Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-07 / 128. szám

1911 junius 7 DELMAGYARORSZÁG 3 várban szópíen megterített asztalok mellott fog­laltak helyet. Rósa Izsó dr mondotta az első beszédet. Po­harat emelt a hatóságok, intézetek kiküldöt­teire, a testvérfelekezetek jelenlevő képvise­lőire, a vidéki hitközségek küldöttségi tagjaira és jelenlevő lelkipásztoraikra, a Löw-család csaknem hiány nélkül egybegyűlt tagjaira, akik a tengerentúlról is idezarándokoltak, hogy egyfelől a családalapitójuk iránt való kegye­letet lerójják, másrészről még szorosabbra fűz­zék azt a köteléket, amely őket halhatatlan családfejük és a hitközség nagynevű rabbija révén a szegedi hitközséghez fűzi. Végül az összes vendégekre s ezek' között olsősorban Beöthy Zsoltra, akinek puszta megjelenése is magtisztelóse volt a mai ünnepségnek. Foss Károly hitközségi előljáró felköszöntötte az ünnepi szónokokat: Kármán Mór dr-t, Kecs­ke méthy Lipótot és Venetiáner Lajost. Várossy Gyula kisteleki plébános ujabb be­szédében Löm Immánuel dr főrabbit köszön­tötte, akit egész este melegen ünnepeltek. Löw Sámuel dr a Löw-család nevében köszö­netet mondott a városnak és Várossy Gyula Plébánost éltette. Baracs Marcell dr budapesti ügyvéd Rósa Izsó dr-t éltette. Pcrjcssy László a felekezeti békéről beszélt. Neumann Ede dr nagykanizsai főrabbi Várossy Gyulát éltette, majd Taussiy Ármin vasúti mérnök fölolvasta Kun Józsefnek, a jeles költőnek alkalmi szép költeményét, Löwinger Adolf dr rabbi pedig Bchwarts Rudolf ünnepi költeményét szavalta el. Föltűnést keltett Beöthy Zsolt gyönyörű Pohárköszöntője. Rósa IzsóTujból jelölték. — A szegedi mandátum ügye. — (Saját tudósítónktól.) Választási han­gulatok jegyében áll egész Szeged: az első kerületi mandátum sorsa iránt való érdeklődés dominálja a lelkeket és ez nagyon érthető tünet, mert hi­szen ennek a fejlődő, nagyrahivatott városnak az aspirációi, az igényei vég­telenül fontos, sarkalatos kérdéssé te­szik azt, hogy a parlamentben ki a szószólója ezeknek az aspirációknak. Konstatálnunk kell, hogy a mandátum körül váratlanul és Bánffy Dezső báró Halálakor még egyáltalán nem sejtett Ufódon megtorlódtak a hullámok s olyan faktorok szóltak bele az impo­zánsul és föltétlenül csöndesnek hitt választás sorsába, amelyeknek meg­szólalása lényegesen változtatott a hely­zeten és izgalmassá tette a levegőt. Konstatálnunk kell, hogy most már áll a latin mondat: alea jacta est és a Uemzéti munkapárt választóinak az ant­ant, avagy-vagykérlelhetetlen dilemmája elöl kitérniök nem lehet. Pünkösd vasár­iján Szeged utcáin megjelent egy fehér Plakát, mely azt adta hirül, hogy Ger­liczy Ferenc báró a jelöltséget munka­Párti alapon elfogadta; kedden pedig Fabitiyi Ferenc bejelentette a már el­fogadott jelölésről való lemondást. S a Munkapártnak a választók nagy töme­gével kiegészített végrehajtó-bizottsága Kedden, ugyanazon a napon, mikor egy töredék a Gerliczy lobogója alatt való karcot proklamálta, nagy lekesedéssel újból fölajánlotta a jelöltséget Rósa Izsó dr-nak s a szeretet, a tisztelet, a föltétlen hódolat olyan eklatáns meg­nyilatkozásával tette ezt, hogy Rósa lzsö nem fog kitérni a szivek féléje csapódó melegsége, az egyöntetű óhaj-­tás kiáltása elől. Megígérte, hogy szer­dán a hangulatnak megfelelően infor­málja Budapesten Jeszenszky Sándor államtitkárt, aki