Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-07 / 128. szám

2 DÉLMAGYARORSZAG 1911 junius 7 Ha a véd erőreform tető alá jut és ezzel pecsétet ütünk a dinasztia és a nemzet békéje alá, akkor politikai harcaink körében csakugyan össze fog zsugorodni minden közjogi ellentét. Ugy, amint ennek a munkának véghezvitelére egészen uj kormánypártra volt szükség, ugy-e munka ellenőrzésére is egészen uj eszmék által vezérelt ellenzék fog kialakulni. A parlament többsége és kisebbsége közt nem fog többé áthághatatlan keritést vonni az ellentétes közjogi alap. Ellenzéki pártjaink mind guvernementálisak lesznek, mindegyiknek lesz joga, reménye és lehetősége arra, hogy az országot majdan kormányozhassa és épen ezért mindegyik olyan programra fog törekedni, melyet idejének elérkeztével nem kell mint ballasztot ellöknie magától. Világos, hogy ez a helyzet közelebb fogja hozni pártjainkat egymáshoz, emelni fogja a parlament munkakedvét és munkabírását és meg fogja szüntetni azt az elkeseredést, melylyel az áthidalhatatlannak látszó közjogi ellentétek különösen a katonai kérdés felvetése óta politikai pártjainkat egymás ellen sorakoztatták. Ilyennek gondolom a véderőreform elintézése által elérhető békéltető hatást politikai életünkben. A társadalmi béke megszilárdulása már azután ennek folyománya. Ahol éles politikai ellentétek dúlnak, ott a társadalmi szakadozottság is mindig áldatlanabb mérveket ölt. De mikor a politikai harcok zaja alábbhagy, akkor az egész közhangulat békésebb harmóniákat talál. Társadalmi széttagolódásunk különben arra vezethető vissza, hogy már majdnem másfél évtized óta nem dolgozunk és veszekszünk, pedig a véderőreform miatt, melynek elintézetlensége minden szenvedélyt fölkavart és minden munkát megakadályozott. Ha ez a reform el lesz intézve, meg fog jszünni a veszekedés és meg fogjuk kezdeni a munkát. A nemzeti állam másnap zsúfolásig megtelt a színház, mert az érsek tilalma után még azok is, akiknek soha eszébe sem jutott volna Szent Sebestyén mártiromára elmenni, kötelességöknek tartották megnézni a darabot. A 21-iki bemutatót, bár alig voltunk ott többen ötvennél, mégis megtartották. A darab rémitően hosszú és rémitően fárasztó. D'Annunzio semmit sem adott hozzá Szent Sebestyén agyon csépelt legendájához: az egyetlen eredetiség a miiben — » az sem igen dicséretreméltó — az, hogy a szerető természetellenes szenyedélyeket imputált a Szent Sebestyén halálra itélő római császárnak. Wilde Saloméja határozottan iskolát alkotott a Salome óta az összes régi legendákba aberrációkat visznek bele eredetiség és undokságképen. Debussy muzsikája igen szép s kár, hogy nagyon kevés van belőle. D'Annunzio versei fölötte unalmasak s igazán kár, hogy olyan sok van belőlök. Ida Rubinsteinnek, aki a címszerepet játsza, tizenkétezer verssort kell betanulnia s ehez a fárasztó munkához csak az a fáradtság hasonlítható, amelyet a közönség szenved el, ami alatt a darabot végig hallgatja. kiépítésén való munkálkodás pedig egyesíteni fogja társadalmunkat is. A szélsőségek éle tompulni fog és minden irányzat akármilyen végcél felé törekedjék is különben, szívesen fog közreműködni annak az állami rendnek megszilárdításán, mely egyedül nyújthat bármely külön irányzat érvényesítésére alapot és alkalmat. A véderőreform elintézését igy