Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-25 / 144. szám

1011 junius DÉLMAGYAROPSZÁÜ $ őket fölbujtsa, liogy aprólékos sérelmeiből származó elégedetlenségét fölhasználja és fölébressze benne a faji gyűlöletet: akkor hiába minden reform, a fajok között való békének vége van. Nem lehet képtelenebb s valóban öngyilkos politikát elképzelni, mint azt, ha mi magunk tesszük jövedelmezővé pénzt, befolyást, hatalmat hozóvá a nemzetünk ellen való izgatást. A pánszlávok és dákorománok nyíltan megmondták, hogy az ő céljuk a magyar szubremácia lerontása. Ennek kivivására kívánják fegyverként a választói jogot. Hát hogyan mondhatja azt akárki; adjuk meg azt a fegyvert nekik; fegyverezzük fői ellenségeinket, kik a magyar szupremácia megtörését nyíltan proklamálták és nézzük meg micsoda nagy békesség támad majd ebből!... A képviselőház ülése. — Megszavazták az indemnitást. — (Saját tiidósilónktólj Az utóbbi napok bőven megmutatták, hogy az ellenzék hiába fenyegetőzik obstrukcióval, hosszura nyújtott, meddő vitákkal: a Ház mindenre kapható, csak ilyen ellenzéki játékra nem. A héten gyorsan, de mégis nem felületesen végeztek a soros tárcákkal, szombaton pedig folytatták és befejezték a pénzügyi tárca költségvetésének tárgyalását. Szombaton elkészült a Ház a költségvetéssel, hétfőn pedig már megkezdhetik az appropriációs vitát. A Kossutli-párt Kossuth nélkül s a Justhpárt Justiital együtt készül erre a vitára. Ugyanúgy készül, ahogy az eddigi vitákra is készült. Valószínűleg az eredmény is hasonlatos lesz majd alioz. A Ház szombati ülésén megszavazta az indemnitást. Tudvalevőleg egy hónapra kérte a kormány az indemnitás megszavazását. Khúén-Héderváry Károly miniszterelnök a szavazás előtt ma nagyobb beszédet mondott s szellemesen fejtegette a legközelebbi programját, ötletesen megfelelt Justh Gyulának és mindannak, aki gáncsos közbeszóEz a torzszülött torreádor-öltözetet viselt, pikkelyezett mellényt, kék bársonynadrágot és fehér harisnyát. Óriási nagy fején vörös selyemkendő ékeskedett és rettentő lábain csattos cipők. Mikor meglátott bennünket, rémület- vagy örömkiáltásokat hallatott, mely igy hangzott: — Krrrrrrikok! Dudesseix ur a fejét rázta. — Jó napot, Jean Baptiste — szólt a fiához, hogy elhitesse velem, hogy érti azt, amit mondanak. — Papa van itt, meg egy jó barátja ! Jean Baptiste bambán bámult ^eánk és a dob kiesett kezéből. — Nos, szóltam és igyekeztem könnyedén beszélni — ez a gyermek egy kissé hátra maradt a fejlődésben, ez az egész! Dudesseix ur azonban fájdalmasan felsóhajtott: — Nem. Tizenkilenc éves. És nem képzelné barátom, mennyire ki van benne fejlődve a művészi érzék. Akarja, hogy táncoljon ön előtt? Ali, igen, ezelőtt öt évvel, húshagyó kedden torreádornak öltöztettük és annyira tetszett neki ez a kosztüm, hogy azóta nem volt lelkünk mással felcserélni azt. Birri, burra, Jean Baptiste! Előre, ugorj be a táncba! Dudesseix ur a zongorához lépett s egy ujjal valami polkafélét vert ki a billentyűkön. A hülye az asztalra ugrott és táncolni kezjdett. A nyomorult oly ügyetlen volt, s oly jSzivetcsavaróari szomorú látványt nyújtott, henry férfi létemre sírni szerettem vnlpn. Ah. lásokra vállalkozott. Beszéde végén hangsúlyozta a miniszterelnök, hogy a kormány a kellő sorrendben meg fog csinálni mindent, amit igért. A beszéd után, nagy többségben szavazták meg az indemnitást és vita nélkül fogadták el a részleteket. De a pénzügyi tárca letárgyalt részleteit is úgyszólván minden vita nélkül fogadta el a Ház. A szombati ülésről ez a tudósításunk számol be: Az ülést Berzeviczy Albert elnök fél tizenegy órakor nyitja