Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-08 / 129. szám

2 DÉLMAGYARORSZAG 1911 junius 8 A képviselőház ülése. — Viták meg botrányok. — (Saját tudósítónktól.) A közoktatásügyi tárca van soron és annak égisze alatt mindent csinálnak a Ház ülésén, csak költségvetési vitát nem. A szerdai ülésen is igyekeztek a tárgyalást botrányba fullasztani. A kongregáció szelleme kisért napok óta, ez a szellem ma újra kitört. Nem Polónyi miatt támadt az egész hecc, hanem Huszár Károly beszéde miatt. Huszár Károly minden szabadgondolkozás ellen kitör, amikor csak teheti. Egészen P'olónyi-stilusban támadt minden szabadgondolkozás ellen, ugy, hogy a különben tárgyilagos, mindig komoly Várady Zsigmondot fölingerelte. Közben Szmrecsányi György is állandó közbeszóló előadást rögtönzött. S Várady belekapaszkodott Molnár János egyik kifejezésébe, amelylyel a kongregánistákat tüntette föl mint a politikai helyzettől távolállókat és Várady hivatkozott a szegedi állapotokra, amikor — szerinte — igenis kongregációsok politizálnak. — Féléljen arra — mondotta Szmrecsányinak és Huszárnak Várady — hogy mi less Szegeden? Az ártatlan, de jellemző megjegyzésre többen, a néppártiak különösen feldühödtek. Annyira, hogy Tarkas Pálnak úgyszólván lényegtelen, de egyáltalán nem sértő közbeszólására Huszár Károly fölháborodva kiáltozott : — Maga ne beszéljen, maga renegát. — Ne szemtelenkedjél folyton, mert beütöm a szád! — kiáltotta vissza Farkas Pál. A képviselők fölugráltak, Szmrecsányi túlordította a zajt: — Velem szemtelenkedjél, — -fenyegette Farkas Pált. A lárma fokozódott, az izgalom nem csillapult, ugy, hogy föl kellett függeszteni az ülést s jőnak láttak egyesek zárt ülést kérni. Ezenkívül más is történt a mai Ház-ülésen, — de ezt az incidenst kiragadjuk; hangsúlyozzuk, hogy napok óta kongregációnapok dühöngenek njár a Házban, tombol még az országházban is a felekezeti türelmetlenség, ilyen botranysorozatok következnek, ugylátszik, mintaképen a városok lakói, szervezetei, üléséi számára. Persze lovagias ügyek zárják le a vitát, más-más szereplők jönnek, uj heccekkel. Csak ez a harci szellem marad állandó, szomorú, nagyon elszomorító jelenségnek. Egy vándor borbély nagy hangon mondta: — Ma olyan világot élünk, hogy nem köll a szegény, csak aki ur,- mög a nagy bugyelláris. — Mindenki nevetett. Még a komolykodó asszonynép is. — De máskép lösz ám, ha a nép is szavalhat. Mert majd mindenki szavalhat, aki irni-olvasni tud. Van, akinek erre a beszédre ugy emelkedik a melle, mint a gyereknek, amikor először szabadítják rá a csikóra. De az öregebbje meg félösen veszi az ilyen beszédet. Egyik öreg bácsi tréfálkozik is. — No, Jóska, akkor te is kezedbe vöszöd az ászlót. — Nono, — feleli Jóska helyett egy fehérhajú vén — nem gyerök kezébe való a kés, mert élös . . . Nem politikust köll itt nevelni, hanem parasztot . . . Paraszt köll, mög főd köll és akkor mindön lösz ebben az országban. Felséges királyunk is möglösz elégedve, mög az uri rendek is. A hátul álló csoportban egy nagybajusz alul kissé óvatoskodó hangsúlyozással hallatszik : — Emlékszik Jóska bácsi, kend is mögötte a halpaprikást, amikor szavalni köllött vóna. A fehérhajú vén elvörösödik. A mai ülés féltizenegy órakor kezdődött. Kábós Ferenc elnökölt s a mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után fölolvassák az interpellációs könyvet, amelybe a következő két interpelláció van bejegyezve: 1. Polónyi Géza a szabadkőműves páholyok alapszabályainak revíziója tárgyában a belügyminiszterhez. 