fogja követni a külvilággal és a dinasztiával való béke élvezetében a mi belső világunk produktív békessége, mely egyetértést és munkát fog számunkra termelni. Ennek az egyetértésnek és ennek a nemzeti munkában való produktív együttműködésének a keretét lesz hivatva megadni a választói reform. Ugy, amint a véderőreform a Magyarország számára remélt uj korszak első köve, ugy lesz a választójogi reform ennek a küszöbnek záróköve. A belső erőket, melyek az egymás ellen folytatott hadakozásban meddőn puffogtak el, ez az alkotmányreform fogja célszerűen egyesíteni. Emlékezés Löw Lipótra. — Országos ünnep Szegeden. — (Saját tudósítónktól.) Országos ünneppé avatták Pünkösd vasárnapját a szegedi zsidó hitközségben. Löw Lipót születésének századik évfordulóját ülték meg annyi bensőséggel, amennyi méltóan vált aranyfoglalatává a zsidóemancipáció előharcosának. Az ünnepség részint a községházán, részint a zsinagógában volt. A községházán kislaki Kármán Mór egyetemi tanár gyönyörű tanulmányt olvasott föl, egy eszmékben gazdag, értékes korrajzot, amelyben a rokonórző kortárs meleg szivével, a historikus éleslátásával, a filozófus magaslatáról rajzolta Löw Lipót alakját. Ékes, ragyogó nyelven mondott utána méltatást a nagyváradiak kiváló rabbija, Kecskeméthy Lipót dr. A zsinagógában ünnepi istentisztelet volt, amelyen Venetianer Lajos főrabbi, az emléktábla leleplezése előtt Löwinger Adolf dr szegedi rabbi mondott prédikációt. Az ünnepség előtt, vasárnap reggel a Löwcsalád tagjai kimentek a temetőbe Löw Lipót sirjához, ahol Schorr Mór főkántor imát mondott s a hitközségi fórfinégyes zsolozsmákat énekelt. A temetői emlékezési ünnep után délelőtt a zsinagógában a diákságnak volt ünnepe, amelyen a szegedi összes tanintézetek zsidó vallású diákjai vettek részt. Az istentiszteleten Hauser Jakab, a budapesti vakok intézetének nyugalmazott zenetanára orgonált kiváló művészettel. Ezt Löw Immánuel dr főrabbi megható prédikációja követte. Délután négy órakor a hitközség házának közgyűlési termében diszgyüléssel kezdődött az ünnep. A tágas terem egészen megtelt a megjelentekkel: a szegedi zsidó hitközség képviselőivel, a Löw-család tagjaival, a vidéki küldöttségekkel, vendégekkel. A gyűlésen Rósa Izsó dr hitközségi elnök elnökölt. Az emelvényen Löw Immánuel dr főrabbi, Lázár György dr polgármester, Beöthy Zsolt egyetemi tanár, Kármán Mór dr egyetemi tanár, Kecskeméthy Lipót dr főrabbi és Venetianer Lajos dr főrabbi foglaltak helyet. Rósa Izsó dr a következő megnyitó beszédet mondotta: Tisztelt ünnepi közgyűlés! Száz esztendő telt el azóta, hogy Löw Lipót: ennek a hitközségnek nagynevű főpapja született. Ezt az időpontot el nem szalaszthatjuk anélkül, hogy ennél valameddig meg ne álljunk, hogy emléke iránt való kegyeletünket le ne rójjuk és hálát ne adjunk a gondviselésnek, amely őt nekünk ajándékozta volt. Amikor 1850 december 10-ón, harminckilenc éves korában szegedi állására meghivatott, már nagy hírnévre tett szert, amit a nagykanizsai és pápai hitközségekben papi működésével és a magyar szabadságharcban kifejtett hazafias tevékenységével érdemelt ki. 1875 október 13-án bekövetkezett haláláig, huszonöt éven át volt hitközségünk lelkipásztora. Külső megjelenésével az ó szövetség pátriárkájára emlékeztetett; lángeszű fejtegetéseivel, formailag és