őt erre táviratban föl­kérte. A jelölés elfogadására vonatko­zólag még nem nyitkozott, de a jelö­lés hangulatából a lehető legtöbb okunk és jogunk van következtetni, hogy a szegedi nemzeti munkapárt Rósa Izsó dr nevével fog győzni a választáson és az ország második városát a par­lamentben olyan kvalitású és Szeged bi­zalmával oly kizárólagos mértékben biró férfin fogja képviselni, aminő Rósa Izsódr. Egyébként a nemzeti munkapárt szer­dán este félhétkor a Tisza-szállóban gyűlési tart, melyre meghívja mind­azokat a polgárokat, akik Rósa Izsó dr jelöltsége melleit foglalnak állást. Ezen az ülésen fog a legragyogóbb mó­don megnyilatkozni az a határtalan bizalom és szeretet, amelylyel a vá­lasztópolgároknak úgyszólván plénuma Rósa Izsó dr plénuma iránt visel­tetik. Egyébként a szervezkedés munkáját megkezdte az a töredék is, amely Ger­liczy Ferenc báróban véli föltalálni a Szeged képviselésére legméltóbb férfiút. Gerliczy Ferenc báró vasárnap mondja el programbeszédét a Tisza-szállóban. Ez a helyzet; igy áll a szegedi man­dátum ügye nyolc nappal a választás terminusa előtt. Komplikációktól csak az első pillanatokban lehetett tartani; ma már nyugodtabb és biztosabb szem­mel Ítélhetünk s meg kell állapitanunk, hogy a pártütő és békerontó tenden­ciák nem tudtak diadalmaskodni. Min­denki, aki a nemzeti munka eszméiért rajong és a legszentebb alkotmányos kötelességet fogja gyakorolni junius tizennegyedikén, tudni fog diszting­válni. A nemzeti munkapárt hivatalos jelöltjének nevével fog diadalmaskodni minden pártbontó és a szegedi vá­lasztópolgárok legőszintébben és leg­iinpozánsabban megnyilatkozó óhajtá­sával szembehelyezkedő törekvésekkel. A munkapárt értekezlete. A nemzeti munkapárt kiegészített végre­hajtó bizottsága Rósa Izsó dr elnöklésével kedden délután félkét órakor a Tisza-szálló kistermében értekezletet tartott, amelyen az elnökön kivül a többi között a következők jelentek meg : Fluck Ferenc, Csányi János, Engel Sándor dr, Kárász József, Basch Ferenc dr, Tenner László, Kőhegyi Lajos dr, Ungár Benő, Vajda Béla, Czibula Antal dr, Holló Samu dr, Vas Károly, Vadász János dr, Reiner Mór dr, Bodnár Géza dr, Geigner József, Landesberg Mór dr, Vig Sándor, , Wolf Miksa Vogel Ede, Palócz László, Solti Pál, Gerő Ármin, Cserő Ede dr, Rex Izsó dr, Engel Mór dr, Szivessy Lehel dr, Holtzer Aladár, Szakács József dr, Klein Mór dr, Maiina Lajos dr, Ottovay Károly, Holtzer Tivadar. Pisztor Egon dr, Bruckner Ede, Bach Jenő, Hoffer Jenő, Weiner Miksa, Holtzer Emil, Koós Elemér, Ottovay István, Rosenfeld Nándor, Kis Arnold, Bokor Adolf, Fényes Marcell, Schweiger Miksa, Szarvady Lajos, Rósa Ernő dr, Goldstein Pál, Wimmer Fülöp, Márki Imre dr, Salamon Gyula dr, Madár Imre, Wagner Gusztáv, Baclc Bernát, Gruber Zsigmond, Perjéssy László, Aczél Géza, Holtzer Kálmán, Békéi Nándor dr, Tóth József igazgató, Barta Dezső dr, Bokor Emil dr ós még számosan; Amikor Rósa Izsó dr belépett a terembe, hosszantartó éljenzésseí üdvözölték őt az egybegyűltek. Rósa Izsó dr az elnökség tag­jaival együtt elhelyezkedett az emelvényen ós a következő beszédet mondotta: Mélyen tisztelt értekezlet! Van szerencsém a megjelent urakat üdvö­zölni és megköszönni azt, hogy engedve a meg­hívásnak a mai értekezleten megjelenni szívesek voltak. Az értekezlet tárgyát már maga ez a meghívó jelezte, amelyet