meg. Hitelesitik a mult ülés jegyzőkönyvét ós az elnök bejelenti, hogy a Lengyel Zoltán mandátuma ellen beadott petíciót a Kúria elutasította, a Holló Lajos ós Hegedűs Lóránt ellenieket pedig visszavonták. Heltai Ferenc, a pénzügyi bizottság előadója, több vicinális javaslatról szóló jelentést terjeszt be. Hegedűs Kálmán, az állandó igazolási bizottság előadója jelentést tesz Gerliczy Ferenc báró mandátumának igazolásáról. Gerliczy mandátumának állapotát kifogástalannak találták. Következik a legújabb indemnitás javaslatának tárgyalása. (Hegedűs az indemnitásról.) Hegedűs Lóránt előadó: A Ház tegnap majdnem teljesen befejezte a költségvetést, mégis a kormány indemnitási törvóuyjavaslatot nyújtott be, mert az apropriációs törvény benyújtása és letárgyalása néhány napot vesz igénybe, az eksz-lekszet pedig mindenkép el akarja kerülni. Az uj indemnitás előreláthatólag úgyis csak néhány napig tart. Kéri az elfogadását. (Apponyi beszéde.) Apponyi Albert gróf: Nem kifogásolja, hogy a kormány az eksz-Ieksz elkerülése végett ujabb indemnitást nyújtott be, a pártja azonban ezt bizalmi kérdésnek tekinti s ezért nem fogadja el. Meg kell azonban jegyeznie, hogy erre most különösen okai is vannak. A katonai javaslatok még a maguk egészében is sérelmesek, de azok a kormánynyilatkozatok, amelyek tegnap a pénzügyi bizottságban elhangzottak, erre különösen alkalmasak. Az ellenzéki képviselők az érdemleges tárgyalások előtt kifogást tettek a vóderőjavaslat sürgős tárgyalása ellen, az ausztriai helyzet miatt, mert a közös elveken nyugvó javaslatok egyidejűleg intézendök. Az Ausztriával való egyértelmű eljárást meg kell kísérelni. A kompromisszum létre is jött aBienerth— Khuen-kormányok között, de Magyarország nem vállalhatja magára azt az ódiumot, hogy megszavazza a véderőjavaslatot, amikor Ausztria nem tudja garantálni annak megszavazását. A bizottságban tegnap színvallást kértek az elmiesoda infámia az, hor"* ilyen valami is létezhessék a világon, s hogy ennek némileg emberiorfnája lepvén! Ez a szegény, szükségtelen és tartalomnélküli élet . . . Nem resteltem volna zokogni, ha a szegény apát nem nézem. És ez a szegény apa folytatta a polka játszását s Jean Baptiste egyre ott forgolódott az asztalon, mint a falu öreg bolondja, akit akarata ellenére ugratnak be a táncba a vásott gyermekek .... Mikor a táncnak vége volt, Dudesseix lezárta a zongora fedelét s intett a fiának: — Nem akarja, hogy megcsókolják —• magyarázta nekem — ettől fél. Aztán magával vonszolt. Megmagyarázta az előszobában, hogy az ő ágán az egész fölmenő generáció normális volt. A felesége ágán volt ugyan egy művész, de ez nem magyarázza meg teljesen a dolgot. Eltávoztam. Néhány nap múlva aztán még egy látogatást tettem náluk, de nem hozták föl a dolgot többé. Dolgaim annyira elfoglaltak ezután, hogy nem tehettem náluk több hónapig látogatást. De különben is ennek a szegény hülyének közelsége elvette volna az étvágyamat. Elhatároztam, hogy fölhasználom a látottakat egy megírandó könyvem számára. Nem fogom a valódi nevet használni, aztán meg a litteratura legfelsőbb érdekei mindenkor fölérnek egy kis polgári házaspár pár pillanatnyi rossz érzéseivel. Gondolhatják önök, hogy könyvem meg jelente után még kevésbé volt kedvem látogatást tenni Dudessiexnél. Pedig többször meghívtak ebédre ezptnn is. Mindig kibújlenzéki képviselők a miniszterelnöktől, vájjon gondoskodott-e arról, hogy a véderőjavaslatok komplexumának azon része is törvény legyen, amely a nemzeti érdekeinket képviseli. A miniszterelnök kitért a válaszadás alól, pedig a szónok megelégedett volna azzal is, ha határozott