Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-08 / 129. szám

1911 junius 3 . DELMAGYARORSZAG 3 (Bocsánat . . .) Farkas Pál személyes kérdésben kijelenti, hogy azokért a sértő közbeszólásokért, melyeket Várady Zsigmond beszéde közben Huszár Károlylyal és Szmrecsányi Györgygyei szemben használt s melyekkel a Ház méltóságán is csorbát ejtett, töredelmesen bocsánatot kér a Háztól. Huszár Károly kijelenti, hogy Farkassal szemben ártatlan természetszerű közbeszólást használt s nem volt szándéka egyéni becsületében sérteni. • Ezután áttértek az interpellációkra. (Interpellációk.) Szébeny Antal a budapesti közúti villamos vasút forgalmában mutatkozó zavarok ós rendetlenségek miatt terjeszt elő interpellációt. A vasútnak tömérdek baja van. A forgalom az utolsó tiz óv alatt majdnem megháromszorozódott s ezzel szemben a kocsiállomány alig felével gyarapodott. A késések oly gyakoriak, hogy akinek sürgősebb dolga van, nem ülhet villamosra. Rendes dolog a félórás, egy órás, sőt hét órás késedelem is. A fővárosnak meg van ugyan a beleszólási joga a vasút dolgaiba, de ugylátszik, vagy nem ól ezzel a jogával, vagy ez nem elegendő az állapotok javítására. A kormánynak kellene a vasúti és hajózási felügyelőség és a rendőrség utján megfelelő ellenŐrzést gyakorolnia. Kérdi a kereskedelmi és a belügyminisztert, van-e tudomásuk ezekről az állapotokról, szándékoznak-e megszüntetni valami módon a bajokat s oda hatni, hogy a főváros határozata, mellyel a városi villamos részvényeinek egy részét megszerezte, mielőbb érvényességre emelkedjék. (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) Polónyi Géza interpellációjában adatokat sorol föl annak igazolására, hogy a Világ cimü újság alaptőkéjét a szabadkőműves páholyok gyűjtötték össze. Ezt az állítását a múltkor Pető Sándor és mások kétségbevonták. Szóvá teszi a szabadkőműves páholyok titkos működését, ami ellenkezik az egyesülést szabályozó törvényekkel. Kéri a kormányt, hogy a szabadkőművesek alapszabályait betekintés végett mielőbb terjeszsze a képviselőház elé. Az elnök az ülést két órakor berekesztette. A szegedi mandátum ügye. — Kombinációk és tények. — (Saját tudódtónktól.) Az a hangulat vett erőt Szeged választópolgárain szerdán, amely az izgatottan várt döntést megelőzi: a bizonytalanság. Amely a nagy, döntő tény bekövetkezése előtt, nem számolhatván faktumokkal, a pártállásnak és a szívbeli óhajoknak megfelelő különféle kombinációkkal és találgatással igyekszik megközelíteni, illetve előre megrajzolni a valóságot. Mi az egész mandátumügyben elfoglalt álláspontunkat ismételve körvonalaztuk, ennek bővebb kifejtése tehát most már űem szükséges s a legfőbb kötelességünk most már az események ismertetése, a szegedi polgárság lelki állapotának s a tényeknek visszatükrözése. Amit kezdettől fogva hangoztattunk, e-z szemeink előtt egyre diadalmasabb Falósággá bontakozik: Rósa Izsó dr Pártja uralja a helyzetet, az ő érdemes személye iránt való mélységes szeretet és bizalom egyre ragyogóbb arányokban jelentkezik s minden elfogultság, minden pártbontó törekvés fölött impozáns módon diadalmaskodik. Ezzel a szeretettél és hódolattal kisérte íöl lelkileg a szegedi munkaPárt Budapestre az ő jelöltjét, aki a központtal tárgyalt