Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-08 / 129. szám

ia DÉLMAGYARORSZAG 1911 junius 8 ellen való harc szervezéseért. Maga Gerliczy Ferenc báró egyáltalán nem a „klerikális" voltáért került Szegeden olyan pozíciókba, aminőkbe került, nem klerikális voltáért sze­retik a Ligában, az Árpád-otthonban nem kle-. rikális volta miatt nem akar föllépni ellene Pálffy József. Nem felekezeti tendenciák érvé­nyesültek az ő fölléptetésében, amint ez majd1 ki is fog derülni. Meglepetések készülnek ez­irányban . . . Ami a függetlenségi jelölt állítását illeti, hát kérem, a függetlenségiek végrehajtó-bizottsá­gában mindössze ketten akarnak jelöltet állítani, a többi mind Gerliczy pártján van. Az ő párt­jához csatlakoztak egyébként a szegedi pro­testánsok legillusztrisabb férfiai. Mi azt hisszük, hogy Gerliczy Ferenc mint hivatalos jelölt fog visszatérni Szegedre. Ha pe­dig nem, akkor mint a mi jelöltünk s akkor harc lesz. Minket ő visszalépéssel nem fog dezavuálni. Egyébként ugy értesültem, maga a felség is érdeklődik a szegedi mandátum sorsa iránt s ma Khuen-Héderváry táviratozott Bécsből, hogy az ő visszajövetele előtt döntő lépést a központ ne tegyen. Hogy a harcnak mi lesz a vége, azt nem tudjuk. Mindenesetre, ha van felekezeti érzékenység, ha van fele­kezeti széthúzás, az csak a provokált reakció kitörése, azt nem mi idéztük elő. Nem mi in­formáltuk oly lehetetlenül a budapesti sajtót, nem mi vetettük föl a vallási kérdést, s nem mi idéztük föl azt az ellentétet, amely most már meg van ós akárhogy dől is el a harc, benne lesz, mint egy tövis a szegedi közélet testében. Végleges jelölő-ülés. Csütörtökön délután a szegedi nemzeti mun­kapárt megtartja végleges jelölő-ülését. A párt intéző bizottsága a Tisza-szálló nagytermébe hivja össze a párt tagjait erre az ülésre. Hat órakor kezdődik az ülés, amely rendkívül fontos lesz, igy bizonyára zsúfolásig megtelik a hatalmas terem párt­tagokkal. Nincs döntés. Éjjel telefonálja tudósítónk: Magyar Táv­irati Iroda jelenti: Ma este a nemzeti munka­párt végrehajtó bizottsága hosszabb tanács­kozást folytatott a szegedi első kerületi mandátum dolgában az eddigi két jelölt, Rósa Izsó dr és Gerliczy Ferenc báró be­vonásával. Döntés ma még nem tör­tént, a tanácskozást holnap folytatják. Általában azt hiszik, hogy sikerül olyan megoldást találni, mely szerint a szegedi első kerületi munkapárt egysége meg lesz óvható. Kállay Albert jelöltsége. Rósa Izsó dr ós Végman Ferenc éjjel fél kettőkor érkeztek meg Budapestről Sze­gedre. Budapesten szerdán délolőtt Jeszenszky Sándor miniszterelnökségi államtitkárt ke­resték föl, akivel hosszasan tárgyaltak a szegedi választás ügyéről. Arra kérték az államtitkárt, hogy vállalja el a jelöltséget és ezzel mentse meg a pártot a ketté szaka­dástól. Jeszenszky a jelöltséget nem fogadta el. Ezután arról folyt a tanácskozás, hogy milyen megoldást lehetne találni. Miután Khuen-Héderváry Károly gróf mi­niszterelnök nem volt Budapesten, délelőtt tiz óra után a tárgyalást félbeszakították és abban állapodtak meg, hogy este a Nem­zeti Munkapárt klubbhelyisógóben a minisz­terelnökkel fognak tanácskozni. Este hét órakor a klubhelyiség különter­mében Khuen-Héderváry, Jeszenszky, Tallián Béla, Perczel Dezső, Tisza István gróf be" vonásával kezdték meg a tárgyalást, amelyen Rósa Izsó dr ós Végman Ferenc vettek még részt, A tárgyalás tiz óráig tartott Több