tartalmilag egyaránt kiváló szónoklatainak varázserejével mindvégig lebilincselte a hallgató figyelmét. Az első rabbi volt az országban, aki elnyomatásunk sötét korszakában is azt hangoztatta, hogy a magyarországi zsidóságnak magyarrá és hazafiassá kell lennie, ennek a szent eszmének szentelte nemes életét és első volt, aki a magyar nyelv jogát a zsinagógában is órvónyesitette. A felekezeti iskolának hármas irányt jelölt. A tisztán emberit, a vallásosat és a magyar nemzetit, hogy az ifjúság a polgári életben nélkülözhetetlen világi ismereteket elsajátítsa, az ősi vallás tanaival és kötelességeivel megismerkedjék ós nemzeti szellemben nevelkedjék. Szegedi működésének idejébe esik kiváló irodalmi működése is, amelyek közül a magyar zsidóság egyenjogositására vonatkozók soha el nem muló hálánkra tették őt érdemessé. „Személyiségében egyesítve volt a gondolat méltósága és a szeretetre méltó egyéniség kedvessége, a tudós alapossága és a müveit ember könnyedsége; az elvek emberének hajtkatatlansága és a gyakorlat emberének rugékonysága". A hazai zsidóságnak és hitközségünknek tett szolgálataival ünnepélyünk szónokai fognak bővebben foglalkozni. Én csak megfontolásra ajánlom mindazoknak, akiket illet, hogy mit nyert a magyar állam és a magyar nemzeti kultura abban a kis morva zsidó fiúban, aki tizenhárom éves korában szülőföldjét elhagyva, idevándorolt s nemcsak maga lett magyarrá s a haza ügyének hűséges szolgájává, de akinek fiai és Unokái is a családalapitó szellemét örökölték. Nekünk a megboldogult lelkipásztor korai halála mély fájdalmat okozott ; ma is gyászoljuk őt sziveinkben és áldást mondunk drága emlékére, aki hitközségünknek és a magyar zsidóságnak ékessége és büszkessége volt ! Rósa Izsó dr szép beszédét lelkes éljenzóssel ós tapssal fogadta a közönség. Bejelentette az elnök, hogy a szegedi leányegyesület 1000, a Löw-család pedig 3000 koronás alapítványt tett Löw Lipót nevére. Ez utóbbit a városi főgimnáziumnak ugy, hogy az összes évi kamatait egy zsidó ós egy keresztény vallású nyolcadik osztályú tanuló kapja. Ezután Kármán Mór dr egyetemi tanár olvasta föl több mint egy óráig tartó, de mindvégig rendkívül érdekes, magvas tanulmányát, amelynek számos helye lelkes tetszést keltett. Ezután Kecskeméthy Lipót dr nagyváradi főrabbi mondott beszédet. A szép beszéd után az elnök a díszközgyűlést bezárta, a közönség pedig átvonult a templomba, amely teljesen megtelt ünneplő közönséggel. Az istentisztelet a kar énekével kezdődött. Utána Schorr Mór főkántor a Minchah imát énekelte. Majd Venetianer Lajos dr újpesti főrabbi lépett a szószékre és gyönyörű prédikáció keretében méltatta Löw Lipót érdemeit ós az ünnepség jelentőségét. A beszéd után a férfikar énekelt orgonakisórettel, majd Löwinger Adolf dr szegedi rabbi tartott érdekes szónoklatot. A szónoklat után az egész közönség fölállott és orgonakisérettel elénekelték a Himnuszt. Ezután az ünnepi istentisztelet véget ért. A templomban egybegyűltek meghatottan hallgatták a szép énekeket, amelyeknek magánszólamait Fuchs Vilmos tanitó énekelte, akinek szép tenorja hatásosan érvényesült. A karokat Arányi Lajos vezette. Az orgonán König Péter játszott. A Csillag-féle feketesas-utcai vendéglőben volt este a lakoma, ahol már félkilenckor mintegy háromszázan gyűltek össze s a tágas ud-