s ezzel a bizalommal és lelkesedéssel várta a dönfést is. A szerdai nap eseményeit részletesen Mt ismertetjük. Szeged kombinál, Budapest dönt. Mint azt már tegnap jelezte a Délmagyarország, a szegedi nemzeti munkapárt elnöke, Rósa Izsó dr szerdán reggel Budapestre utazott, Jeszenszky Sándor meghívására. Vele utazott Végman Ferenc dr, a Bánffy-párt elnöke és ugyancsak Rósa Izsó dr-ral ment föl Budapestre Gerliczy Ferenc báró is, aki szintén a miniszterelnökkel és az államtitkárral tárgyalt. Szerdán délelőtt fél tizenegyre volt kitűzve a Rósa Izsó dr-nak Jeszenszky Sándorral való tanácskozása, amely azonban nem fejeződött be végleges döntéssel. Erről Rósa Izsó dr egy lapunk más helyén közölt táviratban értesítette is a szegedi nemzeti munkapárt végrehajtó-bizottságát. Érthető, hogy a helyzetnek ez a titokzatossága, a döntés elhalasztódása a végletekig feszitette mindenkinek a kíváncsiságát és a legkülönbözőbb verziók keringtek a megoldásról. Köztük a legjobban ezek tartották magukat: Ha a problémát máskép megoldani nem lehet, Rósa Izsó dr föladja a szabadkozást, meghajlik a munkapárt túlnyomó többségének és a központnak a kívánsága előtt, vállalja a jelöltséget és a munkapárti lobogó vele győz. Ám Rósa Izsó dr lehetségesnek vél egyéb megoldást is, volt a további kombináció. Beállhat az az eset, hogy sem Rósa Izsó dr nem vállalja a jelöltséget, sem Gerliczy báró nem ragaszkodik hozzá s akkor egy harmadik, ugy fejezzük ki magunkat, semleges jelölt lép föl, egyedüli munkapárti jelöltnek. Már emlegették is ezt a jelöltet, akit Pálffy József vagy Perjéssy László személyében véltek megnevezni. A kombinációk során fölmerült Gerliczy bárónak főispánná való kineveztetése is, aminek azonban a Gerliczy-pártiak közt nem sok bitele akadt. Mindezek a találgatások erősen dominálták a szegedi életet; utcákon, kávéházakban csoportokba verődve tárgyalták őket, minden ajkon az a kérdés lebegett, minden diskurzusnak a leitmotivja az volt: — Mit határoznak Budapesten? Közben természetesen a Rósa Izsó dr és Gerliczy Ferenc báró pártja serényen szervezkedett, minden eshetőségre készen, minden kombinációval számolva és a diadal tudatában. Persze erre a tudatra jóval több joga volt a Rósa-pártnak, de az érzések nem szoktak számolni a helyzettel, ha az még olyan világos is. A Rósa-párt irodájában. Az egész napi bizonytalanság, amelyben a szegedi mandátum sorsa felől a munkapártban voltak, legkevésbé sem ingatta meg lelkesedésükben, munkakészségükben Rósa Izsó dr hiveit. A sok találgatás ós kombinációval szemben csak egy a bizonyos, hogy Budapesten a kormánynyal a szegedi küldöttek a legkomolyabb tárgyalásokat folytatják annak érdekében, hogy a szegedi mandátum most már ne csak a legideálisabb politikai követelményeknek megfelelően ítéltessék oda, hanem a polgárság döntésével egyidejűleg elüljenek, azok a szenvedélyek is, amelyeket a felekezeti- háborúság oktalan és otromba előtérbe állításával kavartak föl. Röviddel kilenc óra után csoportosan jönnek az- emberek, nem gyűlésre, szavazásra, beszédek hallgatására és éljenzésre, hanem, hogy önkéntes munkára vállalkozzanak az esti órákban ós terhes föladatok végzésén osztozkozzanak. Nem invitálták ide az embereket, maguktól jöttek és a