2. Szebeny Antal a fővárossal szomszédos községek vicinális közlekedésének javitása tárgyában a kereskedelmi miniszterhez. Bemutatják Kristóffy József megbizó levelét, amelyet az igazoló-bizottsághoz utasítanak. Következett a napirend, a közoktatásügyi tárca költségvetésének folytatólagos tárgyalása. (Huszár Károly beszéde.) Huszár Károly (néppárti) a népoktatás gyakorlatiasabb iránya mellett szólal föl és sürgeti a tanitók anyagi és szellemi helyzetének javitását. Rátér a klerikális kérdések tárgyalására ós azt mondja, hogy a néppárt csak azon dolgozik, hogy az oktatás keresztény szellemben történjék, de nem zavarja egyetlen felekezet belső életét. Gyűlölködnek Barkóczy ellen és valóságos embervadászatot tartanak ellene, mert kongreganista. Ez a katolikus vallásszabadság megsértése. A miniszteri tisztviselőnek is joga van kongreganistának lenni ós ezért senkit sem lehet üldözni. Szemelvényeket olvas föl a szabadkőművesek ébresztő irataiból ós azt mondja, hogy ezeknek az Írásoknak a morálja mindennél veszedelmesebb. (Várady és Szmrecsányi.) Várady Zsigmond (munkapárti) tagadja, hogy bárki is meg akarná dönteni a keresztény kulturát. Szmrecsányi György: Pedig azt mondják. (Zaj.) Várady Zsigmond: Nem azt mondják, hanem azt, hogy a kultura nem lehet kizárólag keresztény. Volt kultura, amelyhez egy Copernicus és egy Darvin tartozott. Szmrecsányi György: Zu lioch! Várady Zsigmond: Köszönetét fejezi ki Andrássy Gyula gróf szabadelvű beszédóért, bár nem ért vele egyet a következtetésekre nézve. Ő a kongregációk agresszivitásában nagy veszedelmet lát, amely ellen küzdeni kell. Vissza akarok térni a munkapártban tett fölszólalásomra, amelyben azt állítottam, hogy a kongregációk alapszabály nélkül működnek. Szmrecsányi György: Nem is kell! Nem vagyunk rendőrállam. (Nagy derültség.) Várady Zsigmond: 1903-ban hoztak egy törvényt, amely minden egyesületnek kötelességévé teszi, hogy alapszabályai belügyminiszterileg láttamoztassanak. — Mikor? — Mikor ? Amig nem érezte kend a hal szagát, emebbe a sátorba iszogatott kend. Hát most már azt akarja kend, hogy mindenkinek jusson a halból. De jó szive van... Fenyegető morgás hallatszott erre a beszédre, amely sehogyse tetszett, minthogy azt mondták, hogy vén embert cáfolgatni nem emberség. A további beszélgetés során kitűnt, hogy mindenki áhítozik a voks után, akinek nincsen szavazata, mert azt hiszi, ha szavazati joga lesz, akkor több embernek számítják és inkább hozzájut az igazságához, viszont napnál világosabban kitűnt, hogy akinek szavazati joga van, veszedelmesnek tartja az általános és titkos szavazati jog törvényét, mert a mostani rend szerint „takarékossággal és munkával jut az ember a voksolási jog tisztességéhez". — A tisztességet meg kell szerezni, — mondják a gazdák — mert ha mindenki hozzájuthat bajoskodás nélkül, akkor miért törekedjék a tisztesség után ... Igy beszélnek az „általános és titkos"-ról a tanyán azok az emberek, akiknek a kétkézi munkásait Justh Gyula a csendes mezei munkától el akarja terelni a politika útvesztő bozótjaiba... Huszár Károly: Hát a László-páholynak van alapszabálya ? Várady Zsigmond: Igen! Szmrecsányi György: Be van tartva? Várady Zsigmond: Igen. Azonban immár megállapított tény, hogy a kongregáció alapszabályai ma sem készültek el és máig sem