megoldási tervről volt szó, vógiil maga a miniszterelnök azt ajánlotta, hogy kérjék föl Kállay Albert valóságos belső titkos taná­csos, nyugalmazott főispánt a jelöltség elfo­gadására. Ebben az esetben sem Rósa Izsó dr, sem Gerliczy Ferenc báró uem lépnek föl. A miniszterelnök magára vállalta Kállay föl­kérését és még az éj folyamán táviratozott Kállaynak Szegedre. A tanácskozás végén kijelentette a mi­niszterelnök azt, hogyha Kállay Albert nem vállalná el a jelöltséget, akkor más megfe­lélő megoldásról ő fog gondoskodni. SZÍNHÁZMŰVÉSZET * Színigazgató az operettek ellen. Janovics Jenő dr, a kolozsvári Nemzeti Szin­ház igazgatója terjedelmes beadványt inté­zett Zichy János gróf közoktatási miniszter­hez. A beadvány főtendenciája az, hogy a kolozsvári Nemzeti Színházat vissza kell adni eredeti céljának és föl kell szabadítani attól a kényszertől, hogy a kasszaoperettek forszirozásával adjon kenyeret színészeinek. A lelkes színigazgató tehát önként fölajánlja, hogy a közoktatási miniszter bontsa föl azt a szerződést, amely a két kolozsvári színhá­zat 1915 szeptemberig neki, Janovicsnak, köti le. 0 csak a téli szinházat tartaná meg, és pedig azzal az önként vállalt kikötéssel, hogy csak a komoly drámát ós a magasabb­rendű vígjátékot kultiválja. A beadvány vé­gén még egy érdekes és dicséretreméltó ajánlatot tesz az igazgató. Ha a közoktatási miniszter hozzájárul a tervhez, amelynek megvalósítása semmi akadályba nem ütkö­zik, akkor ő nyolc hónapos drámai szezono­kat tartana, a hátralevő négy hónapból más­felet szünidőül adna tagjainak, két és fél hónapig pedig magyar drámai előadásokat tartana azokban a nemzetiségi városokban, amelyeket a közoktatási miniszter kijelölne. Megjegyzi a kolosvári direktor azt is, hogy ezért az évenkinti turnusért semmi anyagi segítségre nem reflektál. * Á zágrábi Opera Budapesten. Zágrábból jelentik: Egy budapesti művészeti egyesület meghívást intézett a zágrábi királyi operához, hogy az opera egész személyzete zenekarral együtt utazzék el Budapestre és három estén át adjon elő eredeti horvát operákat. Az egye­sület horvát nyelvű fölterjesztést intézett Tomasics bánhoz és a horvát opera intendán­sához, aki ma igen szives hangú magyar levél­ben válaszolt és örömmel üdvözli a horvát művészek budapesti vendégszereplésének esz­méjét. * Uj műsor az Urániában. Azt a sok ki­válóat, amit állandóan nyújt a szegedi Uránia, kiegészíti a mai bemutató alkalmával nyolc látványos, humoros és drámai képből álló uj műsor s amelyen a Karlista fölkelés és a Gárdató, meg a Korzikai képek viszik a ve­zető szerepet. A király. Bécsből jelentik nekünk: A ki­rály ma délután átköltözik a Hermes-vil­lába. Két órakor Uruguay köztársaság kö­vetót fogadta és három órakor Paar gróffal Lainzba ment. Az utakat jókarba állították hogy por ne fejlődhessék. A király a villa első emeletén lakik, hálószobájában fölál­lították azt a tábori ágyat, amelyhez őfelsége szokva van. A villában kivüle Paar gróf, Kerzl dr és a kabinetirodának és a katonai irodának egy-egy tisztviselője lakik. A király, egészségének kimólése végett, csak kevés embert fog fogadni. A marokkói zavarok. Tangerből jelentik : Tasszia Mohamed trónkövetelő, akinek csapatait Mereaux hadoszlopa megverte, uj csapatokat gyűjtött ós támadásra készül. Mereaux segít­séget kért Alkazárból, ahol azonban nincsenek rendelkezésre álló csapatok. Mereaux helyzete válságos. Három