földszint háromas szobája rövidesen zsúfolva van, ujabb asztalokat, székeket hoznak, a folyosón állanak az emberek, akik minden pártból, társadalmi osztályból, sőt — felekezetből sereglettek össze, hogy a nemzeti munkapártnak az egész városban lelkesen jelölt és támogatott jelöltjót, Rósa Izsó dr-t, minél fényesebb diadalhoz juttassák. A Rósa-pártirodában, nemcsak itt, ahol a választási harc minden idegszála összefut, de még a Gerliczy-pártban is az a vélemény, hogy Rósa Izsó dr az egyetlen jelölt Szegeden, aki veszélyeztetheti Gerliczy Ferenc báró győzelmét. A harc sikerének biztos tudata nem tesz itt senkit elbizakodottá, lázasan, buzgósággal dolgoznak az emberek, hogy a maguk számára is megérdemolttó tegyék azt a győzelmet, amelyet a vezér sokszorosan kiérdemel. Rósa Izsó dr távirata. Rósa Izsó dr szerdán délután a következő táviratot küldte a szegedi munkapárt végrehajtó-bizottságának : Szarvady Lajos urnák Szeged. Tárgyalásokat délig be nem fejezhettük, estefo lytatjuk, éjjel utazom, holnap esti 6 órára sziveskedjenek egybehivni. Rósa. Khuan-Héderváry és a Justh-párt. Fölvetődött az a kombináció is, hogy Batthyány Tivadar gróf ós a Justh-pártnak több vezetőembere jelöltet szeretne állítani, nem annyira a Justh-pártiság, mint inkább annak hangsúlyozására, hogy a klerikális tendenciákkal szemben akarnak harcot kezdeni. Erre vonatkozólag egy politikai kőnyomatos munkatársa megintervjuolta KhuenHéderváry grófot, aki igy nyilatkozott: tt- Arra, hpgy a Justh-párt ebből a célból kölön jelöltet állítson, nincs semmi szükség. Rósa Izsó dr a jelölést el fogja fogadni, annál is inkább, mert a központ meg fogja találni a módot arra, hogy szelid presszióval erre rábírja. Hogy vélekedik a Gerliczy-párt. Találgatások, kombinációk, vélekedések ilyen özönében megintervjuoltuk a Gerliczypártnak egyik legekszponáltabb vezetőemberét, akinek a nyilatkozatából ezek a részek a.legérdekesebbek: — M indakét oldalon erősen megindult az agitáció, a ebben a pillanatban a választás sorsáról egyáltalán semmi bizonyosat nem lehet mondani, mert eddig is olyan, félórával előbb még nem is sejtett fordulatok álltak be, amelyek halomra döntöttek minden okoskodást. Hogy Budapesten mit határoznak, azt csak az éjszaka, vagy hajnalban lehet megtudni, addig is csak kombinálni lehet. Nekünk szilárd meggyőződésünk, hogy Gerliczy Ferenc báró a jelöltségről le nem mond, még az állítólag kilátásba helyezett főispánság kedvéért sem. Sokkal jobban leszögezte magát a jelölőértekezleten tett kijelentésével s azzal, amelyet Budapestre való fölutazása előtt tett s amely igy hangzik: — És ha maga Khuen-Héderváry gróf lépne föl munkapárti programmái Szegeden, vagy akár Rgkovszlcy István, aszal szemben is föntartanám jelöltségemet. Mert engem nem a katolikus kör léptetett föl, én nem felekezeti tendenciából vállaltam a jelöltséget Rósa Izsó drral ssemben. S ez tény is. Azt a verziót, hogy Gerliczy báró jelöltsége a katolikus kör munkája, csak kitalálták. Talán lesz alkalmam a vasárnapi programbeszéd után kifejteni, hogy a katolikus kör abszolúte nem egyik vagy másik felekezet ellen való agressziv tendenciával alakult és működik, hanem egyesegyedül az internacionálizmus, az ateizmus, .szóval 5 destruktív irányzat