hagyta őket jóvá a belügyminiszter. Szmrecsányi György: Ez nem újság! Nem kell alapszabály! Várady Zsigmond: Az más kérdés, hogy kell-e, én azonban azt akartam igazolni, hogy én valót mondtam a munkapártban. Szmrecsányi György: Azt nem is vontuk kétségbe! Várady Zsigmond: A kongregációnak a középiskolában való térfoglalását Lukács György engedélyezte, amikor az országgyűlés nem volt együtt. Huszár Károly: Harminc éve vannak kongregációk. Szmrecsányi György : Hát önképzőkörök ós a református kongregációk? Várady Zsigmond : Református kongregációkról nem tudok, de azt határozottan kijelenthetem, hogy legmerevebben elitélek minden felekezeti egyesülést a középiskolákban. (Általános helyeslés.) • Szmrecsányi György: Ez abszurdum. Mi köze ebez a kongregációnak? Várady Zsigmond: Molnár János t. képviselőtársam ugy állította elénk a Házban a kongregációk föladatát, hogy a kongreganistának csupán ugy kell élnie és cselekednie, mint a jé katolikusnak. Már most azt kérdem én, szabad-e az ilyen kongreganistának egy törvényhatósági választáson arra a jelöltre szavazni, aki bár tehetségesebb, de nem katolikus? Szmrecsányi György: Hát hogyne volna szabadi Várady Zsigmond: Hát akkor feleljen arra: mi lesz Szegeden ? Huszár Károly: Mi közünk hozzá? Zboray Miklós: Muszáj csak zsidót választani?! (Parázs botrány.) Várady Zsigmond ezután az egyesületi szabadság szükségességéről beszélt és azokról a retrográd irányzatokról, amelyek ezen a téren lábrakaptak. Haller István: Minek az egyesületi szabadság, mikor visszaélnek vele! Farkas Pál: Az egyesületi szabadságot mindenképen tisztelni kell! Huszár Károly: Maga ne beszéljen! Maga renegát! A szociológiai egyesületből is kiszorították! Farkas Pál: Ne szemtelenkedjél folyton, mert beütöm a szád! Iszonyú kavarodás keletkezett most, a néppárt padjairól fölugráltak és az elnök hasztalanul rázta a csengetyüt. Szmrecsányi György (Farkas Pálhoz): Velem szemtelenkedjél! Nekem merj ilyent mondanil (Nagy lárma a néppárton és a Kossuth-párt padjain. Elnök folyvást csönget.) Farkas Pál: neked is azt mondom, hogy ne szemtelenkedjetek veleml A zaj nöttön-nőt. A néppárt tagjai fölháborodva követelték, hogy az elnök utasítsa rendre Farkas Pált és a Kossuth-párt asszisztált a néppártiaknak. Közben az elnök megrótta előbb Farkas Pált, aztán Szmrecsányi Györgyöt, de a rendreutasitás nem használt, a lárma még nagyobb lett ós a néppártiak az ülés felfüggesztését követelték. Ebben a pillanatban Huszár Károly ivet körözött, amelyen zárt ülést kért és a néppárti háborgó képviselők gyorsan alá is írták, sőt a Kossuth-pártiak is, de nem került az ív beadására a sor, mert a legnagyobb zajban az elnök felfüggesztette az ülést. Szünet alatt Szmrecsányinak mégis sikerült husz aláírót gyűjteni. Berzeviczy Albert nyitotta meg az ülést és fölkérte a képviselőket, hogy maradjanak csöndben. Fölszólította Várady Zsigmondot, hogy folytassa beszédét. Szmrecsányi az elnöki emelvényre sietett és beadta a zárt ülést kérő ivet. Szünet után izgafott csoportok tárgyalták a történteket a terem közepén s Berzeviczy Albert elnök csak jó negyed óra multán nyithatta meg az ülést. Szünet után Várady Zsigmond felpanaszolta, hogy a tanári kinevezéseknél vallási szempontok érvényesülnek s a kongregációs tanárokat kedvezésben részesitik. Arra kéri a kormányt, hogy kapcsolja ki a felekezeti szempontokat a közérdek intézéséből s a költségvetést elfogadja.