önök megkaptak, de ha a tárgy a meghívón nem is lett volna tüze­tesen megjelölve, önök tudják azt, hogy a napi események, különösen pedig a szegedi első vá­asztókerület országgyűlési kópviselőválasztási mozgalma tartja mozgalomban nemcsak ennek a kerületnek, hanem az egész város közönségé­nek érdeklődését. Igy természetes, hogy a mai értekezletünkön a választó polgársággal tágabb körben kívántunk összeköttetésbe lépni. A nemzeti munkapárt végrehajtó-bizottsága kötelességéhez képest kívánt gondoskodni arról, hogy a megürült képviselői mandátum betölté­sére nézve a párt egyetemének megfelelő jelöl­tet találjon. Az újságokból, ugy a szegedi, mint a fővárosi lapokból általában véve tájékozást meríthettek arról, hogy ez a kérdés milyen stádiumban és miként áll. Elsősorban azt tartottuk kötelességünknek, hogy a Szeged város első kerülete részére olyan képviselőjelöltet sikerüljön megnyerni ós olyan jelöltet hozzunk ajánlatba a párt és a város kerülete részére, aki részint a maga po­litikai egyéniségének súlyával, részint azon fontos érdekeknél fogva, amelyek személyhez fűződnek, méltó képviselője legyen ennek a kerületnek. Méltóztatnak tudni, hogy a városok versenyében milyen fontos szerep jut azoknak a képviselőknek, akik bizonyos választókerüle­teket, különösen városokat képviselnek. És bármennyire kerestük akár a kormány, akár a törvényhozás körében azokat az embereket, akik véleményüket osztatlanul, nyíltan, tárgyi­lagosan kifejtik, azt látjuk, hogy nem mindig ők döntik el az ügyeknek a sorsát, még ha az érdek jogosult, indokolt is, hanem az, ha ezt az érdeket hatalmas befolyás támogatja. Ezért kellett minden tiszteletünk mellett, amelylyel a szegedi polgárság kimagasló alakjai iránt viseltetünk, ez országos intézősóghez ós azokhoz a szervekhez fordulni, amelyek ennek a pártnak ügyeit intézik. Ások a törekvéseink azonban, amelyek érvényesülni látszottak, meg­hiúsultak. Meghiúsultak pedig azért, mert a dolog természete ugy hozta magával, hogy az általános választások idején minden államférfiú a maga kerületéhez jut, az időközi választá­soknál alig áll tehát olyan számbavehető állam­férfiú rendelkezésre, akinek mandátuma ne lenne. Annak ellenére, hogy több olyan kima­gasló államférfiú megnyerésére történt kisérlet, akik egyéniségüknél, szakértelmüknél, tudásuk­nál fogva méltó tagjai lehetnek a törvényho­zásnak, az átlábolhatatlan nehézségek megaka­dályozták a jelölést. Országos nevü jelölt hiányában figyelmünk olyan egyén felé fordult, akikről azt vártuk, hogy az ő személyükben Szeged választópol­gársága meg fog nyugodni, azt bizalommal fo­gadja és a választást biztosítja. Ezek között elsősorban figyelmünk Jászai Géza apát ur sze­mélye felé fordult ós őt kértük föl, az első kerületi jelöltséget elvállalni szives legyen. Miutén ez az óhajtásunk nem teljesült, Kállay Albert úrhoz fordultunk és őt kértük föl a je­lölés elfogadására. Ez a kisérlet azonban ha­sonló eredmónynyel járt." Ennek következté­ben tényleg meg voltunk akadva, mert annak ellenére, hogy vannak Szegeden elég számban érdemes és a képviselői tisztségre méltó em­berek, azonban ezek közül egyik sem egyesíti maga köré az egész választópolgárság bizal­mát ós ugy alakült a helyzet, hogy nagyobb csoportok Vditák Csak hajlandók veknek a je­löltségét táthügáinb

Next

/
Thumbnails
Contents