nap az alsó Tiszán. Irta Hubert Lajos főmérnök. (II.) Mindszentnél a jobbparton a Pallavicini­fóle mürétnél szálltunk ki és az ottani partbiztosit ás megtekintése után Vigh Gyula uradalmi mérnök ismertette nagy szak­tudással az öntöző-telepet és a mürétet, az ön­tözés menetének gyakorlati bemutatása után foly­tattuk utunkat — közben a vizépitészeti igazga­tóság részéről engedélyezett szerény ozsonnát elköltve. Ezúton tetszett nekik a vásárhelyi vasbeton rakpart, az algyői vasúti hid, melynek történt eltolását csodálták, vala­mint uj volt nekik a nagyvizi hajózás cél­jára készült felemelhető hidrósz szerkezete. Az állami kotrók tápéi javitó-telepe, a Maros be. torkolása ós az ottani szabályozási müvek, Szeged város látképe, a Bertalan-emlék, a ra­kodópart stb. állandóan lekötötte a figyelmü­ket, mig csak ki nem kötöttünk a magyar fo­lyam ós tengerhajózási társaság kikötőjénél, ahol Tóth Mihály szegedi városi főmérnökkel az élén a városi mérnöki tisztikar fogadott bennünket. A vendégeket az Európa-szállóba kalauzoltuk, hol rövid vacsora után a másnapi nagy programra való tekintettel csakhamar nyugalomra tértünk. Másodikán reggel hat órakor már a városi vizmütelepen voltunk, honnan a Dugonics, Kossuth, Vásárhelyi Pál ós Tisza Lajos szobrok megtekintése közben a víztoronyhoz vonultunk. Bár e nagyszerű alkotást Zsilinszky Szilárd dr műegyetemi tanár velük már Budapesten meg­ismertette, azt természetben látva, csodálatra ragadta őket, ami azután csak fokozódot', mi­dőn a toronyról Szeged igazán impozáns lát­képe tárult eléjük. A Kossuth Lajos-sugárut kövezési munkájá­nak tanulmányozása után a zsidótemplomba mentünk, amelyben a szededi ipar magas szín­vonala ragadta meg őket, melynek készítmé­nyeivel a zsinagógát építették és díszítették. Most a szegedi kenderfouógyárba tértünk be, hol Wimmer Fülöp igazgató a tisztviselő kar ólén fogadott bennünket ós szakszerű magya­rázattal mutatták be e nagyszabású gyártele­pet, mely importra is dolgozik, ezután magya­ros vendégszeretettel ozsonnáztatta meg fénye­sen a vendégeket. A Tisza Lajos-köruti aszfal­tozási munkák tanulmányozása után villamos kocsin a vágóhidhoz jutottunk, melynek be­rendezése nagy tetszéssel találkozott, érdek­lődéssel nézték a disznópörkölést, ami nekik eddig teljesen ismeretlen volt. Ezután a Petőfi Sándor-sugáruton lévő Ko­tányi-ié\e paprikamalmot mutattuk be, hol Ákos Arnold iparfelügyelő szolgált szakszerű magyarázattal a vendégek állandó prüszszen­tése mellett. Villanyossal az Alsóvárosból a Felsővárosba utaztunk a Gedóig és innen gyalogszerrel megnéztük a körtöltést, elmondva itt a szegedi katasztrófa szomorú történetét. Visszatérve a Gedóhoz, a város vendégeiként magyaros ebéddel láttuk el a lengyeleket. Kopasznó pörköltje, fonatos kalácsa, túrós csu­szája, lepénye sokáig emlékezetes fog maradni a vendégeknek. A rektor visszapillantással a történelemre, remek beszéddel éltette Magyarországot és Szeged város népét. Rösenfeld Nándor — aki állandó külön villamos kocsit bocsájtott ren­delkezésünkre — a lengyelekre mondott szel­lemes, hazafias fölköszöntőt. Időnk rövidre lévén megszabva, az ifjúság hazafias dalai mellett ismét fölszálltunk a vil­lamosra ós a Kassnál leszállva, megnéztük aZ Erzsébet-szobrot, a várromot, majd a közúti hidat és a szegediektől elbúcsúzva, ismét a Szeged-hajón folytattuk utunkat a Tiszán lefelé.

Next

/
Thumbnails
Contents