gyermek megfigyelő ösztönét, impressziókra éhes agyát. De mindezekre nézni, bármelyikükhöz nyúlni tilos; csakis a betanult produkcióra szabad gondolni, csak azt nem szabad elfelejteni, csak azt kell hibátlanul végigcsinálni. A kis fölfedező _ mert minden egészséges gyermek az, ha uj környezetbe jut — kénytelen lemondani összes szellemi vágyai követeléséről; szolgaikig koll hogy ismételje, amit már unalomig tanult ós ismételt. Még ha nem kisérné is az előadás minden pillanatát a felsülés félelme; ha nem előzte volna is meg a hetekig tartó készülés izgalma: már a gyermek erős tudásvágyának ez az erőszakos elnyomása is e'ég káros vojna szel. lomi egészségére, Do a produkció bofejezésót ujabb izgalmak követik: a taps részegítő ha tása, a gratulációk, a tapintatlan fölnőttek megjegyzései, akik, értelmetlen tárgynak nézik és olyan gyanánt dicsérik a gyermeket, egyéni fejlődése föltóteleinek minden mérlegelése nélkül Szerencsés véletlen, ha a csodagyermek ép kedéllyel, a végsőig felcsigázott hiúság nélkül kerül ki ebből a dicsőséges szereplésből; teljes lehetetlen azonban, hogy nagy energiaveszteséget no szenvedjen, amelynek pótlása annál nohezebb, minél nagyobb a dicsőség. Mert a sikert ujabb és ujabb szereplés, ünneplés követi, a szegény kis művész gyermekkora egészen .elsikkad, az ünneplés erőszakosan teszi felnőtté, időnek előtte véniti meg. j Erre ti veszodelemre rámutatnunk" ma annál időszoriibb, mert a gyermek vezetésére hivatott tanítóság mindjobban elveszti érzékét iránta ; nem tudjuk, ki vagy mi sarkallja mbicióját olyan nagy mórtékben, liogy még mi • lennapos újsághírekkel és a várható előkelőségek nevének hirdetésével is fokozza az ünnepségek izgató hatását. Gazdasági szempontból is súlyos károkat okoz ily módon, an nnyiben a szülők hiúságát felcsigázva, arra bir . őket, liogy ünnepi díszruhákra költsék keservesen szerzett filléreiket, ahelyett, hogy a gyermekek étel- ós levegőszükségletét elégítenék ki a töliik telhető legnagyobb mértékben.* KZPyZ VjZyí//./ Kirándulás egy kínai fürdőhelyre. Peitahó, junius hónap. Poitaho, Észak-Kínának ez a szópfekvósü tengeri fürdőhelye, a legközelebbi kikötővárosok" bél CRftk egy napi lovaglás után érhető el. Reggel indulnak az emberek a kikötővárosokból, hogy napnyugtakor odaérkezzenek. Útközben sürün találkoznak az utasok kínaiakkal, akik kíváncsi, barátságtalan szemekkel néznek a feléjük közelgő idegenre. A városok felé siető kínaiak közt feltűnően sok a nő, akik öszvérháton bevásárolni mennek a városba. Ugy ülnek az öszvéren, mint a férfiak ós nehéz vásznakba burkolva magukkal viszik a csecsemőket is, akiket karjukon, tartanak. Az őket kisérő férfiak többnyire gyalog, lépésben vagy futva haladnak az öszvérek mellett. A falvak közellétét árnyas facsoportok jelzik, amelyeknek tövében a halottak alusszák örök álmukat idomtalan, nagy kősirokban. A fák nemei világosan jelzik az elhunytak rangját és társadalmi állását. A ciprus és a fenyő csak a császári ház tagjait illeti meg, mig a büszke mandarinnak meg kell elégednie az egyszerű nyárfával és a polgárnak a cseresznyefával. A titokzatos fűzfa a legteljesebb szegénységet jelenti. A magunk részéről a Sárkány-ünnep napját választottuk ki arra, hogy Peitahot megnézzük. Ez kétszercsen érdekessé tette kirándulásunkat, mert igy a fürdőhely megtekintése mellett a nép szórakozásait is megnézhettük. Peitalio legnagyobbrészt halászváros, többnyire egyszerű, igénytelen nádviskókból áll. Csak a taotai házát jelzik