ígéretet kap arra nézve, hogy a katonai pörrendtartás akkor is törvényerőre fog emeltetni, ha Ausztriában nem fogadják el. (Lovászy Márton beszéde.) Lovászy Márton csak röviden kivánja körvonalazni a függetlenségi párt álláspontját, mert — az appropiációs javaslat küszöbön lóvén — az indemnitási javaslat elfogadását nem kívánják megakadályozni. A javaslatot nem fogadja el, mert a kormány iránt a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetik. Ezt a kormányt nem lehet alkotmányos és nemzeti kormánynak tekinteni. A függetlenségi párt ragaszkodik az 1906-iki paktumhoz. Ha a kormány ettől eltér, ez hadüzenetnek teWnti ós a párt fölveszi az odadobott ke'ztyüt. Eddig lojális volt az ellenzék, mert hiszen csak az állandó határozatlan képtelenséget kellett, volna fölhasználnia. Ha azonban a kormány számit a nyári meleg lankasztó hatására ós arra, hogy a mezei munkálatokkal elfoglalt képviselők elutaznak, nagyon fog tévedni. Molnár János a néppárt nevében egészen röviden kijelenti, hogy a javaslatot nem fogadja el. Elnök: Miután szólni senki sem kiván, a vitát bezárja. (A 'miniszterelnök válaszol.) Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök: Sok igénye a nemzetnek nem valósulhat meg az idén, de ennek nem a kormány az oka, mert az idejekorán akarta letárgyaltatni a költségvetést. Ezután áttér a pénzügyi bizottságban elhangzott kifogásokra. A kormány kezdettől fogva azon az állásponton volt, hogy nem csinál sérelmi és vivmánypolitikát. Mindent megcsinál a maga idejében. Ez nem határozatlanság, hanem igenis a 'legnagyobb határozottság. Nem csinálunk junktimpolitíkát sem. A többség megszerzését illetőleg utal arra, hogy ő többször megpróbált a mult országgyűléssel politikát csinálni, de nem sikerült. A kivándorlás az idén egy harmaddal kisebb, mint tavaly, tehát kevesebb az elégületlen. A választói jog reformját illetőleg minden szót áll, amit a trónbeszédben mondott. (Zaj.) A vóderőt előbb csinálja . . . Justh Gyula: Nem fog sikerülni! (Zaj.) Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök . . . mert nem akarja ezt a kettőt összekapcsolni. (Derültség.) A véderő kérdése már tiz év óta érik s már szükséges az ország nagyobb védelméről gondoskodni. A császári hatalomnak nem adunk semmit. tam a meghívás alól valahogy. És már kezdtem az egész családról megfeledkezni, amikor egyszerre egy közös barátunknál újra találkoztam az egész családdal: a tátott szájú fiúval, a vörös orrú kisasszonynyal, a gömbölyű hasú családfővel és a fakó asszonynyal. Dudessiexék eléggé barátságosan köszöntek, csak az öreg volt egy kissé zavarban velem szemben. De vacsora után gomblyukon fogott mégis s egy sarokba vezetett engemet, panaszkodva szólt: — Jöjjön ide, hiitelen barátom, magyarázzuk ki a dolgot. Olvastam az ön földolgozásában a mi szegény Jean Baptiste-iink leírását s még hitemre mondom, gyönyörűen irta le az egészet! Még a szokottnál is színesebben irta. De, édes barátom, ne vegye rossz néven azt, amit most mondani fogok önnek. Hiszen tudja, liogy kereskedő vagyok, aki nem keresi a nyilvánosságot az üzleti dolgaiban; de tegye a szivére a kezét s vallja be, miért nem irta ki a nevemet, vagy legalább a kezdő betűimet? Azt reméltem, liogy egy két szimpátjkus szó kíséretében megemlékezik rólam. És semmi! Hiszen érti, hogy most már vége s a haragunk elpárolgott, amint megláttuk önt újra, de egy kissé csalódtunk önben. „Lásd, — mondta volt a feleségem önről beszélve ő tudja, hogy mennyi bajunk volt Jean Baptiste-val mindenkor, az lett volna a legkedvesebb, hogyha most legalább egy ki8 morális hasznot huzhattunk volna belőle!"