hatalmas kőfalak és egy ősrégi kőkerités: a szellemek fala. Ennek a falnak az a hivatása, hogy az éjszaka vándorló rossz szellemeket visszatérésre birja, mert azok — kinai felfogás szerint — csak egy nes uton és akadály nélkül tudnak tovább hal. dni. A községben csak egy kut van, amely forrásának hűs vizét egy hatalmas hársfa tövére önti. A szó szoros értelmében vett utcája egy sincs Peitahonak. Poros, rendszertelen sikátorok ezek, hélyenk'nt mély vizr osásokkal. A házak teljesen rend ertoleniil állanak egymás mellett. Előttük hatalmas, évszázados fűzfák bontják ki lombjaikat, amelyek alatt félmeztelen, szurtos gyerekek játszanak az éheztetéatől lesoványodott kutyákkal. Á gyerekek a mf Jattunkra eltakarták szemeiket és éktelen jal menekültek a házakba. Ugyanis a fehér bereket vörőshaju ördögöknek fostik le a' gyerekek előtt, akik a hadi istenséget jük alatt hordják. A kinai házak különben belülről eléggé szetősek. Eltekintve a sok zeg-zugos folyó' és udvartól, a házak belső berendezése 1 szobák díszítése joggal meglepheti az idif A szoba a világosságot apró ós színes P» ablakokon át kapja, ami már magában ' többszínűvé teszi a szobát. Ha most már W képzeljük a köböl készült nyugágyakat,' lyeknek oldalán tigrisképek díszlenek, a tuvizfestékkel és aranyozással telerajzolt fah a nádból készült asztalkákat és ülőhelyek1 végül az ezek közt mozgó kinai nőket, ull hetetlen eltagadnunk, hogy sok élet és szin van a szobákban. A hétemeletes kinai padogát elmellőzvo tahó látogatottabb ffiidöholyoihez értünk is egészen a tengerpartig elnyúló, jól mog' kait földeket és buja zöld mezőket talál" A parton kőházak romjai hevernek. Ezek1 házakat annak idején a boxerek rabolták * hordották le. Nem messze a romoktól, " ép házak közé érünk ós itt találjuk a be'! egyetlen számbavehető térségét. Ma, az pen nagy tömeg verődött össze a tere' figyelt egy rögtönzött szinielőadásra. fehérruhás, eléggé komikus megjelenésű egy fiatal vastagon kifestett nő szavaltak A nő éneklő hangon ókinai verseket adot' élénk taglejtésekkel és ritmikus táncolod tokkal, amelyet a férfi curkuszbaillő arcj*1 kai kisért. Több érán át tartott ez az elöJ amelynek hangja mindegyre emelkedett f musa gyorsult. A férfi grimaszai végre i' hetetlenekkó kezdtek válni és mi a beW' előtt hagytuk ott az előadást. A tenger felé mentünk, ahol szintén ' tömeg verődött össze. Itt folyt le az ugy"' zett sárkányregatta. Két sárkanyalaku jf kelt itt versenyre. Mindegyikben ötven-'1 evezős ült, akik ép ugy helyezkedtek e' evezőpadokon, mint annak idején a gályar'' Ruházatuk is ezekre emlékeztetett, mert1 állott egyébből, mint néhány felettébb hi'" vászondarabból. A bárkákon csak egy-egy ' tözött ember állott, aki harsány kiáltáí0* Iskola-utca 26-ik számSa|i hogy lehe ségleteinel mert ezuti Előnyét: 1 2 3 Ssját GM, hagy Aufrecht és Elek B u d a p e s í Kapha.i landó I 1. A magyar 2. Képek. 3. Bőröndök 4. Férfi fehéi 5- Látcsövek 6. Fényképki 7. Vadászfeg 8. Chinaezüs 9. Csillár- és 10. Rézbutoro 11. Szőnyegek 12. Mindennel Tizenkét minőségűek é meritő árjegy jegyzéket ing Elvűnk: azolgélás méll Minden fi Jio' J biztatta az evezősöket. A meglehetős távot a bárkák csak lassan evezték be verseny vége belenyulott az alkonyatba. ^ áldozó nap sugarai vörösre festették a tej hullámzó fodrait ós a parton rivalgó nép''1 get. Távolból pedig felhallatszott a hal"'1 monoton, egykedvű éneke, amelylyel b"' láttak a kifeszített hálók partravonásáhoí' Utai Vás Rag S Gyár: TEMESVÁR.